Hosszúfalu-alszegi iskolamesterek

Hosszúfalusi (az evangélikus lelkészi lakon)

Hosszúfalusi evangélikus majd községi és állami

A legrégibb, még álló hosszúfalusi iskolaépület

A hosszúfalusi felső népiskola

A hosszúfalusi felső népiskola alapítása 1860-ig nyúlik vissza, mikoris Bartha Károly tatrangi tanító felvetette egy magasabb fokú iskola létesítésének eszméjét. A gondolatot a hétfalusi magyar értelmiség azonnal felkarolta és 1862-ben az iskolaalapítás gondolata már konkrétan meg is fogalmazódott a Molnár Viktor hosszúfalusi és Borcsa Mihály bácsfalusi ev. lelkészek által vezetett csoport kezdeményezésére. 1863-ban gróf Mikes Benedek tette le az iskolaalapítás első pénzügyi alapját 100 forinttal,ezt az összeget a hétfalusi magyarok 322 forint 25 és 1/2 krajcárra szaporították. 1868-ban, amikor a kiadott népoktatási törvény megteremtette a polgári felső népiskolák létesítésének lehetőségét, a hétfalusi magyar értelmiség a kormányhoz és az Országgyűléshez fordult támogatásért. 1869-ben Br. Eötvös József vallás és közoktatási miniszter meglátogatta Hétfalut, és belátta, hogy a csángó népnek felsőfokú iskola kell. 1869-ben Br. Baronyi Benedek hétfalusi származású pesti bankár 12 000 forinttal járult az alaphoz.

1870-ben Réthy Lajos barcasági tanfelügyelő szorgalmazására megalakult a Brassóvidéki Népnevelési Egylet, amely Molnár Viktor hosszúfalusi ev. lelkész elnöklete alatt fő céljául tűzte ki az iskola létrehozását. Az egylet munkálataiban lelkesen szerepet vállaltak: Borcsa Mihály bácsfalusi ev. lelkész, Fejei István törkösi jegyző, Szemerjai Károly krizbai tanító, Köpe János újfalusi, Pap György zajzoni, Binder Lajos csernátfalusi, Török József tatrangi ev. lelkészek, Jakab János türkösi segédlelkész, Kanyó Zsigmond csernátfalusi, Bitay Sándor pürkereci tanítók, Vajda Lajos hosszúfalusi jegyző, Újhegyi Béla honvédhadnagy, Gingold Károly hosszúfalusi haszonbérlő.

A négyfalusi egyházak összesen 4735 forint 37 krajcárral járultak hozzá az alaphoz, Tatrang pedig 200 forinttal.

1871. november 6-án állami segély nélkül, a Baronyi Alapítvány kamataira támaszkodva, bérelt helyiségben, a hosszúfalusi felső népiskola "Műveltség - Szabadság" jelmondattal megnyitotta kapuit. Egyedüli tanára a zilahi Nagy Sándor volt.

A kormánynak azonban magasabbrendű tervei voltak a hosszúfalusi felső népiskolával és nagyon hamar át is alakította, előbb műfaragászati, majd polgári fiú, végül polgári fiú- és leányiskolává. Az iskolák működése a kormány előrelátó terveit igazolták. Jelentős támogatás melett, az iskolák 47 éves működése (1919-ig és Erdélynek az ezt követő 1920-as elcsatolásáig) fénykorszakot jelentett Hétfalu és az egész Bracaság művelődési életében. Az iskola hozzáértő tanárjainak vezetésével itt tanultak olyan jeles személyiségek, mint Istók János, Köllő Miklós, Bartalis János, Tatrangi Pál András, Simon Péter, Bálint István, Mattis Teutsch János vagy a barcasági közélet számos késöbbi vezetője.

A hosszúfalusi m. kir. műfaragászati

A királyi Magyarországon, ahol mintegy 15 millió hold erdőség volt, a fát nemcsak fűtésre és építkezésekre használták, hanem házi és gazdasági faszerszámokra, a nemesebb fanemeket pedig műasztalos, esztergályos és fafaragó munkák elkészítésére is.

A XIX. hetvenes- és nyolcvanas éveiben az állam és társadalom állandóan buzgolkodott olyan intézmények létesítésén, melyek a hazai nyersanyagok feldolgozását és a szegényebb néposztály ipari hajlamainak művelését mozdíthatják elő. Ennek érdekében az ország különbözo vidékein ún. háziipari egyesületek alakultak, melyek az állam támogatásával vagy valamely intézettel kapcsolatosan, vagy önállóan a fafaragás meghonosítására tanműhelyeket létesítettek. Ilyenek voltak: a zay-ugróczi (1875, fafaragó), znió-váraljai (1875, tanítóképző és fafaragó), nagy-szöllősi (1884, asztalos), miskolci (1886, asztalos), rimaszombati, homonnai, kézdivásárhelyi, somorjai Műmetszészeti Tanműhelyek, továbbá a körmöczbányai, zágoni és bánffyhunyadi Gyermekjátékkészítő Tanműhelyek, a hosszúfalusi Fafaragó Tanműhely (1872), amely a felső népiskola mellett jött létre. Mindezek az intézmények azonban csak kisérletek voltak, amelyek alig néhány évi fennállás után nagyrészt megszűntek. Az iparoktatás szervezetének megalkotásával (1892-96) a homonnai műmetszészeti tanműhely faipari szakiskolává szerveztetett át, a hosszúfalusi fafaragó tanműhely először műfaragászati iskolává alakult majd pedig a brassói faipari szakiskolába olvadt be. A régebben fennállott gyermekjátékkészítő tanműhelyeket a kézművesiskola jellegű hegybánya-szélaknai állami gyermekjátékszerkészítő iskola váltotta fel. Az iparművészeti irányú faszobrászatot a budapesti Orságos. M. Kir. Iparművészeti Iskola művelte.

1872-ben a kormány a 19,621 sz. a. rendelettel az iskolát államivá nyilvánította, és 1872. november elsején a hosszúfalusi felső népiskola már mint ipari szakosztállyal megtoldott műmetsző m. kir. állami felső népiskola nyitotta meg kapuit. Igazgatója Pál Károly lett, tanárai pedig: Jakab János rendes tanító, Goldschmidt Mihály műénektanító. Az iskolának 65 tanítványa volt már az első esztendőben s ez a szám az évek során folyton növekedett.

Az intézet további fejlődését nagy mértékben meghatározta Kupcsay János 1972-es szaktanítói kinevezése. A müncheni szobrászati akadémiát végzett tehetséges művész 1873. február 27-én foglalta el állását és megkezdte a rajz, mintázás és a fafaragászat oktatását. A kormányi magasfokú támogatását élvezve az iskola rohamos fejlődésnek indult. Az iskola célja az volt a növendékeket az általános műveltséghez megkívánt alapismeretekre oktatni, és kiknek hajlandóságuk volt, a műfaragászatban annyira kiképezni, hogy vagy műfaragó tanítók legyenek, vagy pedig mint önálló műfaragók működjenek, piaci szempontból pedig Magyarország keleti felét képviselte és nyitott a keleti országok felé.

Az iskola 3 év elméleti és 1 év gyakorlati tanfolyamot biztosított. A negyedik (gyakorlati) évre olyan 15. életévüket betöltött tanulók is felvételizhettek, akik csak rajzban, mintázásban vagy műfaragászatban kívántak képesítést szerezni. Beiratkozási díj 50 krajcár volt, a tandíj pedig évenként 4 forint. A vidékiek számára ingyen bennlakás volt biztosítva. A faragóműhely reggeltől estig nyitva volt, még ünnepnapokon is.

1873-ban szám-, mértani és természettani segédeszközök érkeztek, Goldschmidt Mihály helyét Fejár Gyula hosszúfalusi községi tanító veszi át. A nyilvános záróvizsga 1873. július 30-án volt megtartva nagys. Bielz Albert Brassó vidéki kir. tanfelügyelő elnöklete alatt.

1873 őszétől Jakab János krizbai lelkész lett, helyre Bede Dániel kerül a természetrajzi és testgyakorlati tanszékre, aki 1873. október 17-én érkezett meg az intézethez. Fejér Gyula fűrészmezei segédlelkész lett, helyére Deák Sándor hosszúfalusi községi tanító lett kinevezve. Kupcsay János részt vett a bécsi világtárlaton, 170 forint államsegéllyel, oly meghagyással, hogy a szerzett tapasztalatait az intézetnél hasznosítsa. Hazatérve megkezdi a a mintázás és lombfurészelés tanítását. A tanképesítő vizsga letétele után Kupcsay János 1874. március 5-én 5694 miniszteri sz. a. állomásán véglegesen megerősíttetett. Budapestről 800 darab kiszárított növény és földrajzi eszközök érkeztek. A nyilvános záróvizsga 1874. július 22-án volt megtartva nt. Molnár Viktor népnevelési egyleti elnök elnöklete alatt.

1874 őszén a minisztérium 170 forint 70 krajcárral járult hozzá a 3. osztály bebútorozásához, és a méterrendszer tanításához egy színezett fali táblát küldött. 1874. október 30-án 28,921 számú miniszteri rendelettel Kiss Árpád bácsfalusi községi tanító kineveztetett 4-ik rendes tanítónak a mennyiségtani és természettani tanszékre és a szépírás tanítására. Záróvizsga: 1875. július 20, 21, 22, elnök: Molnár Viktor. A tanulók által készített rajzok és műfaragványok a vizsgateremben közszemlére voltak kitéve. 67 forint 80 krajcár ösztöndíjat osztottak ki a tanulóknak.

A tanulók száma egyere nőtt, így a fő gondott egy iskolaépület megszerzése jelentette.1875. június 1-én a kormány megvásárolta az iskola számára Jekelius Károly brassói vaskereskedő gőzmalmának helyiségét hosszúfaluban, 21 500 forintért. Az ár egy része, 4735 forint 37 krajcár, a hosszúfalusi hivatali (praetoriális) épület eladásából származott (a hosszúfalusi kúria - itt székelt 1848-ig Brassó vezetőségének, mint hűbérúrnak, képviselete). Gidófalvi Géza szebeni állami gimnáziumi tanár 23 tömör mértani testet adományozott az intézetnek. Budapestről egy Vinter-féle villanygép és egy példány Bopp-féle vegytani gyűjtemény, valamint tornaszerek érkeztek.

Az iskola gondnoksága: Molnár Viktor hosszúfalusi ev. lelkész, elnök, Pap György zajzoni, Borcsa Mihály bácsfalusi ev. lelkész, Zakariás Mihály községi orvos, Pál Károly igazgató.

Tanítók: Pál Károly igazgató: magyar, történelem, alkotmány, földrajz, német, hit- és erkölcstan, heti 25 órában; Kupcsay János: rajz, mintázás, műfaragászat, heti 17 órában; Bede Dániel: természetrajz, vegytan, nemzetgazdaság, kézműtan, testgyakorlás, német, hit- és erkölcstan, heti 24 órában; Kiss Árpád: szám- és mértan, természettan, szépírás, hit- és erkölcstan, heti 22 órában; Deák Sándor: műének, heti 2 órában.

Kupcsay János 1876-ban meglátogatta a müncheni művészeti és műipari kiállítást, melynek költségei fedezésére 250 forint. államsegélyt nyert, azon meghagyással, hogy a szerzett tapasztalatait az iskolában értékesítse. Hazatérve megkezdi a mintázás tanítását viaszból. Farkas Ede pesti tanuló 300 forint ösztöndíjjal az intézethez került. 250 forintot Semsey Andor pesti földbirtokos, 50 forintot pedig az államkincstár biztosított számára. Záróvizsga: 1876. június 26, 27, 28, elnök: Bárdossy Gyula királyföldi 2-ad tanfelügyelő. A tanulók által készített rajzok és műfaragványok a vizsgateremben közszemlére voltak kitéve. A szegény sorsú, jó magaviseletű és szorgalmas tanulók ingyen ebédjének biztosítására Convictust állítottak fel. A fizetni képes tanulók pedig évi 25 forintot fizettek étkezésre. A zajzoni egyház a konviktus számára 5 forintot és 6 1/2 véka pityókát küldött. Gróf Battyány Ferenc meglátogatta az iskolát és 10 forintot adományozott a konviktusnak. Az iskola növendékei egy színi előadást rendeztek, melynek jövedelmét (10 forint) az iskolazászlóra adományozták.

1876. augusztus 30-án a faragványokat bemutatták a Székelyegylet nagygyűlése előtt. A Székelyegylet gyergyócsomafalvi Köllő Miklóst 200 forint és hosszúfalusi László Gyulát 100 forint évi segéllyel műfaragást tanulni az intézethez küldte. Farkas István budapesti tanuló, Ede öccse 250 forint évi ösztöndíjjal, amelyet a hercegprímás biztosított, hosszúfaluba érkezett műfaragást tanulni. A négyfalusi tanítói dalegylet egy 300 forintos alapítványt tett az iskola számára. Bajkó Lajos járásbírósági iktató a négyfalusi iparosok nevében 9 forintot nyújtott át jutalomkönyvekre. A könyveket Pap J., Balázs Péter, Jakab J., Feldman S., Kis Jenő népiskolai tanulóknak adták át. Új vegytani szerek érkeztek és 39 tanítványt a kormány felmentett a tandíjfizetés kötelezettsége alól. 1877. május 30-án meghalt Fejér István bizottsági tag. Záróvizsga: 1877. június 14, 15, 16, elnök: Szentiványi Gyula Brassó megyei főispán. A tanulók által készített rajzok és műfaragványok a vizsgateremben közszemlére voltak kitéve.

1877-ben Kupcsay János képviselte az iskolát a kolozsvári műkiállításon. A költségek fedezésére a kormány 50 forint államsegélyt adott. A kolozsvári iparműtörténeti kiállításon résztvevő munkákról a Kelet 1877. évi 281 és 282 számai a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. A megküldött 121 db. munkából 73 darab műfaragvány adatott el 91 forint 70 krajcár értékben.

A Kelet így számol be az iskoláról: "A hosszúfalusi fafaragászati iskola egyike az erdélyi részekben 1867 óta oly szép számmal létesített állami intézetek közül a legnevezetesebbeknek. Az ipar minden ágára jótékony befolyást gyakorol, megtanítja növendékeit, hogy mindennemű nyers anyagnak, melyek mesterségüknél fogva kezük alá kerülnek, nemes alakot, műformát kölcsönözzön és művészetével megszázszorozza a magában kevés értékkel bíró anyag becsét. A fafaragónak, kőfaragónak, fazakasnak, lakatosnak stb. ad kezébe kenyeret." A kiállítás anyaga közül kiválóan művészi kivitelüek a Farkas Ede, Farkas István és Sánek Samu mintázásai. Kupcsay János művei: egy Krisztus-alak kereszten. A gyönyörű mű Trefort Ágoston közoktatási miniszter tulajdona (ára 50 forint volt), egy álló tehén (25 forint). Sánek Samu művei: fekvő szarvas - "ritka ügyességről és ép ízlésről beszél" (ára 150 forint), zsebóra tartó, fényképráma "melyen aláomló szabadon álló kifaragott zsinegszálak dicsérik a növendék kezét", kehely.

A párizsi világkiállításra az iskola 7 munkát küldött el. A négyfalusi női olvasó és munkakör két izben egy 130 forintról szóló takarékpénztári könyvecskét, mint alapítványt adott át az iskola igazgatóságának egy létesítendő leány iskola szegény tanulói számára. Zakariás Mihály gondnoksági tag és községi orvos 100 forintnyi alapítványt tett a leányiskola számára és az intézet múzeuma számára több tárgyat adományozott. Légrádi Ferenc műfaragó tanítójelölt 1878. április 20-án meghalt. Záróvizsga: 1878. június 13, 14, 15, elnök: Koós Ferenc Brassó és Fogaras megye érdemes tanfelügyelője. A tanulók által készített rajzok és műfaragványok a vizsgateremben közszemlére voltak kitéve. A vizsga utolsó napján társas ebédet rendeztek, melyen mintegy 60 személy vett részt.

1878-ban megkezdődött az iskolaépület átalakítása, korszerűsítése.

1872-1878 között 342 tanuló iratkozott be, 131 eltávozott, 4 meghalt, az iskolát elvégezte: 207. A 342 beiratkozott közül 274 magyar, 27 német, 41 román volt, 45 római katolikus, 230 evangélikus, 19 református, 5 unitárius, 41 görögkeleti, 2 izraelita.

Az iskola jól működéséhez minden feltétel adott volt. Azok a tanulók, akik műfaragó tanárok akartak lenni, 20-30 forint ösztöndíjat kaptak. A műfaragványokból bejövő jövedelem a következőképpen oszlott meg: az eszközöket és a nyersanyagot a kormány biztosította, rendes tanulók esetén: 1/3 a tanuló, 1/3 a tanár, 1/3 a kormány része volt, rendkívüli tanulók (az intézet befejezése után a faragó műhelyben továbbra is működő tanulók) esetén: 2/3 a tanuló, 1/6 az intézet, 1/6 a tanár része volt.

Az iskolában tanítói és ifjúsági könyvtár működött 258 kötettel. Könyvtáros Pál Károly iskolaigazgató volt. Az olvasóterem számára járt a Néptanítók Lapja, Család és Iskola, Népnevelők Lapja, Hasznos Mulattató, Brassói Lapok, és a Gewerbshalle szaklapok, közéleti újságok. Bede Dániel önképzőkört vezetett, hetente egyszer gyűltek össze, szavalatok, felolvasások, énekek, kisebb munkák hangzottak el, de estélyeket, nyilvános előadásokat is tartottak, melyek befolyt összegeit jótékony iskolai célokra és a könyvtár gyarapítására fordították.

1871-1878 között az iskolát támogatták:

• a kormány
• Baronyi Benedek 12 000 Ft.
• Brassó-vidéki népnevelési egylet 889 Ft.
• Tatrangi ev. egyház 200 Ft.
• Négyfalu 4735 Ft.
• Négyfalusi tanítói dalegylet 310 Ft.
• Zajzoni ev.egyház 5 Ft, 6 1/2 véka pityóka
• Négyfalusi iparosok 9 Ft.
• Gustav Jekelius 6 Ft., vegytani szerek
• Négyfalusi olvasó nőegylet 260 Ft.
• Zakariás Mihály 100 Ft.

A jólműködés és támogatások ellenére az iskolai élet nem volt mentes a gyakori személyi ellentétek, intrikák, elfajult pletykák megjelenésétől, így a kormány kénytelen volt 1879-ben igazgatócserét végrehajtani. Az új igazgató közép-ajtai Veres Sándor lett. Kinevezéséről így ír önéletrajzában:

"Az 1879-ik évben ismét fordulat állottbe életemben. Brassó megyében Hosszúfalu községben az 1871-ik iskolai évben egy felső népiskolát állötott volt fel az állam, s hozzá műfaragó műhelyt csatolt. Ezen iskolánál 1878-ban áldatlan harc fejlődött ki az igazgató és a nép jóvoltából. Az igazgató egy évig rendelkezési állapotba helyeztetett teljes fizetésével, s azután előbbi minőségében kineveztetett egy másik állami felső népiskolához. Az így megüresedett állomásra engemet nevezett ki a Nagym. vall. és közokt. m. kir. minisztérium 1879. szeptember 12-én, s én október 1-én új állomásomat elfoglaltam. [...] Mikor Keresztúron a felszólítást a hosszúfalusi állomás elfoglalása iránt megkaptam, s föltételeimet megmondva, ügyem a felsőbb elhatározás alatt állott, tudakozódtam úgy távolról, hogy milyen is lesz az új állomás. Csak annyit tudhattam meg, hogy ott a viszonyok el vannak mérgesedve, s így nem csoda, hogy ha némi aggodalmaim keletkeztek a jövőt illetőleg. Nem a munkától féltem, hisz aki kötelességének híven meg akar felelni, bármilyen álláson annyi teendője van, amennyit éppen elbír. Hanem féltem az emberi intrikáktól, mert az ilyen ellen való védekezésben eladdig nem volt alkalmam magamat gyakorolni. Hogy ezen aggodalmam mennyire volt alapos, annak följegyzése még nem való ezen vázlat keretében. De rossz előjelnek tartottam már azt is, hogy mikor új megyém érdemes tanfelügyelőjétől az igazgatói állás mibenléte felől tudakozódó levelemre azt a választ kaptam, hogy mehetek bátran, mert hely ott elég van, s erre én gyanútlanul elindulva, a helyszínre családostól megérketem: elődömet az igazgatói lakáson teljes nyugalomban elhelyezkedve találtam. Tehát hely mégsem lévén, három napig vendéglőben kellett szállásolnom. Ez alatt egyik bentlakó nőtlen tanító kiürített egy kis szobát a lakásán s én oda költöztem be családostól, mindenestől.

Előbb meglepett, hogy elődöm, noha felsőbb rendeletet még előttem megkapta volt - az igazgatói lakást még ki nem ürítette; de csakhamar megtudtam, honnan fúj a szél, hogy akadt olyan ember, aki lehetségesnek hitte azt, hogy az illető lakásból egy álló évig kiszorítva tarthatna. Elődöm tehát nem ment ki, s én három hónapig nyomorogtam nyomorogtam az egyetlen kis szobában. Ezalatt a tél bekövetkezett, s szobám éjszakánkény úgy kihűlt, hogy másfél éves leánykám teje, mit éjjelenként szokott volt használni, a pohárba befagyott. No már ezt az én türelmes lelkem sem tűrhette tovább, s mivel a maga útján elindított sok instanciázás nem használt, kerülő útját kerestem fel az Olimpusznak; erre aztán meg is jött onnan a kemény parancsolat, hogy elődöm azonnal ürítse ki a lakást. A hang olyan volt, hogy tűldörögte még a főispánnal való ijesztgetést; mert még ilyen is vétett alkalmazásba elődömnek a lakásban való megtarthatása céljából. Ezen első manőver kezdte megtisztítani szemeimet, s azóta olyan dolgokat is meglátok, amelyeknek létezéséről másutt nem volt alkalmam ismereteket szerezni azelőtt. [...] Fizetésem lakáson kívül 1000 frt törzsfizetés, 100 frt személyi pótlék, s 200 frt igazgatói illeték. Ily díjazás mellett gond nélkül is élhetnék, ha a múltakba súlyos csapások nem értek volna, melyekből az én előrebocsátottakban csak egyet egyet említettem meg, ti. azt, melyből a többiek aztán következtek. Már 36 évet hitfelekezeti, 21 és fél évet eladdig állami intézetnél töltöttem el. Ezen idő alatt csak itt történhetett meg velem az, hogy a divide et impera elvénél fogva mesterségesen szembe lettem állítva tanítói társaimmal egy ízben azok által, kiknek kötelessége lett volna a jó egyetértést még áldozatok árán is fenntartani, ápolni, s a lelkiismeretes munkát méltányolni. Az intézet érdekeinek szem előtt tartása engedékenyített, kibékültem önérzetem legyőzése árán is. Munkaerőm testben és lélekben még meg nem rendült s a többi Isten kezében van."

Veres Sándor igazgató kiváló pedagógusi alkata, igazság- és szabadságszeretete, mely az 1848-as idők fergetegében edződött, rendszeretete, szervezőkészsége végül megteremtette a kellő rendet és az intézet 16 éven keresztül, az 1895-ös Brassóba való áthelyezéséig, tényleg fénykorát élte.

1879-ben a minisztérium 666 forintott engedélyezett a faragványok munkadíjainak a kifizetésére. A székesfehérvári tárlaton az iskola aranyérmet és díszoklevelet kap. 1879. október 25-én az iskola Sepsiszentgyörgyön dícsérő oklevelet kapott, míg négy növendéke, Sánek Samu, Köllő Miklós, Páljános György, Stof János, 2-2 arannyal lettek kitűntetve. December 7-én meghalt Zakariás Mihály községi orvos, az intézet gondnokságának munkás tagja.

Az új gondnokság tagjai: Molnár Viktor elnök, Pap György zajzoni ev. lelkész, Borcsa Mihály, Gödri János ügyvéd, Török József tatrangi ev. lelkész, Veres Sándor igazgató.

A könyvtár 258 kötetről 358-ra szaporodott, az önképzőkör sikeresen működik.

Az 1878-1879-es iskolai évben a redes csoport 143 db. mintázást, 48 db. tanulmány-faragványt, 34 db. elárusított tárgyat mondhatott magáénak, a rendkívüli csoport pedig 59 db. mintázást, 34 db. tanulmány-faragványt és 73. eladott tárgyat. Az1879-1880-az évben pedig a redes csoport 117 db. mintázással, 63 db. tanulmány-faragvánnyal, 22 db. elárusított tárggyal büszkélkedhetett, a rendkívüli csoport pedig 145 db. mintázással, 60 db. tanulmány-faragvánnyal és 124. eladott tárggyal.

1880. augusztus 30-án Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter Hegedüs Lajos kandid miniszteri tanácsos, Szentiványi Gyula főispán és Koós Ferenc kir. tanfelügyelő kiséretében meglátogatta az iskolát. Ekkor hangoztak el lelkesítő szavai: "Ennek a népnek élni kell, tehát ez az iskola állani fog!". Alig egy hét múlva 6000 forint támogatást küldött az iskolának. Ennek köszönhetően az átalakítási munkálatok új lendületre kaptak. Elkészült a faragóterem bútorzattal és teljes felszereléssel és az iskola átépítése. Az épület a következőket tartalmazta:

• 4613,8 m² területű kerthelyiség, melyből 285 m² faiskola, a többi gyümölcsös, kaszáló, veteményes
• faragóterem 30 munkás részére
• raktár
• rajzterem 44 munkás részére
• három tanterem
• tanári és igazgatói szoba
• ifjúsági olvasóterem
• 3 lakószoba bentlakás részére
• 1 betegszoba
• kísérleti szoba
• anyagfa-raktár
• 4 fáskamra
• tornaeszköztár
• szűtőház
• 4 tanítónak, segédnek és pedellusnak lakás pincével, padlással

Az elért sikereket az is bizonyítja, hogy 1880-tól az intézetnek raktára volt Kolozsváron, Budapesten, 1882-től pedig Brassóban és Désen is, ide küldték eladásara a faragványokat. 1881-ben például Budapesten 81 db., Kolozsváron 60 db. faragványt adtak el összesen 302 forint értékben, amihez hozzájött a Hétfaluban 240 forint értékben eladott faragványok, amiből 140 forintnyi bútorékítmények, amit eddig az asztalosok Bécsből szereztek be.

1881-ben a minisztérium 550 forinttal járult hozzá a műszerek beszerzéséhez, 412 forintot pedig bútorzatra adott. Kupcsay Jánosnak évenként 200 forint rendkívüli fizetési pótlékot biztosított.

Kolozsvár városa és Kolozs megye a cs. kir. főherceg Rudolf trónörökös Ő Felsége nászünnepélye alkalmára az intézetnél készítetett díszalbumfödeleket diófából, ugyanerre az alkalomra Brassó megye törvényhatósága egy díszalbumfödelet ébenfából. Kupcsay János 50 forint kitűntetési jutalmat kapott és az iskola híressé vált.

1882-ben Trefort Ágoston miniszternek egy nagyobb képkeretet készítenek ajándákba. Désre és Brassóba 232 db. faragványt szállítottak. Az iskolai orvos dr. Boltrsz Frigyes járási orvos lett. 1882. február 1-én hirtelen meghalt Molnár Viktor, "kidült a nemes ügyért küzdők éléről a zászlóvivő". Kusztos Sándor nagyreményű növendék a boszniai hadjárat áldozata lett a Dinári Alpokban.

1883-ban Kupcsay Jánost kinevezik a hosszúfalusi fafaragászat vezetőjének és a műfaragványok leltárosának.

1884-1885-ben elkészítik Károly román király részére a Hochenzollerek ősi várkastélyának és a Peles kastélynak a miniatűrjeit.

Veres Sándor az 1885-diki budapesti országos kiállításon közreműködési érmét s díszoklevelet nyert a tanműhely jeles vezetéséért.

Az faragászat tanításában az 1886-1887-es tanév fordulópontot jelentet, a természetutánzó faragás helyét átveszi a stílszerű faragás és a tanfolyam kiegészül kőfaragászattal is, amely négy éven keresztül működik.

1887-ben Istók János az iskola tanítványa lesz, 1891-ben végez, majd a müncheni szobrászati akadémiára megy továbbtanulni.

Az iskola heti óraterve:

Fargványok és áraik:

• Papírvágó kések: 40 krajcártól 2 forintig
• Szivarszípkák: 40 krajcártól 5 forintig
• Írótollnyelek: 18 krajcártól 1 forintig
• Tűtartók: 20 krajcártól 2 forintig
• Gyufatartók: 25 krajcártól 2 forintig
• Tintatartók: 50 krajcártól 10 forintig
• Kenyér-, gyümölcskosarak: 80 krajcártól 18 forintig
• Képkeretek: 18 krajcártól 100 forintig
• Tárcafödelek: 40 krajcártól 1 forintig
• Cukordobozok: 90 krajcártól 5 forintig
• Kulcsfogasok: 90 krajcártól 3 forintig
• Skatulyák: 2 forinttól 10 forintig
• Kenyértálcák: 90 krajcártól 10 forintig
• Szivarhamutartók: 50 krajcártól 1 forintig
• Ruha-, fegyverfogasok: 90 krajcártól 20 forintig
• Zsebóratartók: 50 krajcártól 5 forintig
• Olvasókönyv, hangjegytartók: 2 forinttól 12 forintig
• Kesztyűszekrénykék: 2 forinttól 12 forintig
• Kézi tükörkeretek: 1 forinttól 5 forintig
• Ékszer szekrények: 5 forinttól 100 forintig
• Csemegés kanalak és villák: 90 krajcártól 5 forintig
• Fali levéltartók: 90 krajcártól 10 forintig
• Asztali álványok, virágtartók: 5 forinttól 50 forintig
• Női munkasztalok: 10 forinttól 18 forintig
• Dohányzó asztalok: 5 forinttól 25 forintig
• Kutya, tehén, zerge, szarvas: 25 forinttól 80 forintig
• Vadászbillikom állatfigurákkal: 121 forint
• Díszalbumfödelek: 50 forinttól 100 forintig
• Megrendelésre: bútordíszek, oltárok, szószékek.

Az iskolában készült nevezetesebb oltárművek: a brassói belvárosi görögkeleti román egyház (főoltár), a csernátfalusi görögkeleti román templom (főoltár), főoltárok a szunyokszéki, ledényi, rozsnyói, ilyefalvi, bácsfalusi görögkeleti templomokban, szószék a brassói római katolikus templomban, kisebb oltárok a türkösi és hosszúfalusi evangélikus templomokban, a csiktarcafalui és csiksomlyói romai katolikus templomokban.

A végzettek közül sokan továbbtanultak továbbtanultak: a müncheni szobrászati akadémián (köztük Sánek Samu, Istók János, Köllő Miklós), a bécsi műipari tanodán, polgári ipari tanfolyamon, középipartanodán, a budapesti iparművészeti tanodán. Akik nem választották a továbbtanulást, néptanítók, rajztanárok, műfaragók, asztalosok, műfaragó tanítók, szobrászsegédek lettek, vagy önálló műhelyt nyitottak, vagy olyan is akadt, aki az intézetnél maradt mint faragó.

A brassói M. Kir. Állami Faipari Szakiskola. Ide költözött be 1895-ben
a hosszúfalusi m. kir. műfaragászati iskola. Ettől az évtől Kupcsay János is itt tanított.

A hosszúfalusi állami polgári fiúiskola

A hosszúfalusi állami polgári fiú- és leányiskola

A hosszúfalusi gazdasági (ismétlő)

A hosszúfalusi gazdasági iskola

	A hosszúfalusi volt gazdasági (ismétlő) iskola
A hosszúfalusi állami elemi
A Mende Valér tervezte, stílusában Kós Károlyéval rokon hosszúfalusi általános iskola épülete. Most diák-klub működik benne.	1912. szeptember15-én kezdődött először a tanítás benne

A hosszúfalusi evangélikus népiskola

Hosszúfalusi Báró Ambróczy Evangélikus Középiskola

A hosszúfalusi volt evangélikus kultúrház, amelyben az
evangélikus középiskola működött. Jelen pillanatban nyomda.

A hosszúfalusi evangélikus elemi iskola

Háttérben a hosszúfalu-alszegi evangélikus templom. Elől balról jobbra haladva az 1938-ben felépített új evangélikus iskola, a hajdani kántortanítói lakás és a legrégebbi jelenleg is álló hosszúfalusi iskolaépület.	A hosszúfalu-alszegi evangélikus iskola. Építését 1938. őszén fejezték be

A hosszúfalusi építészeti szakiskola

A hosszúfalusi Elméleti Líceum

A hosszúfalusi iskola

1969. szeptember 15-én volt átadva	A 7-es számú általános iskola, most George Moroianu Líceum épülete
	Közmunka az iskola udvarán - 1969.november 2

A hosszúfalusi Ipari Szaklíceum (Electroprecizia)

A hosszúfalusi ipari líceum

A fűrészmezei régi iskola

A hosszúfalu-fűrészmezei evangélikus templom és parókia,
amelyben az evangélikus iskola felépítése előtt az iskola is működött

A fűrészmezei új iskola

A hosszúfalu-fűrészmezei evangélikus elemi népiskola

A hosszúfalusi református