Ívezés:
Az ívek alakjai a csángó
építőízlés egyik
legfőbb jellegzetességét képezik.
Kétféle ívalak használatos:
a túlkörív - a félkörnél
többet képező ív - és
a patkóív - hosszúkás,
tojásdad alakú ív. Magyar
Adorján szerint a magyar, székely
túlkörív és a patkóív
egyáltalán nem a mohamedán,
keleti kultúrákból átvett
dolog, annak dacára sem, hogy ilyen ívek
a mohamedán építészet
egyik jellegzetes elemét képezik,
ahonnan a keresztesek, Keletről visszatérve,
ezeket a nyugati régibb építészetben
is meghonosították De mindez a magyaroknál
nem is valamilyen szeszély szülötte,
hanem kizárólag szerkezetileg, magától
keletkezett dolog, minden keleti vagy nyugati
előkép nélkül, és
kétségtelenül sok ezer éves
sajátság, ami még a vesszőfonadékos,
úgynevezett sövényépítészet,
valamint a faépítészet által
jött létre . Más szóval:
a magyar túlkörív és
patkóív régibb a mohamedán
építőízlésnél
és nemzetünk saját alkotása.
A magyar túlkörív
tisztán szerkezeti eredetét már
a Néprajzi Értesítő
folyóirat 1909. és 1910. évfolyamaiban
megállapította, leírta és
bizonyította Szinte Gábor. Amint
azt ő is mondja gerendákból,
könyökkötésekkel szabályos
félkörívet előállítani
igen nehéz sőt nem is igen lehetséges,
illetve a használatos öt alkatrészből
- szemöldökfa, két félfa
és két könyökkötés
- nem is lehet, mivel így az ív
mindig vagy félkörnél kevesebb
vagy több lesz. Annak oka, hogy őseink
és népünk a faépítészetben
is ragaszkodott az ívhez, elsősorban
az, hogy a faépítészetnél
régibb sövényépítészetben
a patkóív és túlkörív
hajlított karókból igen könnyen
állítható elő s így
általános is volt, ezeket őseink
már megszokták. Az ilyen kerek vagy
kerekded ívek szebbek, a szemnek kellemesebbek,
mint a faépítészetben kezdetlegesebb
fokon magától is keletkező
szögletes ajtó-, kapu- vagy tornácnyílások
. Ezért őseink fejlett szépérzéke
késztette őket a kerekded íveket
fából is előállítani.
Mivel őseink, amikor már gerendákból
is építkeztek, ragaszkodtak a szép,
kerekded nyílású ívekhez,
szükségszerűen létre kellett
jöjjön a túlkörív
és patkóív.
Gyönyörű
túlköríves és patkóíves
kapuk vannak Brassó- és Fogaras-megyében
is, különösen a tisztán
magyaroklakta Hétfaluban és volt
egy ilyen ívű igen szép nagykapu
magában Brassó városában
is (1911-ben). Továbbá gyönyörűek
voltak a hajdan magyaroklakta, ma oláh
lakosságú, Brassó-megyei
Zernest és Ó-Tohán falvakban
is.
Igaz ugyan hogy ilyen
íveket deszkából is ki lehet
vágni, ezt azonban népi építkezésünkben
csak igen ritkán találjuk meg, például
Hétfaluban csakis az emeleten, illetve
padlásablakoknál a deszkafalakba
vágva alkalmazzák. Hétfaluban
sok ilyen ablakot lehet találni, ugyanígy
tökéletes biforákat is, azonban
a bifora közepén mindig két
oszlop van, nem mint a nyugati építészetben,
ahol csak egy helyezkedik el. Hétfaluban
gyönyörű túlköríves
és patkóíves kapuk vannak.
Az eléggé gyakori patkóív
nem is oly határozottan szerkezeti mint
a szabályos túlkörív,
mert nem lehet körzéssel kiszabni
s itt tehát tudatosan, szerkezeti kényszer
nélkül, történik a két
félfába való bevágás,
illetve az ív alsó részének
befelé való visszahajlítása.
Más szóval: ez már nem szerkezeti
kényszer hanem határozottan stílus
és hagyomány. |