A hét falunak külön-külön tehén-csordája volt. Ezt este hazahajtották, így tudták ellenőrizni, hogyan fejlődnek az állatok. De a pásztort több időre kellett fogadni, ezért fontos volt a választott személy kiléte. Az őrzés Szent-György napjától Szent Mihály napjáig tartott. A pásztor díját pénzben és búzában adták meg.

A pásztor szegényebb ember volt más falvakból, általában román volt. A pásztornak értenie kellett a juhokhoz, a sajtkészítéshez. A falubeliek idegenkedtek az ismeretlenektől, ezért a régi pásztorokat szívesen fogadták meg újra. Szent-György nap előtt a pásztor és a közgyűlésen választott bizottság ellenőrizte a juhokat, hogy mennyi tejet adnak. Ez az ellenőrzés még kétszer megismétlődött júniusban és augusztusban. Ha a bizottság meggyőződött arról, hogy a pásztornak igaza van, a juh nem ad elég tejet, a pásztort mentesítették a járandóság megadása alól.

"Volt egy Ionuţ nevű pásztor, benne nagyon megbíztunk. Sohasem csapott be. Már szemre meg tudta ítélni, hogy tejelő-e a juh."

"Ha a pásztor becsapott, és nem adta ki a járandóságot, a következő évben ellene szavaztunk."

"Év közben is meglátogattuk a pásztort. Élelmet vittunk neki s a juhoknak sót."

"Kenyeret, szalonnát, hagymát, gyümölcsöt vittünk a hegyre a pásztornak. Ilyenkor a járandóságot is kivettük."

Türkös - Sajtnyomó teknő (krinta), hossza 120 cm, szélessége 62 cm, edény része 85 cm