 |
 |
A
hosszúfalusi kúria |
A
türkösi kúria |
A „századosper"
A hétfalusi magyarság fokozatosan
vált Brassó város jobbágyává. A falvak előbb ideiglenesen
a város zálogbirtokába kerültek, közel 150 évre,
majd a hűbéri viszony végérvényessé vált. Ezzel
el is kezdődtek a hatalommal való sorozatos visszaélések,
tulajdonelkobzások, jogsértések. Brassó városa
önkényesen nem alkalmazta Mária Terézia Úrbéri
Szabályzatát, sőt az 1848. június 6-i jobbágyfelszabadítás
is csak részben érvényesült.
Az első súlyosabb vagyonelkobzás
Nagy Balázs tatrangi nemes malmát érintette, majd
ezt követték a többiek.
Török Pál molnár 1711-ben épített
malmát 20 év bérleti használat után a város nem
akarta visszaadni tulajdonosának, aki hiába indított
pert, és hiába kereste Bécsben is igazát, mert
hazaérve igazságtételként Brassó tanácsa megbírságolta
és tömlöcbe vettette.
A hosszúfalusiak erre küldöttséget
menesztettek a királyi főkormányszékhez, mire
a brassói tanács megfélemlítésként a küldöttek
házaira rontott, mindenüket lefoglalva családjaikat
megbírságolta 110 forinttal.
Az ügy felkerült a királyi udvarig.
A legfelsőbb hatalom utasításait Brassó szász
tanácsa elhallgatta, megtartva magának az epresalji
malmot és ványolót.
Az 1755-ben végzett úrbéri összeírással
a városi tanács vitássá tette a hétfalusiak 70 000
holdnyi erdőségeihez való jogosultságát.
A sorozatos jogfosztások és birtokfoglalások
ellen indították a hétfalusiak 1758-ban az úgynevezett
„századospert".
„1750-ben az összeírás alkalmával
minden havasainkat, szénafüveinket, malmainkat
híven feladtuk (…) de ennek dacára az 1755-ös
összeírásban nem mint a mienket foglalták be,
hanem kihagyták ezeket, sőt, rendre a brassói
tanács elfoglalta ezeket, hogy most tulajdon havasainkért,
szénaréteinkért bért fizetünk – évi 110 forintot.”
(Átírt részlet az első keresetlevélből.)
A hosszúfalusiak visszakövetelték
jogtalanul elfoglalt birtokaikat: az Estere
bércét, az Ördögbércét, az Ékoldalt,
a Batrin-plájt, a Kecsketatrangot
a Plessel együtt, a Doftánát a Rence
mezejével, a Teszla havasát, a Csukást,
a Pajor havasát, a Roska havasát,
a Vajda havasát, a Kecskelábat,
az Urlát havasát, a Hidegvölgy fején
levő havast, a Páltin havasát, a Zenóga-havast,
a falu határán levő halmokat, az epresalji
malmot.
Brassó tanácsa nem alkalmazta Mária
Terézia 1765-ben kiadott Úrbéri Szabályzatát –
mely kimondta, hogy telkétől senki meg nem fosztható,
mert ez gátolta volna a várost a hétfalusiak szántóinak,
rétjeinek, legelőinek lefoglalásában.
Az udvari kancellária hatálytalanította
a csángóság által kifogásolt birtokösszeírást,
a városi tanács pedig a pereskedéstől büntetés
terhe alatt eltiltotta a hétfalusiakat.
Egy 1779-ben kötött szerződéstől
felbátorítva Brassó város szert tett a tízfalusiak
kocsmatartási jogára is.
A királyi udvar 1782. április 19-én
kimondta, hogy a törcsvári uradalomhoz tartozó
községek lakóinak úrbéres volta nincsen bizonyítva.
Ennek ellenére egyik per a másikat követte, s
ha a döntés nem Brassónak kedvezett, ez egyszerűen
elhalasztotta a végrehajtást. Közben a panasztevők
közül 1785-ben többet megbotoztattak.
Az 1819-ben végzett úrbéri összeírás
szerint a város eltulajdonította Bácsfaluban Musát
János és Szén János malmát, Türkösben a Szász
Istvánét, Tatrangon a Bacsó János és Bacsó István
malmát, Pürkerecen pedig a Szász Péterét.
1850-ben Brassó a tízfalusiak mintegy
70 000 holdnyi erdőségeiből 68 787 hold
600 négyszögölnyit a maga nevére íratott.
1852-ben a városi tanács a négyfalusiakat
kitiltotta minden olyan erdőből, amelyet addig
szabadon használtak.
A hétfalusiak panaszára a kormányfő
utasította Brassót, hogy minden falunak a megélhetőségéhez
szükséges erdőt adja vissza.
Brassó 1861-ben határozta el az
erdőszabályozási rendelet kiadását, ám Csernátfalu,
Zajzon, Hosszúfalu, Tatrang és Pürkerec megbízottai
csak 1886. december 10-én egyeztek meg Brassóval,
átengedve ennek erdőségeik és legelőik egy részét.
Csak Bácsfalu és Türkös nem fogadta el a felosztási
tervet Borcsa Mihály ösztönzésére, de végül 1889
márciusában az egyezség mégis létrejött.
Ezzel az egyezséggel ért véget a
„századosper".
Orbán Balázs és Bálint András nyomán |
