A boricatánc | Az emberi élet átmeneti rítusai |
Téli ünnepkör
| Tavaszi ünnepkör | Nyári ünnepkör | Őszi ünnepkör |
Disznóvágás | Táplálkozás | Gyógyítás, kuruzslás
 
Tavaszi ünnepkör
 

Szent Gergely ünnepe

Szent Gergely ünnepén (március 12.) főleg a nagyobb iskolás fiúk és lányok jártak énekelni. A fiúk virágot tűztek a kalapjuk mellé, a lányok felvették a legszebb ruhájukat és szalagokkal, kösöntyűvel ékesítették magukat. A Szentgergelyesek csoportja felkereste a falu legnagyobb, legmódosabb gazdáit és ott énekeltek. Néha a szomszéd falvakba is elmentek. Először engedélyt kértek az éneklésre:

Gyermeki seregünk, íme, amint látjátok,
tiszteletet tenni jöve tihozzátok.
Ha boldogan vagytok, azon örvend lelkünk,
ha szívesen veszik, egyet énekelünk.

Ha megengedték az éneklést, akkor elénekelték Szent Gergely doktor énekét, amely iskolába járásra biztatta a gyermekeket. Az éneklés után ajándékot kaptak a családtól, amit szintén versben köszöntek meg:

Köszönjük a háznak szíves indulatját,
Hozzánk megmutatott kegyes akaratját.
Hullassa reátok az ég szent harmatját,
menjünk el, hagyjuk itt az Úrnak áldását

Húsvét

Húsvétkor a fiúk eljártak a lányos házakhoz locsolni. Húsvét hétfőjén indultak korosztály szerinti csoportokban. A kisebb fiúk délelőtt, esetleg kora délután, a nagyobbak késő délután indultak. A fiúcsoportból egyik mindig engedélyt kért a locsolásra. A kisebbek verseket is mondtak. Pálinkát, tésztát, kalácsot, pirostojást kaptak, a kisebbek pénzt is.

Húsvéti írott tojások

Díszes kötőfék és Hatcsillag tojásminták Pürkerec - Rokolyás, Szekfű, Veszettutas
   

Bóbiska, Félvirág, Fenyőág Zsuska, Káposztafej, Fának a kinövése
   

Tökmag, Békás, Berbécsszarvas

Hatcsillag, Gereblye, Kötőfék

A hímes tojás nem csak szép, beszédes is! A hétfalusi népművészet egyik ága az írott tojás készítés. Ezt íróasszonyok, lányok művelték, akik a Húsvétot megelőző időszakban híres írott tojásaikra rajzolták szép álmaikat, elképzeléseiket, hogy örömet szerezzenek szeretteiknek, kedves ismerőseiknek. A tojás ősi, egyetemes szimbóluma az emberiségnek, kultusza az egész földön elterjedt már ősi idők óta. A tojás a jelképe az élet keletkezésének, a termékenységnek, az újjászületésnek, a keresztény vallásokban pedig Jézus Krisztus kiontott vérének, a feltámadásban való hitnek. Nem véletlen, hogy húsvétkor hímes tojással ajándékozzuk meg egymást. A régészek ásatásaik során sokszor találtak a sírokban tojásokat vagy azok maradványait. Németországban Worms mellett kőkoporsóban női csontváz mellett két piros tojást és érméket is találtak, s ez utóbbiak miatt következtettek arra, hogy Krisztus utáni IV. században helyezték el a koporsót. Móra Ferenc ásatásai során avar-kori sírban mintás tojás-töredéket talált. A minta karcolással készült; pálmabimbót és összefonódó kígyópárt ábrázolt. A bimbó életfát, a kígyópár termékenységet jelképezhetett.

A hétfalusi irott tojásokról 1886-ban Orbán Balázs A székelyföld leírása című művében így ír: "A piros tojás írása a lányoknál nagy esemény, főleg a választottnak szánt tojásokon az emblematikus jegyek: két egyecsatolt szív, csókolódzó galambok, összefogott kéz, összefogott kéz nem szoktak hiányozni, s ha valamelyiket szerelmi bú vagy kétkedés gyötri, annak átnyilazott szívvel, szomorú fűzfával ad kinyomatot".

Sajnos, egyetlen gyűjtés sem tartalmazza a fent említett mintákat. 1902-ben Balázs Márton A Háromszék vármegyei húsvéti irott tojások és népszokások című tanulmányában hétfalusi tojás mintákat is közöl, főleg virág mintásokat. A Magyar Nemzeti Múzem Néprajzi osztályának Értesítőjében 1905-ből a következőt olvashatjuk: "Ha szorosabb értelmében vett magyarországi piros tojásokat az erdélyiekkel hasonlítjuk össze, utóbbiakat fogjuk szebbnek találni. Az erdélyi csángó-magyar és székely tojások a legszebbek." A színes melléklet közöl: gereblyés, szekfűs, gyöngyvirágos, szarvasbogárkás és cserelapis mintákat. Dr. Györffy István 1925-ben megjelent Hímes tojások című tanulmányában írja: "Legszebb mintázatokat készítenek a hétfalusi csángók és a székelyek." Seres András lelkes kortárs gyüjtőnk Barcasági magyar népköltészet és népszokások című 1984-ben megjelent könyvében egy egész fejezetet szentel a tavaszi ünnepkörnek, benne ötven mintát is közöl. Pürkerecen maradt meg napjainkig a tojásírás szokása, Özsiné Marika néni leánya, két unokája, Boriné és Fejér Jolánka is ír szép tojásokat. Négyfaluban 1991 óta a Zajzoni Rab István iskolában tojásírás tanfolyamot tart Barkó Etelka tanárnő. Évente húsz-harminc gyermek, ifjú tanulja mag a tojásírás módját. Bácsfaluban a vasárnapi iskola keretében Veress Erzsébet tiszteletes asszony végzi ezt a hagyományőrző munkát.

Minden hímnek, vonalnak, mintarészletnek megvan a maga jelentése. Egyféle jelbeszéd volt a meglocsolt lány és a locsoló legény között. Vidékenként különböznek a motívumok, hisz mindenhol mást kellett mondani. Más-más környezetekből szürődött ki a jelképrendszer, más-más mondanivalót hordozott. Az árnyalatváltozások érzékelhetők a hímes tojáson. A barcasági magyarok inkább növényeket stilizálnak. Azért, mert növénytermelők voltak. Valószínu, e területet, a tojáshímek jelképes világát tanulmányozva rengeteg titkot lehetne még felfedezni. - Mit lehet "kiolvasni" egy kidíszített tojás mintázatából? A gereblyés motívum pédául azt fejezi ki, hogy a lány kiemeli a locsoló munkásságát, szorgalmát. A csigavonalas pedig, hogy a lány túl lassúnak érzi a legényt, azt sugallva neki, hogy kissé gyorsabban, dinamikusabban közeledjen feléje. Nagyon érdekes az ekevas motívum, amely sok népmuvszeti ágban megjelenik a hétfalusi alkotásvilágban. Találunk ekevas-motívumot a ház homlokzatán, a szőttesek, varrottasok keresztszemes mintáiban, s megvan a tojáshímekben is. Jelképes jelentése nyilvánvaló, a foglalkozással kapcsolatos.

Rovásírás-emlékek Hétfaluban?

2003-ban jelentette meg a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság Barkó Etelka Hétfalusi írott tojások című munkáját, mely 153 tojásmintát tartalmaz.

Nemrég bukkantam rá Budapesten még két tojásmintára, amelyeket a forrásanyag egyértelműen hétfalusi hímekként emleget. E két minta igen érdekes.

A Jelképtár (Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtár, Helikon Kiadó, Budapest, 2004) lidérc ábrázolásaként azonosítja be a két mintát.

A lidérc a népi hiedelemvilág igen elterjedt mitikus figurája és szimbolikája is sokrétű, bonyolult. Általában rossz, negatív szereplő, az ördög megtestesítője, melynek egyik lába lúdláb, a másik lóláb. A háromujjú lúdláb stilizált változata látszik a tojásmintán is. Lúdlába miatt a lidércet sok helyen lúdvérc-nek is nevezik. De lehet a lidérc ördög adományaként kapott fekete jérce is, amely kakastojásból kelt ki. Vagy éjjel - álomban - lidércnyomásként is jelentkezhet. Másik ábrázolásmódja - a tojásminták felső része is erre utal - a tűz, vagy a fény. A lidércfény a metángázt tartalmazó lápvidékek fölött imbolygó kékes láng. Vagy az égen végighaladó hullócsillagok, meteorit-darabok is repülő lidércek a nép hitében, amelyek a Tejút valamelyik csillagáról jönnek.

A tűz, a láng viszont lélek-, élet-, és szerelemjelkép a magyar néphitben, tehát pozitív elem. A tűzből úgy lesz lidérc, hogy valamilyen ártó hatalom (például boszorkány vagy szépasszony) befolyása alá kerül. Hasonlóan a boszorkány, amely képes elszívni a tehén és az anya tejét, a Tejútból is tud lidérceket előcsalogatni (a hétfalusi babonák közül is számos utal erre).

A két tojásminta másik nagy érdekessége az, hogy Varga Géza rovásírás-szakértő szerint (Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1998) a jelek egyértelműen székely rovásírás ligatúrák (összevont írásjelek). A minta egyértelműen a Tejutat ábrázolja az nt/tn, s és i írásjelek összevonásával, vagyis Isten jelentéssel. Hasonló összevonás figyelhető meg az énlakai unitárius templom egyik rovásírásos mennyezetkazettáján Egy Isten jelentéssel.

Ártó hatalom befolyására így válik a rosszá, a tűz lidércfénnyé, az érték hamuvá, így lesz az angyalból bukott angyal, az isteniből sátáni - erre figyelmeztet ez a két hétfalusi tojásminta.

Ha végiglapozzuk Barkó Etelka tanárnő könyvét még sok hétfalusi írott tojás mintán vélünk rovásírásos jeleket, ligatúrákat felfedezni - talán ebből a szempontból is érdemes lenne elemezni a mintakincset, vagy más rovásírásos emlékek után kutatni a gazdag hétfalusi anyagban - hogy közelebb kerüljünk gyökereinkhez!

Kovács Lehel István

Kakas-ünnep

Az iskolás gyerekek tavaszi mulatsága volt a Kakas-ünnep. Húsvét harmadnapján tartották. A fiúk egy felvirágozott kakast, a lányok egy tyúkot vittek magukkal. A játszóhelyen a fiúk is, a lányok is külön csoportba álltak. A fiúknál íj és nyíl, a lányoknál bot volt. A fiúk csoportjánál kikötötték a kakast, a lányoknál a tyúkot. A tanító jeladására a kakasra és a tyúkra vlgre kellett hajtani az ítéletet. A fiúk sorban lőttek a kakasra, a lányok bekötött szemmel indultak a tyúk keresésére. Aki a leghamarabb meglőtte a kakast, illetve megtalálta a tyúkot, az lett a győztes, akit énekkel kísértek haza. Itt a fiúkat kakas, a lányokat tyúkhússal vendégelték meg.

Ma már ez az ünnep csak Apácán maradt fenn.

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®