NAGY ÁRPÁD. A vasútnál dolgozott volt Nagy Árpád s csak úgy mellékesen volt ezermester: méhészkedett, kaptárokat is készített meg kürtőskalácssütőt, gázolajkályhát szerkesztett, vízvezetéket szerelt, háztartási gépeket javított. Az akkori református lelkész jobb keze. Kitűnő adomázó, aki mindig így köszönt el "Viszontnézésre".

GYURKA ANDRÁS. Nem is annyira a szakmai beavatottsága tette emlékezetessé Gyurka András szabót, hiszen régiből is újat varázsoló türelmes mester akkoriban is rajta kívül még volt, hanem az, ahogyan a hozzá bekopogóhoz fordult s közössége kéréseit teljesítette: volt benne valami József Attila Csoszogi bácsijának "meleg rátartiságából". Mikor az iskola tánccsoportjának a 12 mellényét varrta, megkérdeztem, milyen gombot s honnan vásároljunk? Tettetett kötekedéssel vette ide: "Mit gondol, nekem nincsen gombom? Gombom is van. Cérnám is van." Ez volt közösségszolgáló munkája mellé a ráadás.

Barkó Anna és Barkó Etelka

*

Aki így jár, mindig így jár

Gyermekkoromban Róza néni (Jani Mihályné Partin Róza), átelleni szomszédunk volt. Ő mesélte az alábbi kis történetet:

Annak a háznak a helyén, ahol most maguk laknak, régen egy rozoga kis faház állt. Lakott benne egy híres tolvaj - Csulak Laji bá. Azért volt pedig híres, mert nagyon sokáig nem tudták rajtacsípni. Egyszer aztán mégis megfogták, kalodába zárták és, hogy a szégyen még nagyobb legyen, vasárnap, templomozás után, mikor a népek kijönnek a templomból, azt kellett volna kiabálnia: "Aki lop az mind így jár!"

Kiabált is az öreg torka szakadtából, de nem azt, amit kellett volna, hanem imigyen: "Aki így jár, mind így jár! Aki így jár, mind így jár!" Az emberek dőltek fel a kacagástól, botrányba fulladt a büntetés. Ki kellett engedjék a vén gonoszt a kalodából.

Eddig a történet, de késői folytatása is van:

Már rég a mostani házunkban laktunk, amikor valami nagyobb javítás miatt meszesgödröt kellett ásni. Már jó mélyre ástak, mikor a csákány megkoccant valami vasban. Nézi apám, hogy mi az? - Hát egy nagy vasfödő. Tovább ástak. Előkerült a hozzátartozó üst is. Ejha! Gondoltam, hátha ebben rekkentette el Laji bá az innen-onnan összelopkodott kincseit. Ekkor már az üst mellett kíváncsiskodott az egész család - mi lehet benne? Mikor aztán nagy nehezen levették az odarozsdásodott födőt, láthattuk a nagy semmit - nem volt benne egyéb, mint egy halom giz-gaz, korhadt szemét. Háát... Aki így jár, mind így jár!!!

Hochbauer Ferencné Gáspár Sára

*

HOPPCSINCS. Pár lyukas pénzért, azt hiszem, 50 banis volt, táncolt, ugrált az öreg, mi gyermekek pedig kórusban mondtuk: a lyukas lábbelire célozva: HOPP CSINCS, TALPA SINCS, HÁTUL NÉZEM, SARKA SINCS!

TONKA MIHÁLY BÁ. Úgy gondolom, az első világháborúban vesztette el a fél orrát, ezért nem tudott rendesen beszélni. Milyen is a gyermek: Persze őt is csúfoltuk. Tűrte szegény, csak szemrehányóan nézett végig rajtunk.

BOLOND RÓZSI, NÉMA CIGÁNYNÉ. Mindkettő nagy bottal járt, hogy a csúfolódó gyermekeken üssenek vaegyet, de hiába rohantak nekünk vörösre sült arccal, pillanat alatt szerteszaladtunk. Kiabáltak utánunk, a cigányné csak annyit tudott mondani: Bá-bá-bá-bá! - de azt rettenetesen.

BURISTA. Dezsőnek hívták, de mindenki csak Buristának szólította, mert mikor dülöngélve tántorgott hazafelé a kocsmából csak így mutatkozott be: Burista, nem kommunista! Egyszer részegen fogadott, hogy átegyensulyozik Brassóból Négyfaluba a deresztyei híd karfáján. Feléig sem ért el, a mélybe zuhant. A faluba mindenki azt hitte, hogy meghalt, egyszer tántorog végig az úton: egy tehervonat vagonjába esett a hídról, az elvitte Predeálig, onnan jött vissza. Az 1989-es zendülések idején aki csak akart szemilyire fegyvert kaphatott, hogy védelmezze a népet. Lett is azután nagy kalamajka, mikor vissza kellett szolgáltatni ezeket. Felhívások, rendőrségi akciók stb. Burista egyik alkalommal beállít a rendőrségre azzal, hogy tudja, valakinél fegyver van. Nosza rögtön adtak mellé egy rohamosztagot, hogy a szökött fegyverest behozzák. Burista pedig nyugodtan elkalauzolta a rendőröket a csernátfalusi katona-szoborhoz: Ott van ni, fegyvere van!