1.
- Há ugyancsak a Tëmësën vijszik-ié ki a vasutat,
te Furuzs?
- Ott, bijz a, hogy jaz isten verje mëg; jaszt
monta jaz uram, hogy ojsztán el kell adni a lovait,
më a szekeressiégnek viége lëjsz. Különben mit
ës mongyak, isten bocsássa mëg; már most sincs
semmi látcattya, majd semmiért kucorognak a hojszu
uton; ojsztán ha valami portiékát akarnak kapni,
három-négy nap lesed Brassuóban s miég vigy a
kereskedüőnek ëggy üől fát ës ivándiékba.
Ojsztán mënnyit pëcilnak huóban fagyban. Ha hajzajüőnek,
jaszt se tudod, hova tëdd jaszt a kiét krajcárt,
ha látod, nincs nyeressiég, hanëm csak aduósság.
- Jaj, hadd el te Kata, ne panaszkogy; há
jaz ién uram mit kap a kiét ökröcskiével? Miuóta
Brassuó elvëtte jaz erdüőket - hogy jaz isten
büntesse mëg üőket - ha nem kedvejsz jaz
erdüő pásztoroknak, minyá-minyá elszëdik
a fiéjszit, láncot, s miég bié ës zárnak Hojsszufaluba.
Hiétfalu ëggy rakást költött s miég ës ugy itiéltiék
mëg, hogy Brassuó üőrijzze jaz erdüőket;
pedig nagyapámtól ës hallottam, hogy jazokat jaz
erdüőket mindiétig Hiétfalu birta. Mái világ
tiszta nyomoruság jaz iélet. Fijzess adót, papbiért,
iskolabiért, faluköltiést, csájj utat, ördög-poklot;
látod mejzitláb marattam, csakhogy a sok vart
lërázzam a nyakamról. Szerëncsimre ëgynëhány aranyat
küldött a szëgién Sárim Bukuresbüől. Pedig
a mi papunk ugy veszejkedik, hogy mié erejsszük
a cseliédëket idegën országbo. De mit csájj, szüksiég
törvényt ront; eleget fáj a lelkëm a szëgény liánomié,
mert három jesztendeje, hogy nem láttam. Uójjan
keserves leviélt irt a mult hiétën, hogy a szivem
majd megszakatt.
- Ugy bijz jaz, ugy van! Talán sehol a világon
sincsenek ojj szëgién faluk, mint jezëk; itt nincs
semmi jövedelëm, hanëm van annyi kiadás, hogy;
igy lëjssz örökkié itt, me ennek a niépnek nincs
senki pártfoguója ëggy-kettüőn kivül. Igajzán
mongyák, hogy kinek piénze van, igajza ës van,
baráttya ës van, iélete ës van. No már ha tovább
mënniénk ëggyütt, miég besziélgetniénk; ién erre
felié mënëk, biékiével járj.
- Isten áldjon mëg, annyi mindënt elmondottunk,
hogy jaz ut ës mëgrövidült.
(közli:
Borcsa Mihály, 1875.)
2.
- Jánosbá! Há most mié hijják jaz ëspaktort
szolgabiruónak?
- Há jazié, më jaz ëspaktor szász embër, a
szolgabiruó pediglen magyar embër. Aszongyák,
ide nem jüő több ëspaktor, më magyar világ
lëjsz!
(kézirat,
1865)
|