A hétfalusi nyelvjárás hangtani sajátosságait,
kiejtésmódját próbáljuk összefoglalni a következőkben.
A magánhangzó-rendszer sajátossága a rövid
zárt ë hang megléte, mely jól érzékelhetően
elkülönül az e hangtól, és egyes szavak
értelmét is megváltoztatja: pl. mentëk
– mëntek – mëntëk – mentek
(ién kimentëk valakit a vijzbüől; üők
jaz elüőbb kimëntek a szobábuól; ti
most kimëntëk az erdüőbe; üők mentek
/mentësek/ valamitüől), vagy hëgyës
– hëgyes (a villa hëgyës;
Hiétfalu környiéke hëgyes, dombos),
vagy szerelëm – szërëlëm (a
szerelëm iédes, mint a miéz; ién szërëlëm
a szekeret), eszëm – ëszëm
(Mëgáll jaz eszëm!; ëszëm a levest),
szeg – szëg (Furuzs vásznat
szeg; szëg iés kalapács kell),
elvejsz – elvëjsz (Vigyázz,
më elvejsz a kuócs!; János elvëjsz
valamit).
Általánosan jellemzo a zártabb magánhangzók
használata: ujan (o–u), szip
(é–i), solluó (a–o),
bür (ő–ü). Hasonlóan az á–a
kapcsolatnak á–o kapcsolat felel meg:
lábo, házo stb.
Sajátosság továbbá a hosszú, felső nyelvállású
hangok hiánya (ú, ű, í),
helyettük a megfelelő rövideket ejtik (u,
ü, i): viz, tiz,
husz, tü stb. A középső nyelvállású
hosszú magánhangzók (é, ó,
ő) kettőshangzókban valósulnak meg:
ié, uó, üő: Hiétfalu,
iég, ién, kettüő,
tüő, küssüő, jüő,
assuó.
Hétfaluban használatos magánhangzók fonológiai
rendszere:
Nyelvállás |
Palatális
(magas) |
Veláris
(mély) |
Illabiális |
Labiális |
Felső |
i |
ü |
u |
Középső |
ë, ié |
ö, üő |
uó |
Alsó |
e |
|
a, á |
A mássalhangzók használata is eltér a köznyelvitől.
Megfigyelhető az rl, rzs,
ls hangok teljes hasonulása (ballang
– barlang, sollo – sarló,
tözzsöl – dörzsöl, küssüő
– külső), a hangátvétel (kalán
– kanál) és a hangkivetés (kájt
– kiált), a mássalhangzók torlódásának
feloldása (karajcár), az n
hang palatalizálódása (kalány, szappany)
és az ny depalatizálódása (asszon),
a z és sz előtt gyenge j
hang jelenhet meg (elhasonulás): hojz,
hojszu, de: jaz, jez.
Az ly helyén j (homáj,
csukjon) vagy l (királ,
sziékël) áll, a tj pedig ss-é,
css-vé válik. Főleg Háromfaluban megfigyelhető
a gy–ty csere is: naty.
Az az névelő z
hangját a következő szó első magánhangzójával
együtt ejtik: a zángor, a zajak,
a zájer, ennek hatására a z-vel
és egy magánhangzóval kezdődő szavak gyakran elveszítik
első mássalhangzójukat (a z-ét): pl.
acskó, ápfog.
Megfigyelhető a p és
az s hangok gyakori duplázása is: kiépp,
essüő.
Az igék használatában is számos
sajátosság figyelhető meg.
A hétfalusi öregek még ma sem
igen ismerik a tárgyas ragozást. Azt mondják pl.
hogy: „Nem vëszünk tudomásul.”, „Gyüjtünk
a sziénát.” Az igék többes szám első személyű
tárgyas ragozása helyén alanyi áll.
Igeragozás területéről jó példa
a menni ige ragozása: mënëk,
miéjsz, mënën, mënünk,
mëntëk, mënnek.
Jellemző a rövidebb múlt idejű
igealakok használata is: elhalcolt –
elhallatszott, vettem – vetettem,
süttem – sütöttem, juttam
– jutottam, ëtt – evett,
vagy a rövidebb jelen is egyes igéknél: tiéjsz
– teszel, viéjsz – veszel,
liéjsz – leszel, hánnak
– hántanak, ess – esik.
A személyneveknél vagy a személyt
jelentő közneveknél a -hoz, -nál,
-tól ragok helyét a -ni, -nitt,
-nul ragok veszik át: Sándorni,
Jánosnitt vuótam, Andrásnul jövök.
Ez azonban többet is jelent: a személy vagy a
hely teljes környezetét (Sándorni: Sándoréknál,
családjánál, házánál).
Az aki vonatkozó névmás
nemcsak személyre vonatkozik, hanem a megszemélyesítés
lehetőségével élő tárgyakra is, így jóval általánosabb.
A -val, -vel
eszközhatározó v-je nem hasonul a megelőző
mássalhangzóhoz: kiésvel, szekiérvel
stb.
A -ra helyett -rá-t
használnak: másnaprá.
Az -uk¸-ük
birtokos személyrag helyén az -ik áll:
hájzik, lovik.
Az -at helyett -ot
található, az -ét helyett -it:
szalmámot, hájzamot, szivit,
kejzit.
Az -ak többes szám
helyett -ok jelenik meg: hájzok.
A sok után is gyakran többes számot használnak:
sok faluk.
Nagyon gyakori a kicsinyítő
képzők – néha halmozott – használata is: -ka,
-ke, -ücske, -üőcske,
-ocska, -ecske, -ácska:
kecskecske, biékácska, iékecske.
Ez is igazolja, hogy a régi
nyelv, a hétfalusi nyelvjárás érzelmileg jóval
telítettebb, mint a racionalizálódott, szabványosított
köznyelv.
Kovács Lehel István
|