A régi határkő | A falvak | A vasút | Zászlóavatások Hétfaluban | Kulturális élet | Szórakozás | Ünnepek | Bukaresti emigráció | A falvak életéből

 
Ünnepek
 

Március 15.

Március 15-e kötött tartalmú ünnepeink közé tartozik. Ehhez a tartalomhoz igazodnia kell az ünnep burkának, az ünneplésnek is. Kellő tartás híján önmaga és szereplőinek paródiájává válhat még a nemzeti rózsa is.

1885. március 15-re szervezte Koós Ferenc Brassóban az első nyilvános ünnepélyt a Brassói Iparos Ifjak Önképző Köre kezdeményezésére a kör Rózsa piacon levő helyiségében. A Brassó 1885. évi 32. és 33. számában közölt, Koós Ferenc írta emlékbeszédet Killyéni Endre olvasta fel, miután a kör elnöke megnyitotta az ünnepélyt. Az ifjak három Petőfi verset szavaltak: Március 15., Honfi dal, Magyar ifjakhoz és Bajza Józseftől az Apotheozist. Az ifjak táviratban tisztelegtek Kossuth Lajos előtt.

A következő években újabb elemekkel egészül ki az ünneplés rendje. 1886-ban: az ifjúság kórusa énekelte a Himnuszt, majd műsorzáróként a férfikar a Szózatot s este a Zöld szállóban mintegy ötvenen díszvacsorával is ünnepeltek. 1887-ben már Hétfaluban is ünneplik a szabadság napját. A brassói magyarság intézményei köré csoportosulva vesz részt az ünnepségen a protestáns nőegylet, a helybeli magyar iskolák tanári kara, a polgári kör, a dalegylet, a középiskolai fiatalság, a hétfalusi tantestület. Közösségjelképként a dalegylet lobogója leng. Ekkor küld az ünneplő közösség Kossuthnak Turinba dísztáviratot. Ez a gesztus néhány későbbi ünnepélybe is beépül (1892-ben a hétfalusiak ünnepélyébe).

Nem csak az ifjak, diákok szavalnak és nem csak Petőfi verseket. 1887-ben a kórus a Nemzeti dalt énekelte és dr. Kabdebó Ferenc elszavalta Arany János A walesi bárdok című balladáját.

Ekkortól az iskolákban szünnapot határozhattak el, mikor a tanító kötelességszerűen méltatta a gyerekeknek az eseményt. Már Segesváron és Kőhalomban is szerveznek emlékünnepélyt, melyeken részt vesznek a még életben lévő honvédek is.

A brassói ünnepséget 1887-től állandó március 15-iki bizottság szervezi élén majdnem haláláig Koós Ferenc magyar kir. tanácsos tanfelügyelővel. A 40. évfordulóra zenekari indulókkal gazdagodik a műsor (Rákóczi induló, Magyar roham - induló Liszt Ferenctől).

1887-ben Emlékalbumot szerkesztenek. A szervező egyesületek, intézmények székházain egész nap nemzeti lobogó leng.

Az ünneplés már két részből áll: egy széles közönség előtti műsoros ünnepélyből s egy estélyből. Az estélyen a hajnalig (1888-ban 4 óráig) tartó tánc előtt hangverseny teremt az alkalomhoz méltó hangulatot. A belépőkből származó bevételt jótékony célokra fordítják (iskolák, kisdedóvók segélyezésére). A 40. évforduló estélyén eladott 100 virágcsokor árából alapítványt hoztak létre, melyet Petőfi vers elszavalásának díjazására használtak.

*

Az 50. évfordulón ünnepélyesen megemlékeztek Brassón és Hétfalun kívül Apácán, Krizbán, Barcaújfaluban és Fogarason is.

A műsorzáró himnuszt általában közösen éneklik a résztvevők.

*

A múlt század utolsó évtizedére egyre színvonalasabb a műsor: 1893-ban az Európa szállóban a Rákóczi-nyitányt (hegedű - kvartett), majd a hegedűre és zongorára írt Magyar ábrándot játszották művészi igénnyel. Az előadást követő társas vacsorán 160 résztvevő volt jelen. Az ünnep tartalma iránti érdeklődést az is elárulja, hogy a díszvacsorán résztvevők 200 példányt rendeltek a Történelmi Lapok ünnepi számából.

Az ünneplés méreteit jellemzi, hogy az 1892-ben 30 tagból álló állandó március 15-iki bizottsága a Hosszú utca 1. szám alatti nagyterembe 73 testületet hívott meg. "A tanulók Kossuth Lajos azt üzente című dallal járták be az utcákat. Ezrek kíváncsiskodtak. Moór Gyula főesperes, dr. Vajna Gábor lakása, a Brassó szerkesztősége, a főreáliskola, a kereskedelmi akadémia, a római katolikus főgimnázium, a magyar kaszinó, a magyar polgári kör székháza előtt a Himnuszt és a Szózatot énekelték" - írta a tudósító a Történelmi Lapok 1893. márciusi számában.

A római katolikus főgimnáziumban is megemlékeznek 1848. március 15-ről. 1893-ban korlátolt nyilvánosságú önképzőköri ülésen. 1896-ban az ünnepélyen jelen voltak a gimnázium egyházi és világi gondnokai, a tanári testület s az iskola barátai. Az iskola értesítőjének tanúsága szerint az 50. évfordulót így ünnepelték meg:

  • Himnusz Erkel Ferenctől (fiúkórus)
  • Visszapillantás az elmúlt 50 évre (felolvasás - Balázs Jenő VIII. osztályos tanuló)
  • Óda az 1848. március 15-nek félévszázados évfordulójára (az önképzőkör ódapályázatára írta Márton József VIII. osztályos tanuló, szavalta Roth Henrik, VIII.-os)
  • Faustból hegedűszóló (előadta Szabó Sándor, VII.-es)
  • Ünnepi beszéd (Szele Béla, VIII.-os)
  • Petőfi: Erdélyben (szavalta Thiry Lajos, VII.-es)
  • Honfidal (férfikórus)

*

Az akkori Brassó reprezentatív iskolájában évente megszervezték az ünnepi megemlékezést. Kivéve 1910-et, mikor az ünnepély az egyik tanuló hirtelen halála miatt elmaradt. Még az I. világháború első két évében is megszervezték az ünnepélyt, igaz, hogy a záróvers 1914-ben Petőfitől Egy gondolat bánt engemet volt.

A világháború körülményei és keserűsége elfojtották a közös ünneplés igényét. Trianon után pedig a kisebbségi lét korlátai között a háború előttihez képest visszafogott az ünneplés…

A Brassó vidéki magyarság számára is személyes jellegűvé minősül az ünnep. Tartalma lehet még magasztosabb, a külsőségek lehámlanak, s egy - két olyan jelkép állandósul, mint a gyertyagyújtás, a virágcsokor. Halk, bizalmas körű beszélgetésekbe vonul vissza a szabadságharc, melyet sokáig csak a rágondolás őriz meg. Felértékelődik a környék két 48-as emlékműve, az 1881-ben állított tömösi és az 1891-ben emelt hétfalusi. Ünneplés volt az is: fejet hajtani, imát mormolni e kövek előtt.

1990 és 2002 között az ünnep új változatai körvonalazódtak a megyeszékhelyen szervezett gálaműsorokkal, melyeken fellépett a vidék legtöbb számottevő együttese (táncosok, dalárdák, szavalók).

Brassó vidéke magyarságának példás közösségi értéknyilatkozata volt az első március 15-ike százötvenedik évfordulójának megünneplése, mely próbálta időszerűen s hasznosan magába tömöríteni 150 év tapasztalatát.

Hochbauer Gyula

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®