A Négyfalut meglátogató
gyulafehérvári
római katolikus érseket ezzel a
munkával köszönti
Hétfalu Magyar Művelődési
Társasága - 1994.
Előszó
Vajon milyen lehetett Johannes Honterus
vizitációja a hétfalusi magyar
egyházközségekben 1554-ben?
És milyen élményeket gyűjthetett
a türkösi plébániát
1754-ben meglátogató Sztojka erdélyi
római katolikus püspök? Mit jelentett
a hétfalusi evangélikus magyaroknak
egy püspöklátogatás abban
az időben, amikor még a berethalmi
szász püspökség fennhatósága
alá tartoztak?
Nem ezekre a kérdésekre
válaszolunk most, hanem csak a hétfalusi
püspöklátogatásokat veszük
adatszerűen számba a hétfalusi
egyházközségek irattárában
őrzött írások alapján,
valamint e püspöklátogatások
jegyzőkönyveiből válogatunk
jellemző részleteket azzal a szándékkal
is, hogy olvasónk hasonlítsa össze
ezen vizitációk hangulatát
azokéval, amelyeken önmaga is részt
vett.
Mindenik püspöklátogatás
Hétfalu történetének
egy-egy sajátos színfoltja, mely
nem csak azért jelentős, mert ilyenkor
a közösség hittel telítődött,
hanem azért is, mert ünnepi pompával
próbálta emlékezetessé
tenni ezeket az alkalmakat úgy, hogy az
élményszerűség a vallásos
tartalmat is elmélyítse és
tartósítsa a lélekben. Ilyenkor
feloldódtak a különböző
felekezetüek közti határok is.
Valamennyi 1886 és 1918 közötti
püspöklátogatás a hit
ünnepben kitörő komoly bizonyítéka
volt.
Egy
püspöklátogatás előkészületei
"Jelenti a főesperes,
hogy Rombauer Emil egyházmegyei pénztárnok
fölajánlotta az összes egyházak
számára a papírt, amely a
látogatási jegyzőkönyvhöz
szükséges leend.
A látogatás személyzetének
tiszteletdíja az egyes egyházakban
legalábbis a következő összegekben
állapítandó meg u.m.: a püspöknek
2, a kerületi jegyzőnek 1, a főesperesnek
1 cs. kir. arany, a dekánusnak 3 frt.
A főtisztelendő püspök
úr és kíséretének
ellátására 25 forintnál
többet egy egyházközség
se költsön.
A főesperes gondoskodjék
arról, hogy főtisztelendő püspök
úr érkezésekor Brassó
megye határán az esperesség
nevében egy 3 tagú bizottság
által üdvözöltessék,
melynek vezetőjévé az egyházmegyei
felügyelő, esetleg annak helyettese
nevezetik ki.
A brassói indóháznál
főtisztelendő püspök úr
és kísérete az esperesség
nevében üdvözöltessék,
megkívántatván az egyes egyházaktól,
hogy ezen alkalommal magukat minél számosabb
küldöttség által képviseltessék.
Az érkezés napján d. u. 2
órakor a látogatás tiszteletére
Brassóban díszebéd rendeztessék.
A látogatás reggelivel
való ellátás után
mindig az az egyház szállítja
a következő egyházba, melyben
a látogatás végeztetett.
Ez a továbbszállítás
a látogatás napja után következő
reggelen olyanképpen történik,
hogy a főtisztelendő püspök
úr kísérete a következő
egyházba reggeli 7 1/2 órakor megérkezhessék,
minek következtében főtisztelendő
püspök úr és kísérete
fogadására az illető napokon
reggeli 7 1/2 órakor minden egyház
készen legyen."
(Jegyzőkönyv a brassói
ág. h. ev. magyar templomban a püspöki
látogatás ügyben tartott értekezletéről
- a csernátfalusi ev. egyházközösség
irattárából).
A
szemet-lelket gyönyörködtető
ünnep
"A püspök úr
Hosszúfalu-alszegéről, hol
június 3-án az egyházlátogatást
teljesítette, a rákövetkező
két napon pedig, nyolc napi szakadatlan
és megfeszített egyházlátogatási
munka után üdülésre, illetve
felhalmozódott levelezésének
elintézésére fordította
volna, június 6-án reggeli 8 óra
tájban indult el négylovas díszfogaton,
zászlókat lobogtató lovasok
előlovaglása mellett a fűrészmezei
egyház határára, hol harsány
éljeneket hangoztató, ünnepi
díszben öltözött nagy és
örvendező sokaság élén
az egyház ezen alkalomra Budapestről
lerándult felügyelője, Molnár
Viktor vallás- és közoktatásügyi
minisztérium fogalmazó tiszteletteljes
szavakban fogata őt, ajánlva a barcasági
gyülekezetek ezen legszerényebbikét
főpásztori gondozó jó
akaratában, mire püspök úr
bíztató, gyülekezetet mindenkori
jó akarata felől biztosító
szavakban válaszolt. Innen ünnepélyes
harangzúgás éspedig a keleti
román egyház harangjainak az ev.
Egyház harangjainak szava szintén
belevegyült a zúgásba s szűnni
nem akaró lelkes éljenezés
közt vonult a menet az t kétfelén
leásott zöld gallyak között
a paplak elébe, hol díszes lombokkal
s zászlókkal ékített
diadalív várt a magas vendégre,
mely diadalkapunak homlokzatán ezen üdvözlő
szavak valának olvashatók: ISTEN
HOZOTT! Túl a kapun az egyház véneitől
környezve a lelkész várt, papi
díszben lelkes üdvözlő szózattal
főpásztorára, mint olyanra
ki békét és áldást
hoz e gyülekezetbe, mely üdvözlő
szavakra a magas vendég atyai jósággal
válaszolt.
Minekután erre a püspök
úr a paplakon megszállott volna,
csakhamar bevonult a lombfüzérekkel
és koszorúkkal ékített
imaházba s kezdetét vette az ünnepélyes
egyházlátogatási istentiszteletet.
(...) Közvetlenül ezen
isteni tisztelet után a szorosabb értelemben
vett egyházlátogatás tartatott
meg szintén a templomban éspedig
a püspök úr elnöklete alatt.
Ezek után következett
az Utasításokban foglalt
kérdő pontok alapján az egyház
által előkészített és
hitelesített eredeti egyházlátogatási
jegyzőkönyv felolvasása és
pontonként való letárgyalása,
mely az egyház múltjára és
jelenére, külső és belső,
anyagi, szellemi és erkölcsi állapotára
vonatkozott.
(...) a jegyzőkönyv
letárgyalása déli 12 órakor
befejeztetvén, püspök úr
kivonult az imateremből s az egyházi
épületeket és temetőt
tekintette meg.
A paplakon derült körben
elköltött lelkes pohárköszöntésekkel,
melyek elseje a helybéli lelkész
által a főpásztorra mondatott
el, fűszerezett ebéd után 2
órakor ismét bevonult püspök
úr az imaterembe, az iskolai ifjúság
vallás vizsgájának meghallgatására.
(...)
Végül a püspök
úr értékelte a látogatás
alkalmával tapasztaltakat."
(A főtisztelendő és
méltóságos Czékus
István tiszakerületi ág. h.
ev. püspök úr által a
brassói ág. h. ev. magyar esperesség
kebelezett hosszúfalu-fűrészmezei
ág. h. ev. anyaegyházban az 1888.
évi június 6-ik napján teljesített
kánonszerű hivatalos főpásztori
egyházlátogatás jegyzőkönyve
a hosszúfalu-fűrészmezei ev.
egyházközség levél irattárából).
Ehhez mérhető volt főtisztelelendő
Szász Domokos református püspök
úr látogatása a hosszúfalusi
református egyházközségben:
elől két négyes fogat, utána
több díszes fogat, majd falvanként
Brassótól Hosszúfaluig az
evangélikus lelkészek vendégüdvözlő
tisztelgése.
A ceremónia után 110
vendégnek 7 fogásos díszebéd
a Bartha Zsigmond féle nagyvendéglőben,
amelyen Koós Ferenc nyugalmazott magyar
királyi tanfelügyelő mondott
szép püspököt köszöntő
pohárköszöntőt.
(A hosszúfalusi református
egyházközség I.3. jelzésű
jegyzőkönyvtömbjének 305-308.old.).
Majláth Gusztáv Károly
gyulafehérvári római katolikus
püspök 1908 október 20-án
volt bérmálni a türkösi
római katolikus egyházközségben.
A főpásztori fogadás
ügyesen történt, mint ő
maga is megköszönt a szószékről.
Mintegy 30 lovas a Malomdombig ment eléje.
A község határánál
Borcsa Bodolai János előtt épített
díszkapunál , hol a hideg esős
idő mellett is nagyon sokan várták
a lutheránusok közül is, üdvözölte
Kádár József gondnok. A továbbiakban
a rendes körülmények között
folytak le . 1-én délután
3 órakor indultunk Bodolára fényes
kísérettel.
"Méltóságos
gróf Mikes Zsigmond brassói főispán
úr tüzes négyes fogata Zonda
János főszolgabíró és
László P.-vel, a Szent Ferenc rendiek
római definitorával. Azután
a püspöki négyes fehér
lovak. Ő vele és említett főispán
úrral. Messze megelőzött mindnyájunkat
a díszes bandérium. Másnap
reggel jó idő volt. Minden sikerült.
Hála Istennek!"
(részlet a Csató
Ferenc írta jegyzőkönyvből)
"Az 1912. évi május
17-én délután a hosszúfalu-alszegi
evangélikus magyar egyházi híveinek
szeme nagy örömmel párosult várakozással
és vágyakozással tekintett
Hosszúfalu-Fűrészmező
felé, mert onnan várta a tiszai
ág. h. ev. egyházkerület püspökét,
főtisztelendő Geduly Henriket, szeretett
főpásztorát.
A két közösséget
elválasztó határvonalon állott
a diadalkapu, mely maga köré gyűjté
nemcsak az egyházi híveket, de a
közösség más vallású
lakóinak is nagy részét.
Három óra után lovasok díszcsapata
nyomában érkezett Hosszúfalu-Alszeg
jelzett vonalához a püspököt
hozó virágos vonat, nyomában
a többi fogattal. Molnár Viktor egyházmegyei
felügyelővel jött a főpásztor,
kit Kemény Lajos egyházkerületi
jegyző, Szórádai Lajos alesperes,
Méthis András hosszúfalu-fűrészmezői
egyházfelügyelő, Petrovics Pál
hosszúfalú-fűrészmezei
lelkész kísérte az utjára.
Szívből jövő melegséggel
üdvözli Grósz Frigyes hosszúfalú-alszegi
egyházfelügyelő az egyházlátogató
főpásztort, lelkesedett tűzzel
elmondott beszéd keretében. Szívből
– szívhez száll a lelkesedés,
midőn a püspök szeretetet zengő
szava csendül s a szíves fogattatásra
szíve szerint adja a választ, s
az örvendezőkre mondja az áldást.
Lassú menetben, szép csángó
viseletben öltözött ünneplő
közönség kíséri
az érkezőket a templomig, hol nagy
tömegben áll, vár a község
többi lakója, örege és
fiatalja, szegénye és gazdagja,
nem puszta kíváncsisággal
csupán, de lelkes érdeklődés
szülte örömmel is. Ez örömnek,
lelkesedésnek, szeretetnek ad kifejezést
a lelkész Nikodémusz Károly,
ki ékes szavakkal, meghatott szívvel
üdvözli a várva-várt püspököt,
főpásztort, ki hivatva van az egyházba
hozni és megszilárdítani
az óhajtott békét, egyetértő
szeretetet, a vérző sebekre vigaszt,
gyűlölködésre kiengesztelést
s ezek által boldogságot, áldást.
E szép üdvözlésre, amint
a szíve készti szólni, szól
a püspök meghatva, szeretettel, szelídséggel,
nagy jósággal és örömmel,
reménykeltő visszhangként,
már itt áldást hintve szét,
s ... s aztán belép az úr
házába, mely ünnepi díszbe
áll s az elhalt harangszó után
gyermeksereg, mint angyalkar lágy fuvalma
édes éneke kél..., melyre
hatalmas lendülettel Luther hazai riadója:
Erős Várunk Nekünk
Az Isten a közönség ajkán
vallásos lelkesedéssel zendül.
A diadalmi ének 3. versénél
jelenik meg az oltárnál a püspök
méltóságos alakja szelíd
szemekből sugárzó tekintettel,
és megnyílik szólásra
az ihletett ajka s mint lágyan folyó
méz, folyik a beszéd... Zengi Luther
diadalmi énekének szépséges
erejét, mélységes gondolatait,
melyek bíztatnak, lelkesítenek,
vígasztalnak, erősítenek, a
tiszta evangélikus hithez vezetnek, s ahol
ez hatja át a szíveket, ott a béke
és boldogság mosolygó angyala
áll. Elmerül az egyház múltjában,
a az ő fájó érzéseivel
együtt viszi a lelkeket a 14. század
közepétől előre, tovább,
ahol amint a csernátfalusi leányegyház
szerepel, előre a tatár hordák
pusztításainak sötét
romjai között, pestis bűzhödt
fekete hulláin át... templomrombolás,
mártír vérhullák,
pusztító tűzvész sötét
éjt rémesen bevilágító
lángnyelvek hamuvá égető
heve közé...százak és
százak könnyáztatta gyászhalmai,
bemohásult sírdombjai között
s aztán tovább a múlt század
derült hajnalában, hol a nagy szervező
lelkipásztor templomot épít
a romokon, harangokat, segélyt, iskolákat
szerez s mindent előbbre visz... s aztán
a nagy alkotóhoz költözik...nyomán
pedig csapás csapásra jön...
nem pestis, nem tűzvész, de fájóbb
tatárpusztításnál,
melyből ha példát kell venni!
– mondja a főpásztori ajk –
nem, lehet más, mint megbocsátás
azoknak, akik ellenetek vétkeztek, s erre
lelkesítve int... kér, hogy a szívek
összeforrjanak, a sebek, a romok eltüntetésére,
az áldozatkészség gyakorlására.
És megzendül a szó azokhoz,
kik az ünnep és vasárnapot
nem szentelik meg, nem követik a tiszta erkölcsű
családi életet, de a kocsma bűzhödt
levegőjében burjánzó
rút szokásokat: óva, intve,
kérve zendül a szó. Balzsamot
a sebzett szívekre mondván, hogy
a szeretetben vetett el a béke és
a nyugalom, s azért buzdít szülőt
és gyermeket, hitvestársat és
testvért szeretetre, forró fennkölt
szeretetre egymás, család, egyház
és szép magyar hazánk iránt,
hogy viruljon, erősödjék s még
a mulandóság tengeréből
is, mint áldott boldogsággal sugárzó
sziget emelkedjék ki a gyülekezet.
ezért száll fel forró fohásza
a szeretet szárnyain az égbe, s
erre kéri, hozza a boldogító
Áment, a szeretet és jóság
áldását.
És a szívek háborgása
elül, haragja elsimul, lelkesedése
nagyobb, hite erősebb, reménye bátrabb,
egész valója boldogságban
gazdagabb, könnybe úszó szeme
ragyogóbb, kipirult arca rózsásabb,
remegő ajka édes örömöt
zengőbb lesz: alkonyra hajló estén
napsugaras békét visz haza a lélek.
A templom oltárától
szenvedés és szorongó félelmi
fátyolával vont családi oltárához
megy a püspök, ahol a ház fiatal
szenvedő asszonyának is vigasztalás
enyhe sugarát hozza.
Pár percnyi pihenés
után a református egyháztanács
Demes Péter lelkész ékesen
szóló ajkán hozza a tisztelgő
üdvözlést, testvéri érzéssel,
testvéri szeretettel. ilyen a válasz
a püspök testvéri szívétől
is. Hoszúfalu-Alszeg községe
részéről Lukács Károly
községi jegyző, a polgári
iskolák tantestülete élén
Killyéni Endre igazgató, az elemi
iskola tantestületének Gáspár
igazgató az üdvözlő szónok,
akik tiszteletet, szeretetet és örömöt
tolmácsolnak, s kiknek egyként szívélyes
melegséggel válaszol s jóindulatát
ajánlja fel a főpásztor.
Rövid lélegzetvétel
után a lelkészi hivatal ügykezelés,
anyakönyv, egyházi épületek
megvizsgálása megy végbe
mindenekre kiterjedő figyelemmel s utána
megtartja az egyháztanács termében
az egyháztanács ülését
a püspök."
(A tiszai ág. h. ev. egyházkerületi
püspöki látogatás jegyzőkönyve,
1912. május 17. Hosszúfalu-Alszeg,
1-3. old.).
Ugyanez a jegyzőkönyv
megörökíti a látogatás
utolsó mozzanatát is: "A
püspök Úr (...) az egyháztanácstól
meleg áldáskívánással
szívélyes búcsút vesz.
Sötétlő fátyolát
teríti a természetre az est, mikor
a főpásztor és kísérete
a vendéglátó egyház
több tagjainak nyájas körébe,
a szeretet vacsorájához, pihenni,
erősödni, frissülni tért.
S míg künn tavaszi felhő sötét
szeme áldást sírt a földre
s harmatgyöngyöt a virágkehelyre,
benn a szerető szívek kelyhéből
öröm gyöngye tört fel a szemekbe...
s szellemes sziporkák fénye mellett
csillogva ünnepelte a szeretet lelkes apostolát,
a főpásztort.
Szelíd álom rengette
el pihenő karjain a fáradtakat, ünneplőket
és ünnepelteket s a májusi
friss reggel ébresztő mosolya keltette-
intette a további útra, Csernátfalu
felé a püspököt s kíséretét.
Harangok zengő szava, hívők
meleg fohásza, megvigasztalt fiatal beteg
sóhajtása szállt az Alkotóra
a távozó főpásztor után
áldó, vágyó sóhajtásban:
Virány mosolyogjon reád, amerre
jársz,...egyház, haza, családod
mosolygó viránya."
(68-69. old.)
Katolikus
püspöklátogatások Türkösön
- 1. Sztojka: 1754
- 2. Iosephus: 1760
- 3. - 4. Kovács Nicolaus: 1829.
május 3., 1843. május 14.
- 5. - 6. Haynald Ludovicus: 1854.
június14., 1857. október13.
- 7. Fogarasi Michael: 1872. május
12.
- 8. - 9. Lönhart Franciscus: 1884.
június 11., 1895. június
23.
- 10. - 14. Majláth Gusztáv
Károly: 1900. október13.,
1908. október 20., 1919. június
18., 1927. július 23., 1934.
október 4.
- 15. - 16. Márton Áron:
1945. október 13., 1968. augusztus
4.
- 17. - 18. Jakab Antal: 1973. május
19., 1980. május 24.
- 19. Bálint Lajos: 1987. május
27.
Református
püspökök a hosszúfalusi
református egyházközségben
- Szász Domokos : 1895. október
6.
- Dr. Kenessey Béla: 1911. szeptember
18.
Püspöklátogatások
Hétfalu evangélikus egyházközségeiben
Bácsfalu
Türkös
- Szedressy Pál: 1984. szeptember
28-30.
- Mózes Árpád: 1992.
október 25.
Csernátfalu
- 1757
- Czékus István: 1888. június
2.
- Geduly Henrik: 1912. május 18.
- Argay György: 1943. június
12., 1954. március 30.,
1959. november 26., 1965.
március 11.
Hosszúfalu-Alszeg
- Czékus István: 1888. június
3.
- Geduly Henrik: 1912. május 17.
- Argay György: 1946. augusztus 28.,
1955. szeptember 23., 1956. szeptember 1.,
1959. november 27., 1965. március
12.
- Szedressy Pál: 1976.,
1979., 1980. április 13., 1981.
október 8., 1982. január 31.,
1984. szeptember 30.
Hosszúfalu-Fűrészmező
- Czékus István: 1888. június
6.
- Geduly Henrik: 1912. május 17.
- Argay György: 1958. február
10., 1965. március 13.
- Szedressy Pál: 1987. november 8.
Tatrang
- Czékus István: 1988. június
7.
- Geduly Henrik: 1912. május 5.
- Frint Lajos: 1928.
- Argay György: 1951. április
27., 1962. február 12.,
1965. március 15.
- Szedressy Pál: 1975.
Zajzon
Pürkerec
- Argay György: 1956. június
1., 1960. február 26.,
1962. február 14., 1965. március
16.
- Szedressy Pál: 1979. április
20.
Egyszerűsödik,
vagy pedig értékéből
veszít az ünnep?
Az 1918 és 1989 közötti
püspöklátogatásokra a
hivatalos szolgálati teendőkre való
korlátozódás jellemző.
Az ünnep külső színe nagyon
fakult az előző időszakhoz viszonyítva,
s az eseményekben résztvevők
száma is megdöbbentően csökkent:
elidegenítettek saját ünnepeinktől!
Ime egy 1965-ös jegyzőkönyv:
"A hivatalos ellenőrzést
reggeli áhítat előzte meg,
melyet Lukács 16: 19-31 versei alapján
a helybeli lelkész tartott.
Argay György püspök
megnyitja a hivatalos ellenőrzést.
Megállapítja, hogy a legutóbbi
vizitáció 1959. november 27-én
volt s az akkor felvett jegyzőkönyv
utasításait végrehajtották.(...)"
A püspök találkozott
a presbitériummal és a hívekkel,
majd istentisztelet volt, amelyen népes
gyülekezet vett részt.
"Istentisztelet végeztével
Kerekes János lelkipásztor megköszönte
a lelki atya látogatását
s megígérte, hogy a maga részéről
mindent megtesz, hogy a gyülekezet növekedjék
az isten és egyház szeretetében.
A szeretetmunka-bizottság
egyik tagja virág csokorral köszöntötte
a püspököt és Isten áldását
kérte szolgálatára.
A bensőséges együttlét
az Erős Vár A Mi Istenünk című
énekünk első két versének
elénekelésével ért
véget."
(Az 1965 március 12-én
a hosszufalu-alszegi evangélikus egyházközségben
tartott canonica vizitáció alkalmával
készült jegyzőkönyvből).
E dolgozat munkatársai:
Veres Melinda, Kovács Klára Ildikó,
Antal László,
Soós Edit, Mátyás Lajos,
Bíró Krisztina, Hammas Kinga és
Hochbauer Gyula.
Püspöklátogatások
képekben
|
Érseklátogatás Türkösön,
dr. Jakubinyi György érsek
- 1994
|
Érseklátogatás Bodolán
|
|
|
Érseklátogatás
Keresztváron |
|