NAGY
ÁRPÁD. A vasútnál
dolgozott volt Nagy Árpád s csak
úgy mellékesen volt ezermester:
méhészkedett, kaptárokat
is készített meg kürtőskalácssütőt,
gázolajkályhát szerkesztett,
vízvezetéket szerelt, háztartási
gépeket javított. Az akkori református
lelkész jobb keze. Kitűnő adomázó,
aki mindig így köszönt el "Viszontnézésre".
GYURKA ANDRÁS. Nem is annyira
a szakmai beavatottsága tette emlékezetessé
Gyurka András szabót, hiszen régiből
is újat varázsoló türelmes
mester akkoriban is rajta kívül még
volt, hanem az, ahogyan a hozzá bekopogóhoz
fordult s közössége kéréseit
teljesítette: volt benne valami József
Attila Csoszogi bácsijának "meleg
rátartiságából".
Mikor az iskola tánccsoportjának
a 12 mellényét varrta, megkérdeztem,
milyen gombot s honnan vásároljunk?
Tettetett kötekedéssel vette ide:
"Mit gondol, nekem nincsen gombom? Gombom
is van. Cérnám is van."
Ez volt közösségszolgáló
munkája mellé a ráadás.
Barkó Anna és Barkó
Etelka
*
Aki így jár, mindig így
jár
Gyermekkoromban Róza néni (Jani
Mihályné Partin Róza), átelleni
szomszédunk volt. Ő mesélte
az alábbi kis történetet:
Annak a háznak a helyén, ahol
most maguk laknak, régen egy rozoga kis
faház állt. Lakott benne egy híres
tolvaj - Csulak Laji bá. Azért volt
pedig híres, mert nagyon sokáig
nem tudták rajtacsípni. Egyszer
aztán mégis megfogták, kalodába
zárták és, hogy a szégyen
még nagyobb legyen, vasárnap, templomozás
után, mikor a népek kijönnek
a templomból, azt kellett volna kiabálnia:
"Aki lop az mind így jár!"
Kiabált is az öreg torka szakadtából,
de nem azt, amit kellett volna, hanem imigyen:
"Aki így jár, mind így
jár! Aki így jár, mind így
jár!" Az emberek dőltek fel
a kacagástól, botrányba fulladt
a büntetés. Ki kellett engedjék
a vén gonoszt a kalodából.
Eddig a történet, de késői
folytatása is van:
Már rég a mostani házunkban
laktunk, amikor valami nagyobb javítás
miatt meszesgödröt kellett ásni.
Már jó mélyre ástak,
mikor a csákány megkoccant valami
vasban. Nézi apám, hogy mi az? -
Hát egy nagy vasfödő. Tovább
ástak. Előkerült a hozzátartozó
üst is. Ejha! Gondoltam, hátha ebben
rekkentette el Laji bá az innen-onnan összelopkodott
kincseit. Ekkor már az üst mellett
kíváncsiskodott az egész
család - mi lehet benne? Mikor aztán
nagy nehezen levették az odarozsdásodott
födőt, láthattuk a nagy semmit
- nem volt benne egyéb, mint egy halom
giz-gaz, korhadt szemét. Háát...
Aki így jár, mind így jár!!!
Hochbauer Ferencné Gáspár
Sára
*
HOPPCSINCS. Pár lyukas pénzért,
azt hiszem, 50 banis volt, táncolt, ugrált
az öreg, mi gyermekek pedig kórusban
mondtuk: a lyukas lábbelire célozva:
HOPP CSINCS, TALPA SINCS, HÁTUL NÉZEM,
SARKA SINCS!
TONKA MIHÁLY BÁ.
Úgy gondolom, az első világháborúban
vesztette el a fél orrát, ezért
nem tudott rendesen beszélni. Milyen is
a gyermek: Persze őt is csúfoltuk.
Tűrte szegény, csak szemrehányóan
nézett végig rajtunk.
BOLOND RÓZSI, NÉMA CIGÁNYNÉ.
Mindkettő nagy bottal járt, hogy a
csúfolódó gyermekeken üssenek
vaegyet, de hiába rohantak nekünk
vörösre sült arccal, pillanat alatt
szerteszaladtunk. Kiabáltak utánunk,
a cigányné csak annyit tudott mondani:
Bá-bá-bá-bá!
- de azt rettenetesen.
BURISTA. Dezsőnek hívták,
de mindenki csak Buristának szólította,
mert mikor dülöngélve tántorgott
hazafelé a kocsmából csak
így mutatkozott be: Burista, nem kommunista!
Egyszer részegen fogadott, hogy átegyensulyozik
Brassóból Négyfaluba a deresztyei
híd karfáján. Feléig
sem ért el, a mélybe zuhant. A faluba
mindenki azt hitte, hogy meghalt, egyszer tántorog
végig az úton: egy tehervonat vagonjába
esett a hídról, az elvitte Predeálig,
onnan jött vissza. Az 1989-es zendülések
idején aki csak akart szemilyire fegyvert
kaphatott, hogy védelmezze a népet.
Lett is azután nagy kalamajka, mikor vissza
kellett szolgáltatni ezeket. Felhívások,
rendőrségi akciók stb. Burista
egyik alkalommal beállít a rendőrségre
azzal, hogy tudja, valakinél fegyver van.
Nosza rögtön adtak mellé egy
rohamosztagot, hogy a szökött fegyverest
behozzák. Burista pedig nyugodtan elkalauzolta
a rendőröket a csernátfalusi
katona-szoborhoz: Ott van ni, fegyvere van! |