Bácsfalu

Bácsfalu - a polgármesteri hivatal, 1930 körül

Csernátfalu

Csernátfalu - nagyvendéglő a honvédemlékkel, 1915 körül

Csernátfalu - Főtér a 48-as honvédemlékkel és a főszolgabírói hivatallal, 1920 körül	Csernátfalu - Utcasor, Vásár utca, 1910 körül
	Csernátfalu - az új főtér, a fogyasztási szövetkezet épülete - 1935 körül

Hosszúfalu

Hosszúfalu - Utcarészlet az evangélikus templommal és a patakárokkal, 1920 körül	Hosszúfalu - Utcarészlet, Újutca, 1910 körül
Hosszúfalu - részlet a főútból, 1930 körül	Hosszúfalusi főutcarészlet az evangélikus templommal, 1930 körül
	Hosszúfalu - az evangélikus templom, 1950 körül

Bekukkantó a hosszúfalusi Újutcába 2001 augusztusában

Visszakukkantó. Újutca. Már legalább 135 éve így hívják ezt a Nagyúttal és Mezőszélével párhuzamos, közöttük futó utcát. Hiába keresztelték más névre, még Petőfi Sándor sem tudta kiszorítani az itteniek köztudatából. Ma már csak egy "földműves-címer" (stilizált eke) körvonalazódik homályosan egy házhomlokzaton a XIX. század utolsó harmadából. Ilyen házak sorakozhattak itt hajdan, mikor ezt az utcakeresztelőt tarthatták. Mára csak néhány kaputól-kertsarkáig hagyományos telek maradt a pajta fölött is hátrafutó tornáccal, a lakóháztól a pajtát elválasztó kocsiszínnel, az udvart a kerttől elválasztó csűrrel, a csűr és a pajta közti téren diófával, az udvaron a házzal szemben a nyári konyhába vagy melléje épített kemencével. Mikor ezeket a házakat építették, csak magyarok lakták az Újutcát, sőt még székelyesen is kevés házban beszéltek egy vendégeskedésnél hosszabb ideig.

Bekukkantó. 1-től 121-ig fut a házszám. 120 füst - mondták volna valamikor. Azért eggyel kevesebb, mert a 95 évesen elhunyt Dávid János bácsi házát nem lakja senki.

"1959-ben, amikor ideköltöztem (ekkor ment férjhez a szomszéd utcából) két román család élt az utcában, N.-ék, az ügyvédék (ide nősült, magyar lányt vett nőül) és az utca túlsó végén még egy család." (Veress Anna)

"Én ebben az utcában születtem. Gyermekkoromban minden házat magyarok laktak." (Pandi Samu)

Az utca széles. Még nem igazodott e városi szabványhoz, mert gyepesek a járdák is, melyeket fák határolnak az úttest felől. A játékot szomjazó gyerkőcöknek még mindig paradicsom, mert az autóforgalom is (még) elviselhető. A házak előtt padok: főként öregeknek terefere-hely. Miután Veress Anna nénivel (70 éves) bent beszélgettem, a szomszéd ház előtti padon Pandi Samu bácsival (83 éves), majd ugyanitt az érkező Benedek János bácsival (72 éves). Képzeletben sorra jártuk az utca házait, számba vettük, melyik cserélt gazdát 1960-tól errefelé: "D.I.-ék, D.-ék (másik), R.Gy.-ék, Sz.-ék, T.-ék, O.-ék, K.-ék, P.-ék házába románok költöztek. O. ide nősült. G.né második férje román, s ők egy S. nevezetű erdésznek adták el a házat. R.-ék mellett üres házhely volt, s ide románok építettek. A második házban balról egy román kárpitos, B. lakik."

"P.M.-ék házába valami idegen költözött. Talán olasz, akinek a felesége román."; "A B.P.-ék házát egy Németországba kitelepedett szász vette meg, akinek a felesége román."; "F.V.-ék mellett a V.A.-ék házát valamiféle cigány vette meg."; "Az utca elején az első ház cigányoké lett."; "A P.M. bácsi házát székelyek vásárolták meg. Székelyek P.-ék is, mert katolikusok."

Miközben a két öreg tovább halad az elindított úton, gyorsan számolok: 121 ház; 2 ház (románok 1960 előtti évekből); 15 ház (románok-ebből 1 olasz/román család, 1 szász/román család); 2 ház (cigányok); 102 ház (magyarok lakják).

Miközben én számolgatok, ők gyűjtögetik magukban a mondanivalót. "V.I., M.A., Cs.B., D.G., D.A., H.G.J., D. (a suszter), K.A., K.J. felesége román; F.I. s még egy lány férje román…" Összegzek, miközben észreveszem, hogy egyik jóságos öreg szeme jobban csillan mint eddig... 11 vegyes házasság.

Az utca szájához nem messze van egy óvoda. Magyar csoport is működik benne. Kettőre is lett volna gyerek, de... Kevéssel tova, a Nagyút túlsó felén az iskola. Magyar tagozata is van. Idén Négyfaluból több gyerek iratkozott román középiskolába mint eddig.

Hochbauer Gyula

Zajzon

Zajzon - látkép 1920 körül

Zajzon - a fürdő utcája, 1910 körül

Gyöngyeiteket ne rejtsétek...

A Brassót körülvevő tíz csángó falu legkisebbike, Zajzon a múlt század végén még az előkelő negyedik helyet foglalta el a gyógyulni, pihenni vágyók preferencialistáján. Csak Előpatak, Borszék és Tusnád volt népszerűbb nála.

Akkor megjelent tájleírások, úti jegyzetek, turistakalauzok sűrűn említik Zajzon kies völgyét, vadregényes fekvését, sós és jódos gyógyforrásait, hullám-, meleg- és hidegvizes fürdőit. Födött medencék, sétányok, gyógyfürdők és egy akkor (a múlt század közepe táján épült) korszerű szálloda kínálta szolgáltatásait annak a 400-500 vendégnek, akik a nyári időszakban üdülni, gyógyulni jöttek ide.

Orbán Balázs is megjegyzi a Székelyföld leírásában, hogy Brassó, a haszonélvező nagyváros "gondoskodni szokott arról, hogy a bécsi, pesti és bukaresti orvosok sok oly betegséget találjanak, amelyekre a Zajzon fürdő jótékony hatású..."

Az ezredfordulón, fél évszázad távlatából hűlt helyét sem lelni az egykori pezsgésnek. Ami fennmaradt, azt átalakították vagy éppen elmúlásra ítélték.

Ma a zajzoni borvizet palackozzák, országszerte árusítják. A gyárat nemrég privatizálták. Egy bukaresti cég vásárolta meg. De ez nem jelent különösebb előnyt a falunak és lakóinak. Míg a századelőn a (mindenki számára elérhető) forrásokból korsókkal hordhatták a falusiak a borvizet, ma az ásványvízen felnőtt zajzoniak a háromszéki és csíki töltödék vizét fogyasztják, mivel a helyi forrásból szivattyúzott jóval drágább, mint a tusnádi vagy a bodoki például.

Az egykori fürdőhelyből csak a vízparti sétány nyoma és a ma drótkerítéssel körülvett park maradt.

A középkorú zajzoniak az idegennek felhívják a figyelmét a helybéli házak többségének építészeti sajátosságára: az első két szobát úgy tervezték meg, hogy külön bejáratuk legyen, a háziak vendéget fogadhassanak.

Lám, a faluturizmus nem újkeletű, a zajzoniak jövedelméhez már a múlt század végén az elszállásolásból és kosztoltatásból befolyt összeg is hozzájárult.

Az egykori szálloda ma Zajzon legimpozánsabb kőhalmaza. A felújított régi községháza közvetlen szomszédságában áll... még.

Amióta 1965-ben államosították, s többé már nem működhetett vendéglátóipari egységként, volt már pionírokat elszállásoló otthon, üzlethelyiség, szövetkezeti irodák is működtek itt, sőt iskola is.

A kommunizmus ideje alatt a nemtörődömség és a földrengések is egyre rontották állagát. Mára az épületet a teljes összeomlás fenyegeti. Az iskolát a szülők hosszas kilincselése után bezárták. Ám az utóbbi kilenc évben senki nem gondolt arra, hogy tatarozzák. A tatrangi Polgármesteri Hivatal elöljárói vállvonogatva közlik, hogy az épület igazgatása nem tartozik már hatáskörükbe. Az államosított házak visszajuttatását szabályozó törvénymódosítás késik. Nincs remény arra, hogy jogos tulajdonosai rövid időn belül ismét birtokba vegyék az egykori szálloda még álló falait. A félig beomlott tetőzet valószínű nem bírja ki a jövő téli első hóhullást.

Vajon Zajzon, a valaha Bécsben is kedvelt fürdőhely egykori fényét már senki nem tudja visszavarázsolni? Olyan gazdagok lennénk, hogy lemondhatunk természetadta kincseinkről? Zajzont a Barcaság gyöngyének hívták száz évvel ezelőtt...

Ambrus Attila