Szent Mihály Napok

Szekeres felvonúlás Türkösben	Szent Mihály Napok
Szekeres felvonúlás Hosszúfaluban	Szent Mihály Napok

Az alakuló hagyomány (Szent Mihály-nap Négyfaluban)

Hagyományteremtésben hat esztendő még nem mérföldkő. Az elképzeléseket az idő mérlegeli. A közösség próbálgatja s esztendők értékárnyalatai közül válogat s közben maga is árnyalódik. Van, ki úgy véli, hogy idén a rendezvény egy naposra zsugorodott, más meg úgy, hogy ez várható tömörödést is jelent. Úgy tűnik megindult egy kínálat-igény-lehetőség összehangolás.

Az idei rendezvény kétágú törzse a felvonulás és a majális volt. Az első – úgy tűnik, hogy egy székelyföldi hagyomány (a szüreti felvonulás) sikeres hétfalusi honosítása: Fűrészmező felső szélétől és Bácsfalu Derestye felőli peremétől való egy időben Négyfalu központja felé induló lovas, szekeres felvonulást jelent. A lovas-szekeres gazdák előre készültek az alkalomra: fényesre suvickolt lovaikat piros-fehér-zöld és piros-sárga-kék színhatást keltő szalagcsokrokkal díszítik. A lovakat legények vagy lányok ülik meg, néha népviseletben, néha ennek valamilyen időszerűsített polgári változatában. A lovaglásra vállalkozók között valóságos versengés van abban, hogy kinek jut ló. Egy lovasgazdához több jelentkező is bekopog. A szekereket fenyőággal és szeptember végi virágokkal díszítik s a szekeresek is ünneplőbe öltöznek. Idén már nemcsak felkérésre jöttek, hanem kötelességszerűen is, mert úgy érezték, hogy megilleti őket is ez a megtiszteltetés.

A szekeresek és a szekeres felvonulók egy része előzetes egyezség alapján talál egymásra (idén a fúvósoknak volt előre megbeszélt szekere). Van szekeres, aki arra büszke, hogy máshonnan érkezett felvonulónak „furikázhat” (a hat év alatt kisújszállási, szárazajtai, udvarhelyi, brassói s leggyakrabban háromfalusi vendégeket).

A „menet” a Mihály napjához legközelebb eső vasárnap az istentisztelet / szentmise utáni ebédet követően két órakor indul mindkét irányból 2-4 lovassal 4-6 szekérrel, hangulatát meghatározza a helybeli magyarok népviselete: hétfalusi csángó és székely, s esetenként a vendégek népviselete, a tűzoltózenekar egyenruhája és sárgaréz hangszerei.

A szekeres felvonulás állomásai a főút mentén elhelyezkedő különböző felekezeti templomok melletti terek, „utcaszádák”, ahol megállanak: a rezesbanda húz egy-két nótát, valamelyik együttes rop egy rövidet, a környező házakból idesereglenek, akik megtapsolják a látványosságot s félszegen avatkoznak bele a hagyomány alakulásába néha borral-pálinkával való kínálgatással. De ritkán marad ki a „megálló" melletti templom lelkészének az üdvözlete, aki egyházközsége nevében „kedvcsinálóval" ajándékozza meg a táncosokat vagy a fúvósokat.

A felvonulás közönsége a négy egymással összeépült, sajátosan polgárosodott falu lakossága. Idén próbálkozás volt, hogy „nagydob nélkül ki kapcsolódik be?” Megnyugtató volt, hogy kevesebben bár, mint előzetes „hangos” hírveréssel, de várták a négyfalusiak, hogy inthessünk egymásnak, sokan az ablakból, mások a kapuból, s a templomközeli táncok közönségéből. Évről évre szekérről figyelem őket s az ő arcukon változatlan az ünnep alkalma fakasztotta öröm.

Csernátfaluban a Vásár-utcában kerülnek egymás mögé a két szegről érkezett lovasok és szekerek, hogy aztán egy erősebb „menethez” induljanak a majális eddigi színtere felé a Zajzoni Rab István Középiskola csernátfalusi sportpályája felé.

Arra a helyre, annak a – ma evangélikus – templom árnyékába, amely fél évezreddel ezelőtt Szent Mihály oltalmába volt ajánlva.

A főtéren a fúvósok általában elfújtak néhány himnuszt (az idén nem), és az összesereglett közönséget 2-3 tánc szórakoztatta. Közülük nem maradhatott el a borica s a helybeli néptáncegyüttes, a Kéknefelejcs. Idén a brassói Búzavirágnak is tapsolhattunk a hajdani Kossuth-, ma Szabadság-téren.

Ezután következett a majális.

Ez már nem honosítás, hanem hagyomány. Érzik rajta a közösség évszázados tapasztalata. Csoda hát, ha ebben már más a mérce? Nem, hanem ez a természetes. De mérjen az, akinek száz esztendő a háta mögött. Méltó rá hallgatni ennek az ünnepnek.

Gyulai Rozália

Tánc a Főtéren	Szent Mihály Napok
Szent Mihály Napok	Szent Mihály Napok

Szent Mihály Nap Négyfaluban

2005-ben, kilenc éves történetében először a négyfalusi Szent Mihály Napokat nem e település magyarsága szervezte, hanem Négyfalu Municípium Polgármesteri Hivatala, Négyfalu Municípium Helyi Tanácsa és a Négyfalusi Csángó Alapítvány. Idén először korlátozódnak egy napra a rendezvények; először nem hívtak más településekről "vendégszereplőket"; idén először nem az ökumenikus istentisztelet köré szerveződik a rendezvény; idén először nem a hajdani településmag Szent Mihály falván (Csernátfaluban) szervezik a szabadtéri eseményeket; idén először nincsen településrészek (a hajdani falvak) szerint szervezett focibajnokság; és mindezek miatt idén először nem vállal szerepet a szervezésből a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság.

*

A település nem vált a rendezvény tarka színterévé hisz elmaradt a templomok előtti tereken egy-egy népi táncegyüttes bemutatója. Ez a mozzanat nem egyszerűen csak négy-öt faluközponttal tágította a berendezett teret, hanem olyan szokáselemeket iktatott a rendezvénybe, amelyekkel önkéntes szerepet vállalva sokan tevékenyen kapcsolódtak a rendezvényhez. E terek körül házak lakói türelmetlenül várták mindig az ide érkező felvonulókat, nemcsak azért, hogy közönségként tapsoljanak a felvonulóknak, hanem azért is, hogy valamivel megkínálják őket. Sokan közülük ezzel az őszinte örömmel élték meg a számukra e találkozóra korlátozódó népünnepélyt. Melynek rangját a lakosság szemében az is növelte, hogy a felvonulást a "hivatalosságként" a forgalmista rendőrök is segítették. A népünnepély jelleget a csernátfalusi főtéren tartott bemutatót bevezető himnuszok erősítették és konkrét élménnyé sűrítette a magyar lakosság szabadság- és egyenlőségigényét s a román lakosságban érvényszerűvé tette a toleranciát.

*

A rendezvényt csak látványként, szórakozásként megélők számára úgy tűnhetett, hogy az elemek esetlegesen kerülnek egymás mellé s a többnapos esemény-kavalkádot fárasztónak érezhették, noha azok rendre a helybeli magyarság más-más lakosságrétegét hívták és hozták a népünnepélyre rendre: a vallásosokat, a sportrajongókat, a népi kultúra kedvelőit, a polgáribb művelődési formákat igénylőket, a népművészet, a művészet iránt érdeklődőket, a majáliskedvelőket, azokat, akik bálozni szeretnek, a diszkó-korúakat, azokat, akik otthonról nem kívánnak vagy nem tudnak elmozdulni, az alkotókat, a termelőket, evangélikusokat, reformátusokat, katolikusokat, tősgyökeres csángókat és idetelepedett székelyeket s más magyarokat…

*

Idén tizenegykor kezdődött Négyfalu főterén szeptember 26-án, vasárnap e Szent Mihály Nap. Ekkor ért oda a város két széléről induló 2-2 szekérből és lovasokból álló sereg. A szekereken két tucatnyi román és magyar népviseletben öltözött fiatal a Kéknefelejcs és az Astra táncosai, meg a helybeli fúvószenekar. A térnek a tanács felén a hivatalosságok: polgármester, alpolgármester, tanácsosok, s a tér körül szétszórtan kíváncsiskodók. A megnyitó előtti pillanatokban vonult át a téren a közeli ortodox templomba egy hagyományosan szervezett román lakodalmas menet zenével, jó hangulattal. a román megnyitó szöveg átalakult mikrofonpróbává, majd a tanács nevében Géczi Levente ifjú tanácsos nyitotta meg magyarul a rendezvényt. Egy-egy rövid román s magyar táncmutatvány után a szekerek s lovasok Hosszúfaluba vonultak a majálisra. Ott igazi majális hangulat volt: zsibongó fiatalok, harsogó zene, alkalomhoz illő étel-ital, műanyagsátrak az előkelőségeknek. A Négyfalusi Csángó Alapítvány épülete melletti standokon a gazdakör hagyományos terménykiállítása s a gyerekek csodanövényei. Az épület első termében Moldován Mihály fotóművész tavalyelőtt már köztetszést aratott kiállítása, Fekete Éva virágkompozíciói s a következő teremben Mezei Etelka festményei.

Valószínű, hogy ilyen kell legyen a város által szervezett majális: tükrözze a lakosság nemzetiségi összetételét. Reméljük, még fog hasonlókat szervezni a polgármesteri hivatal s a helyi tanács. Mint ahogy azt is, hogy nem a hagyományossá alakuló Szent Mihály Napok helyett rendezi ezt.

*

A Szent Mihály Napok ugyanis a hétfalusi magyarság civil kezdeményezésére szerveződő népünnepélye volt eddig, a mi hagyományainkba gyökerező, akárcsak a románság számára a Szent Ilie nap. Erről önként lemondanunk a közösségünk iránti felelőtlenség. Ennek az ünnepnek az értéke nem a polgármesteri hivatal s a kapott támogatástól függ s ilyesmiért eladni szégyen, hanem attól, hogy kik, hánya, milyen tudattal-akarattal-céllal munkálkodnak érte önzetlenül és önként.

*

Az első Szent Mihály Napi felvonuláskor sokan könnyűket törülve örvendeztek "Ezt is megértük!" A mostani az akkori katarzis helyett soknak könnyed szórakozást hozott s a hajdani katarzis-építőknek a visszájára fordíthatóság kudarcát, mikor valami nemcsak hogy lényeg nélkül marad, hanem ellenértékkel telítődik.

Hochbauer Gyula