Március
15-e kötött tartalmú ünnepeink közé tartozik.
Ehhez a tartalomhoz igazodnia kell az ünnep burkának,
az ünneplésnek is. Kellő tartás híján önmaga és
szereplőinek paródiájává válhat még a nemzeti
rózsa is.
1885. március 15-re szervezte Koós
Ferenc Brassóban az első nyilvános ünnepélyt a
Brassói Iparos Ifjak Önképző Köre kezdeményezésére
a kör Rózsa piacon levő helyiségében. A Brassó
1885. évi 32. és 33. számában közölt, Koós Ferenc
írta emlékbeszédet Killyéni Endre olvasta fel,
miután a kör elnöke megnyitotta az ünnepélyt.
Az ifjak három Petőfi verset szavaltak: Március
15., Honfi dal, Magyar ifjakhoz és Bajza Józseftől
az Apotheozist. Az ifjak táviratban tisztelegtek
Kossuth Lajos előtt.
A következő években újabb elemekkel
egészül ki az ünneplés rendje. 1886-ban: az ifjúság
kórusa énekelte a Himnuszt, majd műsorzáróként
a férfikar a Szózatot s este a Zöld szállóban
mintegy ötvenen díszvacsorával is ünnepeltek.
1887-ben már Hétfaluban is ünneplik a szabadság
napját. A brassói magyarság intézményei köré csoportosulva
vesz részt az ünnepségen a protestáns nőegylet,
a helybeli magyar iskolák tanári kara, a polgári
kör, a dalegylet, a középiskolai fiatalság, a
hétfalusi tantestület. Közösségjelképként a dalegylet
lobogója leng. Ekkor küld az ünneplő közösség
Kossuthnak Turinba dísztáviratot. Ez a gesztus
néhány későbbi ünnepélybe is beépül (1892-ben
a hétfalusiak ünnepélyébe).
Nem csak az ifjak, diákok szavalnak
és nem csak Petőfi verseket. 1887-ben a kórus
a Nemzeti dalt énekelte és dr. Kabdebó Ferenc
elszavalta Arany János A walesi bárdok című balladáját.
Ekkortól az iskolákban szünnapot
határozhattak el, mikor a tanító kötelességszerűen
méltatta a gyerekeknek az eseményt. Már Segesváron
és Kőhalomban is szerveznek emlékünnepélyt, melyeken
részt vesznek a még életben lévő honvédek is.
A brassói ünnepséget 1887-től állandó
március 15-iki bizottság szervezi élén majdnem
haláláig Koós Ferenc magyar kir. tanácsos tanfelügyelővel.
A 40. évfordulóra zenekari indulókkal gazdagodik
a műsor (Rákóczi induló, Magyar roham - induló
Liszt Ferenctől).
1887-ben Emlékalbumot szerkesztenek.
A szervező egyesületek, intézmények székházain
egész nap nemzeti lobogó leng.
Az ünneplés már két részből áll:
egy széles közönség előtti műsoros ünnepélyből
s egy estélyből. Az estélyen a hajnalig (1888-ban
4 óráig) tartó tánc előtt hangverseny teremt az
alkalomhoz méltó hangulatot. A belépőkből származó
bevételt jótékony célokra fordítják (iskolák,
kisdedóvók segélyezésére). A 40. évforduló estélyén
eladott 100 virágcsokor árából alapítványt hoztak
létre, melyet Petőfi vers elszavalásának díjazására
használtak.
*
Az 50. évfordulón ünnepélyesen
megemlékeztek Brassón és Hétfalun kívül Apácán,
Krizbán, Barcaújfaluban és Fogarason is.
A műsorzáró himnuszt általában
közösen éneklik a résztvevők.
*
A múlt század utolsó évtizedére
egyre színvonalasabb a műsor: 1893-ban az Európa
szállóban a Rákóczi-nyitányt (hegedű - kvartett),
majd a hegedűre és zongorára írt Magyar ábrándot
játszották művészi igénnyel. Az előadást követő
társas vacsorán 160 résztvevő volt jelen. Az ünnep
tartalma iránti érdeklődést az is elárulja, hogy
a díszvacsorán résztvevők 200 példányt rendeltek
a Történelmi Lapok ünnepi számából.
Az ünneplés méreteit jellemzi,
hogy az 1892-ben 30 tagból álló állandó március
15-iki bizottsága a Hosszú utca 1. szám alatti
nagyterembe 73 testületet hívott meg. "A
tanulók Kossuth Lajos azt üzente című dallal járták
be az utcákat. Ezrek kíváncsiskodtak. Moór Gyula
főesperes, dr. Vajna Gábor lakása, a Brassó szerkesztősége,
a főreáliskola, a kereskedelmi akadémia, a római
katolikus főgimnázium, a magyar kaszinó, a magyar
polgári kör székháza előtt a Himnuszt és a Szózatot
énekelték" - írta a tudósító a Történelmi
Lapok 1893. márciusi számában.
A római katolikus főgimnáziumban
is megemlékeznek 1848. március 15-ről. 1893-ban
korlátolt nyilvánosságú önképzőköri ülésen. 1896-ban
az ünnepélyen jelen voltak a gimnázium egyházi
és világi gondnokai, a tanári testület s az iskola
barátai. Az iskola értesítőjének tanúsága szerint
az 50. évfordulót így ünnepelték meg:
-
Himnusz Erkel Ferenctől (fiúkórus)
-
Visszapillantás az elmúlt
50 évre (felolvasás - Balázs Jenő VIII. osztályos
tanuló)
-
Óda az 1848. március 15-nek
félévszázados évfordulójára (az önképzőkör
ódapályázatára írta Márton József VIII. osztályos
tanuló, szavalta Roth Henrik, VIII.-os)
-
Faustból hegedűszóló (előadta
Szabó Sándor, VII.-es)
-
Ünnepi beszéd (Szele Béla,
VIII.-os)
-
Petőfi: Erdélyben (szavalta
Thiry Lajos, VII.-es)
-
Honfidal (férfikórus)
*
Az akkori Brassó reprezentatív
iskolájában évente megszervezték az ünnepi megemlékezést.
Kivéve 1910-et, mikor az ünnepély az egyik tanuló
hirtelen halála miatt elmaradt. Még az I. világháború
első két évében is megszervezték az ünnepélyt,
igaz, hogy a záróvers 1914-ben Petőfitől Egy gondolat
bánt engemet volt.
A világháború körülményei és keserűsége
elfojtották a közös ünneplés igényét. Trianon
után pedig a kisebbségi lét korlátai között a
háború előttihez képest visszafogott az ünneplés…
A Brassó vidéki magyarság számára
is személyes jellegűvé minősül az ünnep. Tartalma
lehet még magasztosabb, a külsőségek lehámlanak,
s egy - két olyan jelkép állandósul, mint a gyertyagyújtás,
a virágcsokor. Halk, bizalmas körű beszélgetésekbe
vonul vissza a szabadságharc, melyet sokáig csak
a rágondolás őriz meg. Felértékelődik a környék
két 48-as emlékműve, az 1881-ben állított tömösi
és az 1891-ben emelt hétfalusi. Ünneplés volt
az is: fejet hajtani, imát mormolni e kövek előtt.
1990 és 2002 között az ünnep új
változatai körvonalazódtak a megyeszékhelyen szervezett
gálaműsorokkal, melyeken fellépett a vidék legtöbb
számottevő együttese (táncosok, dalárdák, szavalók).
Brassó vidéke magyarságának példás
közösségi értéknyilatkozata volt az első március
15-ike százötvenedik évfordulójának megünneplése,
mely próbálta időszerűen s hasznosan magába tömöríteni
150 év tapasztalatát.
Hochbauer Gyula |
