Csángó
átok: "A fű verje fel az udvarodat."
Az egészségügy
hatalmas fejlődése napjainkban már
háttérbe szorította azokat
a népi gyógyító praktikákat,
amelyekkel nagyapáink, dédapáink
oly gyakran találkoztak. Négyfaluban
teljesen kihalt a népi gyógyítás,
köszönhető ez egyrészt annak,
hogy az idősebb generáció nem
adta tovább, de Brassó közelsége
is közrejátszott, hisz ha valami baj
volt, behajtottak a városi orvoshoz. Háromfalu
jóval messzébb van Brassótól,
kevésbé városiasodtak, itt
jobban konzerválódtak a hagyományok,
számos praktika ma is fennmaradt. A falusiak
a praktikákat a környezetükből
lesték el, ki a szüleitől, ki
a szomszédasszonytól, vagy akár
egy-egy vándortól.
Árpa: Az árpát
ráolvasással gyógyítótták.
Több versike is fennmaradt:
"Árpa, árpa megaratlak
Lekaszállak, kévébe
kötlek
Kalangyába teszlek
S azután szekérre raklak
Haza viszlek, s csűrbe teszlek."
vagy:
"Árpa, árpa elvetlek,
Learatlak, kicsépellek,
zsákba teszlek
megsütlek s megeszlek."
Derékfájás:
Fűzfaleveleket megsóztak, melegvizes
abrószba beleszórták, majd
a beteget ebbe beleringatták. Az abrosz
kiszívta a fájást. Ezt mind
az asszonyok találták ki, nem orvosi
receptre cselekedtek.
Lábtörés:
Deszkácskát vágtak, lenmaglisztet
pálinkában megfőzték,
a tésztát rákenték
egy ruhára, amit rátekertek a törött
lábra. A deszkácskákat odakötozték,
hogy mereven tartsa a lábat. Amikor megszáradt
a ruha, levették, megcserélték.
Nagyon hatásos nem volt, mindig látszott
a törés helye, bogocska került
oda.
Orrvérzés:
A nyakára tettek egy vizes rongyot.
Kalász, por ment a szembe:
Erősen fújta az orrát, s a
szeméből kibukott a porszem vagy kalász.
Fülfolyás: A
gyermek megfázott, és folyt a füle:
az asszonyok lenmagolajat csepegtettek a fülébe.
Kelések: 1. Búzalisztet,
petrezselyemlevelet (Petroselinum crispum) tésztafélének
összekeverték tejjel, egy vékony
ruhát bekentek vele, azt ráborították
a kelésre. Kiszívta a kelést.
2. Lenmaglisztet vizzel összekavarták,
s rátették a kelésre. Sült
hagymát is tettek úgy, hogy egyenként
lehúzták a leveleit, és azt
tették rá.
Tűzes volt a lába:
(Megdagadt, piros lett) vizes ruhával borogatták.
Köhögés: Megfázott
a gyermek, először melengették,
majd ecetes vizzel borogatták, mosták
a fejét, a nyakát.
Hasfájás: Törökbúzalisztet
megfőzték lágyan, két
ruha közé tették, hogy ne égesse
a bőrt. A melegtől és a párától
elmúlt a hasfájás.
Fogfájás: 1.
Szeszt vettek a szájukba, ott tartották
a fájós fogon.
2. Tömjént tettek a lyúkas
fogba, de az még a jó fogat is kiölte,
nem csak a rosszat.
Fejfájás:
Sós ecettel borogatták, mosogatták
a fejet. Nagyon jól bevált módszer.
Torokfájás:
Petróleumos kockacukrot vettek be, megrágták
és lenyelték.
Vizelet elválasztás
elősegötése: 1. cseresznyeszár
teát ittak.
2. Törökbúzateát ittak.
3. Meleg fürdőt vettek, hogy a gőz
járja jól át a beteget.
Az öregek úgy tartották, hogy
akinek megállt a vizelete, az meg kell
haljon.
Szívfájás:
Hideg vizes, meleg vizes, ecetes, sós vizes
borogatások a mellen.
Láz: Borogatták
a homlokát hideg vízzel. Nem adtak
neki sem enni, sem inni.
Vérhas: Erős
akarat, szervezet kellett a gyógyuláshoz,
nem volt szabad sem inni, sem enni.
Reuma: Sósborszesszel
kenegették, sokszor kellett mosogatni,
míg elzsibbadt.
Tüske ment az ujjába:
Fenyőszurkot (gyanta) zsirral megfőztek
kenőcsnek, ezt egy ronggyal rákötték
az ujjra, a kötés kiszívta
a tüskét.
Aggos gyermek: Aggos gyermeknek
azt a kis csecsemőt tartották, aki
nem szopott eleget, az anyjának kevés
volt a teje, korához képest soványka,
kicsike maradt. Disznózsirral kenegették
tetőtől talpig, majd megfürösztötték.
A fürdőbe burjánféléket
tettek. A szülők nem igen törödtek
a gyerekekkel, hagyták őket. Legutolsó
pillanatban kezelték. Mégis a gyerekeknek
nagyon szívós, erős szervezetük
volt, ritkán betegedtek meg.
Bárányhimlő:
Betakarták a gyereket veres lepedőbe,
az kiszívta a lázat, a betegséget.
Teák, főzetek:
-Harcsalapi: levét
gennyes sebre teszik, hamar begyógyul a
seb.
-Hecserlibogyó tea (hibiscus hibiscus):
meghülésre, köhögésre.
-Szamárcsipkéből készült
tea (cirsium vulgare): szamárköhögésre,
köhögésre igen alkalmas.
-Száraz dióhéj tea:
köhögés ellen.
-Fenyőszírup: köhögés,
tüdőbaj ellen. Kis, friss fenyőhajtást
megfőznek, 1 l léhez, 1 kg cukrot
tesznek.
-Csipkealma: tavasszal nyílik a
virága, érelmeszesedésre
használják a főzetét.
Az almáját (ősszel érik
be), teának megfőzva, vérnyomáscsökkentésre
használják.
-Száldokfa tea (tilia cordata): mézzel,
köhögés ellen.
Kenés:
Geczi György kenéssel
foglalkozott, vagyis a kificamodott, eltört
testrészeket rakta helyükre. 1917-ben
született Zajzonban. Földműves.
A hatóságok több izben zaklatták
gyógyító tevékenysége
miatt. Kuruzslással is foglalkozott. Tudományát
a bácsfalusi Opra Jánostól
leste el fiatal korában. Opra János
saját tudását a katonaságnál
szedte össze, amikor egy tábori felcsernél
szolgált kisegítőként.
Opra Jánost sokan ismerték a faluban
és nagytudású embernek tartották.
Geczi Opra segédje volt, majd letelepedett
Zajzonba.
Első két ujja (hüvelyk-
és mutatóujja) érzi legjobban
a tapintást, ezekkel "látja"
a bőr alatt futó inakat, szalagokat.
Ütés során az inak megcsavarodnak,
kiugranak a helyükből. Vissza kell őket
tenni. Szappanos vizzel megkeni a beteg testrészt,
majd erős kézzel visszapattintja eredeti
helyére az inat. A végén
ecettel bekeni és bekötözi a
beteg testrészt. "Nem baj, ha ordít
a beteg, annál hamarabb gyógyul."
Csukló: Szappanos
vizzel megmossa, utána addig forgatja a
csontot, míg érzi a bogot, s érzi
azt is, hogy mikor van a helyén. Ekkor
rögzíti a beteg csuklóját,
és ecetes ronggyal nem szorosan bekötözi.
Térdkalács:
Négy ujjal kell masszirozni addig, míg
a helyére nem ugrik. Előtte zöldszesszel
be kell kenni, hogy elzsibbadjon, utána
disznózsírral vagy olajjal, hogy
csúszós legyen. Ezután ecettel
lemosni és bekötözni.
Vállficam: Megnézi
hogyan áll a kar, hónya alá
nyul, megforgatja a kart, megpróbálja
a helyére tenni. Ezután rongyokból
kis labdát készít, az illető
hónya alá teszi, hogy elálljon
a vállától, így nem
fáj annyira. A végén egy
törülközővel felköti
a beteg karját.
Könyökficam: A
könyököt egyik kezével erősen
megfogja, hogy el ne mozduljon, a másik
kezével óvatosan forgatja az alkart,
míg a helyére nem kerül.
Farkereszt (keresztcsont):
Nagyon nehéz helyre tenni. Nem mindig sikerül.
A beteg háttal áll, kétfelé
kell huzogatni a farkeresztet a két hüvelykujjal.
Majd előre, felfelé és széjjel
kell nyomást gyakorolni a keresztcsonttal
a két hüvelykujjal, addig ismételve
ezeket a mozdulatokat, míg a helyére
nem ugrik. Jó erősen kell nyomogatni
a csontot, de érzéssel is. Ha helyreugrott,
akkor ecettel kell kenegetni és tiszta
törülközővel bekötni
a beteg derekát.
A népi gyógyítás
ismerői sok esetben nem bíznak gyógyítótevékenységük
hatásában: erejüket végesnek
vélik, ezlrt erősebb, természetfeletti
hatalom beavatkozása révén
igyekeznek sikerre vinni a betegség leküzdését.
Régi, pogány és új
hit elemei fonódnak össze. Erre példa
Geczi György rituáléja is:
hogy kezének erős, biztos fogást
adjon, egy-egy alkalommal kiment a kertbe, ahol
höncsögöt (vakondot) fogott, kifordította
a földből, ásóval fejbe
vágta. Egyik kezével megfogta a
höncsög nyakánál a csigolyát,
a másik kezével visszafelé
simította a höncsög puha, selymes
hátát, s közben keresztet vetett.
Azért tette, hogy ahová csak nyúl,
hasznos legyen. A régi öregektől
hallotta, hogy a höncsög fogása
használ a kéznek. |