Rekviem
egy szállodáért...
A hétvégi nagy kánikula, az elviselhetetlen 35
fokos hőség valósággal kiűzött, kiostorozott a
házból, a városból. A brassói és négyfalusi mics-imádó
koca-turistáktól mentes helyet keresve esett a
választás a távolabbi, eldugottabb Zajzon-völgyére.
A Csukás nyugati lábaihoz vezető út Zajzonon kígyózik
át, s a falu központjában akaratlanul is megakadt
a szemem azon a nagy ürességen, amely az egykoron
fényesen álló zajzoni nagy fürdoszálloda helyén
tátongott. Bizony az épületek is porrá és hamuvá
válnak...
Zajzonban, az 1700 lábnyi (565 m) tengerszint
feletti magasságban felbugyogó borvízforrások
már ősidőktől fogva a falu tulajdonát képezték,
és elsősorban ivóvízként használták őket. A fürdő
kiépítése csak az 1700-as évek végén kezdődött
meg, amikor Brassó – a nyereségleső önalkotta
földesúr – felfigyelt a források gyógyhatásaira,
lefoglalta azokat és fürdőhelyet kezdett kiépíteni.
A klimatikus gyógyhely forrásait először Schnell
Péter balneológus vizsgálta meg tudományosan 1842-ben
és a várt eredmények beigazolódtak. Zajzon borvizei
kiválóak voltak – az égvényes-sós és földes-vasas
forrásainál fogva – a légzőszervek hurutos bántalmai,
gyomor- és bélbajok, vérhiányok és női bajok kezelésére.
A fürdőhely hamarosan kiépült és a szász rendszerességnek
köszönhetően az ország, de az egész Osztrák-Magyar
Monarchia egyik legkedveltebb fürdőhelységévé
vált. Villáival, fürdőszállodájával Előpatak,
Borszék és Tusnád után Zajzon az előkelő negyedik
helyett foglalta el a fürdővendégek preferencialistáján.
A fürdő Brassótól 14 kilométer távolságra volt,
az út másfél órát vett igénybe.
Orbán Balázs szerint Brassó, a haszonélvező nagyváros
gondoskodni szokott arról, hogy a bécsi, pesti
és bukaresti orvosok sok oly betegséget találjanak,
amelyekre a Zajzonfürdő jótékony hatású... – szó,
ami szó, Zajzonfürdőnek jól ment, évente 400-800
vendég kereste fel, a villákban és a fürdőszállodában
egyszerre 300 személy fért el. Födött medencék,
sétányok, gyógyfürdok, borvízkutak, hideg lobogó,
zuhany, hullám és meleg fürdő, kényelmes nagy
vendéglő, ízléses lakházak, fedett sétány, teniszpálya,
valamint 40 holdas fenyves park, szóval minden
kényelem, mit pénzzel elérni lehetet.
A Székelyföld leírásában így szerepel Zajzonfürdő:
„A fürdőtelep tekintélyesebb része a folyam bal
partján van, bár épületei közül egynémely a jobb
parton foglal helyet; ilyen az igen szép és nagy
vendéglő, mely Brassó városáé; mellette van Zajzon
községnek 1863-ban épült községháza: egy emeletes
nagy kőépület, mely méltán büszkesége lehet a
községnek; ezen alól van dr. Béldi, szép építészetű
oszlopsoros háza, ezt követi Gingold Károly s
végre zajzoni földész Dudás Márton szép nagy bérháza,
az egyedüli, amely által Zajzon községére a fürdőből
közvetve, némi haszon áramlik. Még a jobb parton
van az igen célszerűen és fényűzéssel berendezett
hullámfürdő is; egy a malom-árokból kivezetett
víz-ér táplálja a terjedelmes, vetkező szobákkal
körülvett uszodát. A bal parton van legfelül a
hideg lobogó, melynek a szászok a hangzatos Ferenc
forrás nevet adták. Alább van a díszes fedélzettel
ellátott Lajos forrás, melyet kevésbé használnak;
ezt követik sorban Langer szenátor, Greissing
volt orátor, Waldbaum és a gyógyszertár egyen-egyen
igen csinos, mondhatni fényűzéssel épült nagy
házai, melyek mind a fürdovendégek elszállásolására
szolgálnak. Ezen alól van a fürdő-telep központja
a Ferdinánd forrás, mely az újabb időben szivattyúra
alkalmaztatott. A forrás felett oszlopokon nyugvó
kupola van, melynek belsejében e körirat áll:
»Glücklich durch Jahrhunderte fliesse heiliger
Born! und spende Gesundheit dem Menschengeschlechte«.
Közvetlen e mellett van a fedett sétány, hol esős
idoben a vendégek folytathatják italkúrájukat,
szemben a zenészek erkélye; ezen alól következik
a valóban csinos berendezésű szép sétány, melynek
sűrű lombsátra alatt helyezkedik el az ásványos
meleg fürdőknek csinos épületkéje. Ezek mögött
van a fürdő kis eldorádója, a Schwarzenbergnek
keresztelt hegyoldal, melyet mesterségesen növelt
gyönyörű fenyves erdő árnyal; üde légkört terjesztő
fenyvesek közt kanyargó s nyugpadokkal ellátott
utak vezetnek a tetőre, honnan elragadó kilátás
nyílik egyfelől a Barcára, másfelől a Zajzon völgyére,
amelynek hátterében a Szászbérc fölé emelkedő
Csukás roppant sziklatömege alkotja a legelragadóbb
panorámák egyikét.”
Az 1800-as évek végén Zajzonnak három gyógyforrása
volt, melyeket Ferdinánd, Ferenc császárokról
és Lajos főhercegrol neveztek el a szászok. Greissing
és Schnell vegytani elemzései a következő kémiai
anyagokat mutatták ki egy polgári font forrásvízből:
szikhalvag (nátrium-klorid: 4,69; 0,61; 0,47),
szikiblag (nátrium-jodid: 1,91; 0,06; 0), szénsavas
szikéleg (nátrium-karbonát: 10,11; 3,16; 4,18),
szénsavas mészéleg (kalcium-karbonát: 3,51; 3,56;
4,40), szénsavas keseréleg (magnézium-karbonát:
0,84; 0,42; 1,18), szénsavas vaséleg (vaskarbonát:
0,11; 0,58; 1,19), kénsavas szikéleg (nátrium-szulfát:
0,15; 0,35; 0,39), kénsavas hamvéleg (kálium-szulfát:
0; 0; 0,59), vilsavas timéleg (0; 0; 0,49), kovasav
(0,12; 0,34; 0,21).
A Lajos-forrás vegyelemzését dr. Hankó Vilmos
is elvégezte 1912-ben. A forrás magas mangántartalmának
köszönhetoen idegrendszeri betegségek, továbbá
gyomor- és bélbántalmak gyógyítására egyaránt
alkalmas volt.
1912-től kezdődően, miután Brassó városa sorsára
hagyta a fürdőt és ez hanyatlásnak indult, Sipos
Jánosné Bereczki Anna, a csángók Nagyasszonya,
nagy horderejű, fáradságot nem kímélő munkával
megvette Zajzonfürdőt Brassó városától és lányával
nekilátott korszerű kiépítéséhez.
Ekkor nyitották meg a Béla-forrást, mely nevét
Bereczki Anna 1900-ban meghalt jogász fiáról kapta.
A forrás vízét felmelegítették és fürdőházba vezették
be a park közepén.
A Béla-forrás vízét dr. Lengyel Béla egyetemi
tanár elemezte. Az elemzés szerint 1 liter vízben
a következő anyagok voltak: klórnátrium (nátrium-klorid)
0,9214 g; klórkálium (kálium-klorid) 0,0299 g;
jódnátrium (nátrium-jodid) 0,0016 g; kalciumszulfát
0,0029 g; nátriumbikarbonát 1,4882 g; kalciumbikarbonát
0,9552 g; magnéziumbikarbonát 0,6039 g; vasbikarbonát
0,0098 g; kovasav 0,0387 g; stronciumszulfát nyomokban;
lítiumkarbonát nyomokban; szabad szénsav 2,0027
g. A Béla-forrás vize tehát az alkális savanyúvizek
közé tartozott, s így a légzőszervek hurutos bántalmainál
s más hurutos bajokban használták sikerrel.
A nagyvendéglobe, villákban egy szoba ára az
egész szezonban 60 korona volt, a község csinos,
tiszta házaiban mintegy száz szoba állt a vendégek
rendelkezésére, ezekben egy-két szobából s konyhából
álló lakás ára az egész szezonban 40 korona volt.
A meleg fürdő ára 1 korona, a hideg fürdőé 30
fillér.
A zajzoni házak többségénél az első két szobát
úgy tervezték meg, hogy külön bejáratuk legyen,
így a vendégek zavartalanul járhattak-kelhettek,
de nem volt ritka a kétszintes ház sem, amelyekben
külön szinten lakott a gazda és külön szinten
a vendég. A faluturizmus tehát nem mai divat,
hanem már régi találmány.
A fürdőorvosok is híresek voltak: dr. Plecker
János (Brassó, 1780. április 1.–Zajzon, 1850.
szeptember 3.) a brassói egészségügyi bizottság
elnöke is volt, dr. Honigberger János Marton (Brassó,
1795. március 10.–Brassó, 1869. december 18.)
híres keletutazó, valamint a lahorei király házi
orvosa volt (1865-ben volt Zajzonban), Bereczki
Anna idején pedig dr. Adorján Jenő volt a fürdőorvos.
Bereczki Anna halála után a fürdő a Tompa család
tulajdona lett.
*
Zajzonfürdő külön fénypontja volt Concordia,
az impozáns fürdőszálloda, lakószobáival, társalgó-,
tánc-, játék- és éttermeivel.
A nagy fürdoszállodát nem véletlenül hívták Concordiának.
Concordia az egyetértés, amelyet a régi rómaiak
megszemélyesítve, szelíd arcú s gazdagságot szerző
nőalaknak képzeltek. Tiszteletére templomot is
építettek (Camillus Kr. e. 367) és ezáltal Concordia
a társadalmi osztályok békés egyetértésének istenasszonya
lett.
És ez a békés egyetértés oly jellemző volt a zajzoni
fürdővendégekre a Monarchia boldog békeidejeiben.
A szálloda élénk szerepet játszott Zajzon és
egész Hétfalu társadalmi életében is. Július 23-án
Anna-bált szoktak rendezni a szálloda nagytermében,
de ugyanez a terem számos jótékony bál színhelye
is volt, sőt a Hétfalusi Függetlenségi és 48-as
Párt is itt alakult meg 1906. december 21-én.
A szálloda élénk, fényűző élete az államosítással
szűnt meg. Pionírtábor, üzlethelyiség, szövetkezeti
irodák helyisége, majd iskolaépület lett. Az 1977-es,
majd az 1989-es földrengés megrongálta az épületet,
de legnagyobb ellensége a kommunizmus nemtörődömsége
volt. Az omlásveszély miatt az iskolát bezárták,
az épület 1990 óta üresen áll, teljesen tönkrement.
A tető beomlott. A jogos tulajdonosok már csak
az álló falakat és a téglatörmelékeket kaphatták
vissza. Az Úr 2004-ik esztendejében pedig a földdel
vált egyenlővé. Sic transit gloria mundi
– mondták erre a régi rómaik – így múlik el a
világ dicsősége.
*
Zajzonfürdő hasonló sorsra jutott. A fürdő a
Monarchiával egyszerre szűnt meg, a borvízforrásokat
befogták és egy Constantinescu nevű bukaresti
ember töltötte üvegekbe a II. világháború előtt.
A gyárat államosították, majd nemrég privatizálták
(SC APEMIN ZIZIN SA). Szintén egy bukaresti cégé
lett. A zajzoniak soha nem gondoltak arra, hogy
a természet adta ásványvizet megadóztassák, pénzért
árusítsák – a mindenkié volt, a falué volt – most
megtette ezt helyettük más. A források nevei most
egyszeruen „F1”, „F1 Bis”, „F2”. A borvízespalack
büszkén hirdeti címkéjén, hogy már 1773-tól létezik.
A címke tanúsága szerint mostani összetétele:
kalcium 144,28 mg/l; magnézium 29,18 mg/l; klór
72 mg/l; nátrium 128,8 mg/l; kén 4,4 mg/l; hidrogén-karbonátok:
671 mg/l, széndioxid 2500 mg/l.
Az egykori fürdőhelyből csak a vízparti sétány
nyoma és a ma drótkerítéssel, szegesdróttal körülvett
park maradt meg, s a Zajzon patakán egy-egy lengőhíd,
a villák udvarán egy-egy örökzöld fenyőfa emlékeztet
a régen volt pompára. A fürdő, a falu, a villák
s a szálloda már áldozatai lettek az új honfoglalásnak,
elpusztultak mert senki sem érezte magukénak őket.
Nem is volt az övék sohasem. S a mi legnagyobb
ellenségünk pedig a közöny, a nemtörodömség és
a belső ellenségeskedés, mely belőlünk fakad és
ellenünk fordul.
Mert concordia parvae res crescunt, discordia
maximae dilabuntur. Egyetértéssel a csekély
dolgok is öregbednek, az egyet nem értés miatt
pedig a legnagyobbak is elpusztulnak...
Kovács Lehel István
|
Fürdői
levél
Itt a kánikula! A hőség kiállhatatlan, a vagyonosabb
osztály fürdőn keres üdülést, de míg ezek itt
élvezik a fürdői élet gyönyöreit, addig a szegény
vendéglátók kétszeresen izzadnak, mert ha sok
a vendég, úgy sok a dolguk, ha pedig nincs vendég:
a megélhetés gondjai izzasztják. Fájdalom, de
most alighanem ez utóbbi bajban szenvednek, mivel
a vendégek száma igen csekély, és akik vannak
is, a nagy hőség elől nem a vendéglők hűvös szobái
vagy kertjeikben keresnek egy pohár sör vagy borvizes
bor mellett üdülést: hanem élvezik a fenyves üde
levegőjét és isszák az amúgy is jól megtaksált
borvizet.
Zajzonnak is letűnt szerencsecsillaga. Hol vannak
azok a romániai bojárok? Hol a régi, jó idők,
mikor még a legtávolabb eső csángó házak is megteltek
vendégekkel, míg most a sétatérhez legközelebb
eső házak is üresek.
Ezen sok természeti előnnyel bíró fürdő hanyatlásának
egyedüli okozója maga a város, mint tulajdonos.
Igen, egyedül ő, mert már több év óta semmit sem
tett a fürdő szépítése érdekében. A sétányok szélein
a virágágyások helyén csalán, valamint az éveken
át összegyűlt gaz díszeleg. A Zajzon vize pedig,
mely a fürdői sétány mellett folyik, szintén szabályozatlan,
partjain pedig nem valami ízléses dolgok szemlélhetők.
Amennyi a kívánnivaló a fürdőhelység berendezésében,
annyival jobb Galuska zenekara, mely az idén még
két székelyföldi jeles taggal szaporodott. Galuska
méltán megérdemli a brassói magyarok pártfogását.
Csak az a kár, hogy igen kevés magyar gyönyörködik
benne, mert a fürdővendégek között alig van egy
pár ilyen. Hanem a brassói szász családok száma
sem valami nagy, egyáltalában az utóbbi években
az itteni háztulajdonos brassói szászokon kívül
alig lehet egyet-egyet látni, a fiatalság pedig
egyáltalán kimaradni látszik, s így legalább nyugodtan
élvezhetjük azt a csárdást, mely a sétatéri zene
programjába fel van véve, s melyet ezelőtt éktelen
füttyökkel fűszerezve igyekeztek mentől élvezetesebbé
tenni a nagyreményű ifjak.
A fürdői élet különben mindezideig igen egyhangúan
folyt, és semmi említésre méltó dolog nem adta
elő magát. Reméljük azonban, hogy jelenlegi fürdőbiztosunk
méltó utódja lesz Fabriczius úrnak, ki mint szeretetre
méltó és fáradhatatlan fürdőbiztos a múlt évben
a fürdőközönség tiszteletét és ragaszkodó bizalmát
méltán kiérdemelte.
Az egyes nevezetesebb mozzanatokról majd jövő
alkalomkor szintén tudatni fogja a tisztelt szerkesztő
urat
Egy vendég.
(Brassó, 1885. július 18.) |
