Történelmi Egyházaink | A templomok belső építészete | Hétfalusi temetők |
Egyházi személyiségeink | Életrajzok | Püspöklátogatások Hétfaluban |
Események egyházaink életéből
 
A templomok belső építészete
 

*

Bácsfalusi evangélikus templom

Cím (2004-ben): Nt. Tóthpál Dávid, RO-505600 Négyfalu, Brassó megye, Brassói út 248. szám.
Telefon: 0268-270869.

A templom alaprajza

Türkösi katolikus templom

Sepsi-barcasági főesperesi kerület.
Tit.: Szent Mihály arkangyal, Örök. Sz.i.: május 30.
búcsú: szeptember 29.

Cím (2004-ben): Msgr. Gajdó Zoltán, RO-505600 Négyfalu, Brassó megye, Gödri János utca 20. szám.
Telefon: 0268-273003.

A templom alaprajza

Filiák: Bodola (Budila) - Tit.: Nagyboldogasszony; Örök. Sz. i.: IX. 18., Keresztvár (Teliu) - Tit.: Krisztus Király; Örök. Sz. i.: XI. 22., Tatrang (Tărlungeni) - Tit.: Szent Veronika, Zajzon (Zizin), Pürkerec (Purcăreni), Malomdomb, Derestye

Plébános (2001): Nt. Gajdó Zoltán pápai káplán, szentszéki tanácsos

Lélekszám (2001): mater: 1800, Bodola: 120, Keresztvár: 55, szórvány: 110, összesen: 2085.

Az Egyháztanács, érseklátogatás alkalmából - 1994

Gajdó Zoltán - plébános, dr. Jakubinyi György - érsek, Csiszér Albert - brassói főesperes, Bubla Kálmán, Soós Lukács István, Gáspár Imre, Gál Mózes, Opra István, Fekete István, Piszel Lőrinc, Zátyi Lajos, Szász Ferenc, Kovács Áron, Fábián Dénes, Kovács Domokos, Lázár Dávid (lentről-fel, balról-jobbra)

A templom és a katolikus temető bejárata

A templom belseje az oltárral, a szószékkel (Verbum Dei) és az 1990-es Misszió emlékére készített kereszttel

Az 1993-ban faragott oltár, a húsvéti gyertya (Lumen Christi), az 1851-ben készített szenteltvíztartó felirata: "Joseph Girbus - 19851 - Hammerschmied-Meister von Unter-Tömösch"

Szent Mihály Főangyal, Könyörögj Érettünk! - Az oltárkép Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, amint a Sátánnal hadakozik (János jelenései 12:7-12): "Ezután háboru támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni; és ezért többé nem volt maradása a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak...".

A Szűz Mária-szobor

A Jézus-szobor

A karzat és a harmónium

A Szent-Antal oltár, kétfelől Szent Imre és Szent Teréz szobra, amelyeket a türkösi római katolikus fiú- illetve leány ifjúság adományozott 1956-ban

A türkösi római katolikus templom harangjai

Türkösi evangélikus templom
Cím (2004-ben): Nt. Domokos Jenő, RO-505600 Négyfalu, Brassó megye, Brassói út 160. szám.
Telefon: 0268-276138.
Csernátfalusi evangélikus templom

Cím (2004-ben): Nt. Török László, RO-505600 Négyfalu, Brassó megye, Brassói út 48. szám.
Telefon: 0268-274580.

Régi patena: "CsernáT TüRKös és Bátsfallvsi ECCLESIÁBAN való PATHENA ANNO 1738."

Új kehely: "Calix Czernetf. 1761"

Új patena: "Paten Czernetf. 1761"

Hosszúfalu-alszegi református templom

Cím (2004-ben): Nt. Juhász Péter, RO-505600 Négyfalu, Brassó megye, Moroianu út . szám.
Telefon: 0268-276152.

Hosszúfalu-alszegi evangélikus templom
Cím (2004-ben): Nt. Daragus Endre, RO-505600 Négyfalu, Brassó megye, Moroianu út 106. szám.
Telefon: 0268-271690.

A hosszúfalu-alszegi evangélikus templom tornya a működő órával


A templom alaprajza

Caroli Gáspár fordította váradi biblia 1661-ből "Erős vár a mi Istenünk!" - Magdó János, Köpe Anna ajándéka - a templom északi főbejárata

A keleti (oldalsó) bejárat Az orgona és a karzat, a férfiak ülőhelye

A szószék Az oltár és a keresztelő asztal

Az oltárkép: Jézus a keresztfán

Hosszúfalu-alszegi katolikus templom

Boldog Apor Vilmos templom, búcsú: május 23.

 

A templom alaprajza

Az épülő templom

A templom 2001. júniusában 2001. augusztusában - készülőben a tetőszigetelés

 

Hosszmetszet Dél-Kelet irányú oldalnézet

Előlnézeti metszet

A templom elülső homlokzata (Dél-Nyugat) A templom hátsó homlokzata (Észak-Kelet)

A templom oldalnézete (Dél-Kelet) Építészeti metszet - előlnézet
Hosszúfalu-fűrészmezei evangélikus templom

Cím (2004-ben): Nt. Kajcsa László, RO-505600 Négyfalu, Brassó megye, Luther Márton utca 101. szám.
Telefon: 0268-276445.

Tatrangi evangélikus templom

Cím (2004-ben): Nt. Székely Levente, RO-507220 Tatrang, Brassó megye, Republucii utca 167. szám.
Telefon: 0268-365050.

Kehely: 1900

Tatrangi katolikus templom

Tit.: Szent Veronika, búcsú: július 9.

Tatrangban 1999-ben épült kápolna szociális házzal. Keresztváron 1988-ban lakást alakítanak kápolnává.

A templom alaprajza

Észak-Nyugat irányú oldalnézet Hosszmetszet

A hátsó és első homlokzat

Bodolai katolikus templom

Tit.: Nagyboldogasszony; Örök. Sz. i.: szeptember 18.
búcsú: augusztus 15.

Bodolán a katolikusok 1762-ben kapnak kápolnát Béldi Tivadar udvarában. Az ;p`tkez;st 1770-ben fejezik be. Korábban 1405-ben Szent Mihály tiszteletére szentelt templom létezett. Régebbi adat szerint 1334-ben papja a pápai tizedjegyzék szerint 6 sasos dénárt fizetett.


A templom alaprajza

A bejárat oromzata, jól kivehető a templom építésének éve: 1770 A bejárat

Az oltár és oltárkép Az orgona és a karzat

Mária szobor és keresztút stáció Keresztelőkád 1405-ből

Bodola 1405-ben fennállott régi templomának érdekes és szép idomú keresztelőkádja, mely a nyomtalanul eltünt régi egyház egyedüli emléke A templom harangjai

Béldi Kelemen kőkoporsója - Bicsérdy János rajza

A templom szentéjében egy kőkoporsó van, amelyen egy vas fegyverzetű hős domborműve található, nagyon megrongált állapotban. Fölötte agy faragott kő áll a következő nagyon elkopott felírattal:

"Tumulus Generosi D. Clementis Béldi de Uzon trium Sedium siculicalium Sepsi Kisdi et Orbai sup... regius Capitaneus... Vero expeditionibus victo... reli... propg... Stadio Aetatis XXX... 1677. D. 6. febr... De Re DD."

Keresztvári katolikus templom

Tit.: Krisztus Király, Örök. Sz. i.: november 22.
búcsú: november 25.

Zajzoni evangélikus templom

Cím (2004-ben): Nt. Rab Gyula, RO-507223 Zajzon, Brassó megye, Filimon Sirbu utca 145. szám.
Telefon: 0268-365015.

A templom északi (oldalsó) bejárata
Pürkereci evangélikus templom

Cím (2004-ben): Nt. Mátyás Lajos, RO-507222 Pürkerec, Brassó megye, Főút 38. szám.
Telefon: 0268-365718.

A kehely felírata: "Mátyás István tisztelendő úr idejében vette ezt a pohárt Lukáts István Fejér Anna párjával: 1855."

Ostyatartó: "Az 1927 évi konfirmandusok ajándéka."

Keresztelő tál: "Az 1925 évi konfirmandusok ajándéka Pürkerecz."

 

Az új és örök szövetség kelyhe

A kelyhet - mint ivóedényt - már az ókorban is használta az emberiség. A rómaiaknál és a görögöknél, de számos más népnél is a cifrán díszített arany- és ezüstkelyhek kedves ajándéktárgyakká váltak, sőt a mitológiákban az érzelem szimbólumává emelkedtek. Dionüszosz király mikor fia szobájában meglátta a tömérdek arany- és ezüstkelyhet, így szólt hozzá: "Nincs meg benned a képesség az uralkodásra, mert a sok tőlem kapott kehelyből egyet sem használtál fel arra, hogy barátot szerezz magadnak!"

Az egyházban a kehely kegytárgy, amelynek használata a kereszténységgel egykorú. Az áldozati kehely használata az utolsó vacsoráig nyúlik vissza, amikor Jézus Krisztus az oltári szentség elrendelésekor kelyhet használt: "És ugyanígy kezébe vette a szőlőtő borával telt kelyhet, majd hálát adva odaadta tanítványainak, és így szólt: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan: mert ez az én Vérem kelyhe, az új és örök szövetséggé, mely érettetek és sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."

A kehely így már nem csupán ajándéktárgy, az érzelem szimbóluma, hanem az új és örök szövetséggé is, vagyis az isteni szeretetnek jelképe, amely a szentáldozásban nyilvánul meg. A szent vér áldozatát ezért az egész világon kehelyben mutatják be. A kelyhet (calix vagy calix ministerialis) a püspök szenteli fel (krizmával és szenteltvízzel) és adományozza az egyházközségnek. A kereszténység első nyolc századában az oltáriszentséget (úrvacsorát) két szín alatt osztották ki (ostya és bor), így a kehely mérete eléggé nagy kellett hogy legyen. Az egyház ezért két kelyhet használt: a kisebb áldozati kelyhet, amellyel a pap bemutatta a szent vér áldozatát és a nagyobb áldoztató kelyhet, amelyből a pap a híveknek adta a bort. A katolikus vallás, a középkorban, különböző higiéniai okokból és a borhiány miatt csak a papoknak engedte meg a két szín alatti áldozást, a hívektől a kelyhet, vagyis a bort eltiltotta. Az áldoztató kehelyből kialakult az áldoztató edény (ciborium), amelyben a hívek számára az oltáriszentséget őrzik. A protestáns egyházak mind a mai napig két szín alatt osztják ki az úrvacsorát.

A kehely részei: a csésze vagy kupakosár (cuppa), ennek a széle az ajak (labia). A kupakosár gombbal (nodus) ellátott szár közvetítésével kapcsolódik a talapzathoz (pes). A kelyhet kehelytányérral takarják le, amelynek a neve: patena.

Az ókeresztények fából, kőből, csontból, agyagból, tajtékból, üvegből vagy ónixból készült kelyheket használtak, de szórványosan már ekkor is előfordultak az arany- és ezüstkelyhek, ilyen értékes kelyheket azonban ritkán használtak, félve az üldözők zsákmányolásaitól. Később, mikor a keresztényüldözések megszűntek, az egyház tiszteletből elrendelte, hogy arany, ezüst, vagy gazdagon aranyozott kelyheket használjanak, sőt a trieri zsinat (1310) meg is tiltotta az üvegből, ónixból, agyagból stb. készült kelyhek használatát. Az egyházi kelyhek így nemesfémekből készültek, és egyre cifrább díszítésekkel lettek ellátva, ebben nagy szerep jutott az ötvösöknek.

A középkori Erdély ötvös-központja pedig Brassóban volt, ahol már a XV. században céhekbe tömörültek az ötvösmesterek és szigorú szabályzatokba rögzítették a mesterség kitanulásának és alkalmazásának módját. Egy 1511. január 24-iki fennmaradt brassói ötvoscéh-szabályzat, a "művészetben gazdag ötvösmesterség hasznára és becsületére" , szigorú kereteket szab a tagfelvételnek. Csak az igaz keresztény, jámbor és becsületes mesterek kerülhettek a céhbe, akik tanulóéveiket Brassóban becsületesen kitöltötték, és elkészítették mesterműveiket: egy kelyhet, egy pajzsot, egy sisakot és egy gyűrűcskét. Lopott vagy hamis aranyat, ezüstöt nem vásárolhattak, a nemesfémeket rézzel nem hígíthatták, sőt a hamis forintot is ki kellett lyukasszák, megjelöljék. A céhből való kizárás terhe alatt Moldvába, Havasalföldre vagy Székelyföldre menni, és ott munkát vállalni, mind a mesterlegénynek, mind a mesternek tilos volt, sőt a kész árut sem kínálhatták vásárokon eladásra.

Nem csoda, hogy Áprily Lajos is büszke volt brassói ötvös őseire: "Forma van a versem egyszerű sorában, ötvös volt az ősöm Brassó városában" (Egy pohár bor).

Gyárfás István Tihamér (1863-1916) művészettörténész könyve, az 1912-ben Brassóban megjelent A brassói ötvösség története, szerint a brassói ötvösök nemcsak Európa-hírű munkákat készítettek, hanem híres kiállításokat is szerveztek, amelyeken a nagyvilágból idesereglett közönség előtt mutatták be remekműveiket.

Ilyen kiállításokon voltak számtalanszor kiállítva azok a kelyhek is, amelyeket a brassói mesterek a hétfalusi egyházközségek számára készítettek.

A tatrangi evangélikus egyházközség régi kelyhét a XV. század végén készítették a brassói mesterek. A kehely talapzatát áttört virágos párta övezi, a talp mezői és a kupakosár is egészen sima. Nódusán hat rozetta található, melyekben virágszirmok között egy-egy gomb ül. Jelen pillanatban Tatrangon e kehely mellett egy újat is használnak, amelyet 1900-ban készítettek.

Pürkereci kehely 1855-ből

A régi tatrangi kehely
   
Az új tatrangi kehely -1900

Az 1800-as években megrendezett kiállításokon két pürkereci kehely is szerepelt. Az első szintén a XV. század végén készült, a tatrangira hasonlított, csak áttört pártájának más volt a díszítése és a nóduson rozetták helyett rotulusok voltak (eltérően a szokástól) hét vésett dísszel. A második pürkereci kehely 1855-ből való, ezt használják ma is. Talapzatán felirat tanúsítja az évszámot: "Mátyás István tisztelendő úr idejében vette ezt a pohárt Lukáts István Fejér Anna párjával: 1855." A patena régebbi, 1843-ban készítették. Felirata: "Petrus Giesel, conductor pagi Pürkeretzensis, una cum uxore Katherina Ecclesiae hujus loci pro memoria sempiterna hoc dedicaverunt. 1843. die 10-ma Aprilis."

Csernátfalut is két kehely képviselte a brassói kiállításokon. A nagy kehely 1761-ben készült. Felirata egyszerű: "Calix Czernetf. 1761" . A patenaján ez áll: "Paten Czernetf. 1761" . A kisebbik kehely patenája 1738-ban készült, a rajta lévő mesterjegy szerint Gerg Olescher által. A felirata a még szét nem vált anyaegyház létét tanúsítja: "Csernát Türkös és Bátsfallvsi ecclesiában valo pathena Anno 1738".

Kehely és patena 1761-ből

Kehely 1761-ből

A kisebbik csernátfalusi kehely egyszerűen minden kiállítás-látogatóba belefojtotta a szót. Az ízlésre, finomságra minden kelyhet messze felülmúló XV. századi csernátfalusi kálixról Orbán Balázs így ír: "De van Csernátfalunak mindezeknél régebbi műemléke, vagy jobban mondva műremeke, egy gót ízlésben készült régi kelyhe, amely legalább is Hunyadi János korából származik, s az ötvösség egyik legszebb alkotását állítja elönkbe. (...) E kehely szépsége engem váratlanul lepett meg, s kárpótlást nyújtott azon csalódásomért, amely itten remélt régi egyházi jegyzőkönyvek és más okmányok nemléte miatt ért."

Lássuk hát, milyen is e gyönyörű kehely, amelynek készítését a brassói ötvösök az 1400 évek végére, az 1500 évek elejére datálják. A kehely egészen ezüstből készült és mind kívül, mind belül dúsan van aranyozva. Magassága 20 cm, kupakosara 9 cm átmérőjű, talapzata pedig 11,5 cm széles. Hatkaréjos talapzatát áttört párta köríti, a mezők simák, egyet kivéve, amelyen egy térdelő szerzetes alakja (Aquinói Szent Tamás?) látszik, ki áhítattal tekint a fölötte lebegő, dicsfényben úszó kehelyre és ostyára.

A szár hatoldalú, a nódus felé kiszélesedik, a kupakehely felé viszont megint elvékonyodik, mindvégig megőrizve hatszögű profilját. A szárat alul vésett dísz takarja, felül, az elvékonyodott hatszögön fekete zománcos, majuskel stílusú, írás látható kacskaringós menetben: INRI | LUCAS | MAR | CUS . MA | TIAS . IOH | ANNES

A nódus dísze a legszebb. A hatszögű díszletcsoport mindegyike egy-egy gótikus ablakocskát formál, az ablak fölött keresztvirágban végződő csúcsmű, lőréssel és falvéddel ellátva. Az ablakokat három tornyocskával ékített oldaltám választja el. A gótikus ablakok mögött fülkék találhatók. A fülkékben valamikor szobrocskák álltak, ezekre utalnak a felíratok is: Jézus a kereszten, a négy evangélista, és Mária a kereszt alatt.

1884-ben, egy fennmaradt leírás alapján, öt szobrocska még megvolt a hatból, Mária miniatűr alakja hiányzott. Ma már egyetlen egy szobrocska sem található a fülkékben.

A kupakosár alsó részét igen szép, reneszánsz ízlésű vésett dísz borítja, mely egymásba fonódó leveles ágakból van összeszerkesztve, az ágakon itt-ott madarak és virágok. Mind a növénydísz, mind a madarak igen finom metszésűek, és színpompás zománcozásnak a nyomait mutatják. Pártakoszorúja liliomfonadék. A teljes kupakosarat egykor áttetsző színes zománc takarta. 1884-ben még látszott a zöld színű zománc, ma teljesen lekopott, csak az arany alap látható.

A díszítés, az imádkozó szent, Mária, a feszület mind arra utalnak, hogy a kehely katolikus templom számára készült. A hagyomány szerint maga Hunyadi János ajándékozta a csernátfalusi templom helyén álló Szent Mihály eklézsiának jutalmul a csángó nép harcokban megnyilvánult vitézségéért.

Ez a kehely az egykor volt Szent Mihály eklézsia egyedüli tárgyi emlékét képezi, és az 1440-től királyi kiváltságokat élvező csernátfalusi egyháznak királyi fényű dicsőségét mutatja az utókornak.

Tatrang, Zajzon és Pürkerec 1445 körül vált el a Szent Mihály falvi (Zenth-Mihalfalvi) anyaegyháztól, valószínű ekkor kaphatták kelyheiket, melyeknek talapzatai és szárai igencsak hasonlítanak a csernátfalusiéra, azonban egyszerűbb kivitelezésűek.

A csernátfalusi régi kis kehely valódi remekmű, a brassói ötvösség olyan kiváló műve, amelynek kevés párja van a Kárpát-medencében. Gótikus díszítése a híres, szintén XV. századi kassai és esztergomi kelyhekével vetekedik, amelyeket szintén Erdélyben készítettek.

A csernátfalusi régi kehely ma a román nemzeti patrimónium része.

Kovács Lehel István

A régi csernátfalusi kehely Orbán Balázs ábrázolásában

A régi csernátfalusi kehely
   
A nódus dísze A kupakosár dísze
   
Imádkozó szerzetes A régi csernátfalusi kehely

Hétfalusi oltárok

A XIX. század '70-es és '80-as évtizedeiben olyan intézmények létrehozását támogatta a kormány, melyek a hazai nyersanyagok feldolgozását valamint a szegényebb néposztály ipari hajlamainak művelését segítette elő. Ugyanakkor a Monarchia keretén belül Magyarország a XIX. század végén erőfeszítéseket tett a felzárkózásra, egy komolyabb ipar megteremtésére. Ebben a célkitűzésben igyekezett a helyi hagyományokra támaszkodni, a már meglevő helyi kisiparra építeni. Ennek érdekében az ország különböző vidékein, ún. háziipari egyesületek alakultak, melyek az állam támogatásával önállóan vagy valamely intézettel kapcsolatosan tanműhelyeket létesítettek.

A XIX. század második felében kibontakozó iparoktatási mozgalom eredményeként alakult meg a hosszúfalusi fafaragászati tanműhely is amely a felső népiskola mellett jött létre. Hogy miért éppen fafaragászat? Azért mert a Barcaság természeti gazdagságát az erdők jelentették, így bőven volt nyersanyag. Ezenkívül stratégiailag kedvező helyen volt, mivel a közeli Brassó mint az ország egyik legfejlettebb iparvárosa, melynek kereskedelme is országos szinten az elsők között foglalt helyet jó felvevő piacot jelentett, és a szomszédos Románia úgyszintén.

Az iskola alapítása 1860-ig nyúlik vissza, amikor Bartha Károly tatrangi tanító felvetette egy magasabb fokú iskola létesítésének a gondolatát. 1862-ben a Molnár Viktor hosszúfalusi és Borcsa Mihály bácsfalusi evangélikus lelkészek köré tömörülő néhány értelmiségiben fogalmazódott meg konkrétan egy, a barcasági elszigetelt magyarok művelődését szolgáló felső népiskola alapításának gondolata, és meg is kezdődött a tevékenység e cél eléréséért. Az iskola alapítására gróf Mikes Benedek 100 forintot tett le amit a lakósság adományokkal 322 forintra szaporított.

1868-ban a magyar értelmiség a magas kormányhoz fordult segítségért, felhívva annak figyelmét a hétfalusi csángó magyarságra, annak mind szellemi mind anyagi hátrányos helyzetére. Báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter 1869-ben tett látogatása alkalmával belátva e nép sokoldalú szükségeit, megígérte támogatását.

Az iskola létrehozásában fontos szerepet játszott az 1870-ben - Réthy Lajos akkori barcasági tanfelügyelő szorgalmazására - megalakult Brassó-vidéki Népnevelési Egylet, Molnár Viktor elnöklete alatt melynek fő célja ugyancsak egy felső népiskola létesítése volt. A kivitelezéshez szükséges anyagi alapot ugyancsak ebben az évben a hétfalusi báró Baronyi Benedek pesti bankár 12 000 forintos adományával gyarapította. Ennek az alapnak a kamatai pedig egy, a felső népiskolánál működő tanító fizetését hivatott biztosítani. Az iskola ügyének támogatásához Tatrang is hozzájárult egy 200 forintos alapítvánnyal.

A következő lépés egy tanító keresése volt, a zilahi származású Nagy Sándort nevezték ki tanítónak és 1871. nov. 6-án bérelt helyiségben megnyílt a felső népiskola, minden állami segély nélkül, csupán a Baronyi Alapítvány kamataira támaszkodva, valamint a lakosság adományaira. Az 1871/1872-es tanév csonka tanév volt, a tanítás négy hónapig tartott, azonban érdeme, hogy vele kezdődött a hétfalusi iskolatörténet legkiemelkedőbb korszaka.

1872-ben a kormány az intézetet államinak nyilvánította, és mint ipari szakosztállyal megtoldott műfaragászati magyar királyi állami felső népiskola egy osztállyal megnyittatott, 1872. november 1-én egy igazgató-tanítóból, Pál Károlyból, egy rendes tanítóból, Jakab Jánosból és egy óraadó tanítóból, Goldschmidt Mihályból álló tantestülettel.

A hosszúfalusi fafaragászati iskola megalakulásával Hétfalu oktatástörténetének egyik legfontosabb szakasza kezdődött el. Az elemi iskolákon kívül nagymértékben meghatározta e vidék közművelődési, oktatásának irányát, valamint ipari viszonyainak fejlődését. Az intézet további fejlődését nagymértékben befolyásolta Kupcsay János szaktanító kinevezése 1873-ban, aki a müncheni akadémián végzett szobrászatot és aki ettől az évtől megkezdte először a rajz, majd a mintázás és a faragászat oktatását.

Az ipari szakosztállyal megtoldott műmetsző felső népiskola célja egyfelől az általános műveltséghez tartozó alapismeretek oktatása volt, másfelől pedig a tehetségeseket a műfaragászatban annyira kiképezni, hogy vagy műfaragó tanítók lehessenek vagy pedig, mint önálló műfaragók ezen iparág által magukat fenn tudják tartani.

A következő lépés egy saját iskolaépület megszerzése volt. Erre a célra az iskola gondnokságának rendelkezésére a hosszúfalusi hivatali (praetorialis) épület állt, (itt székelt 1848-ig, Brassó hűbéri jogainak megszűntéig, Brassó vezetőségének képviselete) pontosabban ennek eladásából származó összegnek a négyfalusi magyarságot illető 4735 forintnyi része. Az összeg kevés volt, azonban a további segítség a kormány részéről jött. 1875-ben megvásárolta az iskola számára Jekeliusz Károly brassói vaskereskedőtől a gőzmalom helyiségét 21 500 forintért és kezdetét vette az épületek iskolai célokra való átalakítása, amelynek a tervét Sompek József kir. mérnök készítette.

Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter 1880 augusztusában tett látogatása alkalmával 6000 forintot adott az építkezések továbbfolytatására, melyek anyagi gondok miatt évekig elhúzódtak.

Az iskola történetét Veres Melinda részletezte a Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban című kiadványban és az iskola működését joggal nevezte Hétfalu művelődési élete fénykorának.

*

Kupcsay János fafaragászati tanár vezetésével az iskola műhelyében számos erdélyi templom számára készítettek oltárokat. Hétfaluban három - az iskola által készített - oltár található: a türkösi és a hosszúfalu-alszegi evangélikus templomok oltárai, valamint a csernátfalusi Sf. Adormire görögkeleti templom ikonosztázisa.

A türkösi evangélikus templom oltára 1885-ben készült. Az oltár mind szerkezetében mind díszítő motívumaiban neogótikus stílusú. A díszítőmotívumai teljesen eltérnek az iskola által készített többi oltárétól.

Felépítésében antependiumot, predellát és retabulumot lehet megkülönböztetni.

Az antependiumot vagy előlapot fektetett téglalap alakú regiszterben karéjos gótikus motívumok díszítik. Ugyanez mondható el a predelláról is, azonban itt már apróbb az áttört díszítés, két felől pedig egy-egy homorú vonallal van összekötve a retabulummal. Az egész retabulum magasba törő háromszögű oromzatban záródik, amely a két szélső rögzített oltárszárnnyal együtt a csúcsíves záródású oltárképet veszik közre.

Az oltárkép feletti orommezőt ugyancsak gótikus áttört díszítőelemek töltik ki. Az oltárszárnyak lángíves záródású regiszterek által tagoltak. Kétfelől a szárnyakat kis fialék veszik közre, és ugyancsak fiálék találhatók a retabulum osztó tengelyeiben is. Mind a fiálék, mind az oromzat keresztrózsákban záródnak, élükön pedig a jól ismert gótikus kúszólevelek.

Az oltárkép - a keresztre feszített Krisztus a Golgotán - Mişu Popp alkotása, ugyancsak 1885-ből. Mişu Popp (1827-1892) festőművésszel az iskola valószínűleg valamilyen szerződéses viszonyt alakított ki, számos oltárképet ő festett az iskola számára, főleg a görögkeleti ikonosztázisokon. Valószínű, hogy az ikontechnikát, az aranyozás, ezüstözés és bronzírozás művészetét is tőle tanulta el Kupcsay - hisz cikkében ő ismertette a Monarchiában először ezeket a görögkeleti technikákat.

*

A hosszúfalu-alszegi evangélikus templom oltára felépítésében megegyezik a türkösi templom oltáráéval. Antependiuma azonban nem annyira díszes mint a retabulumja, középen két koncentrikus kör közepén, négykaréjos regiszterben egy egyenlő szárú kereszt, ezt négyszirmú kis virágok keretezik. Az oltárelőt két felől két kis oszlop zárja le. A predella már sokkal díszesebb. Az oszlopok tengelyében előreugratott, a félköríves regisztert virág motívumos faragás díszít. A predella középső részén, három kör regiszterben, karéjos kerteléssel ugyancsak faragott virág disz.

A retabulum a legdíszesebb. Középpontjában egy félköríves záródású oltárkép található, melyet kétfelől három-három korinthoszi fejezetes oszlop által tartott félköríves árkád zár le, ezt pedig egy háromszög alakú oromzat koronáz. Az oltárkép alsó részen áttört virágdíszes faragás köti össze a két vékonyabb belső oszlopot. A félköríves árkád többsávos kialakítású, belülről kifele haladva az első karéjos díszes, a második apró kis virágmotívumos, a harmadikon virágmotívumok váltakoznak gúla alakú díszítményekkel. A háromszögű oromzatban díszítése is ugyancsak faragott virágmotívumon alapszik. A koronázó részen ismétlődik az áttört csillagvirágos faragás.

Ez az oltár esetében is az alapszín a fehér, a díszítő faragványok pedig aranysárga színűek.

Az oltárkép megegyezik a türkösivel, azonban sem aláírás, sem évszám nem található rajta, így korát nem tudjuk beazonosítani. Valószínű, hogy az oltár készítésekor, 1891-ben festette (másolta) Mişu Popp, vagy valamelyik tanítványa.

*

A görögkeleti ikonosztázisok (brassói búzasori Adormirea Maicii Domnului, a csernátfalusi Sf. Adormire, a szúnyogszéki Sf. Nicolae, a vledényi Sf. Vasile cel Mare, a barcarozsnyói Sf. Nicolae, az aldobolyi Sf. Dumitru) felépítése, díszítőelemei majdnem azonosak, színben, méretben térnek el esetleg.

Szerkezetük a következő modellre épül: az összes ikonosztázis három ajtós (ami az újabb követelményeknek felelt meg, hiszen a régebbiek két ajtósak voltak), függőlegesen az összes hét tengelyes, vízszintesen pedig három részből állnak, kivéve az aldobolyit, amely csak két szintes (a templom is kisebb). Egyéb szerkezeti felépítésben megegyezik a hat ortodox templom ikonosztázisa. A tagolás függőlegesen az alsó részen korinthoszi fejezetes oszlopok által történik, a két felső szinteken pedig lizénák, pilaszterek által. Vízszintesen a tagoló elemek tengelyében golyvázott párkányok osztják az oltárokat három szintre, amely közül az övpárkány az első szint felett sokkal erősebb, minek következtében két nagyobb vízszintes tagolásról is beszélhetünk.

A központi rész a főbejárat tengelyében hangsúlyozott, a két felső szint központi képmezejének formája által, mely közül a középső inkább vízszintesen bontakozik ki és óraíves lezárása által eltér a többitől, a felső szint központi része pedig felfelé ívelő, kitör a harmadik részből, sokkal magasabban felnyúlik, háromszögíves lezárása által uralja nemcsak a központi részt hanem az egész oltárt meghatározza, tetején kereszttel. Ami az oltárok képmezőinek beosztását illeti, abban is megegyeznek. A tagoló elemek felállított téglalap, négyzet alakú részekre osztják az oltár egész felületét, ezekbe pedig a központi tengelyen kívül félköríves záródású képmezők találhatók, melyeket áttört faragás keretez. Az alsó szinten, amely a legmagasabb, a három ajtót ugyanakkora méretű képek veszik közre, magasabb lábazati résszel, a középső szinten ugyanabban a tengelyben kisebb képmezők vannak kialakítva, a felső szinten pedig az alábbiaknak két kisebb félköríves záródású képmező felel meg melyet vékony kis oszlop oszt két részre.

A három bejárati ajtó mindegyik esetben szamárhátíves kialakítású, a középső, az úgynevezett királyi ajtó két szárnyas, a két szélső pedig egy szárnyas, minden szárny esetében a központi részben egy-egy félköríves képmező bontja meg a faragott díszítést.

Mindegyik templom esetében ugyanaz az ikonográfiai program szerepel: az alsó részen egyházi atyák, Jézus alakja, valamint a jobboldali első képen a templom védőszentje látható. A középső szinten Jézus életéből vett jelenetek sorakoznak a bal oldaltól kezdődően, minden egyes esetben középen az utolsó vacsora jelenetével. A felső szint pedig ótestamentumi prófétáknak van szentelve, középen Mária megkoronázásával. Egyedül a brassói búzasori templom ikonosztázisának programja tér el a többitől azáltal, hogy a középső rész központi tengelyében a Szentháromság szerepel, fent pedig Jézus feltámadása.

Az oltárok faragott díszítése a szúnyogszéki oltárt kivéve, amely szőlőinda motívumon alapszik, kisebb-nagyobb változatokkal csillagvirágos kúszó indamotívumot követ.

Az ajtószárnyak, ezeket keretező részek esetében, a képek keretezésénél, valamint a koronázó részen áttört díszítő faragást használt a készítő, ez mögött, kivéve a koronázó díszét, ahol hátul nem zárta le, más színű fatábla található. Ezenkívül a lábazati rész mezőit ugyancsak faragott növényi motívumok díszítik, a párkányt pedig kis nyolc- vagy négyszirmú virágocskák, mintegy átmenetet képezve két szint zsúfoltabb faragászati díszítésével. A három ajtóív mindegyik oltárnál ugyanazzal a díszítő elemmel van lezárva: a középső egy koronával, a két szélső pedig csillagvirággal (hatágú keskenyített csillag, amely Barcaság címerében is megtalálható).

Az oltárok polikrómok, a faragott díszítés általában aranyszínű, a háttér pedig vagy kék, vagy fehér.

A felsorolt ikonosztázisok a XIX. század '80-as, '90-es éveiben készültek.

A csernátfalusi görögkeleti templom oltárképei szintén Mişu Popp alkotásai.

Sipos Gaudi Enikő, Kovács Lehel István

A türkösi evangélikus templom oltára A hosszufalu-alszegi evangélikus templom oltára
   
A csernátfalusi Sf. Adormire görögkeleti templom ikonosztáza

Mişu Popp (1827-1892)
Brassói festő, oltárfestő.
Bolgárszegen, a Saguna kollégiummal szemben, az Albina bank épülete mellett lakott.
Akadémista stílusban festett portréi, képei mellett számos erdélyi görögkeleti templom belsejét festette ki.

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®