Az Erdély Nagyfejedelemségének volt egy furcsa vármegyéje, mely az akkori kor szintjén egyedülálló módon oldotta meg a területi autonómia problémáját. Ez volt Felső-Fehér vármegye. A határok védelmére rendelt szászok és székelye állandó katonai szolgálatot teljesítettek, s e szolgálat fejében "privilégiumokat" kaptak, azaz: "szabad szászok", "szabad székelyek", "katona-rendiek" voltak. Tehát nem voltak jobbágyok, mind az Erdély más területén élők. Közigazgatásuk is sajátos volt, a "Királyföldet" alkották a szászok, illetve "székekbe" tömörültek a székelyek. Egy-egy székely szék élén a királybíró állt, aki kormányozta az egységet, s munkájáért felelősséggel egyedül a királynak tartozott. A székek párhuzamosan léteztek a vármegyék mellett, nem tartoztak azokhoz, külön életet élt a szász közigazgatás, a szék és a vármegye. Ilyen körülmények között belső viszályok merültek fel a "szabad katonarendi" kisbirtokosok és a részben közülük kiemelkedett, részben a területükön birtokot kapott főúri osztály és a birtokaikon dolgozó jobbágyok között. A kérdést valahogy orvosolni kellett. Így született meg Felső-Fehér vármegye.

A Pallas lexikona és a Révai Nagylexikona szerint Felső-Fehér vármegye "Azelőtt Erdély egyik megyéje, melynek terjedelme 1733,6 km2, lakóinak száma (1870) 58.077 volt. Székhelye Erzsébetváros volt. Az 1876 évi XXX. tc. ezen, számos egymástól elkülönített s szétdarabolt területből álló vármegyét megszüntette, és egyes részeit Háromszék-, Szeben-, Fogaras- és Nagyküküllő vármegyék közt osztotta meg."

Az "azelőtt" az 1876. évi XXX. tc. megjelenése előtti időkre utal, az "Erdély egyik megyéje", pedig arra, hogy önálló közigazgatási terület volt, melynek "székhelye Erzsébetváros volt."

Erzsébetváros ma kisváros, sok örmény jellegzetességgel, külön örmény egyházzal. Medgyes és Segesvár között fekszik, Medgyestől 18, Segesvártól 21 km-re. Összlakossága 16-18 ezer körül van, ebből magyar ma alig ezer.

Felső-Fehér vármegye "számos egymástól elkülönített s szétdarabolt területből álló" vármegye volt. Amolyan összetákolt vármegye. A történelem folyamán a társadalmi tagolódás behatolt a "szabad" területekre is, elkülönült pl. a székelyeknél a "primor" réteg, melynek egyes tagjai az arisztokráciába emelkedtek, birtokokat kaptak a székek területén, melyeket jobbágy munkaerővel műveltettek meg. Így - részben "lecsúszás", részben betelepítés révén, megjelent a jobbágyság rétege e privilegizált területeken is. Egy-egy nagybirtok a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal. Ezeket a falvakat - a főúri birtokkal együtt - különítették el, vonták ki a királybíró hatásköréből, s ezekből alkották meg a jellegzetes, "összefüggő területet nem alkotó", szétszórt szigetekből összetevődő Felső-Fehér vármegyét.

• Kézdiszék kellős közepén egy pici sziget Kanta, egy másik Peselnek (ma Kézdikovár);
• Sepsi-, Kézdi- és Kászonszék között egy terjedelmesebb nyúlvány: Torja-Karatnától, Bükkszádig;
• Sepsiszék nyugati peremén: Előpatak, Árapatak, Hidvég;
• Udvarhely- és Sepsiszék peremén: Felső- és Alsórákos;
• Brassó környékén: Hétfalu, Törcsvár környéke;
• Fogarasföld peremén több kis folt: Halmágy, Kóbor, Moha;
• szétszórtan a Királyföldön, el Nagyszebenig: Bolya, Szakadát vidéke, sőt azon is túl, Szászváros felé;
• az egykori Hunyad vármegye határán: Kápolna és környéke;

mintegy 14-15 kisebb-nagyobb foltban, de jól körülhatárolhatóan, sokszor egy-két falut leválasztva a "többségi területből" öltött testet ama szokatlan, de mégis akkor létezett közigazgatási egység, melynek volt főispánja, alispánja, teljes adminisztrációja, vagyis önkormányzata.

Felső-Fehér vármegyét 1876-ban megszüntették. Párhuzamosan megszüntek a "székek", mint közigazgatási formák, és vármegyékké alakították át azokat is (Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszékből lett Háromszék vármegye, Csíkszékből Csík vármegye, Marosszékből Maros-Torda vármegye), s a Királyföld (szászföld) is vármegyékre szakadt (Brassó, Fogaras, Szeben).

Így fölöslegessé vált a más fajta közigazgatási területek kiszakítása, s racionálisabbnak bizonyult a kompakt területi egységek kialakítása, annál is inkább, hogy időközben, az 1858-as császári rendelettel immár 1848 március 15-e után, melynek akkor jóváhagyott 12 pontját később visszavonta, hatálytalanította a bécsi udvar, most már ismételten és birodalmilag hivatalosítva is megszűnt Magyarország és Erdély területén a jobbágyság. Szabadok lettek hát a jobbágyok is, s így fölösleges volt számukra külön területi közigazgatási rendszert fenntartani. Megszünt a területi és kulturális autonómiának e kiválló példája, Felső-Fehér vármegye.