• Jókai Mór
  • Erdély aranykora
• Kovács István
  • A gyermekkor tündöklete - Korai önéletrajz
• Újfalvy Sándor
  • Emlékiratok a reformkori Erdélyről 1854 - 1855
• Hunfalvy János
  • A Magyar Birodalom Földrajza
• Vákár Tibor
  • Székelyföld építészszemmel
• A Pallas Nagy Lexikona
  • Barcaság
  • Hétfalu
  • Bácsfalu
  • Türkös
  • Csernátfalu
  • Hosszúfalu
  • Tatrang
  • Zajzon
  • Pürkerec
  • A csángó nyelvjárás
  • A Nagykőhavas
  • A Csukás
• Ferenczy L. Tibor
  • Hétfalu

Jókai Mór

Erdély aranykora

Felső-Fehér vármegyének egyik beszögellő kerületében, amint az ember a bozai szorost elhagyja, vagy egyikén az óriási bércekenkeresztülvezető gyalogösvényeknek megkerüli a mély utat, meglátszik a Tatráng völgye.

Körös-körül mély lila színbe borult hegyek, melyek hátterében fehéren tűnik elő a Kapri előhegy eget tartó órma, tündökölve a korán leesett hótul; a köddel fátyolozott völgyben négy-öt falu tűnik elő, fehér házaival, mik kékes füstöt bocsátanak föl a zöld fák közől; a Tatráng vize ezüstkéken csavarog a csendes falvak alatt, itt-ott, amíg a hegyek közől kijut, zuhatagokat képezve, melyek habfehér ködöt mutatnak a távolból; a felhők oly alant járnak a völgyben, hogy néha majd ezt, majd amazt a tárgyat takarják el a hegycsúcson álló szemei elől aranyos fátyoltestükkel; ott látszik Hosszúfalu, messze elnyúlt utcáival, Zajzonfalva, kis templomának hegyes bádogfedele messze elragyog, ahogy a nap rásüt, Tatráng, éppen a vízparton, melyre ott magas fadobogóhíd van építve, s messze, igen messze belátszanak nagysötéten, ködösen Brassó falai s akkor még jó karban levő fellegvárának kékes körrajzai. Alant a völgy fenekén van egy szétszórt falu, Bodola. A házak lent, a templom magasabban épült, s átellenben a helységgel látszik valami kis lovagvár, széles tornyokkal, fekete bástyákkal, kiülő ormokkal, nyugot felé eső bástyája egy meredek sziklára van épülve, honnan éppen a házak tetejére eshetik le az ember egypár száz ölnyi magasról. (...)

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985

Kovács István

A gyermekkor tündöklete - Korai önéletrajz

...Meg ott volt a Keresztapám-Feri bácsi is, akire nem emlékeztem, mert még sohasem láttam. Azazhogy láttam, de féléves koromban. És arra nem emlékezhet az ember. Illetve a gyermek. Keresztapám-Feri bácsi is csak féléves koromban látott, de ő emlékezett. Feri bácsi nemcsak a keresztapám volt, hanem a nagybátyám is. Nekem nagyon tetszett, hogy úgy szólított: öcsém. Apám bátyja volt, nekem meg nagybátyám. De akkor kisöcsémnek kellett volna hívnia. És Feri nagybátyám felesége szép asszony volt. Mert ő is fekete. És szigorú tekintetű. Mint az az asszony. Azon a buszvégállomási plakáton. És a hangja is szép volt. Csengő. Azt mondták rá, hogy román. Bátorságom összeszedve megkérdeztem tőle, hogy a románok mind magyarul beszélnek-e. Vagy csak ő? Ezt nem akkor kérdeztem, hanem később. Ő csak román állami iskolába járt. Ezért tud románul. Ez 1945 telén jól jött annak a bérháznak, ahol laktak. Román katonák foglalták el - mondta. - Brassóiak. És ő Brassó környékéről való. Hétfalusi. Hallottam-e a hétfalusi csángókról? - kérdezte. "Csak a görögökről meg a hét vezérről - feleltem. - Görögök vannak a szaniban, s azt, hogy éhes vagyok, pinaúúú-nak vagy pina-úúú-nak mondják. A hét vezért Izsó bácsi tanította meg: Árpád, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm." "Látod, ezt mi nem tanultuk az iskolában. Tanulj meg tőlem olyan hét nevet, amit ti nem fogtok tanulni az iskolában. Hét falu nevét... Tatrang, Zajzon, Pürkerec, Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu. Hogy tetszenek?" - "Tatrang és Pürkerec tetszik. Zajzon is." "Látod, zajzoni vagyok. Csángó. Hétfalusi csángó" - és elmosolyodott. Ez ritkán történt vele. Majd így folytatta: "Volt nekünk költőnk is. Zajzoni Rab Istvánnak hívták. Brassóban, egy kis templomkertben van a sírja. Petőfinek sehol" - és még mindig mosolygott. "Romániában nem lehettem magyar. Itt, Magyarországon meg csak román lehetek. Megmaradok hát csángónak" - tette hozzá már mosolytalanul, a megszokottnál is komorabb hangulatába visszazökkenve. "Érted? Mert Feri bácsi nem érti. Pedig ő áll itt hozzám legközelebb... Itt ezt senki se érti?" - kérdezte még, anélkül, hogy választ várt volna tőlem. De nem maradtam néma: "Hát akkor hogyan értsem én? Egy kisgyerek? De lehet, hogy egyszer még megértem." Volt egy kislányuk. Velem egyidős. Ibinek hívták. Ő az unokatestvérnőm. Az unokahúgom. Mert én vagyok az öregebb. Három hónappal. De nekem már Mezőcsáton is voltak unokatestvéreim... És tudtam, ha unokatestvér unokatestvérrel házasodik össze, piros szemű gyermekük születik. Meg ott volt nagyapám... De nem az igazi. Az igazi a vasútnál dolgozott, de meghalt. Még a háború előtt. A két világháború között...

Kortárs - Irodalmi és Kritikai folyóirat 43. évfolyam, 1998. március, 3 szám.

Újfalvy Sándor

Emlékiratok a reformkori Erdélyről 1854 - 1855

...

Hétfalusi csángók közt

A székely népnek egy különvált faja létezik Háromszék szélén, Hétfaluban - a csángó-magyarok. Származásukat s hajdani történeteiket vastag homály fedi. Nyelvük magyar, de szókiejtésük eltérő mind a székelytől, mind a magyartól. Ősi szokásaikat, vallásukat s öltözetüket változtatás nélkül fenntartották; rendkívül munkások: egész életüket földműveléssel s favágással töltik, s mindezt borzasztó erőmegfeszítéssel. Mind e fáradalmas munkásság mellett is nagyon szegények, rongyos faviskókban laknak, legtöbbnyire száraz kenyér mellett tengődnek, szalonnát s húst nagyon ritkán látnak. Háztartásukban a fényűzésnek legkisebb nyoma sem látható.

A csángó Hétfaluban - mint haszonbérlő - tartózkodik az oláh nemzetnek egy különvált faja. Mely nemzete gúnyája, életmódja s vagyonosodás tekintetében merőben elüt a többi erdélyi oláhtól. Földmívelés helyett lóval, szarvasmarhával, foleg juhhal nagykereskedést űznek: miáltal tehetős állapotra vergődvén, kényelmesen élnek. Cserepes kőházakban laknak; szobájuk cifra bútorokkal, nagy képekkel ékítvén. Ősi viselet szerint darócposztó köntösben járnak, de nejeiket költségesen öltöztetik. Zsíros konyhát tartanak, és drága bort isznak. Én két ilyen juhos gazdánál voltam ebéden. Szeri-hossza nem volt a sok mindenféle étkeknek, foleg az édesféléknek. De megszokott ízlésem ellen készíttetvén, a nagy ételhalmazat mellett utoljára is éhgyomorral maradtam. A nők nem ülnek velük egyasztalnál, hanem a szögletben felállva, lesütött szemmel guggoltak. Az étkes tálakat ők hozták fel és tevék előnkbe; minden tálat előbb homlokukhoz érintve. Miután mi az asztaltól felkeltünk, a nők azután ültek körül egy kis padot, hol nagy csendesen, minden szó nélkül költék el rövid ebédjüket. Egyáltalában nagy tisztelettel s szolgai engedelmességgel viseltetnek a férfiak iránt. Idegen férfira sohasem néznek, azok előtt szemeiket földre sütik, arcukat kendővel szokásosan merőben elfödik.

...

Magvető Kiadó, Budapest, 1955.

Hunfalvy János

A Magyar Birodalom Földrajza

...

Hétfalu

Erdély délkeleti sarkán a határszéli hegyek csapása hirtelen megváltozik s Ny-ra fordul; átmenetül a Bodzai hegycsoport vagyis a Csukás hegysége szolgál, amely egyfelől a Berecki hegycsoporthoz, másfelől a Barcai hegységhez csatlakozik. Gerincei nagyobbára É-ról D-re vonulnak, azok fölé három feltörő csúcs emelkedik, a Csukás (1944 m), ettől Ny-ra a Teszla (1584 m) s ettől É-ra a Dongókő. Már külső alakúk mutatja, hogy nem a gömbölyded gerinceket alkotó kárpáti homokkőből állnak, a Teszlát juraféle mészkő, a Csukást és a Dongókövet pedig krétaképletű konglomerátok alkotják. A Csukás D. felé a Grohotisuval (1771 m) tetézett hegysort, K. felé pedig a Piatra-Lapte sziklafalat ereszti, mely az ország határán emelkedik, s melyen át a V. Tataru nyugati oldalán a bodzai szoros ösvénye Oláhországba visz.

A háromszéki lapályból a bodzai és ó-sánci szorosokon csak bajosan járható ösvények visznek Oláhországba, sokkal kényelmesebb útul szolgál a tömösi szoros, ezt követi a vasút.

Brassótól K-re a hegyek hátrább vonulnak s a síkság D. felé kanyarodik; ott két szoros völgye nyílik közel egymáshoz a térségre: a tömösi és az ó-sánci, köztűk a Nagykőhavas és ágazatai terjednek el, merész szabású sziklagerinceik büszkén tornyosulnak a szép fenyves erdők fölé. E havasok alján kúpdad előhegyek csoportosulnak, s ezeknek tövénél négy falu helyezkedik el, melyeknek házai és gyümölcsös kertjei szakadatlan 7 km hosszú sort képeznek. Messziről tekintve nagy városhoz hasonlítanak, a 15 templomnak bádoggal fedett tornyai és kupolái a Nap fényében ragyognak, a házak a kertek zöld lombjai közül kandikálnak ki, a havasok fenyvesei egészen a kertekig nyúlnak alá.

A Tömös vize jobb partján, Derestyével átellenben Bácsfalu terül el, hozzája csatlakozik a hosszan elnyúló Türkös, aztán Csernátfalu és Hosszúfalu következnek. A négy község úgy össze van épülve, hogy együttvéve Négyfalunak is nevezik, a Tömös és Ó-sánc közötti tért egészen elfoglalják, sőt Hosszúfalunak a felső része a Tatrang völgyébe is felnyúlik. A Tatrang vize a szorosból kiérve, ÉK-re fordul s ott fekszik a Hosszúfalutól nem messze a róla elnevezett Tatrang, ettől DK-re Zajzon, s valamivel odébb ÉK-re Pürkerec esik. Ezeket a falvakat a Hétfalu gyűjtőnév alá szokták foglalni, magyar lakosaik várjobbágyok voltak , Törcswvár és a tömösi szoros védelmére rendeltettek oda; időtájban Brassó alattvalóivá lettek, s a város elég mostohán bánt velük, még a legújabb időkben is elvette tőlük az erdőket és havasi legelőket, amelyeket századokon át háborítatlanul bírtak vala. E falvak 1848-49-ben is sokat szenvedtek, mindazonáltal virágzó községek, magyar lakosaik szorgalmasan művelik a földet, szűk határaikat a szomszéd szász helységektől haszonbérbe vagy örökáron vett szántókkal igyekeznek öregbíteni, szekerezéssel, fakereskedéssel, iparral is foglalkoznak, míg az oláhok leginkább a baromtenyésztést űzik. Minden községben vannak iskolák s a templomokon kívül az iskolaépületek tűnnek ki leginkább. Legnépesebb Hosszúfalu (6956 lakos), azután következnek Türkös (3515 lakos), Tatrang (3151 lakos), Csernátfalu (2846 lakos). A hét községben összesen 21783 ember lakik, ezekből 10872 magyar, 9574 oláh, 236 német. Vallásra nézve 10162 ágostai hitvallású, 359 helvét hitvallású, 10203 görög-keleti, 642 római katolikus.

A Nagyutca Bácsfalu nyugati végéből kiindulva, egyenes vonalban mind a négy falut szeli át; e fő utcában s ennek mellékutcáiban vannak a csinos magyar templomok, mellettük az iskolaépületek és a községházak. Az oláhok rendesen a falvaknak a hegyre felnyúló részeiben, a magyaroktól elkülönítve laknak, az ő házaik szintén jobbára kőből épültek, de utcáik rendetlenek, szűkek, kanyargósak.

Zajzon határában, a hasonnevű patak bal partján három ásványos forrás fakad, a forrásokat a falusiak régen ismerték és használták, Brassó 1842-ben földesúri jogánál fogva lefoglalá és fürdőhellyé rendezte be. Most Erdélynek egyik leglátogatottabb fürdője.

Bácsfalunál befordul az út a tömösi szorosba. Ez csak a mi századunkban lett fő közlekedési úttá Erdély és Oláhország között, most a vasút is hozzájárul, az előbbi századokban a bodzai és törcsvári szorosokon történt a közlekedés.

A Tömös rendesen kis patak, de mikor megárad, veszélyes, mindent elsöprő folyóvá válik. A szoros torkolatát egy régi földhányás és sánc rekeszti el, a nép Tatárhányásnak nevezi. Ezentúl nemsokára az alsó-tömösi vámot érjük el, ezt nem régen megszüntették és terjedelmes épületét eladták. Közelében van most egy spondiumgyár s egy rézhámor. A szoros már ott is nagyon szép. Ny. felé a Keresztényhavas sziklacsúcsa mered föl, K-re a Nagykőhavas sziklaszálai tornyosulnak a fenyvesek fölé, a sziklafalak között mind jobbra, mind balra mélyen bevágott harántvölgyek nyílnak, melyeken zuhatagos patakok rohannak le. Feljebb, a Nagykőhavasból egy sziklaorom nyúlik le a Tömös völgyébe úgy, hogy a folyónak és útnak alig marad hely. Ezt a sziklagerincet Magyarvárnak nevezik, ennek ormán áll az emlék, melyet a Magyar mérnök- és építészegyesület Kiss Sándor és bajtársai tiszteletére állíttatott fel. Ott volt Kiss Sándornak utolsó hadállása 1849. június 19-én, 1300 székely szembe szállt 28.000 orosszal, végre egy brassói erdész vezetése mellett néhány orosz zászlóalj megkerülte a sziklagerincet s hátulról is megtámadá a székelyeket. Ezek nagyrészt keresztülvágták magukat, de megsebesült vezérül fogságba került.

Hosszúfalunál az ó-sánci szoros nyílik a síkságra. Ez most alig járható, de mind fővölgye, melyen a Tatrang rohan a síkság felé, mind mellékvölgyei, melyeken a Garcsin és Döjtöne törtetnek le, tájképi tekintetben nagyon érdekesek. A Garcsin, vagyis Kis-Tatrang völgye déli irányban nyúlik be a havasok közé; egyközű a Tömös völgyével, melytől a Nagykőhavas választja el. Feje a Tótpál havas északi oldalán van, mely a határszélen a Predeáltól K-re emelkedik, ugyanazon hegy nyugati oldalán a Száraz-Tömös, déli oldalán a Prahovába szaladó Verespatak ered.

A nagyon változatos és regényes völgyön felfelé az Ándér-bércig mehetünk, ezen át egy tiltott csempész-ösvény vezet Oláhországba.

Még bajosabb az az ösvény, mely a Garcsin völgyfejéből a Nagykőhavas szédítő sziklagerincein át a tömösi szorosba vezet. Nagyon regényes a Döjtöne, mely szintén déli irányban nyomul be a nagyszerű havasi vidékbe, a Predeluc tetőnél végződik; ezen vízválasztó hegygerincen van az ország határa, egy ösvény vezet át rajta Oláhországba.

Ahol a Döjtöne és Tatrang egyesülnek, ennek völgye kiszélesedik; ott van az ó-sánci vám, mely vagy 7 kilométerre esik Hosszúfalutól. A vámon felül csakhamar összeszűkül a Tatrang völgye, nagy havasok vannak jobbról-balra, valamennyi havas közül büszkén nyúlakodnak föl a Teszla roppant sziklahalma, a kúp alakú Dobromir, a még nagyszerűbb Csukás, s a vele összefüggő Pajor-havas és Zenoga. A Teszla számtalan egymás fölé tornyosuló csompókból áll, melyek oly fehérek, mintha márványból lennének; a nyúlánk sziklaszálakat törpe fenyők rojtozzák körül; a Csukás messziről tekintve tömör sziklahegynek látszik, de a valóságban a sziklaormoknak roppant tömkelege. Központjából hat sziklaorom ágazik ki, melynek alján szédítő örvények tátognak, gerinceiken és oldalaikon pedig a legábrándosabb csompók tornyosulnak.

A szekérút csak az ó-sánci vámig ér, ezenfelül csak lóháton járható havasi ösvény van, mely a Kiság völgyén felfelé Oláhországba vezet.

...

Athenaeum Társulat, Budapest, 1886.

Vákár Tibor

Székelyföld építészszemmel

...A Brassótól keletre soroló Hétfalut jórészt evangélikus csángók lakják. A Bácsfaluba, Türkösre, Cserefaluba és Hosszúfaluba hajdan Brassóból a tramváj, a gőzvasút pöfékelt ki, Tatrang, Zajzon és Pürkerec csak szekérrel és gyalog volt megközelíthető. Most mindegyik autóbuszjárattal kapcsolódik Brassóhoz. A Hétfalu első négy faluja 1960 óta Szecseleváros néven barcasági város. A templom a falu dombtetejéről ügyeli a falu házait. A Tatrang folyása irányában mélyen beépült Hosszúfalu főutcáján egymás mellett megfér a görögkeleti és a protestáns templom is...

Budapest, 1988.

A Pallas Nagy Lexikona

Barcaság

(Burzenland), termékeny hegyvidék és lapály Erdély DK-i részében, Brassó vidékén, melyet K., D. és DNy. felől az erdélyi Kárpátok hatalmas láncolatai öveznek be, mig É. felől a Persányi hegysor határolja s K-en az Olt és Feketehegy választja el Erdővidéktől és Háromszéktől. Térfogata mintegy 1600 négyzet-km, tenger felett való magassága 5-700 m. E területnek legnagyobb része Brassómegyére esik, ÉNy-i a Bucsecs és a Nagy Feketehegy közé nyuló kiöblösödése Fogarasmegyéhez tartozik. A B.-ot a Barca folyó, a Vidombáki s a Tömös patak öntözik, melyek az Oltba ömlenek. Lakói tulnyomóan szászok, kik itt egy külön nyelvvidéket alkotnak s elkülönült helyzetüknél fogva eredeti szokásaikat és erkölcseiket mindeddig megóvták. A B. Erdély legtermékenyebb s legjobban művelt lapályainak egyike; dús térségére D. felől 4 szoros (a Törcsvári, Tömösi, Ó-Sanci és Bodzai) nyilik, amelyeket már a kunok, bessenyők, tatárok, törökök és oláhok berohanásai ellen védelmezni kellett. E célra Brassóvára (a Cenktetőn), Törcsvár, Feketehalom, Höltövény és Királykő várai talán már első királyaink idejében épültek s őrizetükre talán magyar népek rendeltettek, amit abból következtethetni, hogy a B. helynevei többnyire magyar eredetüek. II. Endre 1211. a német vitézrendet hívta be az ottani határok védelmére; annak tagjai néhány helységet építettek, de a király nemsokára visszavette adományát, a vitézek visszaköltöztek Poroszországba, de német telepítvényeseik itt maradtak. A fentemlített várak mint királyi várak az erdélyi vajdáktól függtek s eleintén a B. szász helységei is az o, illetve a székely ispánok hatósága alatt voltak; I. Lajos 1377. a 13 szász helységet ez alól felmentette s Brassónak rendelte alá. Zsigmond király pedig 1428. megengedte, hogy a B-i szászok polgári pereiket a nagyszebeni törvényszékhez föllebbezhessék. II. Ulászló Törcsvárt Brassónak elzálogosítá s 1500-ban az ahhoz tartozó 10 magyar falut a katonáskodásra és adózásra nézve Brassóhoz csatolta, amely város lassanként az egész B. fejévé és urává lett s a magyar falvak lakosait jobbágyaivá tette. Végre Brassó és Beszterce vidékei a Királyföldhöz csatlakoztak, amelyen Nagyszeben kerekedett felül s akkor a szebeni vagy szász egyetem hatósága az egész Szászföldre terjedt ki. A B. mostani politikai beosztását az 1876. évi XXXIII. t.-c. állapította meg. V. ö. Orbán Balázs: A Székelyföld leirása. VI. kötet, Pest 1873. Hintz: Natur- und Kulturbilder aus dem Burzenland (Brassó 1873). Hunfalvy János: Egyetemes földrajz. Budapest 1886. II. 791. Josef Meschendörfer: Die Gebirgsarten im Burzenlande (Brassó 1860) u. az: Versuch einer urweltlichen Geschichte des Burzenlandes (Brassó 1866). Friedr. Philippi: Die deutschen Ritter im Burzenlande.

Hétfalu

azon hét egymás mellett fekvő csángó község együttes elnezése, melyek Brassó vármegye hétfalusi járását képezik s a Bodzai hegycsoport aljában elterülnek. E hét község következő (1891):

A H. közül a négy első, melyet Négyfalunak is neveznek, egymással teljesen össze van építve, a többi valamivel távolabb fekszik. Kevésbé jómódu községek, csinos magyar templomokkal és iskolákkal s szépen épült házakkal. Az oláhok rendesen a községnek a hegyre felnyuló felső részében, a magyaroktól elkülönítve laknak. Vallásra nézve van a H.-ban 10,366 ág. evang. és 9066 gör. kel. Lakóik szorgalmas földmivelők, kik szűk határaikat a szomszéd szász helységektől haszonbérbe vagy örök áron vett szántóföldekkel öregbítik, szekerezéssel, fakereskedéssel s iparral foglalkoznak, míg az oláhok inkább baromtenyésztők. L. az egyes községeket.

Bácsfalu

(Bazendorf, Bacfaliu), nagyközség Brassómegye hétfalusij.-ban, (1891) 1862 magyar (csángó) és oláh lak.; a Hétfalu egyike, régi okmányokban Báthfalw, Bachfalu, Villa Abbatis és Bátia név alatt fordul elő; legelőbb bácsok (juhászok) telepedtek oda; a XIV. században még nem létezett, 1456. Csernátfalu leányegyháza volt, melytől csak századunkban vált el. A tömösi szoros bejáratánál fekszik, melyen át élénk fuvarozást űznek Romániába; lakói juhtenyésztéssel és faiparral foglalkoznak.

Türkös

(Türköndorf, Türkeschdorf), nagyközség Brassó vármegye hétfalusi j.-ban, egyike az u. n. Hétfalunak, (1891) 3277 magyar és oláh lak.

Csernátfalu

(Zernendorf, Cernatu), nagyközség Brassó vármegye hétfalusi járásában, (1891) 2628 magyar (csángó) és oláh lakossal. Piacán az 1848. a haza szabadságáért elvérzett csángók emlékszobra áll (felállíttatott 1891.).

Hosszúfalu

(Langendorf, Satulungu), nagyközség Brassó vármegye hétfalusi j.-ban, (1891) 1673 házzal és 6420 lakossal (közte 2634 csángómagyar és 3435 oláh), egyike az u. n. Hétfalunak (l. o.). A járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága, állami felső népiskolája és faragászati iskolája (a hosszúfalusi magyar bútorok két képét, l. a Festett bútorok képmellékletén, VII. köt.), többféle egylete, gőzmalma, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakói Romániával kereskedést üznek s marhatenyésztéssel, juhtenyésztéssel foglalkoznak.

Tatrang

1. (Tarlungeni), nagyközség Brassó vármegye hétfalusi j.-ban, (1891) 3251 magyar és oláh lak. Egyike a csángó Hétfalunak.

2. T., folyó, a Feketeügy baloldali mellékvize, ered Brassó vármegye DK-i határán, a Bodzai hegycsoportban; É., majd az ósánci szoroson át ÉNy. felé folyik, Hosszufalunál a barcasági lapályra lép ki és Bodolától kezdve Háromszék vármegye határát jelölve, Bikfalva közelében a Feketeügybe szakad. Hossza 50 km. Bodolánál jobbfelől a Zajzon vizét veszi fel.

Zajzon

(Zaison, Zaizendorf, Zizinu), nagyközség Brassó vármegye hétfalusi j.-ban, egyike a 7 csángó-falunak, (1891) 1329 magyar és oláh lak., posta- és távirdahivatallal és postatakarékpénztárral. A község több ásványvizforrása fölé kis fürdő van telepítve, melynek égvényes-sós és földes-vasas vizét a lélekzőszervek hurutos bántalmai, gyomor- és bélbajok, vérhiányok és női bajok ellen sikerrel használják. A fürdő Brassó város tulajdona. A községben Rab István csángó költő szülőháza emléktáblával van megjelölve. L. még Hétfalu.

Pürkerec

nagyközség Brassó vármegye hétfalusi j.-ban, (1891) 2036 magyar és oláh lakossal, egyike a csángó Hétfalunak (l. o.).

A csángó nyelvjárás

(Moldvában): egészben a keleti székelyekével egyezik; kiejtésbeli eltéréseit az oláh nyelv hatása okozta. Az s, zs, cs hangokat sz, z, c-vel helyettesíti: várasz, zák, bücület. A gy helyett majd mindig d-t mondanak, az ny helyett is többnyire n-t: dozni, dimölc, lánok, árnik. Madar, level, kiner, nehez olyan rövidhangú alakok, mint a kel. székelyeknél. Szintén röviden ejtik az ilyeneket: facska, ruhacska, kurtacska, de így is: morhecska (marhácska), papecka, lánecka. A menni igét igy ragozzák: menek, mensz, menen, menünk. Névelőül gyakran a közelre mutató ez-t használják: ez Iszten (az Isten); jobbon eszik e kiner (jobban esik a kenyér). - Érdekes kifejezések: kegy(el)med ne szólj; most vagyon hétkor (hét óra); néd tallértól több nem jut; kell vigyem a lovat a vaszárra; nem szabad veszekedjenek. - Sokban hasonlít e beszédhez a Brassó melletti hétfalusi csángók nyelve. V. ö. Munkácsi Bernát: A moldvai csángók nyelvjárása (Magyar Nyelvőr IX, X). - Szarvas Gábor: A moldvai csángó nyelvekről (u. o. III).

A Nagykőhavas

(Nagy-, Petra mare), a Bodzai vagy Csukás hegycsoporthoz tartozó hegycsoport, mely Brassó vármegye DK-i részében, a Tömösi-szorostól K-re emelkedik. A Nagy-K. egy ÉK-rol DNy-felé, azután ismét ÉNy-ra húzódó s igy É-felé nyilt ívet képező hosszú, D-felé sziklás gerinc, melynek legmagasabb csúcsa 1840 m. A csúcs Alsó-Tömösről 5 óra alatt mászható meg. Rajta a Siebenbürgischer Karpathen-Verein menedékháza áll. A csúcstól D-re ered a Tömös vize. A K.-ból D-felé hosszú gerinc húzódik Predeál felé, mely Magyarország és Románia közt a határt jelöli. A Nagy-K. Ny-i oldalán van a Tamina-hasadék, szép vizeséssel.

A Csukás

vagy Bodzai hegycsoport, a Kárpátok erdélyi keleti határláncolatának legdélibb (Hunfalvy szerint a Déli-Kárpátok legkeletibb tagja, Brassó vármegye DK-i részében és Romániában emelkedik. E jelentékeny hegycsoport a Tömösi szorostól kiindulva, felfelé domborodó félkörben a román határ mentében először DK. majd ÉK felé huzódik s Háromszék vmegyében a Bodzai szorosnál ér véget. A hegység a Tömösi szorostól K-re hirtelen emelkedik s az 1840 m. magas Nagy Kőhavasnál (l. o.) messzire É. felé nyulik ki, egészen Bácsfalu és Hosszúfaluig. A Nagy-Kőhavason túl a gerinc alább ereszkedik, majd a Paltinban 1904 m.-ig emelkedik s az Ó-Sánci szoroson túl ÉK-re fordulva, a Csukásban (1958 m.) éri el legmagasabb csucsát; a szikla csoportjainál fogva messziről imponáló C. közelről sokat veszít szépségéből, konglomerát szikláit az időjárás erősen lekoptatta. A C. gerincíve, mely idáig a vízválasztót képezte, ezentul hirtelen aláereszkedik a Bodzai szoros felé, mely a C. hegycsoportját a Berecki hegységtől választja el. A C.-hoz É. felé a Teszla (1430 m.) és Dongóhavas (1508 m.) csúcsai csatlakoznak; más magasabb mellékágak a Zajzon, Tatrang, Döjtöne és Garcsin völgyei közt huzódnak É. felé a Hétfaluig és a Barcaságig. A C. legmagasabb gerincei sziklásak, szaggatottak, a többi részét többnyire erdők borítják. Geologiailag a C.-ban tulnyomó a krétaképződményhez tartozó homokkő; a Teszlát juramész, a Csukást és Dongót eocén- konglomerátok alkotják; helyenként mésztufa, liaszhomokkő, hippuritmész lép fel, a Garcsin völgyének K-i oldalán található palás homokkoben mármarosi gyémántok fordulnak elő. A hegység fogerincén eredő vizek (l. fenn) mély völgyekben sietnek a Fekete-ügy felé. A hegység belsejében község nincs s emberi lakás (vám stb.) is csak kevés van. Fogerincén az ó-sánci hágón országut megy át. A C. Zajzonból 7, Ó-Sáncból 51/2, a Nagy-Kőhavas Tömös állomás felől 4 óra alatt mászható meg.

Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 1893, Budapest, 1897.

Ferenczy L. Tibor

Hétfalu

Esztendeje múlt, hogy a sepsiszentgyörgyi állomási restiben megismertem Benke Józsefet, a brassói posztógyár ingázó mesterét, s hazafelé tartván a golgotai cukrászdában folytattuk beszélgetésünket. Hogy igen olvasott, irodalomban, történelemben, földrajzban jártas, arról hamar meggyőződtem. Nem szégyelltem hát megkérni, tisztázza számomra azt a "hét falut", mely épp akkor, nem tudom, miért, került vitánk középpontjába. Már diktálja is azzal a megjegyzéssel, hogy feltétlenül tanuljam meg kívülről, ha időnként idegenvezetésre is adom fejem, veszprémi vendégeink kalauzolására. Külön is szokták emlegetni Négyfaluként Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu kvartettjét, illetve Háromfaluként Tatrang, Zajzon, Pürkerec trióját. Benke Jóska rögtönzött helyzettörténeti előadása közben jegyzem, hogy a négy falut csupán csermelyek választják el egymástól, és csak a tősgyökeres hétfalusiak ismerik a természetes faluhatárokat. De a két faluegység között van kb. 6-7 km távolság. Tatrang és Zajzon lakói úgy tíz-tizenöt percet gyalogolnak szomszédoláskor, ám Zajzon és Pürkerec legalább órányi járásra van egymástól... A textilipar régebb szentgyörgyi, mostani brassói mesterének elárultam, hogy tüzetes érdeklődésem okának lelki kötődései is vannak. Ugyanis néhány évvel ezelőtt Bácsfaluban, felesége szülofalujában temettük el Szécsi Dénes zenetanár barátomat. S bár Krizba nem tartozik éppen a hét faluhoz, de a néprajzosok szerint lelki rokonsága révén a tíz barcasági csángó falu közösségének, Tízfalunak része, és hát ott pihen folklorista barátom, Seres András. A verseléssel is kacérkodó szövő-fonó mester ismerősöm tanórája óta azon kapom magam, hogy sokkal jobban figyelek, ha Hétfalu nevét hallom. És gyűjteni kezdem a Brassói Lapok hasonló nevű mellékletét, mely már az első világháború előtti években is megjelent: alapította és 1906-1911 között szerkesztette dr. Fekete Endre és Kiss Béla. És létezik Hétfalu nevű, magát független művelődési és helytörténeti havilapnak nevező melléklet, kilencedik évfolyamába lépett. 2003. január 31-i számában olvasom, hogy ki volt az a Bácsfaluban született, a matuzsálemi 99 esztendőt megélt szobrászművész, Istók János, és mi lett híres magyarokról készített szobrainak (Petőfi, Gábor Áron, Kossuth stb.) sorsa a háborúk, illetve a román sovinizmus több mint nyolc évtizedének köszönhetően. "A világháború alatt Istók várkertbazári műtermén szovjet tank hajtott keresztül, mindent megsemmisítve. Így porladt szét Zajzoni Rab István csángó költő gipsz mellszobra is..."

Hétfalu, Tízfalu csángóságának, akárcsak a barcasági magyarságnak szomorúan szép, érdekes, tanulságos a múltja. Az idei évet híres szülöttünknek, Istók Jánosnak szentelik a hétfalusiak.

Háromszék, 2003. április 17.