...A mi csángó falvaink helyén kicsiny őrterepek állottak még abban az időben. A háromszéki székely kapitány által kirendelt szorosvédő székelyek. Számtalanszor feltartoztatták eddig is a kun hordákat, de mi volt a kunsereg a Kajdán vezér seregeihez Képest!

A Barcaságon némi had táborozott ugyan. Sólyom fia, Pósa vezetése alatt, a németek várai is megtettek mindent az ellenség fogadására, de helyzetük reménytelen volt. A néphit a tatárok ellen emelt védőműnek tulajdonítja a Bácsfalu szélénél a tömösi szorost elzáró roppant földhányást (tatárhányás) és semmi okunk sincs arra, hogy a néphagyományt ne tartsuk igaznak. Későbbi korokban ilyen védőmű nem sok hadászati értékkel birt, korábban legfeljebb az avarok készíthettek volna hasonló földfalat, viszont a Barcaság akkor teljesen lakatlan volt. Igen valószínű tehát, hogy a csángók a Barcaság akkori lakóival s esetleg a németekkel együtt emelték a földhányást gigászi erőkifejtéssel.Az akkor még kavicsos, mocsaras, giz-gazos tömösi szoros végén ilyen erődmű tekintélyes akadályt képezhetett, noha sokáig nem tarthatta fel az ellenséget, mert a Barcaság is órák leforgása alatt az egész ország siralmas állapotára jutott.

Kiss Béla

A Tatárhányás

Az avarok két részre szakadtak. Egyik részük az "indások", régi nevükön Kan-Gar, a másik águk a "griffesek", az úgynevezett "Fehér-Hunok". Ők viszik tovább a Hun-Pártus Turul hagyományt, és a Kaszpi-Aral térségben létesített védelmi rendszert, amit ők "gyuruknek" neveztek. Ilyen "gyuruk" maradtak fen az általuk lakott területeken. Például a Khorasmiában lévő "Kalay-Gyr" (Gyr = Győr) és a Kárpát-medencében talált "avar győrök": Ósánc, Tatárhányás, Hunárka, Kakasbarázda, Ördögsánca, Tündérek útja, Rabsonné útja, Csörszárka, Ördögárka stb. A Kárpát-medencében kilenc fontosbb avar védelmi gyuru ismeretes. Az avar győrök hivatva voltak a folyók féktelnségét a külső oldalra szorítani, hogy a völgyeket elárasztván az ellenségnek árthattak, de a győrökön belül lakóknak biztoságot adtak. Ezek a győrök a Dráva-Balaton-Fertő-Nyitra vonaltól a jászok földjén, Hevesben, az ördögárkok vonalát követve Baja tájáról átmennek Kiskunságba, innen az alpári sík felett, a Tisza bal partján Szabolcson, majd Bihar megyébe, Nagyvárad felé, innen pedig az egész Belső-Kárpát-medencébe. A Tatárhányás a Tömös völgyét védte évszázadokon keresztül. A Bácsfalu feletti Veresútnál kezdődik és a szoros torkolatát egész szélességben átszeli. E töltés hossza 2800 láb, alapszélessége 78 láb, magassága 24 láb. A VIII–IX. században hadászati szempontból építették az avar-magyarok. E töltésnek nyugati ága a Tömös vize jobb partjáig nyúlik, a Tömös túlsó partján a Valád sziklái tornyosulnak, amiért a töltés tovább vitelére nem volt szükség. A Tömös fölötti nyílásra a Valád szikláihoz egy vaskapu volt erősítve. Ellenséges támadás esetén eldugták, a víz pedig ellepte a védőöv külső részét, és átjárhatatlanná tette a támadók részére. A Tömös-szorosnak is megvolt a virágkora, hisz a Tatárhányás biztonságot adott. Századok múltán a közlekedés elfordult tőle, s inkább a Bodza- és a Törcsvári-szorosok lettek királyaink és fejedelmeink alatt a kelettel való kapcsolataink útjai. 1789-ben a figyelem újból a Brassóhoz legközelebb eső szorosra fordult. Megkezdtek egy szekérutat építeni, melyet 1830-ban fejeztek be. Ezen pompás országút elkészültével a tömösi szoros Erdély minden, keletre vezető határszéli szorosai fölött az elsőséget kivívta. Itt zajlott az 1848-as szabadságharc döntő része, és itt kezdődött Erdély román megszállása. A vasútvonal megépítése újabb vágást eredményezett a Tatárhányáson. Az 1960-as években a kollektív egy újabb szekérutat vágatott a Tatárhányáson. Itt találtak régi kardokat pajzsokat stb.

Bencze Mihály

Értékeink pusztítása

- "Bontják a Tatárhányást!" - kezdi mondanivalóját egyik bácsfalusi ismerősöm. Hangjában felháborodás.

- "Menjünk gyorsan fényképezzük le, alig maradt belőle valami!" - hív másik ismerősöm. Máris vettem a gépet. Az elénk táruló táj már nem hasonlít az Orbán Balázs által látottakra. Új villanegyed, kiparcellázott telkek, a Sándor vizéig sem lehet már eljutni. Jó száz év telt el. Nemzeti értékeink pusztításának száz éve.

Idézzük fel milyen tájat láthatott Orbán Balázs (mi aligha láthatjuk valaha):

"De eleget időztünk a Tömös torkolatjánál; lépjünk be annak magához csalogató szép völgy nyilatába. Mielőtt azonban belépnénk, egy bámulatos mű vonja magára figyelmünket: egy roppant töltés, mely a Bácsfalu feletti Veresútnál (domb) kezdődve a szoros torkolatot egész szélességében átszeli. 2800 láb (885 m); alapszélessége 78 láb (25 m), magassága 18-24 láb (5-7 m). Ezen óriási munkát feltételező töltést Tatárhányásnak nevezik s a hagyomány szerint egy nap és egy éjjel készült a tatárok ellen; hogy mely nép által s mely időben, arról hallgat a hagyomány. Neve azt sejtetné, hogy a tatárok műve, de helyzete, s külfelén levő mély sánca arra enged következtetni, hogy az kívülről betörő ellenség ellen emelt védsánc volt. Már most, hogy azt a Barcát bírt rómaiak, vagy pedig később székely őseink csinálták-e, vagy éppen (amint minden barcasági régi emlékről hiszik) a német lovagok hátramaradt emlék-e? azt bajos meghatározni, hanem, hogy az az ilynemű földerődítvények egyik legnagyszerűbbike, annyi bizonyos; s ha nem félnék, hogy nemzetiségi részrehajlás és előszeretettel vádoltatok, hajlandó lennék az az ily művekben excellált avar őseinknek tulajdonítani. Mindenesetre az ugyanazonosnak látszik lenni a Székelyföldet átszelő Hunárka, Kakasbarázda, Ördögsánca, Tündérek útja és Rabsonnéútjával. Egy kéz emelhette mindezeket, egy erődítvényi elv és hadászati szempont hozta létre; de valamint amazok létcéljáról s keletkezésük idejéről bizonytalanságban tévedezünk, úgy az itteni Tatárhányásra nézve is csak a sejtelmek homályos terére vagyunk utalva. E töltésnek nyugati ága egészen a Tömös vize jobb partjáig nyúlik, a Tömös túl partján pedig a Valád (hegy) függélyes sziklái tornyosulnak fel, miért a töltés tovább vitelére sem hely, sem szükség nem volt. A hagyomány mégis azt követeli, hogy a Tömös medre fölötti nyilatra egy a Valád szikláihoz erősített vaskapu volt illesztve, úgy hogy annak vasráccsal ellátott alsó része alatt a víz átfolyhatott, míg az ellenség átmenetele el volt zárva. Ekként a Tömös egész torkolata régi korban a nagy védképességgel bíró töltés, sánc, s e vaskapu által teljesen elzárható volt az ellenség előtt."

Ezt a képet már nem lehet reprodukálni. Hisz Tatárhányásról mindjárt csak múlt időben beszélhetünk. Különböző okok miatt itt-ott, aki csak tehette megbontotta az időtálló védművet.

A Tatárhányás Tömösön átívelő részét az 1800-as évek elején bontották le, megnyitva a szekérutat a szoroson keresztül az Ókirályság és Erdély közti forgalom számára. Az út mellé építették az 1800-as évek végén a vasutat.

A tömösi szoros megnyitása komoly érv volt, de a Tatárhányás bontása sajnos nem állt meg itt.

Az 1960-as években a kollektív egy szekérutat vágatott a Tatárhányáson. 1990 után a Bácsfalu és a Bolnok közötti szántóföldeket kiparcellázták és elidegenítették. Egy új korház építése is felmerült a város által biztosított telken. Hány jogos tulajdonos kapta ott vissza a földeket? Hány jogos tulajdonos perel ma is a bácsfalusi földekért?

A telkeken villák és ANL-házak épülnek.

1996-ban az új tömösi híd építésénél tovább kezdték bontani a Tatárhányást, ami Négyfalu és a környék lakosainak tiltakozását váltotta ki. Bencze Mihály a Romániai Magyar Szó 1998. augusztus 15-16. számában ismertette a Tatárhányás történetét és felkérte a Műemlékvédő Bizottságot, hogy nyilvánítsa műemlékké a Tatárhányást és állítsa le a rombolást. Ezt szorgalmazta egy pár négyfalusi tanácsos is. Eredménytelenül.

A 2000-es évek elején Median Dan műépítész készítette el a Tatárhányás topográfiai rajzát (és közölte a négyfalusi magyar templomokról, emlékművekről szóló könyvében). A rajz a Tatárhányás hosszát már 660 méterben állapítja meg. 225 m hiányzik az eredeti hosszból, és ide nincs beleszámítva a Tatárhányást átvágó mezei út.

Pár napja a Tatárhányás földjét kotrógépek és buldózerek egyengetik ismét. Ezúttal egy új villanegyed építésének esik áldozatául a Tatárhányás. Eredeti hossza már a felére csökkent...

- "Magán terület, a magán területén pedig mindenki azt csinál, amit akar!" - védekezhetnének az illetékesek, csak a helyzet bonyolultabb. Egy több mint 800 éves emlékmű miért nem volt műemlékké nyilvánítva? Hány hétfalusi magyar emlékmű van műemlékké nyilvánítva? Hány 150 évnél régebbi ház, kapu, templom, kegyhely van műemlékké nyilvánítva?

Emlékmű - műemlék. A szavak felcserélése az összetételben sajnos nem elegendő ahhoz, hogy valami védelmet élvezhessen, valamit ne lehessen lebontani... A Magyárvár emlékművének kovácsoltvas kerítését lelopták, az emlékművet piros-sárga-kékre festették. Már csak percek kérdése talán, hogy a köveket nem hordják el. A Kőba szikláihoz már alig lehet felmenni az elkerített magánterületektől. Olvasom, hogy a Retyezátot is kimérték, visszaadták tulajdonosainak. Ez rendben is van, de eljátszadozom a gondolattal, mi lenne, ha elhordanák a hegyet, helyére búzaföldeket alakítanának ki... Hisz magánterület.

Történelmünket, értékeinket szervezetten pusztítják. De mi lesz akkor, ha kiderül a Tatárhányásról, hogy a dákok, vagy a rómaiak építették valamikor, mint a Bolnokon lévő várat? Hisz eredete nincs tisztázva...

Fel kell emelnünk szavunkat értékeink pusztítása ellen! Mert értékpusztításban cinkos, aki néma!

Kovács Lehel István

Az új házak áldozata a Tatárhányás	Buldózerek bontják a Tatárhányást
2006 augusztusa	A megbontott Tatárhányás