Múzeumok Hétfaluban

Talán azzal kezdődött, hogy Kiss Béla 1930-ban a teológia mellett elvégezte a magyar és német néprajz szakot is. Az Evangélikus Harangszó 1935. január 15-i számában írja: „A népi múzeumok jelentősége olyan, mint a zászlóé: buzdít, lelkesít, bátorít és ösztökél.” Az 1938-as Luther Naptárban ugyanő figyelmeztet: „Amilyen mértékben fejlődik, gazdagszik a csán-gó nép külső tekintetben, oly mértékben szegé-nyedik belső mértékben. A civilizáció nő, a kul-túra, a tulajdonképpeni, igaz érték fogy.” Csán-gó múzeum felállítására ösztönzi falusfeleit.

Dr. Kiss Béla csernátfalusi Ifjúsági Köre 1937–38-ban kezdte előkészíteni a tervezett múzeum anyagát. Szemléltetni akarta a hétfalusi csángók foglalkozását a múltban és a jelenben. Az elképzelése az volt, hogy a háttér vízfestménybe foglalja a Hegyeshegytől a Bolnokig terjedő tájat. Előtte a jellegzetes népi épületek kicsinyített másai: ház (udvartérrel), istálló (Bálint András, Lőrincz János), csűr. Egy emberi alak 9 cm magas volt. Ehhez aránylottak az épületek. Festmények ábrázolták az itt tenyésztett állatokat.

Ezzel a munkával párhuzamosan néprajzi értékű tárgyakat is gyűjtöttek: népi kerámiát, festett bútort, népviseleti darabokat, mezőgazdasági eszközöket, használati tárgyakat, szőtteseket, kézimunkákat.

A lányok készítették a babákat, amelyeket egy-egy jellegzetes életkép szerint állítottak be: pl. szénacsinálásra.

A háború alatt nem volt szabad gyülekezni, de az itthonmaradtak akkor is dolgoztak, s kicsi táncokra úgyis összegyűltek.

A kiállítás 1948 áprilisában volt, a csernátfalusi iskola épületében. Innen a művelődési ház vitette el. Az anyag egy darabig hányódott, majd beadták a múzeumba.

De a teljes gyűjtött anyag akkora volt, hogy kiállítani lehetetlen. A gyűjteményt a Köpe-mozi udvarával szembe, Farkas Gyula vendéglőjébe raktározták, s Bálint Károlyt bízták meg a tár-gyak felügyeletével. Ez az anyag is a múzeumba került.

A hímestojás-gyűjtemény Brassóba került: ifj. Kiss Béla adta át a római katolikus gimnáziumban Birta Imre tanárnak.

A bácsfalusi Hausmann nevű állatpreparátortól kitömött állatokat vásároltak a múzeum számára.

Sokan segítettek a múzeumtervező néprajzos lelkésznek: Kanabé Gyárfás volt igazgató-tanító, Peltán István, Tóthpál István (tanárok), Fekete István, Bálint András, Szilveszter Anna, Király István, Dani Anna, Dani Kata, Jónás Ilona, Bálint Károly, Bálint István, György Papp Margit, Erdei András, Lőrincz János (…).

Dr. Kiss Béla az 1948-ban Sepsiszentgyörgyre költözött dr. Árvay Józsefet szerette volna múzeumigazgatónak, de a kitűnő kutató nem fogadta el a meghívást.

Kiss Béla halála után (1951) Bálint András tanár folytatta a múzeumtervezést. Több évtizedes helytörténeti – néprajzi kutató – gyűjtőmunka tapasztalatával szervezte meg a munkát. Hochbauer Ferencné Gáspár Sárával vette sorra Hétfalu házait s térképezte fel kérdőív alapján a hétfalusi magyarok tárgyi-néprajzi értékeit.

Készült Hétfalu néprajzi leltára.

Tárgyat nem gyűjtöttek, csak összeírták ezeket, megjegyezve, kiállításra kölcsönadják-e, ha jóváhagyják a múzeumot.

Bálint András felvette a kapcsolatot a minisztériumból Révi Ilonával s a helybeli tanáccsal. A helyi tanács Podea urat bízta meg az üggyel, aki román–magyar néprajzi múzeumot szeretett volna.

Bálint Andrást megbízták a múzeum megszervezésével, ám betegsége miatt nem folytathatta a munkát. Közben a döntés megváltozott és a volt türkösi kúriát a Brassói Történelmi Múzeumnak adták át, amely egy vegyes nép-rajzi-történelmi részleget működtetett itt 1964-től 1998-ig. Ez idő alatt magába szippantotta az időközben megszűnt tatrangi néprajzi kiállítás szét nem kótyavetyélt anyagát is.

1992-től a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság témás időszakos kiállításai és a köréjük szervezett rendezvények próbálták néprajzi és helytörténeti értékőrzésre figyelmeztetni, nevelni a hagyományos értékektől elforduló utóbbi két nemzedéket (Egyház és iskola – 1993; 1848/49 a Barcaságon – 1995; I.–II. világháborúk – 1997; Barcasági Néprajzi Szemle – 2000).

***

Végül hadd morfondírozhassak azon, hogy szép a jelenlegi néprajzi kiállítás Négyfaluban is, Brassóban is, lenyűgözően szép. Ajánlom Önöknek, csakhogy idegen a Kiss Béla – Bálint András-féle kezdeményezéstől, mert nem funkcionális. Tanít, ismeretközlő, de nem nevel. A kiállított értékek indítanak el nézőkben egy értékérlelő folyamatot. Emiatt a néző csak látogató marad: időben foszló élménnyel.

Hochbauer Gyula

Bálint András jegyzeteiből

A dr. Kiss Béla múzeumalapítási kísérlete után Bálint András a kezdemény folytatásaként végigházalta Hétfalut az anyag leltárszerű számbavételéért. E pár évig tartó munka a XX. századot felező időben fontos hétfalusi hagyományőrző kísérlet. Amellett, hogy értéktudatosító volt mai szemmel pótolhatatlan dokumentum, mert egy adott időpont bizonyos szemlélet szerint néprajzi értéknek minősített tárgyi emlékeit lajtromozza házankénti összetételében. A munka hagyománytudatosító szerepét fokozta, hogy viszonylag rövid idő alatt végezték az 1950-es évek végén így érvényesülhetett a lakosság érdeklődésének értékirányítása olyan időszakban, mikor éppen a hagyományoktól való elszakítást szervezték társadalmi szinten.

Dr. Papp Béla a Művelődés 1981. októberi számában tanítója emlékét idézve jegyzi meg, hogy fiával együtt részt vett ebben a munkában, Hochbauer Ferencné Gáspár Sára, Bálint András örököse pedig folyamatosan részt vett a házalásban is, az adatok rendszerezésében is.

A hagyaték falvanként összesített jegyzetét megkapó ceruzanyommal (egy rend házaló füzet valahol kallódóban), s egy 337 ház leltárát összegző füzet.

*

Mutatóban közlünk belőle:

Benedek András: prédikációs könyv 1870, 1 taliga, 1 dagasztószék, 1 láda, bordák, nyüst.

Erdélyi Márton: 1 tálas (igen szép kivitelezésben), 1 selyemkötény, 1 lájbi, 1 sajinka, 1 ezüst öv.

Lukács János: 1 láda, 2 aranyhímű kézelő, 1 fekete pántlika.

Szörnyi Mihály: 1 ezüst öv, 1 esztováta csöllővel, 1 Biblia 1744- ből, 1 tekerő levél, 1 asztal.

Mezei István: 1 láda 1875- ből, 1 ing, 2 kézelő arany himmel, 1 selyemlajbi, 2 fekete pántlika, 1 piros pántlika, 1 sajinka, 1 perec, 1 esztováta nyüsttel, 1 guzsaly, 1 orsó pereszlennel, 1 favilla, 1 tálas, 1 ládás pad, 1 pohárszék.

Mártis Árpád: 1 menyecskeláda 1832-ből 1 tálas, 1 kisláda, 1 esztováta csöllővel, 1 hímes ing, 1 csipkésmez, 1 fehér lájbi, 1 selyemlájbi, 1 kicsi ing, 3 csángó tányér, 1 fatál, 1 járószekér.

Lőrincz Mihály: 1 tejverődézsa, 2 pántlika, 1 faeke.

Miklós Jánosné: 1 pohárszék, 1 szék, 2 láda, 4 tányér, 2 gereben, 1 guzsaly, 1 orsó, 1 pereszlen, 1 sarokszekrény, 1 családkimutatás 1869-ből.

Simon Mihályné: 1 vetölő, 1 faeke, 2 pántlika, 1 selyemlájbi, 1 selyem surc, 1 kaláris, 1 suba, 3 csángó korsó, 2 fénykép.

Berecki Andrásné: 1 láda, 1 csepesz, 1 fuszta, 1 suba.

Musát Gyula: 2 csangó tányér, 1 faeke, 1 pantika, 1 hékelő.

Sára András: 1 ládás ágy, 3 csángó tányér, 1 sótartó, 1 guzsaly, 1 cspesz, 2 pántlika, 1 selyemkendő, 1 öv.

Gödri István: 1 asztal, 1 tálas, 3 láda 1835-ből, 1 tégely, 1 kulacs, 1 sótartó, 1 iszák, 1 öv, 1 pár kézelő.

Veres János: 1 fehér csepesz, 1 gyolcs ing, 1 hímesing, 1 ráncos abrosz, 4 párnafej, 1 pántlika, 1 menyecske pántlika, 1 guzsaly, 1 kézelő arany himmel, 1 sárig cérnás ing, 1 esztováta, 1 tálas, 1 fuszta, 1 selyemlájbi, 1 csipke surc, 1 suba, 1 öv, 1 kaláris (12 soros).

Bartos Király Mihály: 1 gyéba, 1 ráncos abrosz, 1 kis fokán, 1 sótartó, 1 iszák, 1 asztalterítő.

Erdélyi Mihály: 24 csángó tányér, 1 pohárszék alj, 1 menyecske láda.

Székely Pajor Vilma: 1 hajfonó (fekete-piros), 1 perec, 1 csepesz aljjal, 1 gyolcsing hámos rokolyához, 1 hímesing, 1 menyecskepántlika, 3 pántlika, 1 pár kézelő aranyhimmel, 1 hámosrokolya (fehér), 1 fuszta, 1 selyemlájbi, 1 csipkesurc, 1 öv, 1 kaláris (6 soros), 2 csángó tányér, 1 harisnya, 1 guzsaly, 1 esztováta.

Hochbauer Gyula

Az 1885. évi országos kiállítás

1885. május 2-án nyitotta meg kapuit Budapesten az Országos Kiállítás. A hosszúfalusi fafaragászati iskolát Veres Sándor igazgató és Kupcsay János képviselték számos diák jelenlétében.

Veres Sándor közreműködési érmét s díszoklevelet nyert a tanműhely jeles vezetéséért. A díszoklevelet maga Rudolf trónörökös írta alá. Az akkor alapított Művészi Ipar című folyóirat is elismerően szólt a hosszúfalusi iskoláról.

Az országos kiállításon tizenöt néprajzi szobát rendeztek be: erdélyi hétfalusi csángó-magyar szoba, székely szoba, aldunai csángó szoba, kalotaszegi, torockói, bolgár, hunyadmegyei román, békéscsabai, gömöri, szepesi, erdélyi szász, borsódmegyei, tót, szerb és alföldi román.

A hétfalusi csángó szoba elokelő helyen, éppen a bejárattal szemben volt. A hétfalusiak lakberendezését, iparát felfedő néprajzi szoba Binder Lajos iparfelügyelő és Nagy Gyula brassói erdőfelügyelő munkáját dicséri. A kapu felett ez állt: „Isten segedelmével építette e lakot Fehér Péter és neje 1880-ban”.

A szoba belső berendezésében ágy, falóca, asztal, tulipános pad a ruhaneműk tárolására, továbbá képek, takarók és ablakok, ez utóbbiak a merenderuhákkal figyelhetők meg – leveles piros és kék szövetekkel díszítve. Szintoly szövetből készült az ágynemű is, amelyeknek egymásra halmozott sokasága az ágyat a mennyezetig emelte fel úgy, hogy az fő ékessége lett a szobának, a sajátos vánkos-csúcs díszítéssel és a széles kivarrásokkal egyetemben, amelyek a vánkos mindkét oldalán látszottak.

A fogason, a falakon és a kendőszegen érdekes korsók, cifra tálak lógtak – nagyrészük barcaújfalusi készítmény, – köztük az elmés szerkezetű buvös korsó, továbbá szőttes kendők, meg a könyökös és a lájbi-bunda. Két gyapjúcserge fedte a falócát és a nyugágyat, míg a szék kis virágossal, az asztal pedig szőtt csángó abrosszal volt letakarva. Az ajtó mellett egy tulipános díszítésű sótartó, az asztalon egy emberalakot ábrázoló cserép gyertyatartó, a menyecske ládában pedig vásznak törülközokendők gazdagították a szobát. Minden a nép háziiparának a terméke volt, mely a szorgalmas asszonyok írott guzsalyáról, motollájáról, és egészen kezdetleges osztovátájáról került elő. A hétfalusi szobában található pár darab viaszgyertya, szappan és talpbor nagyrészt Türkös községbol való háziiparművek voltak.

A hétfalusi csángó szoba alakjai épp azt a jelenetet mutatták be, amikor a csángó apának férjnél lévő menyecske-lánya ünneplő ruhában benéz egy percre özvegy édesapjához.

Az öreg a falócán heverve tartja délutáni pihenőjét, kezében nyitott Bibliával. Fiatal lánya, egyszerű házi ruhában a terített asztalt szedi le, míg a másik népviseletben mutatja be magát, derekán széles réz-övvel, kösöntyűvel.

A fiatal legény a tűzhely előtt áll, éppen az erdőre készül tűzifáért, a vállán keresztül van vetve a nagy kerékkötő vagy erdőlő lánc, jobb kezében erdőlő fészi, s maga épp papírszivarkára akar rágyújtani.

A millenniumi kiállítás

Hétfalusi csángó ház ...	... a millenniumi kiállításon

Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya nyitotta meg 1896. május 2-án, Budapesten, az ezredévi kiállítást. Az Ezredéves Országos Kiállítás valóban lenyűgözte a hazai és külföldi látogatóit. 265 pavilonja a Városliget felét foglalta el.

1896 emlékét sok-sok maradandó alkotás örökítette meg a fovárosban és szerte az országban. Ekkor épült meg a kontinens első földalattija és a Millenáris sporttelep. Átadták a mai Szabadság-hidat, a Kúria palotáját, az Iparművészeti Múzeumot. Felavatták a Kassai Dómot. Megnyitották a Vaskapu csatornát, ötszáz új népiskolát adtak át rendeltetésének, országszerte emlékműveket emeltek – köztük a brassói Cenk tetőn lévő Honfoglaló hős emlékművét.

Az ekkor egy éve Brassóba költözött és összevont fafaragászati iskolát számos tanár képviselte a millenniumi kiállításon.

Báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter a kiállítást bezáró beszédében elismerően szólt a brassói iskoláról. Kitüntetést és közreműködési érmét kaptak a következő tanárok: Orbán Ferenc igazgató gondos vezetéséért, Kupcsay János kiváló eredményekért, gyakorlati irányú tanításáért, szabatos és művészi kivitelezéséért, Siklódy István és Schuller János sikeres szaktanításáért Vágó Antal pedig közreműködéséért.

A Fehér megyei cigánysátor és a Veszprém megyei szentgaáli ház mellett épült fel a millenniumi kiállításon a hétfalusi csángó ház, amely a hétfalusiak néprajzi gyűjteményét, háziipari kellékeit mutatta be. Itt kaptak helyet Sipos Jánosné Bereczki Anna csángó szőttesei is. A Hétfalu 1906-os száma így számol be az eseményről: „Időt és anyagi áldozatot nem kímélve, saját költségén, az 1896. évi ezredéves kiállítás egész tartama alatt, a kiállítás területén állandóan a szőttesek árusításával és Európa-szerte való terjesztésével foglalkozott, mégpedig úgy anyagiakban, mint erkölcsiekben, minden reményt felülmúló eredménnyel.” A csángók nagyasszonyától maga Erzsébet királyné is vásárolt.

A hosszúfalusi fafaragászati iskola volt növendéke, az akkor Budapesten élő, Münchenből frissen visszatért Istók János a millenniumi ünnepség bandériumáról készített lovasszobrokat, s már ez is jelentős sikernek könyvelhető el, hisz visszaszorította az osztrák pályázókat.