Türkös

A türkösi római katolikus plébánia története a XVIII. század végéig

1.

Türkös község egyike ama egymás végébe épült csángó falvaknak /Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu, Tatrang, Zajzon, Pürkerec/, melyek Brassó mellett a Barcaságon feküsznek s e hatalmas szász földön ősrégi idők óta mint tősgyökeres magyar faluk a magyarság egyedüli képviselői.

A türkösi plébánia mint ilyen csak 1755 óta létezik, de parochia, ha nem is Türkösben, de a többi testvérfalukban /Hétfalu számára/ már jóval a reformáció előtt létezett, s a régi katolikus templomokból, mint Csernátfaluban, Pürkerecen, Krizbán és Apácán a reformáció idejében lutheránussá lett csángók lutheránus templomot formáltak /.../. Innen van, hogy a lutheránus csángóknak itt mindenik faluban templomaik vannak, míg a katolikusoknak csak egy egész Hétfaluban, az is egyszerű, szűk és ósdi kápolnácska, silány, romladozó deszkatornyocskával, s e kápolnácska is Hétfalu egyik legvégső szélén fekszik a hívek jó részétől 1-2 órányi távolságra. /.../

Hogy Hétfaluban, tehát a mostani türkösi plébánia területén a reformáció előtt mikor keletkezhetett az első egyház /ecclesia/, azt biztosan, okmányok hiánya miatt nem lehet megállapítani, legföljebb /.../ annyi bizonyos, hogy a hétfalusi csángók, mint határőrségre idetelepített és elcsángósodott székely néptöredék, már mindjárt áttelepítésének alaklmával rendes ecclesiát, egyházat, s így parochiát szerveztek. /.../

Bizonyos, hogy mint keresztények telepedtek át, mert a székelyek biztos adatok szerint már a XI.-XII. században már keresztények voltak. Vilmos erdélyi püspök az 1213. adománylevelében, melyben a Barcaságot a német lovagrendnek adományozza, beleegyezik abba, hogy a barcasági dékán a német lovagok között dezsmát szedhessen, de kiveszi az ott lakó magyarokat és székelyeket /csángókat/, kik ezután is az erdélyi püspökségnek fogják a dézsmát kiszolgáltatni. A hétfalusi csángók tehát az erdélyi püspök joghatósága alá tartoztak s később a XVI. századig a milkowiai püspökség alá kerültek.

Hogy Hétfaluban milyen volt a legrégibb időkben az egyház szerkezete, azt okmányok nemlétében megállapítani nem lehet egészen 1440-ig. Ez évben kelt Hunyadi Jánosnak egy levele, melyben meghagyja, hogy Hétfalu fele dézsmáját a Szent Mihály ecclesia papjának adja. Hasonlóképpen V. László király is egy 1456-ban kelt rendeletében említést tesz Hétfalu ezen Szent Mihály ecclesiájáról, midőn szó szerint ezt rendeli: "Esztergomi érsekünk és főkorlátnokunk jelenti, hogy Zent Mihályt, /.../ régebb schismatikus oláhok lakták, de azok elűzésével a faluk ismét keresztény kézre kerültek, továbbá jelenti, hogy Szentmihaliban lévő Szent Mihály parochia dézmáját szabadalmai ellenére a törcsvári vár számára lefoglalták, de mivel a Tizedhez a világiaknak semmi joga, azért rendelem, hogy a dézma ügyébe ne elegyedjetek, hanem azt egészen és sértetlenül kiszolgáltassátok a fennebb nevezett Szent Mihály parochiának."

Hogy Hétfalunak e Szent Mihály ecclesiája melyik faluban lehetett, mely falut az előbbi okmány az egyház nevéről Szentmihálinak nevezett el, azt nem nehéz kitalálni, mert Mátyás királynak egy 1460-ban kelt adománylevelében Zent Mihályfalva, másként Tharnatfalu a mostani Csernátfalu néven említtetik.

2.

A mostani türkösi plébánia csak 1755-ben alapíttatott Báró Sztoyka akkori erdélyi püspök által, mert a hétfalusi régi Szent Mihály egyház a reformáció által lutheránus Mihály-egyházzá lett, csángó hívei pedig a földesúrai, a brassói szászok erőszakoskodása, nyomása és vallási kényszere alatt lutheránusokká lettek, s azok ma is.

Hogy a reformálás erőszakos munkájá a szászok által miképpen hajtatott végre, azt elég szelíd vonásokban megismerhetjük Orbán Balázs báró következő leírásaiból: "A szászok a lutheranizmust szász nemzeti vállássá tévén ezt a tízfalusiakra is ráerőszakolták s beolvasztási terveik eszközeivé törpítették le. Midőn 1544 táján Honterus, a reformációnak ezen nagy apostola Erdélyben s nevezetesen Brassóban hírdetni kezdte Luther tisztult vallását, az nemcsak a Barcaságon terjedt el, hanem a szomszédos Székelyföld s nemsokára a vármegyei magyarság is elfogadta. 1555-től kezdve, a midőn Kálmánchai Márton debreceni lelkész Kálvin hitelveit bővebben kifejté, az erdélyi magyarság, székelység és tízfalusiak, valamint a szászok közül is igen sokan fölvették azt, annyira, hogy Brassóban is sokáig kelvét hitű papok voltak, sőt a szászok közt egész káptalanok vallották. Határozottan kelvét hitüek voltak a tízfalu magyar lakói, azok, mint ilyen a kálvinista püspök alatt állottak és a szomszédos Bodola, Nyén és Márkossal egyházkerületileg a sepsi tractushoz voltak beosztva, később azonban, midőn a törcsvári vár elzálogosításával és eladásával e szegény nép Brassó alá került, annak úgy politikai, mint vallási elnyomása foganatosított. Brassó nem elégedett meg e nép lenyűgőzésével, hanem a Barcán csekély számban lévő szászok számát növelendő, ezen nép elnémetesítését is feladatául tűzte ki. Erre nézve első lépésnek tekintette a Tízfalu lakóinak lutheránussá tételét, azonban ezen tervük kivitelében nagy akadály volt az, hogy a tízfalusiak papjai a református iskolákban növelkedvén, onnan magyar műveltséget, magyar szellemet s a magyar nemzetiséget védő helvét hithez való ragaszkodást vitték magukkal e nép körébe s csepegtették annak fogékony szívébe. Első teendő volt tehát a brassóiak részéről a papok megnyerése. Egynémelynél ez sikerült is, de legnagyobb része minden vesztegetés és csábításnak ellentállott, az ilyeket aztán Brassó - főleg azután, hogy a törcsvári vár örökös átvételéhez /melyhez Hétfalu is tartozott/ szabadabb kezet nyert - megfosztotta egyházaiktól, bebörtönöztette és elűzte, amint az 1646-ban Böszörményi Jánossal, 1668-ban Krizbai Tamással s azután másokkal is történt. Ily módon s az áttérőknek engedett kedvezmények által az ágostai hitvallás gyökeret vert a hétfalusiak között. Ekortájt Szeli György, előbb törcsvári íródeák, azután a brassói iskolamester, később csernátfalusi, végre brassói lelkész és három fia által a Tízfalu magyarsága áttérítetett a lutheránus vallásra."

/.../ Beke kanonok úr Az erdélyi egyházmegye képe a XIV. század elején című jeles munkájában az egyháznak semmi nyomára sem akadtam, mert abban az időben nem az erdélyi, hanem a milkowiai püspökséghez tartozott.

3.

A hétfalusi régi Szent Mihály egyház a XVI. századtól a XVIII. század közepéig, vagyis 1752-ig a brassói szász lutheránus mozgalom erőszakoskodása folytán megszűntnek tekinthető.

Hogy pedig a hétfalusi katolicizmus a nevezett 1752 évben újra kezdett éledezni, azt egyedül a brassói plébániát ellátó jezsuitáknak köszönhetjük, kiknek missionárius atyái néha-néha kirándulgattak a szomszéd Türkösbe is, meglátogatni és ellátni a szétszórva éldegélő hitsorsosokat. /.../

A brassói jezsuiták 1752-i Historica Relatio-jában a következők olvastatnak:

"Türkös faluban egy és ugyanazon napon s máson is gyakran tartatának szent beszédek házban, melyekre nemcsak a katolikusok közül /kik az előbbi években nemcsak amott, hanem a többi hét faluban is megszaporodának/, hanem a nemkatolikusok közül is szép számmal gyültek össze, kiket pedig pásztoruk a katolikus prédikációk hallgatásától elvonni igyekvének, de hasztalanul, mert azt felelték neki, hogy inkább átállanak a pápistákhoz, minthogy ne hallgathassák a prédikáló jezsuitát. /.../ Bizonyára, ha jól folytatják a kezdetet, itt napról-napra bővebb aratás lesz, mert sokaknak lelke megtérülvén, tettleg is követnék lelki sugallatukat."

"Ezen szavakból kitűnik - folytatja krónikásunk, Lamasch brassói dékán - , hogy az itt alapított parochiának egyedüli alapja a prédikálás volt, még pedig a templomon kívül, mert akkor még templomot nem csináltak vala ide a jezsuiták. /.../"

"A kereszten függő üdvözítő tiszteletének előmozdítására állítatott Seewald Kristóf brassói katolikus főbíró egy keresztet saját költségén.

A feszületnek a lábához, magába a kereszt fájába finomul és különböző festékkel festve tevék Seewald katonai pajzsát, felül pirosan, alul tengerzölden. A pajzs fölé festettek egy katonasisakot, melyet királyi korona födött címer gyanánt.

Nagypéntek előtti napon állítatott fel a kereszt Türkös faluba egy gyönyörű dombon /a mostani templom helyére/ ahová kijött Brassóból egy missionaris magyar jezsuita páter és a főbírónak rendeletére a városi tanácsnak négy küldöttje: Tratler András, Schobert György, Paur György /mindhárman katolikusok/ és a hétfalusi gondnok, kinek lutheránus létére is segédkeznie kellett s a sziklás földbe lyukat ásatnia a kereszt beállítására...

A kereszt megáldása a keresztről szóló, szabad ég alatt tartott szent beszéd kiséretében Nagypénteken délelőtt ment végbe nagyszámú sokaság wlőtt, és most a kegyes Megváltót sok tisztelője látogatja a hét faluból, nem úgy mint minap, mert most már a második éve annak, hogy e hely tiszteltetni kezdett /a kereszt felállítása tehát 1951-ben történt, mert a Relatio 1952-ben íratott./

Eközben az akkori brassói jezsuita superior P. Stäber Xav. Ferenc, ki a türkösi plébánia első alapítójának nevezhető, a magas Gubernium útján felterjesztést tett az áldott emlékű Mária Terézia királynőhöz, hogy egy építendő templom és temető számára a brassói tanács által Türkös falujában egy alkalmas helyet jelöltessen ki. A kegyesszívű királynő parancsára éppen az a hely jelöltetett ki erre a célra, hol azután az előbbi kereszt fel is állítatott a város képviseletének jelenlétében. Ez egy szép hegydomb a falu közepén, melyről az egész barcaságot és Háromszék rónáit lehet látni. Ezért a lakók rendesen ide szoktak feljönni, hogy a mezőn barmaikat szemmel tartsák, vagy pedig vasár- és ünnepnepokon üdüljenek s ugyanazért azt mondogatták, hogy inkább elveszítenek akármennyi pénzt, mint ezt a helyet. A hegydomb aljában köröskörül házakat építettek. Aki e magas helyről beszél, azt lehet hallani nemcsak a körülvevő házakban, Türkös utcáin, hanem a szomszéd Bácsfaluban is. /.../

A kereszt felállítása alkalmával az a csodás dolog történt, hogy amint egy lutheránus szülők négyéves gyermeke bámulta a felállított keresztet s a rajta függő Jézust látta, sírni, jajgatni kezdett, anyjához futott, sírva és jajgatva panaszolta el, hogy ott Jézust felfeszítették, ismét többször visszament a kereszthez és sűrűn hullatá ártatlan könnyeit. Vajha e sajnálkozása e gyermeknek egykor üdvére szolgálna! /.../"

Az első türközi templom építéséről és temetőjéről az említett brassói Historica Relatio az 1752. évről a következőket jegyezte fel:

"Mivel eddig a hétfalusi hivek vigasztalására mise csak egyszerű házaknál volt megtartható, a türkösi hegyen egy fatemplom építtetett a jótevőknek mintegy 100 forint gyűjteményéből. Ez imaház felállításánál a lutheránusok közül is huszonhat ingyen dolgozott a brassói Seewald városbíró parancsára. Az egyszerű faimaházban egy szép oltárt állítottak fel, melyet P. Stäber atya a brassói temetőkápolnából ajándékozott ki. Templomi ruhákat a bodolai Béldi János és neje ajándékoztak. /.../

Az imaház körül az egész hegy temetőnek bekerítetett, akárhogy is ellenezték a lutheránusok. A hegy alatt ugyanie egy út vala s nehogy azon az emberek és állatok a temetőbe jussanak, azt is elzárták, mit látván a lutheránus tömeg a dolgozó katolikusokat megtámadta és azzal fenyegetőzött, hogy a kerítést a földre zúzza. De midőn egy katolikus azt mondá, hogy ezt a helyet a királynő adta nekik, s aki azt bántani meri, szigorúan fog bűnhődni, először ezt tagadták s azután mindenki a másiktól várta a kísérletet, de senki sem mert hozzányúlni.

A temetőben az imaház mellett a harangozó számára is építettek egy kicsi házat fából. Mind e munkát a szegény katolikusok végezték, kiknek kenyerük sem volt, melynek beszerzésére a többi szegények gyűjtögették össze a filléreket: szegénységökben csak a kézi munkájukkal adózhattak.

Az új temető megáldása a következőképpen történt: szeptember 9-én P. Pärtl superior Brassóból mintegy 500 hívőből álló körmenetet vezetett ki Türkösbe, milyent a hétfalusiak többet nem láttak: megijedtek, s köztük egy lutheránus asszony ebből rosszat sejtvén, katolikus ismerősei előtt panaszkodni kezdett, hogy ezek a pápisták mind ellenük jőnek, s csak akkor nyugodott bele, mikor a katolikusoktól hallotta, hogy ezek csak vallásos buzgóságból jöttek, minden rossz szándék nélkül. A temető leyén egy német és egy magyar prédikáció tartatott, melynek örök igazságai könnyre fakasztották a katolikus és legtöbb lutheránus jelenlévőket. Majd szentmisét mondott a Superior két assistens társával s azután a temetőt benedikálta. Délután a vecsernye eléneklésével a processió visszatért Brassóba."

Az akkori első papi és kántori lakásról a jelzett Historica Relatio így ír:

"Vásároltatott Türkös faluban egy ház is kerttel együtt a Brassóból ki-kirándulgató missionarius atya számára, hol megpihenhessen s esetleg a kántornak is lakásul szolgálhasson. Midőn e ház leendő eladása szokás szerint a lutheránus templom előtt kihírdettetett, Cloos Márton brassói másodbíró a további hirdetést betiltotta s ellenezte, hogy az a jezsuiták kezére kerüljön, de a Superior semmit sem gondolván a bíró ez intézkedésével, két jezsuitát kiküldött oda, kik a szomszédság jelenlétében birtokukba is vették a megvásárolt házat és telket a brassói Missió, vagyis a plébánia címére, anélkül, hogy Cloos bíró továbbra is ellenszegült volna." /.../

1754-ben báró Sztoyka erdélyi püspök Türköst mint Alsófehér vármegyéhez csatolt területet a brassói jezsuitáktól elvette, saját joghatósága alá rendelte, s a brassói Franciskánusokra bízva P. Fekete Károly brassói praesidenst tette Türkös adminisztrátorává. /.../

A püspök meglátogatva a hétfalusi híveit Türkösbe, ott egy rendes plébánia szervezésének szükségét belátta s Szebenben 1755 szeptember 12-én kelt Decretumában Türköst rendes plébániává tette s a kézdiorbai esperesség alá rendelte. /.../.

Tőzsér László: A türkösi egyházközség története, In. Közművelődés 1879/1.

A református egyházközség múltja

A négyfalusi reformátusok akkortájt szerveződő hitközösségének első jegyzőkönyvét 1873. május 18-án írták, de Hétfaluban ennél jóval előbb éltek - az 1542-44-es honterusi reformáció után többségi evangélikus vallásúak mellett - reformátusok is. A Szabó Ferenc, bodolai református lelkész elnökletével tartott gyűlés részvevői kérik Csiszér Gábor esperest, hogy alakíthassanak egy bodolai református egyházközséghez tartozó filiát.

1874. március 1. A leányegyházközség lélekszáma 95. Bielk Albert akkori brassói magyar királyi tanfelügyelelő jóváhagyását kérik, hogy istentiszteletüket a hosszúfalusi faragászattal egybekötött népiskola számára kibérelt egyik helyiségében tarthassák. A tanfelügyelő javaslatára Molnár Viktor akkori hosszúfalusi evangélikus lelkésznél próbálták elérni, hogy az evangélikusok templomában az ő istentiszteletük után tarthassanak református istentiszteletet. Elutasító választ kaptak. Ezután határozták el, hogy telket vásárolnak, melyre templomot építenek maguknak.

1882. december 3. A Molnár János brassói református lelkész elnökölte közgyűlés elhatározta:

1. A leányegyházközség a brassói anyaegyházhoz csatlakozik.

2. Felkérik Nagy Imre lelkészt, hogy időnként Brassóból jöjjön ki Hosszúfaluba istentiszteletet tartani.

3. Felkérik a népiskola gondnokságát, hogy adjon át egy termet az istentiszteletek megtartására.

4. Válasszanak egy vezető testületet, mely a következőkből álljon: főgondnok, jegyző, megyebíró (ki egyben pénztáros is), presbitérium, két egyházfi.

5. A lelkészt felkérik, hogy egy évben 12-szer, mégpedig minden hónap első vasárnapján délelőtt 1o órától és sátoros ünnepeken tartson istentiszteletet és az úrvacsoraosztást előzetesen hirdesse ki.

6. A lelkész mellé egy szakértő énekvezér szükséges.

7. Az úrvacsoraosztáshoz szükséges kenyérről és borról a gondnok kötelessége gondoskodni.

1883. februárja Az állami felső népiskola helyiségében levő imateremben tartott gyűlésen Pávai Vajna Elek, országos ügyvéd felajánlotta, hogy haláláig évente 50 forinttal segíti az egyházközséget.

1884. július 3. A Nagy Imre brassói segédlelkész helyére kinevezett Zsigmond Károly hitoktató és segédlelkész felajánlja, hogy az eddigi kötelező havonkénti egy istentisztelet mellett minden hónapban még egyet tart az utaztatás biztosítása feltételével.

1886. április 11. Az a telek, amelyre a pénzt gyűjtötték eladódott, de van a község házán fölül két az egyházközség céljaira alkalmas, egymásmelletti eladó telek

1886. szeptember 27. Szász Domokos püspök látogatja meg a leányegyházközséget. A közgyűlésen részt vett Csiszér Gábor esperes is. A püspök felhatalmazza a presbitériumot, hogy a körlelkészi lakástelek-vásárláskor alkut kezdhet 2500 forintig, sőt vásárt is köthet olyformán, hogy a 2500 forintot az egyházkerület igazgatótanácsánál, az esperesség utján és ellenőrzése mellett 30 évi kölcsönre kérje.

Ennek évenkénti törlesztése részben az egyházközség szorgalmi pénzeiból, részben az állami igazgatótanács útján kérelmezendő segédeszközök által történne.

1886. december 1. A püspök jóváhagyja a Hosszúfalu központú református körlelkészi állomás megszervezését, melynek díjazására az Egyetemes Convent 300 forint, az állami igazgatótanács 200 forint, azaz együtt 500 forint állandó segélyt szavazott meg és emellett telekvásárláshoz 500 forinttal járul hozzá. Az esperes javaslatára bevezetik az egyháztagok számára az évi jövedelmük 1%-nak megfelelő papi kepe fizetését. Emellett a lelkész díja esketésért, temetésért 1-1 forint, keresztelésért 50 krajcár.

A Deresztyében, Alsó-, Felső-Tömösön és Predeálon lakó reformátusok is a hosszúfalusi egyházhoz szeretnének tartozni. Ezek egyházfenntartó járulékának 75%-a a körlelkész fizetését pótolná 25%-a az egyház vagyonához csatoltatna.

Megvásárolják a két telket: a hosszúfalusi Tisztapatak mellett levőt lelkészi lakásnak, a Csernátfaluban levő Czirka-féle csűrt és telket pedig templomhelynek.

Az első 1500, a második 500 forint volt.

1887. július 16. A telket megvásárolták és telekkönyvezték. Magyarosy Ferenc főgondnok az eddig fizetett 4 forint helyett ennek kétszeresét vállalja fizetni az egyháznak s emellett 50 forintos kegyalapítványt is tesz.

1887. július 27. Koós Ferenc királyi tanácsos tanfelügyelő elrendeli a megvásárolt épületek és telkek átalakítására vonatkozó szerződések megkötését. Úgy számítják, hogy a papilak kijavításához 1171 forint 11 krajcárra, a templomépület átalakítására és toronyépítésre 2 402 forint 75 krajcárra lesz szükség. A szükséges pénzt az egyházkerület építkezési alapjától kérik kölcsön 32 évi részlet-visszafizetés feltétele mellett.

1887. október 16. Zsigmond Károly körlelkész beiktatása emlékére 50 forintot adományoz templomi harmónium, vagy harang-alapra.

Szász Domokos püspök 50 bibliai történeteket tartalmazó könyvet, 10 zsoltáros könyvet, 50 evangéliumot adományozott.

1889. május 5. Az egyházközség közgyűlése a papi telken levő kőcsűr átalakítása helyett új templom építését határozza el. Ezzel a céllal szeretné megvásárolni a felső népiskolával szembeni eladó telket.

1889. július 21. Veszprém vármegye alispánja és királyi tanácsosa, Véghely Dezső 500 forintot adományozott az egyháznak.

1889. november 17. Az egyházközség megvásárolja templom számára a Berkár-féle 180 és 1891 helyrajzi számozott épületes belső telket 2000 forintért Dr. Leményi Miklós brassói ügyvédtől.

1890. június 1. Zsigmond Károly körlelkész bemutatja a kerületi tanács által elküldött, Gyergyószentmiklós részére készített templom-tervrajzot, melyet mint minta elfogadnak.

1890. június 14. A gyülekezet 400 lelkes lett.

1890. december 21. A király magánpénztárából 100 forint segélyt küld az egyházközségnek.

1892. április 3. Szalay Ferenc, nagyszebeni építész elkészíti a templomtervet és a költségvetést és felkérik, hogy kezdje el a munkálatokat.

1892. június 2. A püspökség 9000 forint kölcsönt ígér 32 évi évenkénti 200 forint visszafizetés feltétele mellett.

1892. június 19. Az építőmester a kértnél kisebb tervet készített, melyre 7500 forintot szavazott meg a tanács 6% kamattal és 41és fél év alatt törlesztendő kölcsönnel. 

1892. július 28. Szalay építész beleegyezik, hogy 9300 forintért a tervezettnél 0,50 m-el szélesebb, 1 méterrel hosszabb, 1 méterrel magasabb legyen az épület. Hozzáfognak a munkálatokhoz.

1892. december 28. Elfogadják Páljános Ferenc gép- és gazdasági műlakatos vasrács-kerítés tervét.

1893. február 5. Páljános Ferenc elvállalja a munkát: "Az oszlopok minden 150 cm távolságra, 3 számú gátervasból, támasszal, közpálcák 10-es számú gátervasból, díszítés 24 számú karikavas, hosszlécek fazon-idom lapos vasból, kívül 3 cm széles, belül pedig 12 számú karikavas, szegecsek gombfejjel, beöntés kénnel. A falon felüli magasság 120 cm. Az oszlopok kőalapokba állíttatnak. A festés fekete olajfestés legyen."

1893. július 16. A közgyűlés szerint 2 harangot öntet az egyház, mert háromra nincs anyagi lehetőség. A nagyobbik 280 kg, a kisebb 168 kg lenne. A felirat : "Öntette a hosszúfalusi ev .ref. missziói egyházközség 1893."

1893. október 23. Megérkeztek a harangok. Egyik 290,5 kg, másik 175 kg. A kettő ára szállítással együtt 965 forint. Andrásofszky Efraim harangöntő öntötte.

1893. október 26. Elhatározzák, hogy a padokat a szószék színére festik, a lábdeszkákat odaerősítik, a karzat alatti gerendavégeket befödik. Magyarosy Ferenc és felesége, Simon Karolina egy orgonát hozatott a templom részére a brassói bolonyai szász evangélikus templomból.

1895. október 6. Szász Domokos püspök felszenteli a templomot.

1896. május 10. Magyarország ezeréves fennállásának tiszteletére d.e. 10 órai kezdettel hálaadó istentiszteletet tartanak.

1900. június 24. Csoflek Miklós brassói orgonaépítő vállalta az orgona javítását.

1901. március 16. Többen kérték, hogy vezessék be a legációt, tekintettel arra, hogy a lelkésznek többhelyen is kell úrvacsorát osztani.

1904. június 25. A gyülekezet lelkipásztorát, Zsigmond Károlyt szilágysomlyói lelkipásztorrá választják.

1904. július 10. A papi állást meghívás útján szeretnék betölteni, mégpedig Ozsváth Lajos feketeleki lelkésszel.

1904. szeptember 24. A három lelkészjelölt: Tankó Gyula (ki utólag visszalépett), Demes Péter kisborosnyói és Veres Károly papolci lelkész közül a választás az előbbire esik.

1904. november 6. Demes Péter lelkész elfoglalja állását.

1912. január 21. Egy 2 manuálos pedálos orgona-harmónium vásárlását határozzák el.

1912. június 14. Mivel a papilak megrongálódott s a talaj is igen vizes, a régi épület helyébe, régi anyagok felhasználásával egy új lakás építéséről döntenek kb. 13 824 korona költségvetéssel.

1913. június 4. Az igazgatótanács jóváhagyta az építendő papilak tervét és 14 300 koronányi költségvetését, majd megkezdődtek a munkálatok.

1915. május 30. Befejezéshez közeledik az új papi lakás. Özv. Pari Istvánné Maszhalkó Katalin "Átadott 15 500 korona értékű értékpapírokat, a hosszúfalusi 235 körszámú házastelkéről szóló szabályszerű ajándéklevelet, a tulajdonjognak az egyház javára bekebelezési nyilatkozattal ellátva és 4 db Alapítványlevelet összesen 19 000 korona értékben alapítványt téve Maszhalkó-Pari alapítvány címen, önként és visszavonhatatlanul."

1917. április 10. Péter Gerő keresztvári lelkész, esperesi kiküldött a gyülekezet tudomására hozza, hogy "...tekintettel arra, hogy Demes Péter helybeli lelkész engedélyt nyert a felsőbb hatóságoktól arra, hogy a tanév végéig a miskolci polgári iskolában taníthasson, kiküldetett a hosszúfalusi református egyházközségbe, hogy Serester Tamás bodolai lelkésznek, mint kinevezett adminisztrátor lelkésznek az egyház javait leltár mellett a presbitérium jelenlétében átadja."

1917. november 11. Beiktatják az új lelkészt, Andrássi Tivadart Serester Tamás esperesi meghívott és Tőkés Ernő adminisztrátor lelkész s a presbiterek jelenlétében.

1919. december 14. Andrási Tivadar lelkész egy dalárda létesítését javasolja.

1919. július 13. A presbitérium elhatározta "ha magyar nyelvű iskolák nem nyílnak meg a hosszúfalusi egyház területén, a lelkészi lakás két szobájának felhasználásával református felekezeti iskolát fog megnyitni."

1919. október 5-én a presbitérium "szükségesnek látja egy egytanerős, hatosztályú elemi iskola felállítását. Erre a célra a lelkész felajánlja egy külön bejáratú, 5,5 m széles, 7 m hosszú szobáját, amely megfelel a célnak, s az évente 30-40 között ingadozó (számú) református tankötelest is jól befogadja. Az iskola fenntartását fedeznék a szülők által fizetendő fenntartási díjból és a kirovandó iskolaadóból." Iskolaszéket választanak: Andrási Tivadar, lelkész (elnök), Hadnagy Benedek, tanár (alelnök), Gáspár Gyula, tanító (alelnök).

1920. március 7. A lelkész jelenti, hogy a dalegylet terve megvalósul, felolvassa az alapszabály tervezetét, mely más felekezetűek részvételét is lehetővé teszi a református irányító szellem érvényesülése mellett. Az egyesület neve: Négyfalusi Dal és Műkedvelő Egyesület.

1922. január 29. Eladják a Pariné-féle házat Beke Lajosnak 42 500 lejért, melyből 21 500 lei azonnal kifizetődik s a hátralék 8%-os kamattal folyó év decemberig. Puskás Kálmán beszolgáló lelkész jelentése szerint az egyházközség lelkészi állására csak a brassói segédlelkész nyújtott be pályázatot, de időközben ő is visszalépett. Új pályázati hirdetést tesznek közzé.

1922. június 5. Mivel a másodszor közzétett pályázati hirdetésre sem jelentkezett senki, a presbitérium felkérte Puskás Kálmán beszolgáló lelkészt, hogy továbbra is vállalja a lelkészi teendőket és a vallás tanítását.

1922. szeptember 19. A presbitérium kérte, hogy a püspök Puskás Kálmán  brassói szeretetházi igazgató, beszolgáló lelkészt nevezze ki ideiglenesen hosszúfalusi lelkésszé. (2.sz.)

1923. március 11. A presbitérium megállapítja, hogy nincsen értelme a pályázati hirdetésnek, mert az 1918 után kialakult helyzet szerint Hosszúfalu nem biztosíthatja a lelkész tisztességes megélhetését. Ez csak akkor volna lehetséges, ha a kerület nagyobb összegű havi missziói segélyt utalna ki Hosszúfalu részére. Kérik, hogy Puskás Kálmán brassói szeretetházi igazgatót nevezzék ki lelkésznek, aki 1921 óta adminisztrálta Hosszúfalut.

1925. február 1. megérkezett Puskás Kálmán helyettes lelkészi kinevezése.

1926. április 13. A presbitérium megvitatja Wegenstein temesvári orgonakészítő ajánlatát, melyet célszerűnek és megfelelőnek talál. Eldönti, hogy a régi harang kijavítása helyett új harangot készíttet.

1928. október 28. Buda János vállalkozó javításokat végzett a templomon.

1929. március 3. A lelkész bejelenti, hogy a presbitérium megbízására Koncz nagyszebeni harangöntő cég egy 165-170 kg-os harangot rendelt meg, melyre előlegképpen 15 000 lejt át is utalt.

1929. március 10. A harang kb. két hét múlva lesz kész. A harang felszentelését április 14-re tervezik, hogy az akkor Brassóban tartózkodó püspökhelyettes is részt vehessen az ünnepségen. Az eseményre meghívják az esperest, a brassói református egyházközséget, a helybeli testvéregyházakat is.

1930. január 19. A presbitérium jóváhagyja a létesítendő kórház költségeihez való hozzájárulást (Puskás Kálmán lelkész 3000, Gáspár Gyula tanító 1600 lejjel).

1934. szeptember 24. Az esperesi vizsgálat és útmutatások eredményeként megalakult a Leányszövetség, a Négyfalusi Református Nőszövetség Kiss Béláné tiszteletes asszony, teológiát hallgató úrnő vezetése mellett, aki a 35-40 tagú vasárnapi iskolát is szervezi.

1935. március 3. Megalakult a Nők Bibliaköre és a nőszövetség egy könyvtár létesítésén munkálkodik felkérve az egyháztagokat, hogy pénz és könyvadományokkal járuljanak hozzá.

1936. március 22. Feltevődik egy új orgona megvásárlásának javaslata.

1936. július 26. A lelkész egy harmónium beszerzését indítványozza. E célból a presbitérium Wegwnstein temesvári orgonakészítő javaslatait veszi figyelembe.

1936. október 4. megjavították a toronyfedelet.

1937. február 21. Az akkori egyház lélekszáma: 272 és a 8 szórványban 273; tanköteles gyermekek száma 94, nincs beiskolázva 7, református iskolába jár 16, államiba 56, evangélikus iskolába 5 tanuló.

1937. június 20. A Nőszövetség tervbe veszi a "templomi szószék alacsonyabbra szerelését, a feljáró szélesítését és új takaróval való ellátását, a szükséges költséget saját pénztárból és az adományokból fedezné."

1938. március 27. Megtudjuk, hogy a hosszúfalusi református gyülekezetben van 291 lélek, szórványban 283 a lélekszám; 29 református gyermek jár a református iskolába.

1938. május 22. A presbitérium a templom renoválásáról tárgyal és a következő munkálatokat indítványozza: 1. Vízlevezető csatorna építése, cementcsövekből; 2. A beázott falrészek kívül-belül való kijavítása beton anyaggal; 3. Füstkivezetőknek a falba való bevágása; 4. A szószék 30 cm-el való lennebb hozatala; 5. A karzat átalakítása vasgerenda beillesztésével, cementből való könyöklő építésével.

1943. április 1. a lelkész jelentése szerint a hívek száma apadt: lélekszám 168, szórványban 148. Továbbá a lelkész jelenti, hogy egyházi felsőbbhatósági rendelkezés értelmében, az alsórákosi református gyülekezet gondozását kell átvegye. A megüresedett lelkészi állást ideiglenesen Geréb Ádám brassói segédlelkész foglalja el.

1947. április 6. Megtudjuk, hogy 1946 novemberében megindult a nőszövetségi IKE és vasárnapi iskolai munka, melynek középpontjában a Biblia tanulmányozása áll. A Nőszövetség alakulása óta lelkesen dolgozik, megtartják a bibliaórákat, gondot fordítnak az özvegyek és árvák, valamint a betegek, gondozzák a könyvtárukat. Az IKE kéthetenként tart bibliaórát és kultúrprogrammal bővített gyűlést. Az ifjak felekezetre való tekintet nélkül vesznek részt.

1949. május 8. Egyházunk lélekszáma 284.

1950. december 10. A presbitérium a hosszúfalusi református egyházhoz rendes lelkészi állásra Erdélyi Lajos kinevezését kéri.

1951. december 6. A presbitérium felkéri a néptanácsot, hogy kötelezze a hosszúfalusi Építészeti Szakiskolát, hogy a lelkészi lakást az államosítás által tulajdonának tekinti, s nem hajlandó sem lakbérszerződést kötni, sem lakbért fizetni.

1952. március 20. A lelkészi hivatal bérelt házban van elhelyezve. Az egyházközség lélekszáma 361, szórványok lélekszáma 19, összesen 380.

1952. december 7. Jeney Huba a hosszúfalusi református egyházközség új lelkésze, ki az egyházközség javait Csia Pál Sztálinvárosi lelkésztől veszi át.

1954. január 10. Ezen a gyűlésen megtudjuk, hogy az iskola igazgatósága az új lakbérleti szerződés értelmében egyházközségünkkel szerződést nem kötött és a parókia épületét államosítottnak mondja.

1955. március 26. Soós József esperes bejelenti, hogy az igazgatói tanács 1691-1955 I. szám alatt közölte Jeney Huba hosszúfalusi helyi lelkipásztornak a sepsiszentgyörgyi egyházközségbe történő delegálását és ugyanebben a leiratban Sütő Gyula sepsiszentgyörgyi segédlelkésznek Hosszúfaluba történő delegálását. A fenti "delegáció" értelmében a levéltári lajstromkönyv alapján Jeney Huba helyettes lelkipásztor átadja az alábbiak aszerint az egyházközség javait.

1955. december 13. Jelen van Kicsi József esperesi megbízott, aki bejelenti a 343-1955 számú igazgatói tanács leiratát mely szerint Sütő Gyula hosszúfalusi helyettes lelkipásztort helyezte át a rákosi református egyházközségből a mi egyházközségünkbe. Az egyházközség javait átadják az új lelkésznek.

1956. március 11. A legutolsó összeírás szerint Négyfalu református lélekszáma: 160. E lélekszám mellett a leányegyház vállalja, hogy az anyaegyház összes terheinek felét hordozza, s ezzel szemben igényli, hogy vallástanítás, konfirmálás, istentisztelet tekintetében ugyanannyi lelkészi szolgálatot kapjon, mint az anyaegyház. (6.szám) A lelkész jelenti, hogy úgy hallatszik, ez évben megszűnik a szakiskola s így a papilak megüresedésére lehet számítani. (12. szám)

1965. május 27. A lelkész felolvassa az esperesi hivatal 326/1956. számú leiratát, amelyben közli, hogy a hosszúfalusi református gyülekezet lelkészi beiktatóját július 1-re tűzte ki.

1956. augusztus 5. A hosszúfalusi (négyfalusi - Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu) Református Missziói Anyaegyházközséghez a következő szórványok tartoznak az alábbi lélekszámmal: Deresztye 4, Alsó-Tömös 3, Felső-Tömös 5, Predeál 6, Tatrang 7, Zajzon 3, Pürkerec 4, Magyaros 2 lélekkel. Valamennyi szórványban évente két alkalommal szolgál a lelkész.

1956. augusztus 29. A gyülekezet teljes lélekszáma, a szórványokkal együtt, 594 lélek.

1956. szeptember 10. A presbitérium javasolja és kéri az egyházi felsőhatóságokat, hogy Hosszúfalut missziói egyházközségnek nyilvánítsa (28. szám).

1957. június 25. "A lelkész jelenti, hogy a törvényszék 1957. június 6. a papi lakás épületét kiürítette és az egyházközségnek átadta. Az átadás alkalmával az épületen sok átalakítás, hiány és rongálás volta tapasztalható." (7.szám) Továbbá a szakértőkkel való megbeszélés alapján az okozott kár 25-30 000 lej körül mozog; kártérítési pert indítanak. (8.szám)

1957. július 22. Meg lehet ismét kezdeni a szeretetvendégségek tartását, ami eddig hiányzott a gyülekezetnek, ugyanis idegenek használták a papilakot és imatermet. (11. szám)

1957. augusztus 4. A Bakcsi-emléktábla templomba való ünnepélyes elhelyezése. Néhai Bakcsi Gergely és Antal Sára gyermekei, szüleik emlékét egy, a templomban elhelyezett, emléktáblával akarták megörökíteni s ezzel kapcsolatban 2000 lejt adományoztak egyházközségünknek. "A tábla hársfa lemezből készült, Köpeczi Sebestyén József hereldikus munkája, rajta a Bakcsi és Antal család címere, rámosolyog a Világfenntartó Krisztus emblémája és az élet fájának jelképe. A tábla szövege: »Te pedig szép emléktábla légy templomunknak dísze; ti pedig ékes sorok hirdessétek nemzedékről nemzedékre a keresztyén élet és a Krisztushoz való hűség emlékezetét«" (2.szám)

1957. október 28. A lelkészi lakás visszaállítását javasolja a presbitérium. (17. szám)

1958. február 24. A lelkész jelenti, hogy lehetőnek tartja egy kis templomi női kórus létesítését. A felesége kész vállalni annak betanítását és vezetését. (17. szám)

1960. február 7. "Az ősz folyamán összeállították az egyházközség tagjainak kimutatását, ami megmutatta, hogy gyülekezetünk lélekszáma nagyobb mint régebb hittük. De ugyanakkor egy sor ismeretlen név került elő, kik sem az egyházi életben, sem az egyházi fenntartásban nem vesznek részt. Ez a szám pedig kiteszi a teljes létszám 30-40%-át" (9. szám)

1960. június 26. Kasléder Zoltán, házasságának 25 éves jubileuma alkalmával, 10 énekeskönyvet adományozott a gyülekezetnek.

1962. január 15. A lelkész jelenti, ez év őszén lesz 75 éve annak, hogy Szász Domokos püspök önálló körlelkészséggé szervezte az eddig Bodolához tartozó hosszúfalusi református leányegyházközséget. (5.szám) Jubileumi ünnepséget javasol a presbitérium. A lelkész javasolja, hogy a jubileumi ünnepséggel kapcsolatban készítsenek egy fényképes albumot, mely pár soros utalásban mondja el a 75 év történetét. Az album el is készült. (6.szám)

1964. március 16. Harmónium-javítás történt Eischenk orgonaszerelő segítségével. (10. szám)

1964. április 27. A püspök úr az egyházközség kérésére a templom fedelének javítására kiútalt 2000 lej központi segélyt. (16. szám)

1965. november 13. Az igazgatói tanács 2098-1965 I. szám alatti közlését, mely szerint Szecseleváros missziói jellegét "felekezethiány és egyéb szempontok" miatt megszünteti. (12. szám)

1967. április 4. A presbitérium kéri az egyházközségnek egyházközséggé való nyilvánítását. Ezt azzal magyarázza, hogy az egyháznak vannak közelebbi és távolabbi szórványai. (12. szám)

1968. január 21. Különös gyakorlat tapasztalható a helybeli 5 evangélikus egyházközség részéről, a temetőhasználat ügyében. A református halottakat "idegeneknek" tekintik és kétszeres sírhelyárakat vesznek tőlük. Ez érvényes a vegyes házasok esetében is, ha az egyik fél evangélikus. (11. szám)

1973. november 6. A templom renoválása befejeződött. Elkészült a 40m˛ vasablak, a régi ablakok leszerelése és az új vaskeretek beszerelése, majd beüvegezése. Ezután kezdődött a templom belső meszelése, majd ezt követte a szószék, padok, karzat lefestése. A templomot kívülről is felújították és lemeszelték. Az önkéntes munkanapok száma 407 nap volt, a munkások száma pedig 24. a templom renoválására rendkívüli adományokból 40 000 lej pénzbeli és 80 000 lej értékű közmunka számítható be. (25. szám)

1977. május 15. Az 1977. március 4.-i földrengés károkat okozott a templom épületében és a papilakon is. A templom épületében a mennyezet szenvedett nagy sérüléseket, a középhajó sok helyen megrepedt és a karzat feletti részen a vakolat nagy felületen leesett. A számítások alapján a kár a templomnál 17 230 lej, a papilaknál 7082 lej, összesen 25 032 lej. (19. szám)

1978. május 7. A konfirmálók összegyűjtötték 20 szék árát és egyházunk imatermének ajándékozták. (17. szám)

1978. június 4. Az esperes meghagyta gyülekezetünk részére a bibliakör beindítását. Az első bibliaórát Szabó Károly esperes tartotta meg. Azóta minden kedden 18 órakor bibliaóra van. (24. szám)

1978. november 12. Az 525/1978. számú esperesi leirat szerint az Igazgatótanács javasolja, hogy a szórványok gondozásában átcsoportosítás történjék, azaz Magyaros, Tatrang, Pürkerec és Zajzon szórványok a jövőben tartozzanak Bodola Anyaegyház-közösséghez; míg Predeál tartozzék a Ploieşti Egyházközséghez és Szecselevárosnak maradjon Derestye, Alsó- és Felső-Tömös. (31. szám)

1981. szeptember 30. Ezentúl a Szecselevárosi Egyházközség a Brassói Egyházmegyéhez tartozik. A gyülekezet lélekszáma: 481. szórványban él: Derestye 13, Alsó-Tömös 5, Felső-Tömös 8 lélek.

1982. június 20. A nyugdíjba vonuló Jenei Sándor lelkész kibúcsúzása június 27-én délelőtt 11 órakor az istentisztelet keretében történt.

1982. július 18. A presbiteri gyűlésen egyhangúan a megüresedett lelkészi állás meghívása útján való betöltése mellett határoznak. (50/1982) Általános többséggel, Juhász Péter, albisi református lelkészt hívják meg a bemutatkozó szolgálatra. (51/1982)

1983. február 8. A lelkész, Juhász Péter január 1-én kezdte meg az egyházi szolgálatát. (2.szám)

1983 május 8. A gyűlésen a presbitérium határozata, Stat. I. 22.§5. bekezdés értelmében, a konfirmáció 14 éves korban történik, amit megelőz kétéves előkészítés

1986. december 16. "A gyülekezet önálló egyházközséggé szervezésének 100. éves évfordulója ünnepélyét 1987 őszén tartjuk meg. Az ünnepély az amúgy is szükségessé vált templom mellé a tűzbiztonságnak megfelelő kéményt kell felépíteni úgy, hogy az a templom képét ne rontsa." (20. sz.)

A kémény tervét Maksay Ádám, kolozsvári tervezőmérnök készítette; kivitelezte Pisszel Lőrinc, helybeli kőműves. A templom külső, belső meszelését Bogdán Sándor vállalta.

1987. november 5. A presbitérium 100. éves évforduló megünneplését november 17-re tűzte ki. Az ünnepélyt megtartották, igét hirdetett Dr. Csiha Kálmán, marosvásárhelyi lelkipásztor, a Kolozsvári Református Egyházkerület generális direktora.

1988. A lelkészi lakás központi fűtésének felszerelése. (8, 9. sz.)

1990. június. Egyházunk testvér-gyülekezeti kapcsolatot létesített a kisújszállási (Magyarország) és 1990 augusztusában a Rotterdam Charlois-i (Hollandia) testvérgyülekezetekkel.

1992. június. Kezdődik a lelkészi lakás beépítése és a gyülekezeti terem megnagyobbításának munkálata. A munkálatok 1993 januárjában fejeződnek be.

1996. április. Megkezdődött a templomjavítás és megnagyobbítás. Ez utóbbira azért van szükség, mert ünnepek alkalmával a templom befogadóképessége nem megfelelő, ennek növelése érdekében a templomban belső karzat épül. Ennek nyomán történt: a templom külső, belső meszelése, illetve a padok, a karzat, a szószék lefestése; majd a faburkolat felszerelése a falakra. A karzatépítés tervét készítette Markó Gábor brassói építészmérnök, kivitelezte a Magdó János vezette BAÁL kft. A templomjavítás munkálatainál a gyülekezet 131 tagja közmunkázott összesen 531 munkanap alatt.

Aliz Jánosné Sipos Gabriella

Visszaigényelhető egyházi tulajdonok

Visszakapott

• Hosszúfalu-Fűrészmező: visszavásárolt kultúrház
• Zajzon: nem államosított kultúrotthon**

*

• * 25 ha az 1949-es adatok szerint, de már akkor is ferdítettek, a valóságban 37 ha volt.
• ** Tévedésből a papilakot államosították a kultúrotthon helyett.