Hétfalu (Siebendörfer, Septem villae, Şapte sate) gyűjtőneve annak a hét barcasági csángó-magyar falunak, amelyek lakosai a történelem forgatagában, a végvárak védelmében igyekeztek megőrizni önazonosságukat ebben a különleges világban, amelybe a Barca, Olt, Feketeügy, Tatrang folyók, valamint a Kárpátok, a Kárpát-kanyar összezárt magyarokat, szászokat és románokat.

Erdély e kicsiny, különleges világába, a Barcaságba, öt szoros, a törcsvári (1290 m), a tömösi (1050 m), az ó-sánci (1295 m), a bratocsai (1272 m) és a bodzai (634 m) torkollik és az egettartó, kékes hegyek által körülvett völgyekben tíz csángó-magyar falu házacskái tündökölnek, melyek közül négy teljesen összeépült – Bácsfalu (Batschendorf, Villa Abbatis, Baciu), Türkös (Türkeschdorf, Villa Turcica, Turcheş), Csernátfalu (Zernendorf, Villa Sancti Michaelis, Cernatu), Hosszúfalu (Langendorf, Villa Longa, Satulung) –, és Négyfalut alkotják; három – Tatrang (Tatrangen, Tatrangia, Tărlungeni), Zajzon (Zajzendorf, Zaizonium, Zizin), Pürkerec (Pürkeresse, Pulchretia vagy Purpura, Purcăreni) – nagyon közel vannak egymáshoz és Négyfaluhoz is, így együtt Hétfalut képezik; három – Apáca (Geist, Villa Monialis, Apaţa), Krizba (Krebsbach, Villa Cancri, Crizbav), Barcaújfalu (Neudorf, Villa Nova, Satu-Nou) – pedig távolabb, Brassótól északra fekszenek.

Négyfalu (volt Szecseleváros, Vierdörfer, Săcele) az északi szélesség 45°62' valamint a 25°68' keleti hosszúsági körön fekszik, Brassótól dél-keletre, az E60-as európai főútvonaltól balra, Budapesttol 700 km, Bukaresttől 170 km, valamint Brassó központjától 15 km távolságra.

A településrendszer alapítása a magyar királyság délkeleti határának a védelméhez kötodik. E szolgálattal kapcsolatos a „csángó” népességnév egyik magyarázata is, mely szerint jeladás volt a feladatuk. A közösség emlékezete a környék több lármafájának az emlékét is őrzi.

Az első írásos emlék I. Lajos király 1366. május 16-án kelt adománylevele, amellyel Ztanislaw comensnek adományozza a Tömös és Tatrang folyók között „in provincia Brassoviensi” fekvő, királyi adományozás és joghatóság alá tartozó Huzyufalu (Hosszúfalu), Charnadfalua (Csernátfalu), Turchfalua (Türkös) és Zlanfalua (Bácsfalu) birtokait.

1950. november 8-án az 5-ös számú törvény előírta a négy falu egyesülését Săcele – valószínuleg a săticele-ből (falvacskák) – néven. A várost 1968 márciusában első rangú várossá, 2000. július 11-én, a 122-es törvény szerint pedig megyei jogú várossá (municípium) léptették elő. Mai hivatalos magyar neve: Négyfalu.

Hétfalu 1498-ig a Törcsvári uradalomhoz tartozott, a hétfalusi magyarok ennek várjobbágyai voltak. Ekkor II. Ulászló király elzálogosította Brassó városának. Ez az ideiglenesnek ígérkező státus 150 évet tartott. 1651-ben II. Rákóczi György végérvényesen Brassó város hűbéri birtokává tette az említett településeket.

A határszéli falvakat megviselte a történelem, hisz valamennyi, Erdélybe ezeken a szorosokon át bezúduló sereg felprédálta: török, tatár, moldvai, havasalföldi, orosz.
Nem csoda, hogy a felhalmozódott keserűség arra ösztönözte az itteni magyarságot, hogy tömegesen vegyenek részt az 1848/49-es szabadságharcban a 126. honvéd zászlóaljba tömörülve.

Hétfalu lakosságát a rendkívüli mobilitás jellemzi: nemzetiségi részarányai folyamatosan változtak. A XIX. századig magyar többségű lakosságban a változó történelmi helyzetnek megfelelően változott a nemzetiségi arány: a múlt századfordulón a románok száma megközelítette a magyarokét, a húszas-harmincas évek elejére számuk apadt. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a magyarok száma közel annyi, mint volt 1920-ban, de a románság (ebben benne a cigányok is) száma megnégyszereződött (1992: 11 043 magyar, 25 171 román, 117 német).

A hétfalusi magyarok a reformációkor, szász behatásra, a lutheri elveket követték, s többségük ma is evangélikus. Az 1542–44-ben felszámolódott római katolikus egyházközség 1752-ben alakult újra és a XIX. század utolsó éveiben alapítottak református egyházközséget.

A lakosság alapfoglalkozása a földművelés volt az erőltetett iparosításig.
Az egyetemes magyar kultúra sajátos színfoltja jött létre ezekben a falvakban. Szőtteseinket a XIX.–XX. századok fordulóján Európa-szerte keresték, gazdag a hímestojás-mintakincsünk (mintegy 150 minta), sajátos településképünk őseink szépérzékéről is tanúskodik. E népességből vált ki Zajzoni Rab István néprajzi író, költő és Istók János szobrászművész, számos magyarországi szobor és emlékmű alkotója (pl. Bem-szobor a budapesti Bem téren, gróf Széchényi Ferenc szobra a budapesti Múzeumkertben, Csány László emlékmű Zalaegerszegen, Ramasetter Vince szobra Sümegen stb.).

Hétfalunak önálló magyar nyelvű középiskolája van, mely a Zajzoni Rab István nevét viseli, és az 1990-es évektol ismét kezd kialakulni egy magyar vállalkozói réteg.

1211-tol (II. Endre ekkor telepítette a Barcaságra a német lovagrendet) örökös szórványban és kissebségben, eloször szász fennhatóság alatt, majd román többségben, a barcasági hét magyar falu lakóinak nehéz feladata magyarságuk megőrzése, kultúrájuknak, hagyományainak ápolása.

A most felépült római katolikus templom jelképe a jövőbe vetett hitnek, és a Hétfaluban meglévő tizenegy (8 evangélikus, 2 római katolikus, 1 református) pedig bizonyítéka annak, hogy Isten igéje, mindenek felett győzedelmeskedve, már régóta szól e vidéken magyarul.