A, Á . B . C, Cs . D . E, Ë, É . F . G, Gy . H . I, Í . J . K . L, Ly . M .
N, Ny . O, Ó . Ö, Ő . P . R . S, Sz . T, Ty . U, Ú . Ü, Ű . V . Z, Zs

A, Á

• a füstön: a padláson fn [Ház.]
• abajdok: idomtalan, aránytalan mn
• ablakos: tojáshím fn [Ünn.]
• ablaksparliét: az ablaknyilást keretező, kőből vagy vakolatból kiképzett keret fn [Ház.]
• abrojsz: mindenféle lepel fn [Ruh.]
• abstigliéc: a fal magasságát mutató, 4 cm széles, 2,50 m hosszú léc fn [Ház.]
• aca ide: add ide fr
• ácsingál: álldogál ige
• acskuó: zacskó, dohányzacskó fn [Eszk.]
• aferol: kincstári holmit lead ige Ném.
• agyagos: a hosszúfalusi román főút fn [Név.] (gúny)
• agyagosok: a hosszúfalusi románok gúnyneve fn [Név.] (gúny) →agyagos
• ágyazás: a szarufa gerendába való beillesztése fn [Ház.]
• ahunan: ahonnan hsz
• ahuniét: ahonnan hsz →ahunan
• áj: völgy fn [Föld.]
• ajak: áll fn [Test.]
• ájiér: levegő fn Rom.: aer
• ájom-vájom: a titkot fűrkészem fr
• ajtcu szilva: aszalt szilva fr [Ét.]
• ajtuóbiéliés: az ajtótoknak a falat védő burkolata fn [Ház.]
• ákáciás: kötekedő mn
• akkuó: akkor hsz
• akordeon: akkordion, harmonika fajta, a széthúzáskor és az összenyomáskor ugyanazt a hangot adja fn [Eszk.] Rom.
• alárma: riadó fn Ném.: der Alarm
• alit: sejt, képzel ige
• álkapca: állcsont fn [Test.]
• állás¹: a csűr gerendáira helyezett deszkák, amelyre a szénát rakták fn [Eszk.]
• állás²: állvány fn [Eszk.]
• almacska: tojáshím fn [Ünn.]
• almáriom: szekrény fn [Bút.]
• álmos idüő: borús idő fr
• álmot hagy: kisgyerek meglátogatása után →foncsot kell tépni, nehogy a gyermek álmát elvigyék fr
• alujszik: alszik ige
• ámbojog: ácsorog ige
• áncsog: nem tesz semmit ige
• Anderkuó: családnév fn [Név.]
• andig: addig hsz
• Andir, Andiér, Ander: családnév fn [Név.]
• ándungos: hangulati mn Ném.
• angor, ángor: faluk közti terecskén működő mészárszék fn [Ker.] Ném.: das Anger
• ángyuó: sógornő; a családba vagy a közeli rokonságba tartozó vér szerinti férfirokon felesége fn [Rok.] (pl. az apai nagybácsi felesége, a férfitestvér felesége stb.)
• Annuók: ragadványnév fn [Név.]
• anyatárs: a férj anyja és a feleség anyja így szólítják egymást fn [Rok.]
• apatárs: a férj apja és a feleség apja így szólítják egymást fn [Rok.]
• ápfog: zápfog fn [Test.]
• apruóhorgos: tojáshím fn [Ünn.]
• apruószëntëkël: aprószentek napját köszönt ige [Ünn.] (december 28.)
• aranyájszás: elrejtett arany keresése ige [Ünn.] (április 24.)
• aranypili: aranyozott kerek rézlemez fn [Ruh.]
• Arapa: hegynév fn [Föld.]
• aratás: tojáshím fn [Ünn.]
• árdié: paprika fn [Növ.] Rom. (Capsicum annuum)
• árënda, áronda: bér, földbér fn [Ker.] Rom.
• áristom: katonai fogda fn
• árkus: ív fn
• ármáda: hadsereg fn
• árnics, árnyics, árnyincs: piros pamutcérna fn [Eszk.]
• árpányiérüőalma: almafajta fn [Növ.]
• arr: orr fn [Test.]
• arraja: arrafelé hsz
• ártán, ártány: herélt disznó fn [Áll.]
• ártié: nagyszerű mn
• árvocsián, árvocsihány: árvacsalán fn [Növ.] (Urtica urens)
• ásuó-kapa: tojáshím fn [Ünn.]
• asszon: asszony fn
• aszongya: azt mondja ige
• átal: át ik
• átaljáruó: átjáró fn
• átall: szégyell ige
• áthág: megszeg ige
• átlüőtt sziv: tojáshím fn [Ünn.]
• avadagos: elavult, avas, régi mn
• ávit: kíván ige Rom.
• ájzajszt: áztat ige
• azsag: piszkafa, vagy a kemencében levő parázs szétkaparására használt hosszabb rúd, bot fn [Eszk.]
• azsagol¹: bottal ver ige
• azsagol²: más felé megy, eljár ige

B

• bába: öregasszony fn
• babba, babbás: szép mn [Gyer.]
• babbüzükörte: körtefajta fn [Növ.]
• babillapi: babérboroszlán fn [Növ.] (Daphne laureola)
• bábo: láb fn [Gyer.]
• bábokalács: papsajtmályva fn [Növ.] (Malva neglecta)
• babramunka: aprólékos munka, szöszmötölés, robotolás fn
• baci: tetű fn [Gyer.]
• bács: számadó juhász fn [Mest.] Rom.
• Bácsfalu: falunév fn [Föld.]
• Bacsuó¹: családnév fn [Név.]
• bacsuó²: farsangi alakoskodó fn [Ünn.]
• bacsuó³: öreg, aggastyán fn
• bágenika: békamegszólítás fn (gúny)
• baggadozik: bóbiskol ige
• bak¹: háromlábú kisszék fn [Eszk.]
• bak²: bakkecske fn [Áll.]
• bakli: patkolóasztal fn [Eszk.]
• bakuóc: sütni való apró faág fn [Ném.]: das Backholz
• bakuócol: este sokáig fennmarad, éjjelez ige
• bakonta: erdei szánnak azon nyúlványa, ahová a terhet teszik fn [Eszk.]
• balásszar: ostorménbangita fn [Növ.] (Viburnum lantana)
• Bálder: ragadványnév fn [Név.]
• balink: halfajta fn [Áll.]
• ballang: barlang fn [Föld.]
• balog: balkezes mn
• balogtánc: polka fn [Ünn.]
• balzamon-olaj: balzsam fn [Orv.]
• bánatvirág: kerti muskátli fn [Növ.] (Geranium, Pelargonium) →büdöskati
• bánda: banda fn
• bandás: fúvószenekar tagja fn [Mest.]
• Bandi: ragadványnév fn [Név.]
• bándor: pacal fn [Test.]
• bándoros: megszárított pacallal vagy hólyaggal bevont ablak fn
• barámcsik: selyem fátyolkendő fn [Ruh.]
• báránylábo: tojáshím fn [Ünn.]
• barasialma: almafajta fn [Növ.]
• barátfüle: derelye fn [Ét.]
• barbi: borbély fn [Mest.]
• bárka: láda a malterkeveréshez fn [Eszk.]
• barkás: tojáshím fn [Ünn.]
• bartaiskörte: körtefajta fn [Növ.]
• bajszapurdié: közönséges bakszakáll fn [Növ.] (Tragopogon orientalis)
• bájszka: ellenző nélküli fejfedő, barett fn [Ruh.] Fra.: basque
• batalion: ezred fn Rom.: batalion
• batri: elem, akku fn Rom.: baterie
• baturalma: almafajta fn [Növ.]
• batyuka: farsangi alakoskodó fn [Ünn.]
• baujsz: bajusz fn [Test.]
• bávájszkodik: bámul ige
• bajzánzsik: főre való selyemkendő fn [Ruh.]
• bazin: medence, víztározó fn Rom.: bazin
• bázsánbika: bölény fn [Áll.] (Bison bonasus)
• bié: be ik
• biéáll: elszegődik ige
• biéboltol: boltozattal ellát ige [Ház.]
• bëcküő: ételnek készített báránybél fn [Ét.]
• beduócs, boduócs: rügy fn [Növ.]
• bëgyën: bölény fn [Áll.] (Bison bonasus)
• biéhumja: behunyja ige
• biéhuz: vakolattal bevon ige [Ház.]
• biéjegy: bélyeg fn
• bejjel: belül, bent hsz
• biéka: a szarufát pótló gerenda ige [Ház.]
• biékagomba: gombafajta fn [Növ.]
• biékakölönte: ebihal fn [Áll.]
• biékás: tojáshím fn [Ünn.]
• bekeg: mekeg ige
• biékën, biékëny: vaslemezből készült sütőedény, tepsi fn [Eszk.]
• bekkër: pék fn Ném.: der Bäcker
• biékuó: béklyó fn [Eszk.] (a lovaknál)
• bel-bel: altató szó fn [Gyer.]
• Biéldi szekerejz: dörög fr
• bëlëjzna: gyérülés a vásznon fn
• beli: bele ik
• belliér: kereskedő, közvetítő fn [Ker.]
• belliérkediés: olcsón megvett sovány állat felhizlalása drágábban való eladás céljából fn [Ker.]
• belliérkedik: kereskedik ige [Ker.]
• bëndërëdik: gurul, gördül, göngyölődik ige
• bëndëriéjszik: a kakas a tyúkot búbolja ige
• benighejt: máshol hsz
• bennikëk: néhány szn
• bennülüő asszon: gyerekágyas fr [Orv.]
• bëpëla: nagyobb méretű fánk fn [Ét.]
• biéputyolál, biébugyolál: begöngyöl ige
• bërbiécs: kos fn [Áll.] (Ovis aries)
• berbiécsszarv: tojáshím fn [Ünn.]
• bërduó: bogár szúrta vagy idétlen növésű szilva fn [Növ.]
• bërdul: begyújt a kályhába ige
• berebiézüő-ülü: karvaly fn [Áll.] (Accipiter nisus)
• berekenne: farkasboroszlán fn [Növ.] (Daphne mezereum)
• biérël: bélel ige
• bërëtva: borotva fn [Eszk.]
• bërëtvás: borbély fn [Mest.]
• biérliés: bélés fn [Ruh.]
• bërszán: csigolya vesszőből készült gyerekjáték fn [Eszk.]
• biérukkol: katonának megy fn [Mest.] Ném.
• bërzël: szénát (rendet) széthány ige
• bërzëne: a kenderföldön maradt kiszáradt kender fn [Növ.]
• bërzika: kelés fn [Orv.]
• bësika: hólyag fn Rom.
• bessüő: belső hsz
• bëstërüő, böstörüő: borstörő fn [Eszk.]
• besziél vele: barátja, barátnője, udvarlója, kedvese fr
• biéteszi jaz ajtuót, ablakot: becsukja az ajtót, ablakot fr
• biétya: szurok és faggyuból készült kenőcs a fonál bekenésére fn
• biétyázás: gyerekjáték fn [Gyer.]
• bëzgán: patkány fn [Áll.] (Bubalus domesticus)
• bëzget: matat ige
• Bëzsënia: hegynév fn [Föld.]
• biágrundol: falra habarcsot hány ige [Ház.]
• bibi: seb fn [Gyer.]
• bihaj: bivaly fn [Áll.]
• bihajbocs: bivalyborjú fn [Áll.]
• bihajbüőrüalma: almafajta fn [Növ.]
• bikk: bükk fn [Növ.] (Fagus sylvatica)
• binda: ökör fn [Áll.]
• binguó: bimbó fn [Növ.]
• bir: birtokol ige
• birtuók: beteg szilva fn [Növ.] →miézgás szilva
• bisalma: közönséges birs fn [Növ.] (Cydonia vulgaris)
• bitangkiéfer: segédszarufa fn [Ház.]
• bijzen: bizony msz
• blánafa: méteres fahasáb, hasábfa fn
• buóbisko¹: tojáshím fn [Ünn.]
• buóbisko²: tulipán fn [Növ.] (Tulipa hybrida)
• bocs: bivalyborjú fn [Áll.]
• bocsujz: búcsúzik ige
• boduócs: éretlen gyümölcs fn [Növ.]
• buódog szives: tojáshím fn [Ünn.]
• buódogtalan: ügyefogyott, együgyű mn
• Bodola: falunév fn [Föld.]
• bog: csomó fn
• boglárka: tojáshím fn [Ünn.]
• bogyién: a falu alsó része fn [Föld.]
• bogyiéniek: a csernátfalusiak (Hermány utca) gúnyneve fn [Név.] (gúny)
• bojándrik: betongerenda az ajtók, ablakok fölött fn [Ház.]
• bojgatag: balgatag, ostoba, együgyű mn
• buókoluóruva: fátyolkendő fn [Ruh.]
• buóla: bolond, féleszű mn
• Boldi: ragadványnév fn [Név.]
• Bolnok: hegynév fn [Föld.]
• bolondittuó: kurta perje fn [Növ.] (Lolium perenne)
• bombuóc: cukorka fn
• bomfájër, bonfájër: vasfűrész fn [Eszk] Ném.
• bong: gomb fn [Ruh.]
• bongostüő: gombostű fn
• boralma: almafajta fn [Növ.]
• borbát: serény mn
• borbojuó: viztartó edény fn [Eszk] →liégej
• Borcsa: családnév fn [Név.]
• borica: régi csángó férfitánc fn [Ünn.]
• boricások: a zajzoniak gúnyneve fn [Név.] (gúny, itt járták leginkább a boricatáncot)
• borinnya: bort inni ige [Ét.]
• borkán, borkány: üveg, befőttesüveg fn [Eszk.] Rom.: borcan
• borna: gerenda fn [Ház.]
• bornapad: ülőpad, nincs karja fn [Bút.]
• bornyu¹: hátizsák fn [Eszk.]
• bornyu²: borjú fn [Áll.]
• borojszlánfa, borojszlán, boroslán: közönséges orgona fn [Növ.] (Syringa vulgaris)
• borsika: közönséges boróka fn [Növ.] (Juniperus communis)
• bort miézel: bort édesít fr [Ét.]
• borvijz: ásványvíz fn [Ét.]
• borvijzesëk: a zajzoniak gúnyneve fn [Név.] (gúny)
• Boskándi: ragadványnév fn [Név.]
• bojszorkán: boszorkány fn
• buót: üzlet fn [Ker.]
• bota: fej fn [Gyer.] Rom.: bot
• bojza, bojzafa: fekete bodza fn [Növ.] (Sambucus nigra)
• böcküő, böci: gyomor fn [Test.]
• böckönös: pacalleves fn [Ét.]
• büőrszivar: szivar fn
• braboda: nagykendő fn [Ruh.]
• brága: maláta fn [Ét.]
• bratrilámpi: elemlámpa fn
• briska: kétkerekű szekér fn [Eszk.]
• bruókusleves: pityókából főzött rántásos leves fn [Ét.]
• brontot kapott a lábam: megbetegedett a lábfejem fr [Orv.]
• Bruózer: ragadványnév fn [Név.]
• buba: baba fn [Gyer.]
• buburujza: katicabogár fn [Áll.] (Coccinella septempunctata)
• bucc: a comb nagy izma, comb fn [Test.]
• bucsálodik: búslakodik, hánykolódik (betegség esetén) ige
• bucsárdázuó kalapács: kalapács a lépcső mintázásához fn [Eszk.]
• bugja: nagy boglya fn [Mért.] (2 bugja = 1 szekér, 1 bugja = 20–25) →merëkje
• bugyeláris, bugyiláris: női pénztárca fn [Eszk.]
• bugyoguós: szűkszájú korsó fn [Eszk.]
• buhu¹: bagoly fn [Áll.] (Bubo bubo )„Niéjz sziépën riám, ne merejzd a szëmëdët mint a buhu."
• buhu²: buksi mn
• buhuk: a bácsfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny, a mogorvaságuk miatt)
• bujbié: szegletpince fn [Ház.]
• bukk: tarisznya fn [Eszk.]
• bukkik: párzik a disznó ige
• bukli: fodor fn Rom.: buclă
• buklis: göndör hajú gyermek fn [Gyer.]
• buksza: pénztárca, erszény fn [Eszk.]
• bulándra: ruha, rongy, holmi fn [Ruh.] (gúny)
• Buna: családnév fn [Név.]
• burdié: kalyiba fn [Ház.]
• burdu¹: juhbőr (vagy hólyag), amelybe a túrót töltik fn [Eszk.] Bes.: burduv
• burdu²: bortartó tömlő fn [Eszk.] Bes.: burduv
• burik: köldök fn [Test.]
• burján: gaz, gyom fn [Növ.] Rom.: buruiană
• burunguzik: kavarog a gyomra, bele, fáj a hasa ige
• burusztuj: bojtorján fn [Növ.] (Arctium)
• busitt: alkalmatlankodik valamilyen kéréssel ige
• busluódik: búslakodik ige
• bujszu: bosszú fn: buză
• butiélia: gázpalack fn
• butuój: hordó fn Rom.: butoi
• butykos, bütykös: kölnivizes üveg, amellyel a gyerekek →vijzbevetüő hetfün locsolni mennek fn [Ünn.] →vijzbevetüő hetfü
• buvárkodik: folyat ige
• bujza: felső ajak fn [Rom.]
• bujzafej: kalász fn [Növ.]
• bujzata: zabola, valami seb az ajkak végén fn [Orv.] Rom.: buzată
• bü: csúf, mocskos, piszkos mn
• bücsület: becsület fn
• büdöskati: kerti muskátli fn [Növ.] (Geranium, Pelargonium)
• bükkön: bükköny fn [Növ.] (Vicia villosa)
• büködik: böfög ige
• bündüő: bendő, pocak fn [Test.]
• bürke: kemece fn [Ház.] „A bürke mellett alutt a sutuba."
• bürök¹: burok fn
• bürök²: foltos bürök fn [Növ.] (Conium maculatum)
• bütü: valaminek a vége fn
• büjzü: szag, illat, bűz fn

C, Cs

• cadalma: almafajta fn [Növ.]
• cájgrám: szerszámszekrény fn [Eszk.] Ném.
• cakompakk: gyalogos katona teljes felszerelése fn [Eszk.]
• cándra: deszkavágáskor keletkező, gyenge minőségű famaradék, deszkavég fn
• cáp: bakkecske fn [Áll.] Rom.: ţap
• cárika: hosszú férfikabát fn [Ruh.]
• cëdële: hiányosan öltözött, szegény nő fn
• cëfre: szeszes italok készítésére alkalmas gyümölcspép fn
• cëkkër: szatyor fn [Eszk.]
• cëllër: zeller fn [Növ.] (Apium graveolens)
• cëpënke: csipkés fodrozat ruhán fn [Ruh.]
• cëplet: kapkodik ige
• cëpüők: bő szárú csizma fn [Ruh.]
• cëpp: szöglete valaminek fn
• cëppel: táncol ige [Ünn.]
• cëppënyës: kötény sarka fn [Ruh.]
• cibre: köménymagleves fn [Ét.]
• cifra kötüőfiék: tojáshím fn [Ünn.]
• cigán: cigány fn
• cigánpëciér: orvosi tüdőfű fn [Növ.] (Pulmonaria officinalis)
• Cigiénia: a cigányok által lakott faluvég fn [Föld.]
• Ciguój: ragadványnév fn [Név.]
• ciheres: bokros hely fn [Föld.]
• Cimbor: családnév fn [Név.]
• cimborinka: rosszul felkötött kendő fr [Ruh.]: Úgy kötötte mint Czimbor Inka. „Cimborinkán kötötte a kendüőjiét.”
• cinterëm: templom mögötti hely, temető fn [Föld.]
• cintorja: ezerjófű fn [Növ.] (Centaurium erythraea Rafn.)
• cip, szip: csorgós kút fn [Ház.]
• cira: csira fn [Növ.]
• cirhe: bokor fn [Növ.]
• cirkli¹: patkópászító fn [Eszk.]
• cirkli²: a boltozásnál használt szerszám fn [Eszk.]
• Cirmës: családnév fn [Név.]
• cuófra: kikapós mn
• cuófrál: billegeti, mutogatja magát ige
• cuók: faék fn [Eszk.]
• cuókkol: hozzátesz, kiegészít ige
• cuókli: a ház alapjának kiformázása pl. kővel fn [Ház.]
• cuól: takaró, pokróc fn [Ruh.]
• cuólbank: az ablak alsó párkánya fn [Ház.]
• colstokk: méteres fn [Eszk.]
• cuóp: vakarcs, copf fn [Test.]
• csá!: ökörhajtó szó isz
• csábeli: bal oldalra befogott ökör, ló fn [Áll.]
• csáj, csája: tea fn [Ét.] Rom.: ceai
• csájjon: csináljon ige
• csált: csinált ige
• csámpás: horgas lábú, idétlen, ferde mn [Orv.]
• csámporodott: megsavanyodott mn
• Csánglia: Hétfalu fn [Név.] (gúny)
• csánguó egszprejssz: a Hosszúfalut Brassóval összekötő helyi érdekű vasút fn (gúny) →tramváj
• csap¹: fenyősudar, száraz faág fn
• csap²: pof fn „Unyan csapot adok hogy!"
• csapa: csipa fn
• csapantuólag: ferdén hsz
• csapos fecskefarok: két gerenda kötésének a neve fr [Ház.]
• csáppog: csipog ige
• csás: jobbra húzó fn [Áll.] (lovaknál, ökröknél)
• csájszárkoronás: tojáshím fn [Ünn.]
• csájszárszakáll: hímzésminta fn
• csëcs: kebel, mell fn [Test.]
• csëcsëcske: a →csëcsëcskiéziéshez szükséges kavics fn [Gyer.]
• csëcsëcskiéziés: gyermekjáték. A játékosok egy kerítés mellett akkora vájatokat készítenek, a­mek­ko­rában egy labda befér. Mindegyik játékos tíz kavicsot (→csëcsëcske) tesz maga mellé. Egy lab­dát gurítnak át a vájatokon, akinek a vájatában megáll, az felkapja és igyeksz fn [Gyer.]
• csëka: sertés, disznó fn [Áll.] (inkább koca, Porcus)
• cselër: hasábfa fn
• Csëligás: hegynév fn [Föld.]
• csëmáj: milyen nm
• csëmër¹: csömör fn [Orv.]
• csëmër²: undok mn →gamat
• csëndëri, csëndëribogár: cserebogár fn [Áll.] (Melolontha melolontha)
• csentura: beton falösszefogó fn [Ház.] (körbe a házon)
• csepejsz: főkötő fn [Ruh.]
• csëplejsz: apró, fejletlen mn
• csëplet: lábatlankodik ige
• csiéplet: csépeltet ige
• csercse: fülbevaló fn [Ruh.] Rom.: cercei
• cserefa: tölgy fn [Növ.] (Quercus cerris)
• cserelapi: hímzésminta fn
• cserelapis: tojáshím fn [Ünn.]
• cserelapis-makkos: tojáshím fn [Ünn.]
• csërësnye: cseresznye fn [Növ.] (Prunus avium)
• csërge: gyapjúból készült takaró fn [Ruh.]
• csërku: hadkiegészítő központ fn Rom.: Cerc Militar
• Csërnátfalu: falunév fn [Föld.]
• Csërnye: hegynév fn [Föld.]
• csëjszle: szúnyog fn [Áll.]
• csetenye, cselënye: ünnepre vágott zöld fenyőgally fn [Ünn.]
• csëtër: hasábfa fn
• csián: nagy csalán fn [Növ.] (Urtica dioica)
• csicsis: csecsemő, kisgyerek fn [Gyer.]
• csigacska: tojáshím fn [Ünn.]
• csigoja: csigolyafűz fn [Növ.] (Salix purpurea)
• csihány: nagy csalán fn [Növ.] (Urtica dioica)
• csikla: a ló bokaforgója fn [Test.]
• csillagos¹: hímzésminta fn
• csillagos²: tojáshím fn [Ünn.]
• csillagos-fenyüőágas: tojáshím fn [Ünn.]
• csillajszt: csillapít ige
• csimma: csizma fn [Ruh.]
• csimmag: csimasz fn [Áll.]
• csimpoj: duda fn Rom.: cimpoi
• csinálmány: rontás fn →vetiés
• csinga: hinta fn [Gyer.]
• csingájzik: hintázik ige [Gyer.]
• csipërkegomba: kerti csiperke fn [Növ.] (Agaricus prunulus, procerus, campestris)
• csipeszkëdik: ragaszkodik ige
• csipkealma: galagonya fn [Növ.] (Crataegus monogyna)
• csipkefa: egybibés galagonya fn [Növ.] (Crataegus monogyna)
• csipkesurc: csipkés szélű kötény fn [Ruh.]
• csipor, csiporka: csupor, csésze fn [Eszk.]
• csipü: csepű fn
• csipüs: kócos mn
• Csiri: családnév fn [Név.]
• csirikol: sokat jár a szája üresbe, sokat beszél ige
• csirip: cserép fn
• csitkuó: csikó fn [Áll.]
• csitorgat: vicsorít ige
• csitorguós: csikorgó mn
• csitorog: csikorog, nyikorog ige
• csobán: juhász fn [Mest.] Rom.: cioban
• csobánkutya: juhászkutya fn [Áll.]
• Csuócsa: ragadványnév fn [Név.]
• Csuócsa: ragadványnév fn [Név.]
• csokány¹: vastag virágszár fn [Növ.]
• csokány, csokán²: kalapács fn [Eszk.] Rom.: ciocan
• csokja: gyalogszán, mellyel fát hoznak az erdőből fn [Eszk.]
• csuókoluódzuó galambok: tojáshím fn [Ünn.]
• csokoriék: csoport fn
• csokros bogár: hímzésminta fn
• csombor: csombord, borsikafű fn [Növ.] (Satureja hortensis)
• csongojit: göngyöl ige
• csorda: juhnyáj fn [Áll.]
• csuórié: meztelen mn
• csorguó: hegyi forrás, melynek vize csövön vagy vályúszerű csatornán folyik fn
• Csuórik: családnév fn [Név.]
• csorszok: lábmérték fn „Csájjon ë pár csimmát, a csorszokomot mán tuggya!"
• csojszuó: csúsztató szántalp fn [Eszk.]
• cüők: kb. félökölnyi nagyságú kovász, amelyet meghagytak a következő sütéshez fn [Ét.]
• cüőkör: szatyor fn [Eszk.] →cëkkër
• csüő: szövőszék kellék fn [Eszk.]
• csüőllüő, csüőllüőkeriék: szövőszék alkatrész fn [Eszk.]
• csöntöl: vereget ige
• csucsu: hús fn [Ét.]
• csuda¹: csoda fn
• csuda²: farsangi alakoskodó fn [Ünn.]
• Csukás¹: családnév fn [Név.]
• Csukás²: hegynév fn [Föld.]
• Csukjon¹: hegynév fn [Föld.]
• csukjon, csukoj²: hegykúp fn [Föld.]
• csuma¹: pestis fn [Orv.] Rom.: ciumă
• csuma²: betegségdémon fn
• csumaing: a pestis elhárítására, szalmával kitömött ing fn [Eszk.]
• csutika: csutka fn
• cukál: bili, éjjeli fn [Eszk.]
• csücsül: ül ige [Gyer.]
• csücsüliécgomba: gombafajta fn [Növ.]
• csügget: ölelget ige
• csüggölüődik: szerelmesen ölelkezik ige
• csügör: az alma kipréselt leve fn [Ét.]
• csürke, csürkecske: csirke fn [Áll.]
• csürköziés: hajítófával célzó csoportos sportjáték fn [Gyer.] →csürök
• csürök: játékeszköz fn [Eszk.] →csürköziés
• cürmöl: szépelegve simogat ige
• cürmölüődik: hízelegve dörzsölődik ige (pl. macska)
• Czimbor: családnév fn [Név.]

D

• dádés: mezítelen a nyaka, nagy dekoltés mn
• dajbuó: ügyetlen mn
• dajnál: danol ige
• Dalamiska: ragadványnév fn [Név.]
• dáliás: tojáshím fn [Ünn.]
• dancs: piszkos mn
• danf: bűz, szag fn
• Dank: hegynév fn [Föld.]
• diébora: eszelős, félkótyás, féleszű mn
• degedt, deged, degett: degenyeg, a szekerek tengelyeinek kenésére használt kátrány fn (Háromszéken a vándor hétfalusi szekeresek hordták →kászujban faluról falura – „degedtes csángók")
• dëlora: gyenge elméjű mn
• dërce: korpásan őrölt búzaliszt fn [Ét.]
• dëriéc: a kasza fokán felhajló párkány fn
• dërëk: derék fn [Test.]
• diérërëg: bolyong ige
• dermejszkedik: nyújtózkodik ige
• dëszkëntál: ráolvas a betegre ige Rom.: a descânta
• dëszkëntálás: oláh pap ráolvasása a betegre fn Rom.: descântare
• dëszkurkál: kibogoz, megfejt ige Rom.: a descurca
• dëszkurkálja magát: talpraesett, élelmes, feltalálja magát fr
• diéjszü¹: gyűszű fn [Eszk.]
• diéjszü²: öv fn [Ruh.]
• diéjszüs: tojáshím fn [Ünn.]
• dibács: mindenhez értő, ezermester fn [Mest.]
• difámál: gyaláz ige
• diktáluó: énekvezér a siratóban fn [Mest.]
• Dirba: pataknév fn [Föld.] Ném.: der Bach, vagy Dürbach
• dijsznyuócska: a maszlag tüskés gyümölcse fn [Növ.] (Datura stramonium)
• dijsznyuókápojszta: szelid csorbóka fn [Növ.] (Sonchus laevis)
• divuó: dió fn [Növ.] (Juglans regia)
• Döblen: pataknév fn [Föld.]
• duóc¹: dúc, púp fn
• duóc²: kenyérsütésnél készített kis méretű kenyérke a gyerekek számára fn [Ét.]
• docka, decka: deszka fn
• Dodié: családnév fn [Név.]
• duóduckeriék: farsangtemetésre készített forgó kerék, amelyre leányt és legényt ábrázoló szalmabábokat szerelnek fn [Ünn.] →kerekeskurva
• duóducvasárnap: farsang utolsó vasárnapja fn [Ünn.]
• doga: donga fn [Eszk.]
• donda¹: idomtalan mn
• donda²: ügyetlen mn
• donda³: terhes nő fn [Orv.]
• doppelhober: duplagyalu fn [Eszk.] Ném.: der Hobel
• dormitor: hálóterem fn Rom.: dormitor
• dög: nagy mn
• dögsiég¹: lustaság fn
• dögség²: nagy meleg, kánikula fn
• Döjtöne: pataknév fn [Föld.]
• dömlök: hüvelykujj fn [Test.]
• düőzsöl: dorbézol ige
• drakma: nagy csomag, pereputty fn
• duccol: tapos, széthány, rendetlenít ige
• duláp: szekrény, kredenc fn Rom.: dulap
• dulluó: szolgabíró fn [Mest.]
• dunga: csík fn Rom.: dungă
• dup: dugó fn Rom.: dop
• duplaruózsa: hímzésminta fn
• durcás: duzzogó mn
• durguó: kisarjadt vöröshagyma fn [Növ.]
• duri! duri!: állj meg! isz Tör.: Dur!
• durmoszka: som fn [Növ.] (Cornus mas)
• durspont: a téglák közötti hézag fn [Ház.]
• duvad: dől, omlik ige
• dühüdik: dühödik ige
• dühüs: dühös mn

E, Ë, É

• ë: egy szn
• ebbijzën: bizony msz
• ebëlëg: tekereg, lazsál ige
• iéccaka: éjszaka fn
• ëccër: egyszer hsz
• ëccsik: öccsük fn
• iédësgyükiér: közönséges édesgyökerű-páfrány fn [Növ.] (Polypodium vulgare)
• iédësszilva: szilvafajta fn [Növ.]
• egërfa, egër: éger fn [Növ.] (Alnus glutinosa)
• egiéjszlábu csimma: mindkét lábra húzható egyenes orrú csizma fn [Ruh.]
• ëggy hoppra: gyorsan fr
• ëggycsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
• ëggykor: régen hsz
• ëggyünnet (së): sehonnan hsz
• ëggyüttsë: sehol hsz
• egreciéroz: gyakorlatozik ige
• egris: egres fn [Növ.] (Ribes grossularia)
• ëgyiébaránt: különben msz
• ëgymásbakapcsoluóduó sziv: tojáshím fn [Ünn.]
• ehël: éhezik ige
• iéjfiélás: éjfélkor felszolgált lakodalmi vacsora fn [Ünn.]
• ejha: léha mn
• iéjháluóban: vendégségben hsz (ott is alszik) →elhál
• iéjnek iévadján: éjnek idején fr
• ejtel: két icce fn [Mért.] →kupa
• iékëcske: gyík fn [Áll.] (Lacerta trilineata)
• iékësít: díszít ige
• ekevas¹: hímzésminta fn
• ekevas²: tojáshím fn [Ünn.]
• eldángál: megver ige
• elejiébe: elé hsz
• elerejszt: elenged ige
• elesiég: ennivaló fn [Ét.]
• eleven szién: égő parázs fn
• elforrul: forró lesz ige
• elhál: máshol alszik ige
• elháramlik: elköltözik messze, elvándorol ige
• elhatta: elhagyta ige
• elig: alig msz
• elkámpicsorodik: elkeseredik ige
• elkucsukál: elalszik ige
• elnáspágol: elver ige
• elüőlegiény: a boricatáncban szereplő egyik legény fn [Ünn.]
• elüőruha: kötény fn [Ruh.] →surc
• elpall: megver ige
• elrekejszt: elzár ige
• elrudal: elver ige
• elsüőhájz: díszszoba fn [Ház.]
• elsüőrudas: a boricatáncban szereplő egyik legény fn [Ünn.]
• elterhesedett: terhes lett ige [Orv.]
• elurszil: megront ige
• embër: férfi fn
• ëncián: barcasági tárnics fn [Növ.] (Gentiana cruciata)
• ënkinál: bólint ige
• enyü: enyv fn
• epërlapi: hímzésminta fn
• epërleviél: hímzésminta fn
• ëppeg: éppen msz
• eprësajja¹: bokros alja a hegynek fn [Föld.] (viszonylag friss irtás) →ciheres
• Eprësajja²: falurész fn [Föld.]
• erejsz¹: előszoba fn [Ház.]
• erejsz²: konyha, pitvar fn [Ház.]
• erejszt: enged ige
• erüős idüő: zivatar villámlással, dörgéssel fr
• iérül: ér, beleér ige
• ës: is ksz
• ëskola: iskola fn
• esmiég: ismét, megint msz →esmënt, esmët
• esmënt, esmët: ismét, megint msz →esmiég
• ëspaktor: inspektor, felügyelő fn [Mest.] Ném.: der Inspektor
• ess: esik ige „Ess jaz essüő.”
• essüő: eső fn
• ëjssze: össze ik
• estál: kér ige
• Ëstëre: hegynév fn [Föld.]
• estrázsa: őr fn [Mest.]
• ejsze: talán ksz
• ëjszkábo: vaskapocs, szorító fn [Eszk.]
• ëjsztëke pálca: ekevas tisztító pálca fn [Eszk.]
• ëjsztëna: havasi juhakol fn Rom.: stâna
• ëjsztërha: eresz, háztető fn [Ház.]
• ëjsztomba: társas tánc fn [Ünn.]
• ëjsztováto: szövoszék fn [Eszk.]
• iétlen-itlan: éhen-szomjan fr
• iétüő: méreg fn
• ëtt: evett ige
• iéveg: üveg fn [Eszk.]
• iévegbor: pálinka fn [Ét.]
• ëves: tojáshím fn [Ünn.]

F

• fácsinko: illatos ibolya fn [Növ.] (Viola odorata)
• fáj a segge: nem érdekli fr
• fájin, fájintos: nagyszerű, kiváló mn
• fakuókeriék: küllő nélküli szekérkerék fn [Eszk.]
• faldzsglëtt: megszűrt mészlé és gipsz keveréke fn [Ház.]
• falka: sok szn „Falka almát láttam."
• fallos hejj: az a hely, ahol a szekér vagy a szán farolni szokott fr [Föld.]
• falnagy¹: bíró fn [Mest.]
• Falnagy²: családnév fn [Név.]
• falusziéke: a falu központja fr [Föld.]
• fának a kinüőviése: tojáshím fn [Ünn.]
• faraja: a régi faház oldalánál elnyúló kis emelvény fn [Ház.]
• farajtol: farol ige →fartol
• faranc: valami rossz betegség fn [Orv.]
• farhiéc: az a keresztfa a szekér elején, amihez a lovat fogják fn [Eszk.]
• farkasalma: almafajta fn [Növ.] (Aristolochia clematitis)
• farok: összecsomózott kötélvég, szösz, amely rontásra képes fn
• fartol: farol ige (ökörrel, lóval, szekérrel, szánnal) →farajtol
• farvaluó: a csángó nők hosszú, fehér, főre való kendője fn [Ruh.]
• faszuójka, fuszujka: szárazbab fn [Növ.] (Phaseolus vulgaris) →fuszoja
• fatányiért: lapító fn [Eszk.]
• fazakas: fazekas fn [Mest.]
• fazik: fazék fn [Eszk.]
• februárius: február fn
• fecskiék: a türkösiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, a büszkeségük miatt)
• fecskevirág: tartós szegfű, réti szegfű fn [Növ.] (Dianthus diutinus, deltoides)
• fiéder: padlódeszkának a vájatba illő része fn [Ház.]
• fehiérniép: nő, asszony fn
• fejiér: fehér mn
• fejiéralma: almafajta fn [Növ.]
• fejet tëjsz: a fal sarkára egy pár téglát tesznek, →függüőzik és meghatározzák a fal függőleges irányát fr [Ház.]
• fejfa: szövőszék kellék fn [Eszk.]
• fejkötüő: főkötő fn [Ruh.]
• fejlik: fejlődik, hízik ige
• fejrevaluó: kendő fn [Ruh.]
• fejtüő: szövőszék alkatrész fn [Eszk.]
• fekete nadáj: fekete nadálytő fn [Növ.] (Symphytum officinale)
• feketemáju: rosszindulatú mn
• felëngül: felenged, olvad ige
• felfövül: felfő ige
• felfuvalkodott: öntelt mn
• felhág: felmászik ige
• felhagyott lián: vénleány, elhanyagolt leány fr
• feliparkodik: gyorsan felnő ige
• felkalácsolta a lábát: egymásra tette a lábát fr
• felkokocálta magát: egy magas helyre ült fel fr
• felnevelkedik: felnő ige
• feltirimbázták a fát: rakásba rakták a fát fr
• felvëllint: felkap, hirtelen felvesz ige
• fiélvirág: tojáshím fn [Ünn.]
• fiénküő: kaszafenő kő fn [Eszk.]
• fentüő: küllő fn [Eszk.]
• fenyüőágas: tojáshím fn [Ünn.]
• fenyüőágas-tobojz: tojáshím fn [Ünn.]
• fenyüőgomba: ráncos fenyőgomba fn [Növ.] (Agaricus deliciosus)
• fenyüőtobojz: tojáshím fn [Ünn.]
• fërëdik: fürödik ige
• fërëdüő: fürdő fn
• fiérëg: egér fn [Áll.]
• fërhërëjz: kihallgat ige
• fërsing: szoknya fn [Ruh.]
• fertáj: fertály, negyed fn Ném.: das Viertel
• fërvelüő: fejrevaló fn [Ruh.]
• festiéj: a tehénnek a borjúzás utáni első sárgás teje fn [Ét.]
• fiésülüődik: fésülködik ige
• Fesz: ragadványnév fn [Név.]
• fiéjszi, fiéjszü: fejsze fn [Eszk.]
• fejszke: félénk mn
• fëszt: mindig nm →mindmerién
• feteke: fekete mn
• Fickuó: ragadványnév fn [Név.]
• ficujka: cetli fn
• filung: töltés, betét fn
• findzsiacska: csésze és tányér, csészealj fn [Eszk.]
• fintërëg: forgolódik, nem kapja a helyét ige
• firhang: függöny fn [Ruh.] Ném.
• firiskuó, friskuó: fekete vagy szürke posztóból készített derékig érő kabát fn [Ruh.]
• fiskus: ügyvéd fn [Mest.]
• fijsz, fijszfa, fijszvesszüő: kötő fűz fn [Növ.] (Salix viminalis)
• fitil: kanóc fn [Eszk.] Rom.: fitil
• fitirkájz: imbolyog ige
• flajstrom: sebtapasz, flastrom fn [Eszk.]
• flaniér: mellény fn [Ruh.]
• fluóta: furulya fn [Eszk.]
• flujtár: futár, fullajtár fn [Mest.]
• fuófirka: csintalan mn [Gyer.]
• fogja!: tessék isz
• foj: folyik ige „Foj a vijz."
• fuójtuókörte: körtefajta fn [Növ.]
• fokán: fából készült víztartó edény fn [Eszk.]
• foncs: rongydarab, kiálló cérna, szösz fn
• fonul: fonódik ige
• forcsok: farcsont fn [Test.]
• Fuóris: családnév fn [Név.]
• formájzik hëjzzá: hasonlít rá fr
• fortád¹: együtt dolgozó utazótárs fn
• fortád²: vértestvér fn [Rok.] Rom. (általában román és magyar között)
• fortáj: meszely fn [Mért.] (űrmérték, kb. 0,42 liter)
• fortiéj: csel fn
• fortiéjos: ravasz mn
• fosuóka: szilvafajta, mirabella fn [Növ.] (Prunus myrobalana) →zárza
• fosuószilva: szilvafajta fn [Növ.] →zárza
• fojszni: vastag deszka fn
• födi bojza, vadbojza: földi bodza fn [Növ.] (Sambucus ebulus)
• fösviényëk: a bácsfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny)
• fövüőviz: oxigénes víz fn [Orv.]
• fránk: pénz fn [Ker.]
• front: a ház utcára néző fala, homlokzat fn [Ház.]
• frustok: reggeli fn [Ét.] Ném.: das Frühstück
• frustokol: reggelizik ige [Ét.]
• fudri: szeleburdi, kapkodó mn →fuzsitus, fudzsitus
• Fujuó: ragadványnév fn [Név.]
• fuksziás: hímzésminta fn
• fukszold meg: nyomd meg! mond
• fundamentom: alap fn [Ház.]
• fundus: önfejű, makacs mn
• furdancs: kézi fúró fn [Eszk.]
• furfájer: lapos reszelő fn [Eszk.] Ném.
• furkoj, purkoj: kis szénarakás, egy villányi széna fn [Mért.] →merëkje
• furtonosan: folytonosan mn
• furtun: slag fn [Eszk.] Rom.: furtun
• furu: fúró fn [Eszk.]
• Furuzs: női személynév fn [Név.]
• furzsgerikt: törpeállás fn [Eszk.]
• fuszoja: szárazbab fn [Növ.] (Phaseolus vulgaris) →faszuójka, fuszujka
• futmást: futvást, futva msz
• fuzsitus, fudzsitus: szeleburdi, kapkodó mn
• függüő: zsinegre kötött vasrúd mérésekhez fn [Eszk.]
• függüőz: függőleges irányt meghatároz ige [Ház.]
• füriéjszmezüő¹: fűrésztelep fn [Föld.]
• Füriéjszmezüő²: Hosszúfalu-felszeg fn [Föld.]
• fürgetüő: fergettyű, a kocsi első vánkosán fekvő négyszögletes fa, ez teszi lehetővé, hogy a szekér eleje fordulni tudjon fn [Eszk.] „Forog, mint a fürgetüő.”
• füsü: fésű fn [Eszk.]
• füttüő: kemence, kályha, érckályha fn [Eszk.]
• füttüőjz: melegszik ige
• fütyör: fütyül ige
• füveny: homok fn
• füvirág: erdei tyúktaréj fn [Növ.] (Gagea lutea)
• füjzágas: tojáshím fn [Ünn.]

G, Gy

• gabonás: magtár fn [Ház.]
• gagya: gatya fn [Ruh.]
• gaj: rög fn
• galambvirág: zergeboglár fn [Növ.] (Trollius europaeus)
• galaria: tornác fn [Ház.]
• galy: göröngy fn
• galyos: göröngyös mn →garangyag
• gamat: undok mn
• gang, gáng: folyosó fn [Ház.]
• ganyié: trágya fn
• ganzi: gúnár fn [Áll.] Ném.: die Gans
• garáncki: magavető, hányaveti mn „Ne liégy oan garáncki te lëján, më nekëd ës hátul van a seggëd!"
• garangyag: hegedő seben a var fn [Orv.]
• garangyagos: göröngyös mn
• garboncás: garabonciás fn
• Garcsin¹: pataknév fn [Föld.]
• Garcsin²: falurész Hosszúfaluban fn [Föld.] →Cigiénia
• gárf: fehérpecsenye fn [Ét.]
• Gaudi: családnév fn [Név.]
• gájz: petróleum fn
• gebe: rossz ló fn [Áll.]
• gebegomba: ízletes tőkegomba fn [Növ.] (Pholiota, Kuehneromyces mutabilis)
• Giéci: családnév fn [Név.]
• gëlëjszta: giliszta fn [Áll.]
• gence: Göncölszekér fn [Csill.] (Ursa Maior)
• gënëtsiég: genny fn [Orv.]
• gërëbe¸ gërëbje: gereblye fn [Eszk.]
• gerebent, gereben: fésű; gyapjú, kender fésű fn [Eszk.]
• gërëbjiés: tojáshím fn [Ünn.]
• gërëndás: tojáshím fn [Ünn.]
• gërgërica, gëgërica: zsizsik fn [Áll.] (Bruchidae)
• gerlica: búzaféreg fn [Áll.]
• geskëny, geszkëny: utca, átjáró az egyik utcából a másikba pl. házak között fn [Föld.]
• geszkënye: vadgesztenye fn [Növ.] (Aesculus hippocastanum)
• Gëván: hegynév fn [Föld.]
• gidil: csiklandoz ige [Gyer.]
• gilice: gerle, vadgalamb fn [Áll.] (Streptopelia decaocto)
• gilincs: kilincs fn
• Girancsi: ragadványnév fn [Név.]
• girbec: sovány mn
• Giruó: családnév fn [Név.]
• givël: tűzfal vagy homlokzat felfalazva (vagy kiképezve pl. deszkából) a tetőig fn [Ház.]
• glac: csillogás, valaminek a fénye fn
• glacos: fényes mn
• glájt: illesztés fn Ném.: gleiten
• glancfa, glaccfa: villanyoszlop fn
• glicsu: korcsolya fn Ném.: der Schlittschuh
• glicsujzik: korcsolyázik ige
• Guóca: csalánév fn [Név.]
• Gocsmán¹: családnév fn Név.
• gocsmán, gocsmány, gottmány²: egyházfi fn Ném.: der Gottesmann
• guóga: ügyetlen mn
• gogonël: éretlen, zöld paradicsom fn [Ét.] Rom. (savanyúság)
• gogosár: paradicsompaprika fn [Növ.] Rom. (Capsicum annuum lycopersice)
• gojuóbis: golyó fn
• gojva: gólyva, daganat a nyakon fn [Orv.] →gusa
• golonc: csomócska fn „Ë golonc anyag."
• gombojagon alujszik: ruhástól alszik fr
• gombos: rendőr gúnyneve fn (gúny)
• Guósuj: családnév, ragadványnév fn [Név.]
• gödöje: kecskegida fn [Áll.]
• güője: koca fn [Áll.]
• gömbörödik: gémberedik ige
• gönyödörös: tyúkhúsleves fn [Ét.]
• görrög: röfög a disznó ige
• grádics: lépcső fn [Ház.]
• grund¹: alapozó festék fn [Eszk.]
• grund²: durva vakolat fn [Ház.]
• grundol: alapoz ige (festéskor)
• guja: répa fn [Növ.] (Beta vulgaris)
• guli: répa fn [Növ.] (Beta vulgaris) →guli
• gulik: a hosszúfalu-alszegiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, a mező közelsége miatt)
• gumirádli: gumikerék fn
• gunya¹: ruha fn [Ruh.]
• gunya²: amit mosóba tesznek, szennyes fn
• guruzsluó: kuruzsló fn →guruzsmás
• guruzsmás: kuruzsló, igéző fn →guruzsol
• guruzsol: kuruzsol ige
• gusa: gólyva fn [Orv.]
• gutta: agyvérzés fn [Orv.]
• guvadt: dülledt mn
• guzsajos¹: fonó fn
• guzsajos²: szerelmi látogató fn
• guzsajoskodik: szerelmeskedik ige
• guzsba, gusbata: üsthorog, üstrúd, a tűz fölé akasztott, derékszög alakú üsttartó fn [Eszk.]
• gübe: kisebb tócsa fn
• gübül: vizet felzavar ige →gübülüő
• gübülüő: bunkós végű bot, amellyel a halászok a vizet kavarva, a halakat hajtják a háló felé fn [Eszk.]
• gürüföl: csoszog, húzza a lábát, zajong a cipővel ige
• güjzü: álomszuszék fn
• gyakor: sűrű mn
• gyámbájsz: fogdos, molesztál ige
• gyiéba: férfi nagykabát fn [Ruh.]
• gyëhënna: pokol fn [Héb.]
• gyiélkos: gyilkos mn
• gyiétë: cipő fn Rom.: ghete
• gyigyimuók: ügyetlen mn
• gyortya: gyertya fn
• gyuócsing: finom fehér vászoning fn [Ruh.]
• gyuócssurc: csipkével és hímzéssel díszített kötény fn [Ruh.]
• gyuócsvirág: tavaszi tőzike fn [Növ.] (Leucojum vernum)
• gyuólcsinko: kikeleti hóvirág fn [Növ.] (Galanthus nivalis)
• gyöngyöcske: rezgőpázsit fn [Növ.] (Briza media)
• gyöngyös: tojáshím fn [Ünn.]
• gyöngyvirágos: tojáshím fn [Ünn.]
• gyüőrke: kerti rozsdafarkú fn [Áll.] (Ruticilla phoenicurus)
• gyurmos: összegyúrt mn „Mié ujan gyurmos jaz a harisnya?"

H

• ha nem, annyi!: semmi probléma, csak annyi baj legyen fr
• habar: kavar ige
• hadaruó: kemenceseprű fn [Eszk.]
• hádgërënd: hátgerinc fn [Test.]
• haferli: fűzős félcipő fn [Ruh.]
• hagymaalma: almafajta fn [Növ.]
• haj ide te!: figyelj ide! fr
• hájag: hályog fn
• hajda!: rajta, nosza! mond
• hájde!: gyere! mond
• hájdermënküő: villám fn
• hájmánáskodik: kurváskodik ige
• hajnalodzuó: a násznép hajnali falujárása fn [Ünn.]
• hajok: forgács fn
• hajt: dob, eldob ige
• hál: alszik ige
• halacskagomba: késői laskagomba fn [Növ.] (Agaricus, Pleurotus ostreatus)
• halálmadár: bagoly fn [Áll.] (Strix uralensis)
• halaván: halvány mn
• halkën: a fal és a mennyezet közötti lekerekített rész fn [Ház.]
• halkënsimituó: simító eszköz, amellyel a →halkënt ki lehet képezni fn [Eszk.]
• haluóing: a temetésre megőrzött ing fn [Ruh.]
• halottas kendüő: a két végén piros vagy kék csíkkal és csipkével díszített törülköző, melyet a halottvivők karjára kötnek fr [Ruh.]
• hambár: gabonaraktár fn Rom.: hambar
• Hammas¹: családnév fn [Név.]
• hammas²: hamvas mn
• hammazuószerda: hamvazószerda fn [Ünn.]
• hámosrokoja: fehér vagy fekete vászonból készült melles szoknya fn [Ruh.]
• hámporodott: csámporodott mn
• hángál: hajigál ige
• hangol: hangosan beszél ige „Erüősen hangolt a tisztëletës ur.”
• hanyat: hátra ik
• hányatos harisnya: vitézkötéses harisnya fr →harisnya
• hanyután: hanyatt hsz
• hapták: vigyázállás fn Ném.: habt Acht
• harababura: rendetlenség fn
• harangkörte: körtefajta fn [Növ.]
• harapiégiés: harasztégés fn
• harcol: hörög a haldokló ige [Orv.]
• hargas: görbe mn
• haricska: közönséges pohánka, hajdina, tatárka, kásanövény fn [Növ.] (Fagopyrum vulgare)
• harisnya: a férfiak egész nadrága fn [Ruh.]
• harizsoluó: kemenceseprű fn [Eszk.]
• harsa: favágó fűrész fn [Eszk.]
• hasolluó: szövőszék kellék fn [Eszk.]
• hájsze: hát hiszen msz
• hájszën: hiszen msz
• hatcsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
• hatfiéle pogácsa: kovász, só, hagyma, ecet, szalonna és borseprő pálinka keverékéből készült pogácsa fr [Ét.]
• hátrafacsar: hátrafordít ige
• hátramaradt: megmaradt fn
• havadi¹: nárcisz fn [Növ.] (Narcissus poeticus)
• havadi²: tojáshím fn [Ünn.]
• hájziruzsa: házi kövirózsa fn [Növ.] (Sempervivum tectorum)
• hájzkiérni mëgy: bekérezkedik egy házhoz boricát járni fr [Ünn.]
• hájzpakkolás: amikor hosszabb időre az erdőre mennek szénát csinálni, mindent összecsomagolnak, magukkal visznek fr
• házsártiéros: civakodó természetű mn →házsártos
• házsártos: civakodó természetű mn →házsártiéros
• hazunnat: otthonról hsz
• hëcás: bozótos fn [Föld.] Rom.: hăţiş
• hedegü: hegedű fn [Eszk.]
• hederit: figyel ige „Rá së hederit."
• hiéguóc¹: sovány mn
• hiéguóc²: sovány, betegség miatt felhizlalására alkalmatlan marha fn [Áll.]
• hiéhël: tilol ige
• hiéhëlüő: tiló fn [Eszk.]
• hejj: hely fn [Föld.]
• hëngiér: hóhér fn [Mest.]
• heráj: szénászsák fn [Eszk.]
• hërám: kapzsi, magának való, gyűjtögető, fösvény mn
• hërbëria: limlom, kacat fn
• hërcág: kötekedő mn
• hërdál: pazarol ige
• herelapi¹: lóhere fn [Növ.] (Trifolium arvense)
• herelapi²: lucerna fn [Növ.] (Medicago sativa)
• herelapi³: hímzésminta fn
• herelapis: tojáshím fn [Ünn.]
• hërgël: ingerel, mérgesít ige
• hërkël: hörög ige
• hërmor: civakodás fn
• hërmorkodik: civakodik ige „Ne hërmorkodjatok mán!"
• hërrëg: hörög ige
• hëjsszëgtet: kutyát uszít ige
• hetfü: hétfő fn
• hetüs: hetes mn
• hëjzzám: hozzám hsz
• hëjzzásuroluózkodik: hozzádörgölődik ige
• hibuók: híg sár fn
• hidlás¹: istállópadló fn
• hidlás²: a sírban a koporsó fölött a földet tartó deszka fn [Eszk.]
• hikkog: csuklik ige
• himës ing: kivarrott ing fn [Ruh.]
• himës tojás: írott tojás fr [Ünn.]
• hinyárojzik: futkos ige
• hirib: ízletes vargánya fn [Növ.] (Boletus edulis)
• hirvad: hervad ige
• histuória: történelem fn
• hiszi: várja ige
• hit-remény-szeretet: tojáshím fn [Ünn.]
• hitták: hívták ige
• hitvány: sovány mn
• hiu, hivu: padlás fn [Ház.]
• hijza: hozzá hsz
• hijzánk: hozzánk hsz
• huóajz, hovajz: havaz ige
• hob: hab fn
• hobáj: völgykatlan fn [Föld.]
• hoca ide: hozd ide fr
• hoca s me: hozzad és adom – csere esetén fr
• huócingër: huncut, rossz gyermek fn [Gyer.]
• hodolán: macskagyökér fn [Növ.] (Valeriana officinalis)
• hof: fartő, combhús a marhából fn [Ét.]
• hofling: patkólevevő fn [Eszk.]
• hokedli, hokelli: konyhaszék fn [Bút.]
• homáj: felhő fn [Föld.]
• homojog a hasam: fáj a hasam, korog a gyomrom fr [Orv.]
• homp: halom, földkiemelkedés, hant fn [Föld.]
• huónaljfa: a sárgerendát és az oszlopot összekötő fa fn [Ház.] →támajszfa
• hophajda: komolytalan, felelőtlen, léha mn
• hoplijzi: szeleburdi, helytelenkedő mn
• hoppcsincs: bocskor fn [Ruh.] Rom.: opinci
• Huópuj: hegynév fn [Föld.]
• horgas: tojáshím fn [Ünn.]
• horgit: görbít ige
• horgocka: csipke fn [Ruh.]
• horgos: tojáshím fn [Ünn.]
• horog: takaró, csapófa – aratáskor a kaszára erősített meghajlított ág, amely a levágott szálas gabonát rendre vagy az előtte álló sorra fekteti és ezzel megkönnyíti a kaszás után dolgozó marokszedő munkáját fn [Eszk.]
• hojszabeli: jobb oldali ökör fn [Áll.]
• hojszu: hosszú mn
• Hojszufalu: falunév fn [Föld.]
• hojszuspicc: falvéső fn [Eszk.]
• hojszuszárualma: almafajta fn [Növ.]
• hovas¹: havas fn [Föld.]
• hovas²: havas mn
• höbörcsös: ripacsos mn
• höckönös: savanyú tárkonyos leves fn [Ét.]
• höjköl: fej ige
• höncsög: vakond fn [Áll.] (Talpa europaea)
• höncsökturás: vakondtúrás fn
• Hubejsz: ragadványnév fn [Név.] (pék volt a névadó)
• hubejszka: lepényke fn [Ét.]
• hubli: nagyobb, deszkából készült símító fn [Eszk.]
• hubri: kapkodó, mindent elhamarkodó mn
• hunyom ajja: hónalj fn [Test.]
• hurbol¹: elvisel, elhord ige
• hurbol²: maga után cipel, hordoz ige
• hurka: bél fn [Test.]
• huruba: kalyiba, viskó, vityilló fn [Ház.]
• hurut: köhögés fn [Orv.]
• huszan-: huszon- szn
• huszanëggy: huszonegy szn
• husztaj: farkas és egyéb vadállat fn [Áll.] „Nem hajtunk ki a marhát, më fiéjjünk, hogy a husztaj elviszi."
• huzentrág: nadrágtartó fn [Ruh.] Ném.: der Hosenträger
• huzul: huzódik fn
• hütös: esküdt mn
• hüvejkël: fej ige

I, Í

• iberdihand: egy irányból rakott fal fn [Ház.]
• ibrikál: szükségét végzi ige
• idüőtöltött: öreg mn
• igyenes: egyenes mn
• igyorkodik: grimaszkodik ige
• Ilkuó: családnév fn [Név.]
• illogat: iddogál ige
• Ilon: ragadványnév fn [Név.]
• imhol: itt hsz
• immán: már hsz
• impuókos: pókos ló fn [Orv.]
• inas alma: hímzésminta fn
• indzsëliér: mérnök fn [Mest.]
• ingëm: engem nm
• innap: ünnep fn [Ünn.]
• inniét: innen hsz: interes
• intërësz: érdek fn [Rom.]
• inyen: ilyen nm
• ipa: após fn [Rok.]
• ipal: hozzáad ige
• iperkëdik: valami után felfelé nyúl ige
• irás: díszítés fn
• irajzzik: csiklandós mn
• iroda: községház fn
• iromba: tarka, foltos mn
• iromba tik: kendermagos tyúk fr
• irombás: tarka tyúkfajta fn [Áll.]
• ispion: kém fn Rom.: spion
• ispotáj: kórház fn [Orv.]
• istál: kér ige
• Isten poroncsolatja: villám fr (mikor valakibe vagy valamibe beütött)
• istrang: kötél fn
• Isván: István fn [Név.]
• itkányos: részeges, iszákos mn
• ivándiék: ajándék fn

J

• jábo: hiába msz
• jándiékpiénz: lakodalmi ajándék fn [Ünn.]
• jánka madárka: barázdabillegető fn [Áll.] (Motacilla alba)
• jár vele: barátja, barátnője, udvarlója, kedvese fr
• járom: a széklábakat összefogó deszka fn
• ját: drusza fn
• jaz: a, az ne
• jiércike: fiatal tyúk fn [Áll.]
• jere: gyere ige
• jeszke, ijeszke: ijedékeny, félénk mn
• jettibe: ijedtében hsz
• jez: ez ne
• jiszák: átalvető fn [Eszk.]
• jiszánk: a jégen az a hely, ahol csúszkálnak fn
• jiszánkodik: jégen csúszkál ige
• jiszkiril: fut ige
• jizen: üzen ige
• jizliék: abrakmaradék fn [Ét.]
• juóa: java fn
• juókor: korán hsz
• jüő: jön ige

K

• kabanna: menedékház fn Rom.: cabană
• kácsi: kenyér fn [Gyer.]
• kacsuó¹: a szőlő fogódzó hajtása fn [Növ.]
• kacsuó²: kéz fn [Gyer.]
• kafor: kámfor fn
• Kajcsa: családnév fn [Név.]
• kájt: kiált ige
• kajtár: kutatgató mn (leginkább étel után)
• kajtat: keresgél, kutat ige
• káká: piszok, szar fn [Gyer.]
• kakasbenderuó: kakasmandikó fn [Növ.] (Erythronium dens-canis)
• kakasilla: tavaszi tárnics fn [Növ.] (Gentiana verna)
• kakasos: hímzésminta fn
• kakastarié¹: hímzésminta fn
• kakastarié²: tojáshím fn [Ünn.]
• kakasülüő: a szarupárokat összekötő fa fn [Ház.]
• Kakëjsz: ragadványnév fn [Név.]
• kakukkfalva: az Epresalja gúnyneve fn [Név.]
• kalafor: kakascímer fn [Növ.] (Alectorolophus goniotrichus)
• kalán, kalány: kanál fn [Eszk.]
• kalap: a kémény cseréppel fedett teteje fn [Ház.]
• kalájszos: tojáshím fn [Ünn.]
• kalatyol: értelmetlenül, össze-vissza beszél ige
• kalcon: rövid szárú csizma fn [Ruh.]
• káli: rosszféle mn „Káli lián a, ne mënny utána!"
• kaliba: kunyhó fn [Ház.]
• kalicka, galic: kalitka fn
• kálik: semmi ember mn
• kálnokfa: kányabangita fn [Növ.] (Viburnum opulus)
• kam: kan fn [Áll.]
• kamara: éléskamra fn [Ház.]
• kámfuter: kórházi gondnok fn [Orv.] Ném.: der Krankenvater
• kámota: kamat fn [Ker.]
• kancsuó: kőműves serpenyő fn [Eszk.]
• kángyiér: sárga cukor fn [Ét.]
• kanijsztër: kanna fn [Eszk.]
• kankuó: kampó, horog fn [Eszk.]
• kankuós: tojáshím fn [Ünn.]
• kankuóspálca: járkáló pálca sántáknak fn [Orv.]
• kankuósvirág: hóvirág fn [Növ.] (Galanthus nivalis)
• kankusko: kakasmandikó fn [Növ.] (Erythronium dens-canis)
• kannasulluó: mezei zsurló fn [Növ.] (Equisetum arvense)
• kantfal: élükre állított téglákból készült fal fn [Ház.]
• kánturhájz: vasúti őrház fn [Ház.]
• kanyuó: agglegény fn
• kapcs¹: csat fn [Eszk.]
• kapcs²: kapocs fn [Eszk.]
• kápia: kocsolai paprika fn [Növ.]
• káplár: tizedes fn [Mest.]
• kápojsztafej: tojáshím fn [Ünn.]
• kapsa: erdei szamóca fn [Növ.] (Fragaria vesca)
• kapson: földieper fn [Növ.] Rom.: căpşun (Fragaria)
• kaptatuó: meredek emelkedő fn [Föld.]
• karaspad, karatpad: szék fn [Bút.] „Üjjön a karaspadra no, ne a padra!"
• karicol: karcol ige
• karicsol¹: károg, kotkodácsol ige
• karicsol²: hangosan és sokat beszél, ürességeket mond, rikácsol ige
• karikuós: karika alakú kalács fn [Ét.]
• karinca: kötény fn [Ruh.]
• kártya: kanna fn [Eszk.]
• kas¹: kaptár fn [Eszk.]
• kas²: kosár fn [Eszk.]
• kaskavál: a havason készült hétfalusi sajt fn [Ét.] Rom.: caşcaval
• kasos szekiér: személyszállító kis kocsi fn [Eszk.]
• kasmatiérol: settenkedve keres valamit ige
• káso: rizs, köles fn [Ét.]
• kasornya: kézi kosár fn [Eszk.]
• kásovirág: illatos kankalin, lisztes kankalin, medvefül kankalin fn [Növ.] (Primula farinosa, columnae, auricula)
• kajsza: pénztár fn [Ker.]
• kaszaj¹: farakás fn
• kaszaj²: kazal fn
• kajszos: ferde, nem derékszögű, horgas mn
• kájszro: lábos fn [Eszk.]
• kájszta: deszkarakás fn
• kajsztën¹: láda, padláda fn [Bút.] Ném.: der Kasten
• kajsztën²: szekrény fn [Bút.] Ném.: der Kasten
• kasztron: lábos fn [Eszk.]
• kászuj: hársból (fakéregből) készült edény, amelybe epret szoktak szedni fn [Eszk.]
• kaus: merítőkanál fn [Eszk.]
• kecele: kötény fn [Ruh.]
• kecske¹: favágásra alkalmas állvány fn [Eszk.] →harsa
• kecske²: hegybe végződő háromlábú állvány, amelyen a lóherét, lucernát szárítják fn [Eszk.]
• kecskebucsa, kecskebucska: bukfenc fn
• kecskeolluó: kecskegida, gödölye fn [Áll.]
• kecskeszakál: szőrfű fn [Növ.] (Nardus stricta)
• këcsula: kucsma fn [Ruh.] Rom.: căciulă
• ked¹: kedd fn
• ked, kied²: kend nm
• kiéfër: szarufa fn [Eszk.]
• kiéfërfa: a tetőszerkezetet tartó szarupár fn [Ház.]
• këgyelet: szivárvány fn „Mán nem liéjsz essüő, më láccik a këgyelet.”
• këgyend, kigyemed: kegyed, kegyelmed nm
• kiégyuóvirág: kétlevelű csilla fn [Növ.] (Scilla bifolia)
• kiékalma: almafajta fn [Növ.]
• kiékhátugomba: piruló galóca fn [Növ.] (Amanita rubescens)
• kiékpityuókások: a hétfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny, a hétfalusiak inkább az iparilag jobban értékesíthető, takarmányozásra, szeszgyártásra alkalmasabb kék színű krumplit termesztik)
• këllán: egyéves bárány fn [Áll.]
• këltica: kisebb fajta kelés fn [Orv.]
• kiénál: kínál ige
• kendërláb: kenderes földek fn [Föld.]
• kendüő: törülköző fn
• kendüőszëg: edénytartó fn [Bút.]
• kiénken: a kemence része fn
• këntërnál: csúful énekel ige
• kenyiérszër: kenyérüzletek sora fn [Ker.]
• kepe: egyházadó fn
• kiérdi: kérdezi ige
• kerek: kerék fn
• kerekcsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
• kerekeskurva: a →duóduckeriékre rögzített leányt és legényt ábrázoló szalmabábú fr [Ünn.]
• kerëng: tekereg ige
• kerepciél: koplal, immel-ámmal eszik ige
• keresmiény: kereset fn
• kërësztës ruzsás: hímzésminta fn
• kering: kaszál ige
• kërpácskodik: kajtárkodik ige
• kert: kerítés fn [Ház.]
• kertilübör: orgona fn [Növ.] (Syringa vulgaris)
• kërzsa: mankó fn [Orv.]
• kesefa: szekéralkatrész, a →farhiéchez kapcsolódik fn [Eszk.]
• keserügomba: pelyhes keserűgomba fn [Növ.] (Agaricus vellerus, Lactarius vallerus)
• kiétcsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
• këtránalama: almafajta fn [Növ.]
• këtránpapir: gyufa fn [Eszk.]
• këtrány: méreg fn
• kiétszáju: kétszínű ember fr
• kettüős alma: hímzésminta fn
• kettüős serién him: hímzésminta fn
• kevert: vízzel összekevert korpa fn [Ét.] (állateledel)
• kianliégol: alapot kijelöl ige [Ház.] Ném.: anlegen
• kibesziél: elmesél ige
• kibucsárdájz: lépcsőt kalapáccsal mintáz ige [Ház.]
• kicuókol: faéket tesz alája ige
• kicseriélt gyermëk (váltott gyermëk): csúnya, vézna gyermek, akit a néphit szerint rossz szellemek a szép, egészséges gyermek helyébe hoztak fr
• kicsi: kevés hsz
• kicsi ruzsás minta: hímzésminta fn
• kicsi szász him: hímzésminta fn
• kicsi török alma: hímzésminta fn
• kicsiágy: heverő fn [Bút.]
• kicsidiég: rövid ideig hsz
• kicsihájz: kisszoba fr [Ház.]
• kicsiszives: tojáshím fn [Ünn.]
• kiduccol: alátámaszt ige
• kiduvad: kifolyik ige
• kietek, kegyetek: maguk nm
• kifogad: kibérel ige
• kifundál: kitalál ige
• kigyuós: tojáshím fn [Ünn.]
• kijëszkápál: kivergődik ige
• kikerics: őszi kikirics fn [Növ.] (Colchicum autumnale)
• kiközöl: kieszközöl ige
• Killiér: völgynév fn [Föld.]
• kinessüő: kénes eső fr
• királkörte: körtefajta fn [Növ.]
• kircsiéj: vas ék fn [Eszk.]
• kisasszoncsercse: fülbevaló fn [Ruh.]
• kisasszoncsercse: tojáshím fn [Ünn.]
• kisasszonpapucsvirág: sisakvirág, farkasölő sisakvirág fn [Növ.] (Aconitum napellus, vulparia)
• kisirül: gyorsan kimegy ige
• kisprájcol: deszkával kitámaszt ige
• kiszëmël: kiválaszt ige
• kitakarul: kitakarodik, kibonyolódik ige
• kitöp: kiköp ige
• kizár: kinyit ige
• klëtita: palacsinta fn [Ét.] Rom.: clătită
• klupni: szorító, a ráfot ezzel szorítják fel a kerékre mintavétel végett fn [Eszk.]
• Küőba: hegynév fn [Föld.] (kőbáb)
• kuóbil: rosszat jósol ige
• kuóbit: hazudik, füllent ige
• kuóbor: a szekér fedele, ernyő fn [Eszk.] „Kuóboros szekiér."
• kobza: lant fn [Eszk.]
• kocor: görbe élű bicska fn [Eszk.]
• kuócs: kulcs fn
• kocsán: kocsány fn [Növ.]
• kocsánojz¹: tarlózik ige →tolluójszik
• kocsánojz²: gyümölcsöt száráról leszed, szedeget ige
• kocsánojz³: keresgél ige
• kuóda: copf fn [Test.]
• kodáni: faluvégi, felszegi fn [Föld.]
• kodániak: a hosszúfalu-felszegiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, a faluvégen laktak)
• kodájsz száju: zabolás fr
• kuódil: szörteleníti a juhok farkát ige
• kuódri: szelet fn „Oan dög kóudri kënyeret attak."
• kojtoros: sátoros cigány fn
• kuólica: tekergő fn
• kuólikás: beteges mn
• kolindál: házal ige Rom.: a colinda
• kolindálás: éneklés, köszöntés ige [Ünn.] Rom.: a colinda
• kolontos¹: rendetlen mn
• kolontos²: féleszű mn
• kuóltoguó: kószáló, bolyongó mn
• koma: keresztszülő fn [Rok.]
• komanduó: parancs, parancsnokság fn
• komijsz: katonacipó fn [Ét.]
• komijsz élet: katonaság fr
• komijszár: felügyelő, biztos fn [Mest.] Ném.: der Kommissar
• kompona: mérleg fn [Eszk.]
• konc: csont fn [Ét.]
• kondiéj: tojásíró fn [Eszk.]
• kondor: göndör mn „Mien kondorhaju gyermëk!"
• kuónica: kis gyalogszán fn [Eszk.]
• kuónicások: a csernátfalusiak (Eger) gúnyneve fn [Név.] (gúny, a hegy alatt kis gyalogszánnal jártak)
• kontorás: zenész fn [Mest.]
• kopac: meztelen mn
• Kopács: ragadványnév fn [Név.]
• koplik: kopik ige
• korcsoja: szánkó fn [Eszk.]
• korcsoma, korcsma: kocsma, vendéglő fn [Ker.]
• kuóricál: tekereg ige
• korosnya: valami, amit vállon visznek: fa, csomag stb. fn
• kosár: szétszedhető kerítés az →ëjsztënánál fn
• koslat: járkál össze-vissza, téblábol ige
• koslibálás: leánykérés fn
• kuóst: széna, sarjú fn [Növ.]
• kuójszil: sűrű, savanyú juhtej, amelyből a savót eltávolították fn [Ét.]
• koszlobár: semmirekellő mn
• kojszmol: koszol ige
• kojszt: kis méretű pálca, bot fn [Eszk.]
• Kojszta: családnév fn [Név.]
• kotiéc: ketrec fn Rom.: coteţ
• kotkoriéci: felszegi fn [Föld.]
• kotkoriéciak: a felszegiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, a faluvégen laktak)
• kotoj: kandúr fn [Áll.] Rom.: cotoi
• kotojoz: „udvarol" a kandúr ige
• kotor: maradvány, csonk fn
• Kotyor: pataknév fn [Föld.]
• kovad (kuvad) a fal: lekopik, lehámlik a festés a falról fr
• kovartiéj: szállás fn
• kovartiéjoz: elszállásol ige
• kovrics: perec fn [Ét.] Rom.: covrig
• kozsuók: báránybőrből készült hosszú felső öltöny fn [Ruh.] Rom.: cojoc
• kozsokár: szűcs fn [Mest.] Rom.: cojocar
• Köblös: ragadványnév fn [Név.]
• küőek: kövek fn
• kökénszilva: kökény fn [Növ.] (Prunus spinosa)
• küőlepcsüő: palacsinta fn [Ét.]
• kölömp¹: fatörzsből kirótt darab fn
• kölömp²: rövid tőke fn [Növ.]
• kölönte: kis laposfejű hal fn [Áll.]
• kölöny: három láb hosszú hasítatlan fatő fn
• költ: fát vagy valami mást szállít ige
• kömién: erdei kömény fn [Növ.] (Peucedanum palustre)
• köntörfal: fenékrúgás fn
• könyök: hajlás fn
• könyörödös: húsgombóc leves fn [Ét.]
• könyü: könny fn
• könyves: könnyes mn
• Köpe: családnév fn [Név.]
• köpec, küpec: tócsa fn
• köppöl: csipked, kikezd (inkább szárnyasokra mondják) ige „A verebek mind leköppölik a csërësnyiét."
• körtve: körte fn [Növ.]
• kösöntyü¹: melldísz, a népviselet része fn [Ruh.]
• kösöntyü²: melltű, mellboglár, amellyel a nagy kendőt a mellen összetűzik fn [Ruh.]
• küőjszál: kőszikla fn [Föld.]
• kötüőfiék: tojáshím fn [Ünn.]
• köviérmalter: vakolásra használt, több meszet tartalmazó malter fn [Ház.]
• krinta: sajtnyomó teknő fn [Eszk.]
• krizántin: krizantém fn [Növ.] (Chrysanthemum indicum)
• krojtor: szabó fn [Mest.] Rom.: croitor
• kuckora: →apa- vagy →anyatárs fn [Rok.]
• kucsukál: szendereg ige
• kucsul: alszik, lefekszik ige [Gyer.]
• kucu: tejfog, fogacska a gyermeknél fn [Gyer.]
• kujak: ököl fn [Test.]
• kuka: maszkos szereplő a boricatáncban fn [Ünn.]
• Kukella: ragadványnév fn [Név.]
• kukërca: a frissen borjúzott tehén teje felfőzve fn [Ét.]
• kukuj: púp a fejen fn [Orv.] Rom.: cucuj
• Kukujiél: hegynév fn [Föld.]
• kukukvirág: berki szellőrózsa fn [Növ.] (Anemone nemorosa)
• kukurujz: kukorica fn [Növ.] (Zea mays)
• kulcsoluódik: összekapcsolódik ige
• kulcsvaskötiés: a falat megerősítő vaskötés fr [Ház.]
• kupa¹: bodonkút fn [Ház.]
• kupa²: régi űrmérték fn [Mért.] ((= 1,56 l; 16 kupa = 1 régi véka = 25 l; 4 régi véka = 1 köböl)
• Kupa³: ragadványnév fn [Név.]
• kupafa: gömb juhar fn [Növ.] (Acer platanoides)
• kupás: cseréplezáró a tetőn fn [Ház.]
• kurál: kezel, gondoz ige
• kurcsa: kaptány fn [Ruh.]
• kuria¹: községi kocsma fn
• kuria²: udvarház fn [Ház.]
• kurkál: zavar ige Rom.: a curca
• kurti: férfi ujjas fn [Ruh.]
• kurucvijz: pálinka fn [Ét.]
• kusruva: kis ruha, kisebb keszkenő fn [Ruh.]
• kujszkora, kujszkura: →apa- vagy →anyatárs fn [Rok.]
• kutgárdja: kútkáva fn
• kutia: doboz fn Rom.: cutie
• kutrovás: kútkeret fn
• kutyaepër: fejes mangolt fn [Növ.] (Blitum capitatum)
• kutyakapor: ebszékfű fn [Növ.] (Matricaria inodora)
• kutyatej: kis-sár fűtej, farkaskutyatej fn [Növ.] (Euphorbia esula, cyparissias)
• kücsüke: kicsi, kis mn
• küjebb: kintebb hsz
• küjjel: kívül hsz
• külü: erdei tisztás fn [Föld.]
• küpiéc: sokat ivó mn
• küpiéckedik: kelletlenül iszik ige
• küpü: krumpliprés fn [Eszk.]
• küpül: köpül ige
• kürtüő, kürtü: kémény fn
• küssebb¹: fiatalabb mn
• küssebb²: kisebb mn
• küssö: külső hsz
• küjszürü: köszörű fn [Eszk.]
• küzsdiég: kisded fn [Gyer.]

L, Ly

• láb¹: dűlő fn [Föld.]
• láb²: a fal síkját meghatározó, befalazott deszkadarab fn [Ház.]
• lábbeduguó: fatalpú cipő bőr vagy vászon borítással fr [Ruh.]
• láb-föld, láf-föld: nagyobb földdarab, kb. 1/3 km hosszú fr [Mért.]
• laboda: út menti laboda fn [Növ.] (Atriplex patulum)
• Lackuó: családnév fn [Név.]
• laf: hosszirányban elhelyezett tégla fn [Ház.]
• lag: lakk fn
• lájbi: mellény fn [Ruh.]
• lajkuó: rest, lomha mn
• lajtorja¹: a szekér oldaldeszkái fn [Eszk.]
• lajtorja²: létra fn [Eszk.]
• lakadalom: lakodalom fn [Ünn.]
• lakuóca: mátkaság fn [Rok.]
• lákom: telhetetlen mn Rom.: lacom
• lámpi: lámpa fn
• láncos: tojáshím fn [Ünn.]
• landauër: hintó, négykerekű, kétajtós nehéz kocsi fn
• lang: láng fn
• lapi: levél fn [Növ.]
• lapjas: lapály fn [Föld.]
• lapocka: sulyok, kellék a boricatánchoz fn [Ünn.]
• lappancs: csapóajtó fn
• laptua: labda fn
• laskasirittüő: tésztanyújtó fn [Eszk.]
• lájszni: →láb fn [Ház.]
• lator: férjes asszonyok szeretője fn
• lebedeg¹: a torokfájás egyik fajtája fn [Orv.]
• lebedeg²: nyeldeklő fn
• lebëlget: csintalankodik ige
• liéceliés: a lécekfelszegelése a szarufára fn [Ház.]
• leducolták: letaposták ige
• leffëg: lanyhán megy ige
• leffentyü: fülcimpa fn [Test.]
• leffës: lelógó mn
• leffës ember: lanyha, lágy ember fr
• liégej: többnyire cserefából készített víztaroló edény (nagy kulacs), melyben a mezőre, erdőre szokták vinni a vizet fn [Eszk.] →borbojuó
• legiénviérëcske: erdei lednek fn [Növ.] (Lathyrus sylvestris)
• liéjha: az ágas két végét összekapcsoló fa a nyújtófa alatt fn [Eszk.]
• lekucorodik: leguggol ige
• lelkënd: lélegzik ige
• lënge¹: langyos mn
• lënge²: nincs jól felöltözve mn „Oan lënge vagy."
• lënge ruha: vékony vagy bő ruha fr [Ruh.] „Ne oan lënge ruhában mënny ki, hideg van!"
• liénia, linia: vonalzó fn [Eszk.]
• lepall: leráz ige
• lepallja: lepucolja ige
• lepcsëg: ugrál a sárban ige „Ne lepcsëgj a sárbo, mind lepërëckiélsz."
• lepcsël: pancsol ige
• leptibe: lassan mn
• liéscsián: lestyán, leustyán fn [Növ.] (Levisticum officinale)
• liéjsz: leszel ige
• leszakajszt: leszakít ige
• lëttem: születtem ige „Ién akko lëttem, miko a muszkák biéjüőttek a Tëmësën, miko ujra kapálták a pityuókát (1849. június 6.)"
• leviélkiék: tojáshím fn [Ünn.]
• liévendüő: jövendő hsz
• lián, liánocska: leány fn
• lik¹: lyuk fn
• lik²: szűk utca fn [Föld.]
• likas ruzsás: hímzésminta fn
• lili: ügyetlen mn
• lin: gallér fn [Ruh.]
• lingár: édes mn
• linka: zöldes pálinka fn [Ét.]
• luóbaduguó: hám fn [Eszk.]
• loboguó¹: forrás fn (inkább szénsavas)
• loboguó²: zászló fn
• loboguó vijz: fövő víz fn
• luófinggomba: óriási pöfeteg fn [Növ] (Langermannia gigantea)
• luófrál: céltalanul járkál, lábatlankodik ige
• lohamik: lohad ige
• loncsog: áztatja magát az esőben ige
• lopáj: lapály fn [Föld.]
• lostila: aki igen sokat beszél mn
• lot: lat fn [Mért.]
• löcskönös: híg leves fn [Ét.]
• lüődörc: helytelen, rossz gyermek mn
• lüőjtüő: lejtő fn [Föld.]
• lug: mosószer fn
• luptájzik: küzd, harcol ige Rom.: a lupta
• lüdiérc¹: lidérc fn
• lüdiérc²: tojáshím fn [Ünn.]
• lütyül: iszogat ige

M

• macsi: ló fn [Gyer.]
• macska: nyalánk, torkos gyerek fn [Gyer.]
• macskafa: a szarufát összekötő gerenda fn [Ház.]
• macskanyom: hímzésminta fn
• madársuósdi: erdei madársóska fn [Növ.] (Oxalis acetosella)
• mádra: gyomorszáj fn [Test.]
• magmarha: tenyésztő állat fn [Áll.]
• magos: magas mn
• Magura: hegynév fn [Föld.]
• magyaruó: mogyoró fn [Növ.] (Corylus avellana)
• majmuc: majom fn Rom.: maimuţă
• májos: májas fn [Ét.]
• majtiég: majd, aztán hsz
• makkolás: a szarufa és a gerenda összeillesztése fn [Ház.]
• mákuó: nagymama fn [Rok.]
• makris: közönséges borbolya fn [Növ.] (Berberis vulgaris)
• makverüő: vakmerő mn
• mákvirág: mák, pipacs fn [Növ.] (Papaver somniferum, rhoeas)
• máliékörte: körtefajta fn [Növ.]
• malinág: zselnice meggy fn [Növ.] (Padus racemosa)
• mámá: anya fn [Gyer.]
• mán: már hsz
• máno, málno, málla, mállo: málna fn [Növ.] (Rubus idaeus)
• mánolapi: hímzésminta fn
• mánta: ügyetlen mn
• mánus: óramutató fn
• manyajz: párzik a kakas ige
• mányi: nagyanyó fn [Rok.]
• mápuó: nagyapó fn [Rok.]
• maradian van: beteg fr [Orv.]
• margariétás: tojáshím fn [Ünn.]
• margitvirág: tojáshím fn [Ünn.]
• marin: mérges vérkelés fn [Orv.]
• mars: induló fn
• martilapi: martilapu fn [Növ.] (Tussilago farfara)
• masina¹: bármilyen motorhajtotta gép fn (pl. favágógép)
• masina²: gyújtó fn
• masina³: mozdony fn
• masingever: gépfegyver fn Ném.: das Maschinengewehr
• masirojz: menetel ige
• massing: gyapotfonal fn
• majszkabál: álarcosbál fn
• majszkura, majszkara: álarcos, farsangi alakoskodó fn [Ünn.]
• majszlag: csattanó maszlag fn [Növ.] (Datura stramonium)
• matat: motoszkál, tesz-vesz ige
• matigál: nyúlkál ige
• matola: motolla fn [Eszk.]
• matuf: meszelő fn [Eszk.]
• majzitláb: mezítláb mn
• më: mert ksz
• mié: miért nm
• me!, mesze!: tessék isz
• medregoj, merdegoj: meredek domboldal fn [Föld.]
• medvegomba: édes vargánya fn [Növ.] (Boletus scaber, aerus)
• mëgcsinálja: megrontja ige
• mëgehül: megéhezik ige
• mëgënged: megbocsát ige
• mëggyuón: megkonfirmál ige
• mëghájad: megtelik ige
• mëghaltol: megállít ige Ném.: Halt!
• mëgkiéntelenëdik: megkeseredik ige
• mëgkovájszolták a kenyeret: a →küpün áttört főtt →pityuókával összegyúrták a lisztet majd hozzáadták a →cüőköt fr
• mëgmejjeszt: malacot, tyúkot leforráz, szőrtelenít ige
• mëgmerett: megmerevedett, meghalt ige
• mëgnyuvajszt: megfojt ige
• mëgöklel: szarvával megdöf ige
• mëgolvas: megszámol ige
• mëgparasztul: megőrül ige
• mëgpattintja jaz ablakot: megnyitja az ablakot, résnyire nyitja fr
• mëgszerencsiéjz: felköszönt ige [Ünn.]
• mëgszonnyult: szomjas lett ige
• mëgtikkad: megfullad ige
• mëgtromfol: kicsúfol, fölé kerekedik ige
• mëgügyel: megfigyel ige
• mëgviérül: megbetegszik, meghűl ige [Orv.]
• mëgvigyájz: megfigyel ige
• mejje: melle fn [Test.]
• mejjiék: szövőszál fn
• mejjes: férfi felöltő fn [Ruh.]
• mënëk: megyek ige
• mënën, mënyën: megy ige
• mënj a pupec likábo: menj a fenébe fr (gúny)
• mënünk: megyünk ige
• miérëg: genny fn [Orv.]
• merëkje: kis boglya fn [Mért.]
• mërén, mimmërén, mindmërén: mindig, állandóan, folyton msz
• merënde: eleség fn [Ét.]
• merëndiél: az erdőre vagy mezőre menőnek élelmet pakol ige
• merëndés ruha, merënderova: amibe az élelmet teszik fr [Eszk.]
• mesdënye: fiatalon kivágott fa, facsemete fn
• mejsszünnen, mejsszürröl, mejsszünni: messziről hsz
• Meszes: ragadványnév fn [Név.]
• meszesëk: a pürkereciek gúnyneve fn [Név.] (gúny, itt működtek a mészégetők)
• met: mert ksz
• metëk!: tessék isz
• metiéltës: laska, tészta fn [Ét.]
• miézga: gyanta, fanedv fn
• miézkörte: körtefajta fn [Növ.]
• mián: miatt ksz
• micsa: micsoda nm
• Micsuók: ragadványnév fn [Név.]
• mihej: műhely fn
• mikuó: mikor nm
• mindamënnen: mindannyian, mindnyájan nm
• mindenünniét: mindenünnen nm
• mindiétig: még mindig nm
• mindmerién: mindig nm
• minnyát: azonnal hsz
• mintseb: mintsem nm
• minyen: milyen nm
• mirha: illatos olaj fn
• mirigy: pestis fn [Orv.]
• miskulál: mismásol, elken ige
• Mityi: ragadványnév fn [Név.]
• mivelüődiés: művelődés fn
• mivelüődik: művelődik ige
• mives nap, mies nap: hétköznap fr
• mijziéria: szemét, szemétség, mocsok, mocskosság fn
• moc: fülhaj fn [Test.]
• mocsoliék¹: lucskos, piszkos mn „Mocsoliék idüő van.”
• mocsoliék²: moslék fn
• mogyoruóajj: tojáshím fn [Ünn.]
• mokán, mokány: juhászattal foglalkozó barcasági román fn
• mokendál: mellébeszél, hazudik ige
• mon: mony fn [Test.]
• muónár: molnár fn [Mest.]
• muónárharang: pléhkolomp, amelyet a →kukák az övükre kötöttek fn [Ünn.]
• monos, monyos: ménló fn [Áll.]
• mortyol, mortyikál: gyúr ige
• mostan: most hsz
• mojszt: almacsutka fn
• mozajk: műkő fn [Ház.]
• Mucsa: ragadványnév fn [Név.]
• mukkër: álszent mn „Micsa mukkër niépsiég!"
• mula: rest mn
• mur: kőfal fn [Ház.]
• Murgyi: ragadványnév fn [Név.]
• murok: sárgarépa fn [Növ.] (Daucus carota)
• musaciél: kamilla, orvosi székfű fn [Növ.] (Matricaria chamomilla)
• muskotár: muskotály fn
• mujszi: álomszuszék mn
• mujszka: orosz fn
• mutál: halaszt, elhalaszt ige Rom.: a muta
• mutajssza: mutassa ige
• mutajszt: mutat ige
• mutuj: hallgatag, ügyetlen ember mn
• mü, münk, mink: mi nm
• münköt: minket nm

N, Ny

• nádat hujz: a plafondeszkára nádat szegez fr [Ház.]
• nádszeg: a nád felveréséhez derékszögben meghajlított szeg fn [Ház.]
• nagyhájz: díszszoba fn [Ház.]
• nagykalán: levesmerő fn [Eszk.]
• nagykalapos: rossz szellem fr
• nagyobb: idősebb mn
• nagyrova: nagykendő fn [Ruh.]
• napa: anyós fn [Rok.]
• naviétázik: ingázik ige Rom.
• nié!: nézd! isz
• nedruó: ügyetlen mn
• nefelejcs: tojáshím fn [Ünn.]
• nehiéssiég: légzési nehézség, asztma fn [Orv.]
• nekitüőkked a Nap: rásüt a Nap fr
• nem vëgyülök oda: nem avatkozom be fr
• niémet¹: keringő fn [Ünn.]
• niémet²: osztrák fn
• nërávás: makrancos ló mn Rom.: nărăvaş
• nësëntok: gyáva mn „Nesentok gyermëk!"
• nejsze!: tessék! isz
• noglájdni: csavarfejező fn [Eszk.]
• notárius: jegyző fn [Mest.]
• numáj: „nem még", már nem ksz Rom.: numai
• nut: vájat (→nut és →fiéder) fn [Ház.]
• nyad, nyuvad: fullad ige
• nyakángat: szundikál ige
• nyákja van: ideges, zsémbes fr
• nyaliság: édesség fn
• nyám: rokonság fn [Rok.] Rom.: neam
• nyápic: sovány, gyenge mn
• nyári nyihoguó: tavasszal született csikó fr [Áll.]
• nyás: nyárs fn [Eszk.]
• nyáshordozuó: szerep a boricatáncban fn [Ünn.]
• nyáskál: nyűgölődik, mindenhová felmászik, járkál ige
• nyeg: nyög ige
• Nyién: falunév fn [Föld.]
• nyiforog: nyikorog ige
• nyihoguó: csikó fn [Áll.]
• nyikháj: sovány, gyenge mn
• nyirett: nyírott mn
• nyivog: cincog ige
• nyugudik: nyugszik ige
• nyugut: nyugat fn [Föld.]
• nyugutt: nyugodt mn
• nyulacska: széleslevelű gyapjúsás fn [Növ.] (Eriophorum latifolium)
• nyulasok: a csernátfalu-alszegiek gúnyneve fn [Név.] (gúny, közel voltak a mezőhöz)
• nyulrakottya: terjőkekígyószisz fn [Növ.] (Echium vulgare)
• nyuszojuó: nyoszolyó fn
• nyuszojuóasszon: nyoszolyóasszony, aki a kontyolást végzi fn [Ünn.]
• nyuvasztuó: fojtó mn
• nyüslet: járkál ige
• nyüstye, nyüst: szövőszék kellék fn [Eszk.]

O, Ó

• oan: olyan ksz
• Uóber: ragadványnév fn [Név.]
• uóbiégat: sirat ige
• uód: old nm
• uódalluó: hegyi mellékút fn [Föld.]
• odaltok mënën: oldalosan megy fr
• uódarol: járkál ige
• odatüőkked a Nap: odasüt a Nap fr
• odor: a csűr hátsó része, ahol a pelyvát szokták tartani fn [Ház.]
• uófok: rossz szellem fn Ném.: der Alf, der Olf
• ojvás: marhalegelő fn [Föld.]
• okula, okuláré: szemüveg fn
• olávirág: körömvirág fn [Növ.] (Calendula officinalis)
• olta: óta hsz
• oltott: kocsonya fn [Ét.]
• ondok¹: lehetetlen mn
• ondok²: utálatos mn
• ondokol: haszontalanul bíbelődik, lehetetlenkedik, nyugtalankodik ige
• ontok: átdobó fonal fn
• orca, orcája: arca fn [Test.]
• ordaleves: ordából és kenyérszeletekből készített leves, amelyet gyermekágyasnak vittek →radinába fn [Ét.]
• orotta: irtotta ige
• orotvány, orotván: irtovány fn
• ojsztág, ojsztán: azután, majd ksz
• uótottszilva: szilvafajta fn [Növ.]
• ovas: avas mn
• ovul: avul, megavul ige
• ozsonna: uzsonna fn [Ét.]

Ö, Ő

• öklik: gömbölyödik, nő ige (csak cseresznyére és meggyre mondják) „Öklik mán a csërësnye."
• ökörfarkorruó: keskenylevelű ökörfarkkóró fn [Növ.]
• Ördögbiérce: hegynév fn [Föld.]
• ördögborda: lándzsás útifű fn [Növ.] (Plantago lanceolata)
• orgonál: vonít ige
• üőrharang: vörösrézből készült csengő a boricánál fn [Ünn.]
• öjsszeadta magát valakivel: megnősült, férjhez ment fr
• öjsszeduccol: összetapossa ige
• öjsszeharagusznak: megharagszanak egymásra ige
• öjsszekurkál: összezavar, összekuszálja a szálakat ige Rom.: a curca
• öjsszepogácsál: a penészes széna darabokba összeáll ige
• öjsszetácskál: összetör, széttör ige
• östve: este fn
• ösven, ösveny: ösvény fn [Föld.]
• üőjszember: hiedelemlény fn
• üőjszivirág: őszi kikirics fn [Növ.] (Colchicum autumnale)
• öjszve: össze ik

P

• paciérozik: sétál, csinosan kiöltözik a sétához ige Ném.: spazieren
• pad: láda fn [Bút.]
• padol: padlózattal ellát ige [Ház.]
• Paizs: családnév fn [Név.]
• Pajor¹: családnév fn [Név.]
• pajor²: csimasz fn
• pajta: istálló fn [Ház.]
• pakiét: csomag fn Rom.: pachet
• pakktartuó: csomagtartó fn [Eszk.]
• pakura: kőolajtermék fn
• paláj: lapály fn [Föld.] „Sok paláj van itt a mü hëgyünkön, palájos jaz egiész hejj."
• Pálandor: ragadványnév fn [Név.]
• pall: ver ige
• Pancsi: ragadványnév fn [Név.]
• Pancsuó: dombnév fn [Föld.]
• pánk: pók fn [Áll.]
• pánkálluó: pókháló fn [Áll.]
• pánkuó: fánk fn [Ét.]
• pápá: étel fn [Gyer.]
• papalma: almafajta fn [Növ.]
• papkiszuromszëmëdët: margitvirág fn [Növ.] (Chrysanthenum leucanthemum)
• papmonya: pirosló hunyor fn [Növ.] (Helleborus purpurascens)
• pappiros: papír fn
• papusa¹: csomócska fn „Ë papusa dohány."
• papusa²: kis sütemény, kifli fn [Ét.] (α alakú)
• paráj: pénz fn [Ker.] Rom.: parai (120 paráj = 100 bani = 1 leu)
• parajszhus: lábikra fn [Test.]
• párgámënkörte: körtefajta fn [Növ.]
• párnahiéj: párnahuzat fn
• parrag: parlag fn
• Partamás: ragadványnév fn [Név.]
• Partin: családnév fn [Név.]
• passadojz: ásít ige
• pájszer: lyukasztó fn [Eszk.] Ném.
• pájszos: szorosan illeszkedő, találó mn
• pájsztorbotos: tojáshím fn [Ünn.]
• patikáros: patikus, gyógyszerész fn [Orv.]
• patkonca: packona mn
• patkuós: tojáshím fn [Ünn.]
• patrakonya: vízpart melletti csigolyás fn [Föld.]
• pëcil: pórul jár ige Rom.: a păţi
• peddig, pediglen: pedig ksz
• peheteg: sütőkemence seprű fn [Eszk.] →peneti
• pejpën: selypen mn
• pëlhi: pehely fn
• Peltán: családnév fn [Név.]
• pëna: toll fn
• pëndële: alsóing fn [Ruh.]
• pënëti, pënëte, pëmëte: sütőkemence seprű fn [Eszk.]
• Pënzurát: ragadványnév fn [Név.]
• Pënzurát: ragadványnév fn [Név.]
• pëpëcskëdik: sokat vesződik valamivel, babrál, aprólékoskodik ige
• piépeskörte: körtefajta fn [Növ.]
• pëpsz: a pulyka csőre feletti húsképződmény fn [Test.]
• peráj: gomb fn
• përëckiél: spriccol ige →pirickol
• përëckëlüő: meszelő fn [Eszk.]
• përëfërnális leviél: a leány hozományának jegyzéke fr
• periém: prém fn
• përëjszlën: orsónehezék fn [Eszk.]
• përëjszlënalma: almafajta fn [Növ.]
• përgël: pörköl ige
• përnyike¹: foltos kosbor, vitéz kosbor, sömörös kosbor, agárkosbor fn [Növ.] (Orchis maculata, militaris, ustulata, morio)
• përnyike²: madárfészek fn [Növ.] (Neottia nidus avis)
• përpënce: terpentin olaj fn
• përse: a kerékagy vasbélése fn [Eszk.]
• përtli: szalag fn
• pesmëg: a kemence és a fal közötti hely fn [Ház.]
• pest: kemence fn [Ház.]
• pëjsztërës: zöldfuszulyka leves fn [Ét.]
• pëjsztërkëdik: kakaskodik ige
• pëjsztërnuók: pasztinák fn [Növ.] (Pastinaca sativa)
• pët: hímvessző fn [Test.]
• piétërpëtügomba: közönséges ízletes kucsmagomba, hegyes kucsmagomba fn [Növ.] (Morchella esculenta vulgaris, conica)
• pëtërzsejëm: petrezselyem fn [Növ.] (Petroselinum sativum)
• pikszis: doboz fn
• piliszka: puliszka fn [Ét.]
• pilonál: →pityuókát gyomtalanít ige (vakk-kapálás)
• pimpuó: barka fn [Növ.]
• pimpuófa: fehér fűz, mandulalevelű fűz, csigolyafűz, törékeny fűz fn [Növ.] (Salix alba, triandra, purpurea, fragilis)
• pintino: a ló különös jele, foltja fn
• Pipás: ragadványnév fn [Név.]
• pipe: kisliba fn [Áll.]
• pipi: érzékeny nő fn
• pirickol: spriccol ige
• pirintyuó: kicsi mn
• piriszke: élősködő tapló fn [Növ.] (Polyporus squamosus) →pisztiricgomba
• pirijsznye: penész fn
• piritus: szesz fn
• pirkál: firkál ige
• Pirkuó: ragadványnév fn [Név.]
• pirkolics: ördög fn
• Piroska: családnév fn [Név.]
• pisleny, pislen, piszlenke: csirke fn [Áll.]
• pisojog: huncutul mosolyog ige
• piszifüle: apácavirág fn [Növ.] (Nonnea pulla)
• Piszika: ragadványnév fn [Név.]
• pisztiricgomba: élősködő tapló fn [Növ.] (Polyporus squamosus)
• pisztrang: pisztráng fn [Áll.] (Salmo trutta morpha fario)
• piszuka: a fűzfa pimpója, barkája fn [Növ.]
• pitin, pintin: vörösrézből készült csengő a boricánál fn [Ünn.] →üőrharang
• pittyiéziés: gyermekjáték. Két gyerek játsza, öt szép, gömbölyű kővel (→pittyküő). Sorra dobják fel a köveket a földről, a visszaesőket közben elkapja, egészen addig, amíg egyet is le nem ejt. fn [Gyer.]
• pittyküő: a →pittyiéziéshez szükséges kerek kő fn [Gyer.]
• pitvar: a tornácról nyíló szoba fn [Ház.]
• pityuóka: krumpli, burgonya fn [Növ.] (Solamen tuberosa)
• pityuókás kert: krumplisföld fn [Föld.]
• plajbiéjsz: írószer fn [Ném.]
• plansuó: betonból kiöntött mennyezet fn [Ház.]
• plik: boríték fn Rom.: plic
• plik: boríték fn [Rom.]: plic
• plijsszié: ránc, fodor az ingen fn [Ruh.]
• pocor: tormásleves fn [Ét.]
• pofos: pufók mn
• pogácsa him: hímzésminta fn
• poha: puha mn
• poharas: hímzésminta fn
• poján: erdei tisztás fn Rom.: poiană
• pojva: pelyva fn
• puók: himlő fn [Orv.]
• Puóki: ragadványnév fn [Név.]
• pokla: a juh méhlepénye fn [Test.]
• pokolsziél: guta fn [Orv.]
• pokolszüőr: pehely fn
• puól: Napoleondor fn [Ker.] Rom. (1 Napoleondor = 20 Frank)
• polgár: aki a vármegye hirdetéseit, közhíreit kidobolta vagy kikürtölte fn [Mest.]
• pomána: ajándék fn Rom.: pomană
• ponk: hegyhát kiemelkedő dombja fn [Föld.]
• popa: kenyér fn [Gyer.]
• puópa: román pap fn [Mest.]
• puórájsz: szőrkötél fn
• porció: adag fn
• porgomba: bimbós pöfeteg fn [Növ.] (Lycoperdon perlatum)
• poroncs: parancs fn
• porond: pázsit, gyep fn [Növ.]
• porong¹: szövésnél használt vászonterítő fn
• porong²: vászonfeszítő fn [Eszk.]
• poronyu: porhanyós mn
• portika: fazék fn [Eszk.]
• pojszkona: packona mn „Nem tejjes virág, pojszkona szëkfü."
• pojszkonál: kendert vagy lent nyű ige
• pojszt: őrhely fn
• potyol: klopfol, kiklopfol ige
• puózma: a karóba rakott szénát ezzel fogatták le fn [Eszk.]
• puóznál: tűzdel ige
• Pozsár: családnév fn [Név.]
• puózsicsa: a subán lévő bőrszegés fn
• Prázsmár: falunév fn [Föld.]
• prázsmári kemence: nagy, idomtalan fr „Akkora, mint ë prázsmári kemence."
• priédál: pazarol, tékozol ige
• prëpedit: sovány, gyenge mn
• priccsësnadrág: gyapjúból szőtt , alól a lábra szoruló nadrág férfiaknak fn [Ruh.]
• Princ: ragadványnév fn [Név.]
• protëstál: ellenez ige
• puccol: vakol ige [Ház.]
• puccolás: vakolat fn [Ház.]
• puffogtató: harangvirág fn [Növ.] (Campanula glomerata, carpatica, persicifolia)
• pujkakörte: körtefajta fn [Növ.]
• pujna: kenyér fn [Ét.]
• pundra: bunda fn [Ruh.]
• pupec¹: rosszaság, rossz gyermek fn [Gyer.]
• pupec²: fene, rossz betegség fn
• pupu: papucs, lábbeli fn [Gyer.]
• pusmog: suttog ige
• putrigájos fa: korhadt fa fr

• prücsök: tücsök fn [Áll.] (Gryllus domesticus)
• prüsszög: tüsszög ige
• pünkösti: pünkösd fn [Ünn.]
• pünköstivirág: zergeboglár fn [Növ.] (Trollius europaeus)
• püpül: iszik ige [Gyer.]
• Pürkerec: falunév fn [Föld.]

R

• ráadja magát: beleegyezik fr
• rabszekiér, raba: targonca fn [Eszk.]
• radina: gyermekágyas asszony meglátogatásakor vitt eledel, ajándék fn
• radinába mënën: újszülött meglátogatása fn [Ünn.]
• ragadáj¹: ragadós mn (Galium aparine)
• ragadáj²: ragadós galaj fn [Növ.]
• rajtaja: létra fn [Eszk.]
• rakottya: csüngő barkafűz fn [Növ.] (Salix caprea)
• ramajz: fatörzsből kirótt darab fn
• ránga: szerelővas fn [Eszk.] Rom.: rangă
• ráporos: kiütéses mn [Orv.]
• raport: jelentés, kihallgatás fn
• rapsin: mezei egér fn [Áll.] „Vigyázz Zsuzsi, më a lábadközi fut a rapsin!"
• rájszer: körömpucoló kés a lovaknál fn [Eszk.]
• Rëbëka: ragadványnév fn [Név.]
• riéce: kacsa fn [Áll.]
• riéciés: hímzésminta fn
• Rëgát: a román ókirályság fn [Föld.] (Oláhország)
• reguta: újonc fn
• rejtëz: ijedezik ige
• rëkcumojz: szid, megdorgál ige
• riékli¹: gyerek ing fn [Ruh.]
• riékli²: női ruhaderék fn [Ruh.]
• rëndvel-rëndvel: néha-néha fr „Rëndvel-rëndvel ellátogat a tesviérjini."
• Renkács: ragadványnév fn [Név.]
• repcsin: tarlórépa fn [Növ.] (Brassica rapa)
• rëzëdëncia: lakás fn [Ház.]
• rezes: a pálinka ereje, melyet a tisztálás elején próbául elvesznek, rézelő fn [Ét.]
• ribál: tép, cibál ige
• rideg: sovány ige
• rif: kistarhús a marha melléből fn [Ét.]
• rihi: komolytalan mn
• rijik, rejik: rájuk nm
• riktol¹: rendbe szed, rendre utasít ige „Mëgriktolta a gyermëkët." →rëkcumojz
• riktol²: megnyesi, elrendezi a fa koronáját ige
• rittam: rajtam nm
• rittunk: rajtunk nm „Rittunkon aluól vuót, a szomsziédnitt."
• rittyegtet: csattogtat ige
• rittyegtetüő: pásztor mn
• ruóbozik: szaladgál, szalad, siet ige
• rodli: szánkó fn [Eszk.]
• rogozsina, rogozsin: gyékény fn Rom.: rogojină
• ruók: kabát fn [Ruh.]
• rokinca: szekérkellék fn [Eszk.]
• rokoja: alsószoknya fn [Ruh.]
• rokojás: tojáshím fn [Ünn.]
• ruóma: a →ruómázáshoz szükséges meghegyezett végű bot fn [Gyer.]
• ruómázás: gyermekjáték. A gyerekek meghegyezett botokat (→ruóma) dobálnak a földbe, hogy azok beálljanak. Cél az előzőleg beállított botok kiütése. fn [Gyer.]
• roncika: rongy fn
• rongy: fehérnemű fn [Ruh.]
• rongya: amit mosóba tesznek, szennyes fn
• roppang: eresztőgyalu fn [Eszk.]
• rossz sziél iérte: lebénult, megmerevedett fr [Orv.]
• rostálja a lisztet: szitálja a lisztet fr
• rozmarint: rozmaring fn [Növ.] (Rosmarinus)
• ruózsabimbuó: hímzésminta fn
• ruózsacsokor: tojáshím fn [Ünn.]
• ruózsás: hímzésminta fn
• rozsdások: a zajzoniak gúnyneve fn [Név.] (gúny, a sárgás színű borvíz miatt)
• rozsolis: pálinkafajta fn [Ét.]
• rozung: vörös fn
• rozungebe: kanca fn [Áll.]
• ruca: kacsa fn [Áll.]
• rudas: mézes pogácsa fn [Ét.]
• rukit: háztetőt felújít, megjavít ige [Ház.]
• rukkol: katonának bevonul ige
• rusnya: csúnya mn
• rutafü: kerti ruta fn [Növ.] (Ruta graveolens)
• ruva: amit mosóba tesznek, szennyes fn
• ruzsa: rózsa fn [Növ.] (Rosa)
• ruzsina: kalap fn [Ruh.]
• ruzsincëm, ruzsinszëm: vörös ribiszke fn [Növ.] (Ribes rubrum)

S, Sz

• sahuó: savó fn [Ét.]
• sájbni: alátét fn [Eszk.]
• sajinka: selyemkendő fn [Ruh.] „A doktornié asszonnak oan sziép sajinkája van, hogy!"
• sajtol¹: nyom ige
• sajtol²: nyomaszt ige „Valami baj sajtol."
• salamás, sajoma, sajama, sajamás: medvehagyma fn [Növ.] (Allium ursinum)
• saluózás: a betonozás előtti forma elkészítése deszkából ige
• Sankuó: ragadványnév fn [Név.]
• sápa: homok és cement keveréke fn
• Sárancsi: családnév fn [Név.]
• sárgerenda: a falra támaszkodó gerenda fn [Ház.]
• sárig: sárga fn „Sárigciérnás ing."
• sárigciérnás ingësëk: a bácsfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny)
• sárpánt: tetőelem fn [Ház.]
• sarval: gyalul, reszel ige (pl. káposztát)
• sarvaluó: káposztagyalu fn [Eszk.]
• sarvalt: gyalult káposzta, zöldség, savanyúság fn [Ét.]
• sëflet: céltalanul járkál ige
• segiédkiéfer: a szarufát pótló gerenda fn [Ház.]
• segvakaruó: gyepűrózsa fn [Növ.] (Rosa canina)
• seliét: sörét fn
• sër: sör fn [Ét.]
• serëg: fonóház fn
• serëgëjemadár: seregély fn [Áll.] (Sturnus vulgaris)
• serién him: hímzésminta fn
• siérës: sérelmes mn
• siérszik: fáj ige [Orv.]
• sërtëpërtiéskëdik: ügyeskedik, serénykedik ige
• sifitel: összesúrol valamit ige
• siftër: a pótlógerenda neve fn [Ház.]
• sikuótyu: a szövőszék csigái, amelyeken a →nyüstök mozognak fn [Eszk.]
• silla: ár fn [Eszk.]
• simándiskodik: hízeleg ige
• simcgyalu: falcgyalu fn [Eszk.]
• sing: hosszmérték, 62 cm fn [Mért.]
• sinkel: ajándékoz ige [Ném.]: das Geschenk, schenken
• sipirkázik: forog, pörög ige
• sipirkázuó gyermëk: csintalan gyermek fr
• sipo: síp fn
• sirit: sodor ige „Siritett fonal."
• sirittüő: tésztanyújtó fn [Eszk.]
• siska¹: rontó asszony fn
• siska²: csúf, rút mn „Csuf siska asszon."
• sitár: sajtár fn [Eszk.]
• sivit: cincog ige
• skatuja, iskatuja: doboz fn Rom.: cutie
• slájer: mennyasszonyi fátyol fn [Ünn.] Ném.: der Schleier
• slejfol, slájfol: csiszol ige
• slittfájer: simafogú reszelő fn [Eszk.] Ném.
• smëkër: cseles mn Rom.
• smucig: fösvény, fukar mn Ném.: schmutzig
• smulja: a kalapács éle fn
• suógat: kutyát uszít ige
• sohutt: sehol hsz
• sojáto¹: fejes saláta fn [Növ.] (Lactuca sativa)
• sojáto²: salátaboglárka fn [Növ.] (Ranunculus ficaria)
• sokcsillagos: tojáshím fn [Ünn.]
• sokriémüsiég: nagyon félős népség fn (mesékben)
• sollaszt: zaklat ige
• solluó: sarló fn [Eszk.]
• sonyoru: sanyarú mn
• suóp¹: fáskamra, félszer fn [Ház.]
• suóp²: kocsiszín, színalja fn [Ház.]
• sorka: sarka fn
• sorkantju: sarkantyú fn
• sorok: sarok fn
• sorokja: saroglya, szekéralkatrész fn [Eszk.]
• suósdi, madár suósdi: erdei madársóska fn [Növ.] (Oxalis acetosella)
• soson: hócipő, sárcipő fn [Ruh.]
• suóstej: a savótól elkülönített savanyútej fn [Ét.]
• sovad: suvad ige
• söveg: süveg fn [Ruh.]
• spalit: az ablak oldalsó része, ez támasztja az ablaktokot fn [Ház.]
• spáringvas: lapos vas, ebből készítik a patkót fn [Eszk.]
• spicc: faltörő véső fn [Ház.]
• sporhejt: nyílt tűzhely fn [Ház.]
• sraboluó: a répa gyomtalanításánál használt eke fn [Eszk.]
• srajfa: választórúd az istállóban fn
• srapcing: kisebb szorító fn [Eszk.] Ném.
• stafiérung, stafirung: hozomány fn
• stáfol: szekértengelyt javít ige
• stelázsi: polcos konyhaszekrény fn [Bút.]
• stig: porozógyalu fn [Eszk.]
• stik: fiókgerenda fn [Ház.]
• stokkhammer: fahasító kalapács fn [Eszk.] Ném.
• stolzfájer: durva reszelő fn [Eszk.] Ném.
• stráfos, sráfos: csíkos mn
• striég, sriég: ferde mn Ném.: schräg
• striégláb, sriégláb: ferde támaszfa fn [Ház.]
• stucnilik: hályhacsőlyuk a falon fn [Ház.]
• stukaturdeszka: mennyezet deszka fn [Ház.]
• stukaturszeg: nádrögzítésre alkalmas szeg (→nádszeg) fn [Ház.]
• suba: rövidebb felső öltöny fn [Ruh.]
• subákol: üt, ver ige
• subër: segítségével elzárták a kemence kéményét, hogy a meleg ne menyjen ki fn [Eszk.]
• subluó: habkő fn
• sufri: ágyneműtartó láda, ebben aludtak a gyerekek fn [Bút.]
• suhult: sehol hsz
• suj: nehéz betegség fn [Orv.]
• sujon: sólyom fn [Áll.] (Falco columbarius)
• Suller: Keresztény-havas fn [Föld.] Ném.: Schuler
• summa: összeg fn
• summog: pusmog, halkan beszél ige
• sümölcs: szemölcs a testen fn [Orv.]
• sümüőtyü: szemölcs a testen fn [Orv.]
• suppogtat: megver, elver ige
• surc: kötény fn [Ruh.]
• surul: morzsol ige
• suspláj: függőón fn [Ház.]
• susti-pusi: suttogó mn
• sujszta: aprópénz fn [Ker.]
• suszter: cipész fn [Mest.]
• suszterpánkuó: kemencében sült →pityóka fn [Ét.]
• sutu¹: a kemence melletti rész fn
• sutu²: cserepes kályha fn [Ház.]
• sutyorál: sugdolózik ige
• szacskál: apróra vág, darabol ige
• szacsva: szecska fn [Eszk.]
• száda: szája fn
• szaggatás: az első, szaggatottan húzott harangszó halálesetkor fn
• Szágyor: ragadványnév fn [Név.]
• szajlik: zajlik ige
• szajván: juhakol fn Rom. →ëjsztëna
• szakállszárituó: pad a ház előtt fn [Ház.]
• szakiérol: kínoz, zavar ige
• száldokfa, szádokfa: hársfa fn [Növ.] (Tilia platyphylla)
• szalmapityuóka: hasábburgonya fn [Ét.]
• szalonnás kenyiér: sületlen kenyér fr [Ét.]
• szalu: faragáshoz használt fejsze fn [Eszk.]
• szalutál: tiszteleg ige
• szama: szalma fn [Növ.]
• szamár: téglahordó alkalmatosság: deszkára erősített két szíj fn [Ház.]
• számlik: szántódik ige "Galyos a föd, nehezen számlik"
• számolkodik: magán kívül beszél, haldoklik ige [Orv.]
• szappany: szappan fn
• szappanyvirág: gyepes szappanfű fn [Növ.] (Saponaria ocymoides)
• szárika: nagy, szőrös guba fn [Ruh.]
• szarkaszëm: szemölcs a kézen fn [Orv.]
• szármáli: töltelékes káposzta fn [Ét.] (nem a valódi töltött káposzta)
• szárnyas minta: hímzésminta fn
• szárojz: száraz mn
• szározmaguszilva: szilvafajta fn [Növ.]
• szarvacska: kifli fn [Ét.]
• szarvasbogárka: tojáshím fn [Ünn.]
• szarvastekenüő: kenyérdagasztásra használt teknő fn [Eszk.]
• szász: német fn
• Szászka: családnév fn [Név.]
• százforint: százszorszép fn [Növ.] (Bellis perennis)
• százszorsziép: tojáshím fn [Ünn.]
• sziécs: pusztabérc, erdőn lévő puszta hely, havasi rét fn [Föld.]
• szëdëri: hamvas szeder fn [Növ.] (Rubus caesius)
• szegellet: sarok fn
• sziéje: széle fn
• sziéjin: szélén hsz
• szëkál: mérgesít ige
• szekiércse: szekerce fn [Eszk.]
• szekiérszám: a boglyák szekérmegállókénti elrendezése fn
• szeketlüő szëm maradt: egy sem maradt fr
• szëkfü¹: barát szegfű fn [Növ.] (Dianthus carthusianorum)
• szëkfü²: tojáshím fn [Ünn.]
• szëkfü minta: hímzésminta fn
• szëkfügomba: fűgomba fn [Növ.] (Clavaria botrytis, formosa)
• szëkfüves: tojáshím fn [Ünn.]
• sziékláb: →szelement tartó függőleges oszlop fn [Ház.]
• sziékvántrud: a →sziéklábra támaszkodó →szelemen fn [Ház.]
• sziélajtuó: léces tornácajtó fn [Ház.]
• szelemen: a szarufákat alátámasztó vízszíntes gerenda fn [Ház.]
• sziélfoguó: a szélfuvás hatását ellensulyozó vékonyabb gerenda fn [Ház.]
• szelindek: kutya fn [Áll.] (inkább mesékben)
• szellüőruózsa: tojáshím fn [Ünn.]
• szëmëc: szemérmes mn
• szemiécs: bátor beszédű gyermek, arcátlan, vakmerő mn „Mien szemiécs a ked fija!"
• szëmet: szemét fn
• szëmveriés: igézés fn
• szién: parázs fn
• sziénacsinálni: szénát csinálni fr
• sziénafü: kaszáló fn [Föld.]
• szenetál: valakire valamit rátukmál ige
• szëngyörgyisojáto: mocsári gólyahír fn [Növ.] (Caltha palustris)
• szënkucka: háromszínű ibolya, ebibolya fn [Növ.] (Viola tricolor, canina)
• sziépassszon: forgószél fn
• szër: szegfűbors fn (édes bors, fűszer )„A májat mëgüőrölik, összekeverik ris­kásávol, përgëlt hagymávol, bor­sod, suót, kömiént iés szërt tesz­nek belié.”
• szërkëtál: szerez, szerkeszt ige
• szërre: rendre, sorra nm
• szëttër: szvetter fn [Ruh.]
• szigoru: sovány mn „Oan szigoru vuót, de most köviér."
• sziklán: ciklámen fn [Növ.] (Cyclamen purpurascens)
• szikrázuó: csillagszóró fn [Ünn.]
• szilvamagos: tojáshím fn [Ünn.]
• szimatol: gyengén eszik ige („Szimatol csak a göje.")
• szin: istálló, fészer fn [Ház.]
• szip¹: csorgós kút, melynek a csorgóján inni szokták fn „Szipják a vijzet."
• szip²: mar ige (a kígyó vagy a gúnár)
• szip³: szív ige
• szittyszotty: apránként hsz „Jaz aduósságot csak szittyszotty fizetitëk."
• szives: tojáshím fn [Ünn.]
• szivu: szíj fn [Ruh.]
• szkëpál: szabadul ige Rom.: a scăpa „Alig tudiék jaz árokbuól szkëpálni."
• szuóga: szolga fn [Mest.]
• szokotál: számol, számít ige Rom.: a socoti
• szokotálódik: gondolkodik, fontolgat ige
• szüőlüőgerejzd: hímzésminta fn [Ünn.]
• szomoran: szomorúan mn
• szomoru füjz: tojáshím fn [Ünn.]
• szomoru szives: tojáshím fn [Ünn.]
• Szonda: családnév fn [Név.]
• szuórika: guba fn [Ruh.]
• szorok szombatja: soha fr „Majd megcsájjuk szorok szombatján."
• szorokra hagy: utolsó percre hagy fr
• szotyog: esik, hull ige
• szüőröshátugomba: nyírfa-szőrgomba fn [Növ.] (Agaricus torminosus, Lactarius torminosus)
• szöröske: májfű kökörcsin fn [Növ.] (Anemone hepatica, montana)
• szüőröske: tojáshím fn [Ünn.]
• sztáciuó: megálló fn
• szuguj, szugujiék: szeglet, sarok fn
• szuj: szú fn [Áll.]
• szukk: üdítő ital fn
• szulák: mezei szulák fn [Növ.] (Convolvus arvensis, sepium)
• szulimán: arcfesték, smink fn
• szundi: aki alszik fn
• szuráta: a vértestvérek feleségei fn [Rok.] Rom.: surata →fortád
• szurok: gyanta fn
• szujszák, szujsziék: gabonatartó láda fn [Bút.]
• szükös: szükséges mn
• szüle: szülő fn
• szüvessiég: szívesség fn

T, Ty

• Taizs: családnév fn [Név.]
• takar: szénát gyűjt ige
• taksza: adó fn [Ker.]
• tál: tányér fn
• talabor: kerékkötő fn [Eszk.]
• tallu: toll fn [Áll.]
• talpasok: a hétfalusiak gúnyneve fn [Név.] (gúny, gyalogkatonák voltak)
• talpis¹: jégpatkó a lovaknál fn [Eszk.]
• talpis²: korcsolya, csáklya fn [Eszk.] „A gyermëkëk mind talpissal járnak jaz uccán."
• talpszelemen: →talpvántrud fn [Ház.]
• talpvántrud: →talpszelemen, a keresztgerendákon nyugvó szarufákat tartó gerenda fn [Ház.]
• táltartuó: tányértartó szekrény fn [Eszk.]
• tám: talán, tán ksz
• támajszfa: →huónaljfa fn [Ház.]
• tandi: okatlan mn „No miég ien tandi gyermëkët se láttam, nem tuggya a miatyánkot se!"
• tángyiérforgatás: gyerekjáték, egy legény megforgatta a fatányért, egy leány el kellett hogy kapja, ha nem sikerült zálogot adott, leginkább a →serëgben játszották fn [Gyer.]
• tángyiérka: tányér fn [Eszk.]
• tángyiérkörte: körtefajta fn [Növ.]
• tanorok: eredetileg mezőkerítés, elkerített mező, kaszálórész, hogy az állatok nem menjenek be; később értelmet változtatott: mezőmunkások gyülekezőhelye, itt fogadták fel a kaszásokat, aratókat stb. piachely is volt itt kialakítva fn [Föld.]
• tapiskol: tapos, dagaszt, gyúr ige
• tappot se: egy lépést se fr „Ë tappot se mënëk!"
• tárga: két rudra erősített fatábla pl. téglahordásra fn [Eszk.]
• tarisnya: tarisznya fn [Eszk.]
• tarku: halfajta fn [Áll.]
• tájszli: gallér a ruhán fn [Ruh.]
• tátá: apa fn [Gyer.]
• tatar: ügyetlen mn
• tátogtatuó: oroszlánszáj fn [Növ.] (Antirrhinum majus)
• Tatrang¹: falunév fn [Föld.]
• Tatrang²: pataknév fn [Föld.]
• tavajsziág: tojáshím fn [Ünn.]
• tié, tiéj: tej fn [Ét.]
• tebe: almákkal, szalagokkal feldíszített fenyő a boricánál fn [Ünn.]
• tebiés: terebélyes mn
• tiéborog: tébolyog ige
• tiéfüő, tiéfel: tejföl fn [Ét.]
• tiéglázik: vasal ige (hajdanán felmelegített csiszolt tégla volt a vasaló)
• tehen: tehén fn [Áll.]
• tekenüő: teknő fn [Eszk.]
• tekerüőlevel: szövőszék kellék fn [Eszk.]
• tëlázsi: tányértartó fn [Bút.]
• tëlëmia: túrófajta fn [Ét.] Rom.: telemea
• teljiében: kellős közepén hsz
• tëllafa: a kalyiba elé állított fa, erre akasztottak az edényeket, a ruhákat fn [Eszk.]
• tëllázik: az erdőn lakik szénacsinálás ideje alatt ige
• tiél-tul: innen is, túl is fr
• Tëmës: Tömös folyó fn [Föld.]
• tëmhetetlen: töménytelen hsz
• tiénfër¹: lábatlankodó mn
• tiénfër²: csintalan mn
• tiénfërëg: céltalanul járkál, lábatlankodik ige
• tëng-lëng: lézeng ige
• tiénta: tinta fn
• tënzsikál: duzzog ige
• tëpëllák: ügyetlen mn
• tëpërtyü: töpörtyű fn [Ét.]
• tëplom: templom fn
• tërcs: lisztből való híg keverék, puliszkalé fn [Ét.]
• tëriép, triép: lépcső fn [Ház.]
• terhi: teher fn
• terü: teher fn
• tiés: te is fr
• tëstál: hagyakozik ige
• tiéjsz: teszel ige
• Tiéjszla¹: hegynév fn [Föld.]
• tiéjszla²: hornyoló fejsze fn [Eszk.] →szalu
• tiéjszta: sütemény fn
• tiézsoja: rúd a járom és a szekér között fn [Eszk.]
• tiézsojások: a csernátfalusiak (Vásár utca) gúnyneve fn [Név.] (gúny)
• tigáj: tepsi fn [Eszk.] Rom.: tigaie
• tigva: lopótök fn [Eszk.]
• tik: tyúk fn [Áll.] (Gallus domesticus)
• tikácsol: köhög fn [Orv.]
• tikëluójsz: balfasz mn Rom.: ticălos
• tikmon, tikmony: tojás fn „Naccsága vëgyën tikmonkát, ë pár tikmonyom van, nem vëjszi el?"
• tikva: agy, ész fn [Test.] „Van-en valami abba a tikvádbo?"
• tilnër: segítségével jelölik meg a patkó helyét fn [Eszk.]
• tinargomba: tinóorrúgomba, tinóru fn [Növ.] (Boletus bovinus)
• tincs: vakolat fn Ném.: die Tünche
• tincsël: vakol ige
• tincselüőkalán: vakolókanál fn [Eszk.]
• tinuó: tulok fn [Áll.]
• tipár: sablon, minta fn [Eszk.] Rom.: tipar
• tirimba: rakás fn
• titilinko: tilinkó fűzfahéjból készítve fn
• tobák: dohány fn [Növ.] (Nikotiana tabacum)
• tocsiérvirág: sarkantyúvirág fn [Növ.] (Tropaeolum)
• tuókál: össze-vissza beszél, állandóan jár a szája ige
• tokán: gulyásleves, paprikás fn [Ét.]
• tolluójsz: tarlózik ige
• tom: tudom ige
• Tomos: családnév fn [Név.]
• tongyuó: ügyetlen mn
• tuónya: pocsolya fn
• töjddzüliés: varrás fn
• tökmagos: tojáshím fn [Ünn.]
• tönk: farönk fn
• töp: köp ige
• topluó: gyújtótapló fn [Növ.] (Polyporus fomentarius)
• toportyánfiéreg: farkas fn [Áll.]
• torokháborus: részeges mn
• torty: lecsüngő nadrágfenék fn [Ruh.]
• torzsika: torzsa fn
• tuótmuzsika: harmonika fn [Eszk.] →akordion
• Tuótpál: családnév fn [Név.]
• tuótrépa: csicsóka fn [Növ.] (Helianthus tuberosus)
• továros: társ, bajtárs fn
• törnyüő: haszontalan mn
• törökalmás: hímzésminta fn
• törökbujza: kukorica fn [Növ.] (Zea mays)
• törökbujzabontás: kukoricahántás fn
• törökszilva: szilvafajta fn [Növ.]
• töjzzsöl: dörzsöl ige
• tramváj: városi vasút, helyi érdekű vasút fn
• Trombitás: ragadványnév fn [Név.]
• tuduós asszon: gyógyítással foglalkozó asszony fn [Mest.]
• tulipánt: tulipán fn [Növ.] (Tulipa hybrida)
• tulipántos: tojáshím fn [Ünn.]
• tulu: toll fn [Áll.]
• tuskuógomba: tőkegomba fn [Növ.] (Pholiota, Kuehneromyces mutabilis)
• tujszi: ostoba, lusta mn
• tyuksi: vaksi, rosszul látó mn
• tyukvirág: gyermekláncfű fn [Növ.] (Taraxacum officinale)
• tühüs: tövis fn [Növ.]
• tühüs-bokor: tövises bokor fn [Növ.]
• tük: ti nm
• tüktöket: titeket nm
• tündeleviény: denevér fn [Áll.] (Nyctalus noctula)
• tünke: marha fn [Gyer.]
• Türkös: falunév fn [Föld.]
• türömba: göngyöleg vászon fn
• türülközüő: törülköző fn
• tütü¹: kocsi, autó fn [Gyer.]
• tütü²: víz, ital fn [Gyer.]
• tütül: iszik ige [Gyer.]
• tüzkár: a lányok férjhezadásával járó költségek fr
• tyükör: tükör fn

U, Ú

• ucsu: ocsú fn
• udu: odú fn
• ugorko: uborka fn [Növ.] (Cucumis sativus)
• ugya: igen, úgy msz
• ugyanvaluóst: szintén ksz
• uj him: hímzésminta fn
• ujan: olyan nm
• ujtuók: feledékeny mn Rom.: uituc
• unyan: olyan nm
• urda: turófajta, orda fn [Ét.] Rom.
• ursziluó: rossz szellem fn Rom.
• uruság: orvosság fn [Orv.]
• ujsztatás: lapos kővel a víz felszínén való dobás ige [Gyer.]
• ujszturo: leszúrt ágas-bogas karó az erdei tisztásokon, amelyen szénát szárítanak fn
• utilapi: réti útifű, lándzsás útifű, széles levelű útifű fn [Növ.] (Plantago media, lanceolata, maior)
• ujzmora: zúzmara fn