A Garcsin vize

A Garcsin vize ellátta a Garcsin fűrész részvénytársaság felső, középső és alsó fűrészét, Pünkösti Mihály első számú lisztelő malmát, ifj. Köpe István felső ványolóját, Hosszúfalu község felsőújutcai vízvezetékét és csőfúvó-malmát, Csórik János alsó ványolóját, Gocsman János gyapjúfésülőjét, id. Pünkösti Mihály, Dávid János és Pünkösti György I., III., IV. őrlő- malmát, özv. Péter Samuné fűrészmalmát, a hosszúfalusi magyar királyi erdőgondnokság csemetekerti öntözését, Hosszúfalu község alsóújutcai és mezőszéli vízvezetékét, a Brassó–Háromszék vasút hosszúfalusi állomási vízvezetékét, Szászhermány község községi malmát, Dávid János, Dávid Miklós István, Dávid Ilon Márton és János gyapjúfésülőit, Páter János fűrészmalmát.

A Garcsin pataka ma is Hétfalu határának tekintélyes vízhozamú pataka. Ha végigsétáljuk a két ágát, felejthetetlen élménnyel maradunk, ám ha gazdaszemmel hasonlítjuk a hajdani hasznát a mostanihoz, gondolkodhatunk a hanyatlásán.

Víznevek Hétfaluban

Hosszúfalutól Brassó felé haladva egyre erőteljesebben érvényesül a köznyelv hatása. A köznyelvhez való alkalmazkodás tendenciája főleg a kettőshangzók ejtésének egyre csökkenő előfordulási arányában érhető tetten. A felső nyelvállású magánhangzók oppozíciója azonban nem teljesedik ki, mert a köznyelvnek egy olyan regionális változata kezd el érvényesülni, amelyet az erdélyi vegyes lakosságú városokban beszélnek, s amelyen erőteljesen érződik a román nyelvi hatás. A domináns nyelv hatása a nyelvi rendszer lexikális szintjén érezni legerőteljesebben, főleg a belterült névváltozataiban, épületek, építmények, utcák, utcarészek nevein (pl. Cigënia 'cigányok lakta falurész', Kodán 'faluvége', Láknál 'tónál', Barázsnál 'gátnál', Dodois 'szánkózóutca'). Az itt említett példákon nemcsak a lexémákra vonatkoztatva vonhatunk le érdekes következtetéseket. Legtöbbjükben domináns nyelv és a dominált nyelv névelemeinek kontaminációját figyelhetők meg, melyekből érdekes alktani következtetések is levonhatók. A román kölcsönszók magyar nyelvrendszerbeli működéséhez hasonlóan a román eredetű helynevek lexémáihoz járulhat magyar rag (Barázs+-nál, Lák+-nál), és ritkábban ugyan, de előfordul az is, hogy magyar névhez román toldalék járul. Erre példa a Tomosoj pataka, (Tomos+-oj), ahol a Tomos ma is élő négyfalusi magyar családnév, az -oj pedig a -ka/-ke helynévképző román megfelelője.

Árvay József 1943-ban adta ki A barcasági Hétfalu helyneveit. A kutatónak a hatóságok állandó zaklatásai miatt nem sikerült befejeznie a gyűjtést, az utca- és dűlőnevek feltérképezését nagyrészt telekkönyvi adatok alapján végezte, többnyire az adatközlők segítsége nélkül, így sokminden maradt tisztázatlanul. Munkája óta eltelt több mint ötven év alatt eltolódtak a belterület és a külterület határai, az egykori szántók, legelők helyére lakónegyedek épültek, és épülnek folyamatosan, s így a régi nevek funkciójukat veszítik, helyettük újak keletkeznek, melyek más névadási szemléletet tükröznek, és melyekkel egy darabig párhuzamosan élnek, majd teljesen eltűnnek.

Az adattár helynévanyagának 13,40%-át víznevek teszik ki. Számszerűen kifejezve ez 242 nevet jelent, melyből 201 folyóvizet, 23 természetes, illetve mesterséges vízvételi helyet, 16 folyóvízrészt, 2 pedig állóvizet jelöl. A 242 víznévből mindössze 12, azaz a nevek 4,95%-a egyrészes, 230 pedig kétrészes.

*

Folyóvizek nevei

A folyóvizek nevei patakok (Fehér-patak, Szoros-Patak, Dirba, Begyen vize) és mesterséges csatornák, árkok (Dávid füsülője vize, Garcsin-Dirba, Malom árka, Ángor árka) megnevezései. Funkcionális szerkezetüket tekintve 11 név, azaz a folyóvizek neveinek 5,85%-a  egyrészes (Borzos, Detke, Dirba, Döjtönje, Doftána, Hegyes, Pozsár, Rajna, Tatrang, Tigáj és Tömös), a többi kétrészes.

Az egyrészes nevek többsége (Detke, Dirba, Döjtöne, Doftána, Rajna, Tatrang, Tömös) keletkezését tekintve névátvétel, funkcionális-szemantikai szempontból pedig megnevező funkciójú. Ezeknek a neveknek az etimológiai jelentése a mai nyelvtudat számára homályos, megfejtésükhöz az etimológiai szótárak segítsége szükséges:

A Tatrang előzménye török eredetű személynév, melynek tövében a török tat(t)ir ~ tatur 'megkóstoltat' ige rejlik. A patak német Tartlau neve egy török nyelvi Tortiliy 'üledékes' víznévre mehet vissza (FNESz).

A Tömös etimológiailag azonos a bánsági Temes víznévvel. Talán a bánsági gyepűvédő székelyek hozták magukkal. Feltehetőleg dák eredetű, és egy 'mocsaras' jelentésű szó rejlik benne. A magyarba szláv közvetítéssel kerülhetett (FNESz).

A Rajna neve a FNESz szerint a német Rhein átvétele a szóvég latinosításával. A réginyelvi Rén(us) névváltozat a latin Rhenusból való. Végső forrása a Reinos 'folyó, folyam' (FNESz).

A Dirba a német Dürbach 'száraz patak' barcasági szász nyelvjárási Dirbach alakjának az átvétele (Duden).

A Detke valószínűleg szláv eredetű személynevet őriz (FNESz).

A Döjtöne és a Doftána szinoním névváltozatok, mindkettő a szláv degtena 'kátrány' szóból származik, de míg a Döjtöne közvetlenül a szlávból, a Doftána roman közvetítéssel került a magyar helynévanyagba (FNESz).

A Tigáj egy 'serpenyő' jelentésű román kölcsönszót őriz (MNyjRKSz). Valószínű, hogy nevét arról a Tigáj-völgy nevű, serpenyő alakú völgyről kapta, amelyen átfolyik. Funkcionális szempontból hasonló szerkezetű a Hegyes pataknév, mely szintén a patak térbeli elhelyezkedésére utal: 'patak (Ř), amely a Hegyes nevű hegyből ered.' Keletkezését tekintve mindkét név ellipszissel alakult: Tigáj < Tigáj-patak, Hegyes < Hegyes-patak.

A Pozsár és a Borzos funkcionális-szemantikai osztályozás kategóriái szerint ugyanabba a funkcionális csoportba tartozik: mindkettő a patakban élő állatfajtáról kapta a nevét. Míg a Borzos név lexikális-morfológiai szintű elemzése, névelemeinek azonosítása nem okoz nehézséget (Borz + -s), a Pozsár etimológiai jelentésének megfejtéséhez tájszótárra van szükségünk: a pozsár valódi tájszó, jelentése 'ponty' (ÚMTSz). Keletkezésük szempontjából is különböznek: a Pozsár jelentésbeli névalkotással, metonimikus névátvitellel keletkezett, míg a Borzos morfematikai szerkesztéssel, -s helynévképzővel.

Összegezve: funkcionális-szemantikai szempontból 7 név, tehát az egyrészes nevek 63,63%-a megnevező funkciójú, 2 név, azaz 18,18% a patak pontos térbeli elhelyezkedésére, illetve további 2 név (18,18%) a patak vízének állatvilágára utal. Az idegen eredetű víznevek etimológiai jelentésében, csaknem mindenik esetben valamilyen vízfajtára való utalást találhatunk. Ez azért érdekes, mert Négyfalu folyóvizeinek teljes névanyagából hiányoznak az olyan egyrészes nevek, melyek a hely fajtájára vonatkozó információt hordoznak.

Kétrészes nevek

A Négyfalu folyóvizeit jelölő nevek 94,55%-a, azaz 201 név kétrészes. Ezeknek nagyrésze szintagmatikus szerkesztéssel keletkezett, és vagy birtokos jelzős szerkezet (Babarunka vize, Bartalis vize, Begyen vize), vagy pedig minőséglezős (Kis-árok, Tiszta-patak). A 201 névből összesen 174-ben szerepel alprészként, a helyfajta megnevezésének funkciójában földrajzi köznév: 88 névben a patak (Malom-patak, Kis-Pozsár pataka), 77-ben a víz (Büdös-víz, Jancsi éle vize), 6-ban az árok (Malom árka, Kis-árok) és 3-ban a gödör (Hegyes-hegy gödre).

Az adattárban közölt névanyag kétrészes neveinek alaprészében a legnagyobb gyakorisággal előforduló helyfajtát megnevező földrajzi köznevek, a patak, illetve a víz a 'kis hegyi patak' vízrajzi objektum szinonim jelölői, használatuk ingadozó. Ezen objektumok nevének rendszerint két-három, olykor négy, egymással párhuzamosan élő alakváltozata is van, attól függően, hogy a név alaptagja tartalmazza-e a birtokjelt vagy sem (pl. Dirba-patak, Dirba pataka, Dirba vize).

A gödör, illetve az árok ugyancsak szinonim jelölők, és bár általában 'völgy' jelentésben használják a helybeliek, viszonylag gyakran előfordul 'völgy, a benne folyó patakkal és annak medrével' jelentésben is (pl. Ángor árka, Hegyes-hegy gödre).

Azoknak a kétrészes víznevek az alaprészében, amelyek szintagmatikus szerkesztéssel alakultak ugyan, de nevükben nem szerepel helyfajta, vagy megnevező funkciójú névrész (Nagy-Tatrang, Alsó-Száraz-Tömös) vagy a patak pontos térbeli elhelyezkedésére utaló névrész (Alsó-Bejer) szerepel, bővítményrészükben pedig valamilyen viszonyított helyzet fejeződik ki. Így a Ngy-Tatrang funkcionális-szemantikai szerkezete 'a Tatrang nevű folyó (1) nagyobbik ága (2)', míg az Alsó-Bejeré 'patak (Ř), amely az Alsó-Bejer nevű völgyben folyik(2)'.

Mindezeket összegezve, megfigyelhetjük, hogy a kétrészes nevekben alaprészei mindössze három funkciót töltenek be: megnevezik a hely fajtáját (174 névben), megnevezik a helyet (10 névben) és megjelölik a patak pontos térbeli elhelyezkedését (6 névben). Ezzel szemben a bővítményrészek sokkal változatosabb funkciókban realizálódnak: megnevezhetik magát a helyet (Rajna pataka), kifejezhetik a hely valamely sajátosságát (Sötét-patak), a hely viszonyát valamely külső dologhoz, körülményhez (Borzos vize), a hely valamely más helyhez való viszonyát (Tigáj pataka) vagy a hely viszonyított helyzetét (Alsó-Bejer). 

A bővítményrész megnevező funkciója (pl. Dirba vize) többnyire olyan víznevekre jellemző, melyek jövevénynevekként szerepelnek a névanyagban. Százalékban kifejezve a kétrészes víznevek 16,75%-ában, azaz 32 névben szerepel megnevező funkciójú névrész (jóval kisebb arányban, mint az egyrészes nevek esetében). A nagyobb patakok nevei között található szláv (pl. Tömös pataka), török (pl. Tatrang vize), illetve német eredetű (pl. Rajna). A kisebb patakok nevei, melyek szintén idegen nyelvi hatásra kerültek be a névanyagba többnyire román személynévi eredetűek (pl. Rence  > Renţea, Róska > Roşca), de olyanok is vannak köztük, melyek pontos térbeli elhelyezkedésre utalnak, legtöbbjük arra a hegyre, amelyből a patak forrása fakad (Nagy-Urlát) vagy arra a völgyre, amelyben folyik (Tigáj-patak). Néhány helynév szász hatást is mutat, bár a szász személy-, illetve helynévi eredetű lexémák száma (összesen 8 névben, azaz a víznevek 4,18%-ában fordulnak elő) a névanyag egészéhez viszonyítva elenyésző (pl. a Dirba > Dirbach 'Száraz-patak' a Dirba-patakban, valamint a Henkel és a Beyer személynevek a Henkel-hegy pataka és a Bejer vize nevekben).

A folyóvizek neveiben a víz valamely tulajdonságát kifejező bővítményrészek is gyakoriak: összesen 38 névben található ilyen funkciójú bővítményrész. Ebből 28 a patak méretére (pl. Kis-ág, Kurta-patak),  3 a patak állapotára (Két-ág-patak, Hét-forrás vize, Száraz-patak), 1 a folyómeder geológiai minőségére (Köves-patak), 1 a patak vízének színére (Fehér-patak), 2 a patak vízének szagára (Büdös-patak, Büdös-víz), 2 a patak hangjára (Suhó-patak, Sugó-patak), 1 pedig a patak vizének tisztaságára utal (Tiszta-patak).

A hely valamely külső dologhoz, körülményhez való viszonyát kifejező nevek csoportjába mindössze 4 név sorolható, melyek a patakban élő állatfajtára utalnak (Borzos-patak, Borzos vize, Pozsár pataka, Pozsár vize). A Medvés-patak, a Csóra-patak vagy a Begyen vize, melyeket első látásra szintén ide sorolnánk, a patak pontos térbeli elhelyezkedésére utalnak, funkcionális szerkezetük pedig a következőképpen határozható meg: Medvés-patak 'patak (1), amely a Medvés-völgyben folyik (2)'; Csóra-patak 'patak (1), amelynek forrása a Csóra nevű havasból fakad (2)'; Begyen vize 'patak (1), amelynek forrása a Begyen nevű hegyből fakad'.

A hely pontos elhelyezkedését jelző funkció kétségkívül a víznevek bővítményrészenek legnépesebb csoportját jellemzi. Ebbe a kategóriába sorolható összesen 158 víznév, a folyóvizek nevének 78,06%-a. Ebből 150 a víz pontos elhelyezkedésére utal valamely más térszíni forma (legtöbbször hegy vagy völgy, egyetlen egy esetben szikla) közelében: Vakaria völgye vize, Dávid márton völgye vize, Tészla pataka, Szén-hegy pataka, Hasadt-kő vize. Ezek között a víznevek között vannak olyanok, amelyek nem állnak kapcsolatban a denotátummal, így az általuk betöltött szerkezeti funkció a megnevező funkció. Ilyenek például a Kecske-Tatrang és a Garcsin-Dirba, melyek a funkcionális-szemantikai elemzés szempontjából azért érdekesek, mert mind alaprészük, mind pedig bővítményrészük megnevező funkciót tölt be.

A patak vizében vagy a patak vize mellett található emberi építményről 4 név tanúskodik: Malom árka, Malom vize, Malom-patak, Strand vize, Malom vize, Malom-patak. A Malom vize, a Malom-patak és a Malom árka szinoním névváltozatokként élnek, és olyan természetes kialakulású patakot jelölnek, amelynek vize régen malmot hajtott. A Malom árka jelentésszűküléssel vált a patak nevévé, eredetileg annak medrére és völgyére is vonatkozott. A Malom vizeés a Malom-patak, illetve a Strand vize egy, a Garcsin vizétől elcsapolt, Pünkösti malmát hajtó patakot jelöl. A Strand vize újabb névváltozat, mely a névadói szemlélet változásáról árulkodik: a Pünkösti malmának telkén létrehozott strandra utal.

Szintén 4 név sorolható abba a kategóriába, amely a helynek valamely lakott területhez való viszonyát jelzi: Bácsfalu pataka, Bács-patak, Falu vize, Falu vize, Csernát-patak. A Falu vize a tulajdonnévi poliszémia tipikus példája, mindkét esetben azonos névadási motivációról van szó: a falun keresztülfolyó patak neve Bácsfaluban is és Csernátfaluban is Falu vize. A Csernát-patak, illetve a Bács-patak névváltozatot megkülönböztetés céljából kezdték el használni a nem bácsfalusiak a bácsfalusi, illetve a nem csernátfalusiak a csernátfalusi patak nevére.

Utoljára hagytam azoknak a vízneveknek a csoportját, amelyek bővítményrészében a hely viszonyított helyzete fejeződik ki. Ezek a helynevek általában párosával fordulnak elő: Alsó-Havas-patak, Felső-Havas-patak, ritkábban pedig hármasával: Alsó-Csóra-patak, Középső-Csóra-patak, Felső-Csóra-patak. A viszonyított helyzet megjelölésére legtöbbször olyankor van szükség, amikor két hasonló tulajdonsággal rendelkező, egymáshoz viszonylag közel álló helynevet kell megkülönböztetni. Ezek a viszonyító funkciójú névrészek Négyfalu folyóvízeinek neveiben kivétel nélkül a vízfolyás szakaszos jellegére és folyási irányára utalnak, így az Alsó-Száraz-Tömös név funkcionális-szemantikai szerkezete a következőképpen írható le: 'a Száraz-Tömös nevű patak (1) alsó eredő ága (2)'. Hasonló funkciójuk van a Nagy-Urlát, Kis-Urlát típusú névpárokban szereplő mellékneveknek is. Ha egymagukban fordulnának elő, akkor csak a hely méretére utalnának, így azonban viszonyító szerepük is van, hisz a megkülönböztető jelző egy másik vagy éppen egy harmadik objektumra vonatkozik. A 61 viszonyított helyzetet (vagy viszonyított helyzet/méretet is) kifejező név közül 26, azaz 13 névpár ebbe a kategóriába sorolható.

A 201 folyóvizet jelölő víznév közül 3 nevet (Sipoj vize, Sipoj pataka, Sipoj-patak) kategorizálhtatlannak minősítettem, 11-et pedig többféleképpen elemezhetőnek (pl. Hét-forrás vize, Két-ág-patak, Sötét-patak, Sós-patak).

Összegezve: A kétrészes folyóvizek névrészei közül 42 (10+32) megvező funkcióban szerepel, 164 (6+158) a hely pontos elhelyezkedését fejezi ki, 174 megnevezi a hely fajtáját, 38 kifejezi a hely valamely tulajdonságát, 4 név a hely viszonyát valamely külső dologhoz, 61 a hely viszonyított helyzetét, 3 kategorizálhatatlan és 11 többféleképpen elemezhető.

*

Állóvizek nevei

Az állóvizek nevei közé mindössze két tónév sorolható: a Geván-tó és a Vízgyűjtő-tó. Mindkettő szintagmatikus szerkesztéssel keletkezett, kétrészes helynév, alaptagjukban a -tó földrajzi köznév látható, melynek funkciója a helyfajta megnevezése. A Geván-tó bővítményrészében pontos térbeli elhelyezkedésre utaló név áll, keletkezését tekintve névátvétel. Funkcionális-szemantikai szerkezete: 'tó (1), melynek forrása a Geván nevű hegyből fakad (2)'. A Vízgyűjtő-tó a Geván-tóval ellentétben mesterségesen létrehozott víztároló, bővítményrésze a hely funkciójára, működésére utal.

Álló- és folyóvizek részeinek nevei

Mert a névanyagban csupán két állóvíznév található, itt csak a folyóvizek részeinek neveire fogok kitérni. A folyóvizek részeinek nevére vonatkozóan is kevés adatom van, ezért csak azokra a nevekre fogok itt kitérni, melyek nevükben őrzik a helyfajta megnevezését (összesen 16 névről van szó).

A folyóvizek részeinek megjelölésére használt földrajzi köznév az -ág. Átalában viszonyító funkciójú melléknévpárok kíséretében fordul elő (Kis-ág, Nagy-ág, Tészla bal ága, Tészla jobb ága, Tészla alsó ága, Tészla felső ága). A patak jobb ága Árvay meghatározása szerint a patak sodrási irányához viszonyított baloldali ág, ám valószínű, hogy a névadás nem ezt a szemléletet tükrözi, hisz az irányjelzés fordított irányultságára semmiféle logikus magyarázatot nem találhatunk.

Kielégítő magyarázatot erre a kérdésre csak úgy kaphatunk, ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk a Tészla alsó ága, Tészla bal ága, illetve a Tészla felső ága, Tészla jobb ága szinonim névpárokat és köztük lévő jelentés-összefüggéseket, az -alsó, -felső jelentésviszonyító elemek különböző jelentéseiből kiindulva. Ha a Tészla felső ága névváltozat a Tészla felső folyására, azaz a patak forrásától távolabb eső ágra vonatkozik, a Tészla alsó ága pedig patak alsó folyására, akkor a két ág beömléséhez viszonyított innenső parton, a patak két folyása közé állva, nyilvánvalóvá válik, hogy az alsó folyás a jobb ág, a felső folyás pedig a bal ág. Funkcionális-szemantikai szerkezetüket tekintve ezek a nevek rész-egész viszonyt fejeznek ki, és a következőképpen elemezhetők: Tészla felső ága 'a Tészla nevű patak (1) felső eredő ága (2)'.

*

Természetes és mesterséges vízvételi helyek nevei

A vízvételi helyek neveinek csoportjába 24 név tartozik, ezekből 23 forrást (Első-csorgó, Jancsi kútja, Kő-kút, Madarász kútja, Pizda Babii-forrás, Rence kútja, Sándor kútja, Sándor vize, Surlós-kút, Száraz-kút, Százforintos kútja, Tamás kútja, Tiszta-forrás, Toplós-kút, Türkösi-Büdös-víz, Vályús-kút, Büdös-forrás, Büdös-kút, Csernátfalusi-Büdös-víz, Csicsán kútja, Csorgó), 1 pedig (Rozsdás-kút) kutat jelöl.

Egyetlen egyrészes név van közöttük, a Csorgó, mely jelentéshasadással alakult a csorgó tájszóból. Jelentése 'hegyi forrás, melynek vize csövön vagy vályúszerű csatornán folyik'. Funkciója a helyfajta megjelölése. Kétrészes névben is megjelenik, a név alaprészeként, helyfajtát megjelölő funkcióban (Első-csorgó).

A kétrészes nevek mindegyike szintagmatikus szerkesztéssel alakult. A nevek alaprésze mindenik esetben helyfajtát megjelölő funkciót tölt be. A helyfajtát jelölő földrajzi köznevek típusai a forrás-, illetve kútnevekben a -kút (Jancsi kútja, Surlós-kút, Büdös-kút), -forrás (Tiszta-forrás, Büdös-forrás, Büdös forrás), -csorgó (Első-Csorgó), valamint a -víz. A vízvételi helyek földrajzi köznevei közül a -kút poliszemantikus jelölő, és a névnek éppen aktuális denotátumától függően kétfajta földrajzi objektumra, is vonatkoztatható: denotatív jelentése lehet 'forrás' (pl. Jancsi kútja), illetve 'kút' (Rozsdás-kút). A -kút és a -forrás szinoním jelentésű szavak, a -forrás alaptagú nevek előfordulási aránya a vízvételi helyek neveiben (összesen 4 névben, a forrásnevek teljes tartományának mindössze 17%-ában) mégis jóval kiesebb, mint a -kút alaptagúaké (12 névben, azaz a nevek 52,17%-ában). A -víz alaptag a vízvételi helyek nevében háromszor fordul elő, jelentése közel áll a -forrás és a -kút jelentéséhez. Ezekhez képest mégis többlettartalma van: a forrást és a forrásból fakadó patakot jelöli (Sándor vize). A -csorgó földrajzi köznévként egyetlen név alaptagjában szerepel (Első-csorgó).

A kétrészes nevek bővítményrészeként mindössze egy megnevező funkciójú nevet találunk (Pizda Babii-forrás), mely névátvételként került a magyarba.

A hely valamely tulajdonsága 8 név bővítményrészében fejeződik ki. Ebből 4 a víz szagára vonatkozik (Büdös-kút, Büdös-forrás), 1 a forrás vizének rozsdás színére (Rozsdás-kút), 1 a forrás vizének tisztaságára (Tiszta-forrás), 1 a forrás vizének időszakos jellegére (Száraz-kút), 1 pedig (Taplós-kút) többféleképpen elemezhető, mert a név a víz hőmérsékletére és szagára vonatkozóan is hordoz információt (a taplós tájszó jelentése az adatközlők közlése alapján 'langyos hőmérsékletű, büdös vizű'.

A hely viszonya valamely külső dologhoz, körülményhez összesen 7 névben fejeződik ki. Ezek közül 6 a hely birtokosának, használójának nevéről árulkodik (Jancsi kútja, Sándor vize, Sándor kútja, Tamás kútja, Csicsán kútja, Madarász kútja), 1 pedig a forrás környékének növényzetéről (Surlós-kút). A hely birtokosára utaló nevek közül 4 (Jancsi kútja, Sándor vize, Sándor kútja, Tamás kútja) magyar keresztnevet, 1 (Madarász kútja) ma már nem élő család- vagy ragadványnevet, 1 pedig (Csicsán kútja) román családnevet őriz (Csicsán < Cicean). A Surlós-kút bővítményrésze a 'kannasurló' jelentésű surló~zsurló tájszót őrzi (ÚMTSz).

A vízvételi helyek nevei közül 4 név bővítményrésze fejez ki a hely más helyhez való viszonyára utaló funkciót. Ezek közül 3 a víz pontos elhelyezkedésére, a forrás közelében levő földrajzi objektumra utal (a Rence kútja a Rence nevű hegyre, amelyből a forrás fakad, a Százforintos kútja a Százforintos völgyére, ahol a forrás található, és a Kő-kút a sziklára, amelyből a forrás fakad), 1 pedig (Vályús-kút) a forrás vizét összegyűjtő és levezető emberi építményre.

3 névben a hely viszonyított helyzete fejeződik ki: Első-Csorgó, Csernátfalusi-Büdös-víz, Türkösi-Büdös-víz. A viszonyítást 1 névben sorszámnévvel fejezik ki (Első-Csorgó), 2 névben pedig egyrészes képzett helynév (Csernátfalusi-Büdös-víz, Türkösi-Büdös-víz).

Összegezve: a források és kutak nevei közül 24-ben fejeződik ki helyfajta, 8 névben a hely valamely tulajdonsága, 7-ben hely viszonya valamely külső dologhoz, 4-ben a vízvételi hely valamely más helyhez való viszonya, 3-ban a hely viszonyított helyzete fejeződik ki, és 1 névnek van megnevező funkciója.

Összegzés

A 242 víznév közül 206-ban szerepel a helyfajtát megnevező névrész, 197-ben fejeződik ki a hely viszonya valamely másik helyhez (hegyhez, völgyhöz, sziklához, emberi építményhez), 64 a hely viszonyított helyzetét fejezi ki, 53 megnevező funkciójú, 13-ban fejeződik ki a hely viszonya valamely külső dologhoz (növényzethez, állatvilághoz, birtokoshoz), 11 többféleképpen is elemezhető, 3 pedig kategorizálhatatlan.

*

Vízparti helyek nevei

A vízparti helyek nevei közé mindössze 13 helynév sorolható. Ezek közül 9 vízparti helyet (vízpartokat, gátakat), 4 mocsaras helyet (lápokat, nádasokat) jelöl.

Vízpartok, gátak

A vízpartok és gátak nevei közül 7 (Tónál, Tó mezeje, Garcsin réve, Vízgyűjtő-tó partja, Pünkösti-strandnál, Gátnál, Barázsnál) vízpartot, 2 (Barázs, Gát) pedig gátat, illetve víztárolót jelöli.

A vízpartot jelölő 7 név közül 3 egyrészes, a többi kétrészes. Az egyrészes nevek (Tónál, Gátnál, Barázsnál) kivétel nélkül morfematikai szerkesztéssel alakultak, helyfajtát jelölő szavakból, -nál helyraggal. Ezek a helyragos nevek funkcionális-szemantikai szempontból határesetként írhatók le, az egy-, illetve kétrészes nevek határán, és a hely valamely más helyhez való viszonyára, víz mellett vagy közelében levő elhelyezkedésére utalnak: Tónál 'az a hely, amely a Tó környékén található'.

A kétrészes nevek közül 3 szintagmatikus szerkesztéssel alakult birtokosjelzős szerkezet, egy pedig morfematikai szerkesztéssel, helyraggal (Pünkösti-strandnál). A szintagmatikus szerkesztéssel alakult nevek funkcionális szerkezete világosan elkülöníthető névrészfunkciókat tartalmaz. Alaprészükben helyfajtamegjelölő funkciójú földrajzi köznevek találhatók (a 'kikötő' jelentésű rév, a 'havasi rét' jelentésű mező, valamint a 'vízpart' jelentésű part), bővítményrészük pedig a hely pontos, víz melletti elhelyezkedésére utal. Kicsit bonyolultabb a helyzet a morfematikai szerkesztéssel alakult név esetében, mégis megkockáztatható az a feltételezés, hogy itt a helyrag névrészfunkciót tölt be: Pünkösti-strandnál 'hely (1) a Pünkösti-strand környékén (2)'. Így, hasonlóan a többi kétrészes névhez, itt is a hely pontos, építmény melletti elhelyezkedésére utaló névrészfunkciót találunk.

A gátat, iiletve víztárolót jelölő nevek (Gát, Barázs) jelentéshasadással keletkeztek, helyfajtát jelölő szóból. Mindkettő funkciója a helyfajta megjelölése. A barázs kölcsönszó jelentése 'völgyzárógát, duzzasztógát'.

Mocsaras helyek

A mocsaras helyeket jelölő névből mindössze négyet számoltam össze. Közülük 2 mocsár (Badiké, Láknál), 1 lápos (Lápos), 1 pedig nádas (Nádas). Funkcionális-szemantikai szerkezetüket tekintve az összes mocsaras helyet jelölő név egyrészes, a Láknál viszont átmeneti kategóriának tekinthető az egyrészes és kétrészes nevek között.

A mocsarakat jelölő nevek közül a Badiké lexikális elemeit nem sikerült azonosítanom, így funkcionális-szemantikai szempontból kategorizálhatatlannak minősítettem. A Láknál morfematikai szerkesztéssel alakult -nál helyraggal, a helyfajtát jelölő lák 'tó' kölcsönszóból. Funkciója a hely pontos, víz melletti helyének megjelölése.

Mind a Nádas, mind a Lápos funkcionális szempontú elemzése a helyfajta megjelölését célzó névadási szemléletet tükröz, lexikális-morfológiai síkon egyszerű földrajzi köznévből alakult, keletkezését tekintve jelentéshasadással.

Összegzés

A vízparti helyek nevei közül 9 egyrészes és 4 kétrészes. Funkcionális-szemantikai szempontból 8 névrész utal a hely pontos, víz környéki elhelyezkedésére, 7 a helyfajta megjelölésére és 1 minősíthető kategorizálhatatlannak.

Hochbauer Mária