A hétfalusi csángó festett bútor a XIX. század második felében alakult ki (1848 előtt készült csángó festett bútor ritkán akad Hétfaluban, bár Négyfaluban találunk itt készült XVIII. századi faragott és festett kontyos széket), és aránylag rövid ideig tartott.

A hétfalusi csángó festett fabútor a székely és a szász festett bútor között foglal helyet. A szász bútor reneszánsz stílusú, amelyen a rózsák, tulipánok fesztonokon lógnak és a szegélyező dísz is cikornyás rokokóformákat mutat. A festett dísz reliefet utánoz, mert az egyik oldalon fehér fényvonal, a másikon fekete árnyékvonal köríti az alakokat.
A székely bútorok dísze nem reneszánsz, inkabb természetes a viragok utánzata. Liliom, rózsa, szekfű, gyöngyvirág, tulipán a szokásos virágalak. A fény- és árnyekvonal alig tűnik fel, néha hiányzik is.

A csángó bútron nagyon keleti módon stilizáltak a virágalakok. A virágok közt neha egy-egy madár is énekelget, de egyébb állat teljesen ismeretlen.

Általában citromsárga alapon zöld, sárga, fehér, kávészín; vörös alapon zöld, kék, kávészín, sárga; zöld alapon kék, sárga, fehér, vörös; kék alapon fehér, piros, sárga virágozást találunk, vagy sötétbarna alapon fehér, piros, sárga, zöld, vörös és kék szín keverékéből képezett virágcsokrok, tulipánok diszelegnek. A díszítésben kerülték a természethűséget, csupán valószerűségre törekedtek. Jellemző a stilizált, de közérthető ornamentáció. Így a virágok ábrázolásában a rózsát fehérre, pirosra, a gyöngyvirágot fehérre, a tulipánt sárgára, vörösre, a kékecskét kékre festették. A szárak, levelek legtöbbször sötétzöld színt kaptak.

A bútor érdekessége, hogy érzékeltetni lehetett az asztal körül a székek elhelyezésével: béke, illetve harag volt-e a családban.