*
|
|
Bácsfalusi
evangélikus templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Tóthpál
Dávid, RO-505600 Négyfalu, Brassó
megye, Brassói út 248. szám.
Telefon: 0268-270869. |
A
templom alaprajza |
|
|
Türkösi
katolikus templom |
|
Sepsi-barcasági
főesperesi kerület.
Tit.: Szent Mihály arkangyal, Örök.
Sz.i.: május 30.
búcsú: szeptember 29.
Cím (2004-ben):
Msgr. Gajdó Zoltán, RO-505600
Négyfalu, Brassó megye, Gödri
János utca 20. szám.
Telefon: 0268-273003. |
A
templom alaprajza |
|
Filiák:
Bodola (Budila) - Tit.: Nagyboldogasszony;
Örök. Sz. i.: IX. 18., Keresztvár
(Teliu) - Tit.: Krisztus Király; Örök.
Sz. i.: XI. 22., Tatrang (Tărlungeni)
- Tit.: Szent Veronika, Zajzon (Zizin),
Pürkerec (Purcăreni), Malomdomb,
Derestye
Plébános (2001): Nt.
Gajdó Zoltán pápai káplán,
szentszéki tanácsos
Lélekszám (2001):
mater: 1800, Bodola: 120,
Keresztvár: 55, szórvány:
110, összesen: 2085.
|
|
Az
Egyháztanács, érseklátogatás
alkalmából - 1994
Gajdó Zoltán
- plébános, dr. Jakubinyi György
- érsek, Csiszér Albert - brassói
főesperes, Bubla Kálmán, Soós
Lukács István, Gáspár
Imre, Gál Mózes, Opra István,
Fekete István, Piszel Lőrinc, Zátyi
Lajos, Szász Ferenc, Kovács Áron,
Fábián Dénes, Kovács
Domokos, Lázár Dávid (lentről-fel,
balról-jobbra) |
|
|
A
templom és a katolikus temető
bejárata |
A
templom belseje az oltárral, a szószékkel
(Verbum Dei) és az 1990-es Misszió
emlékére készített
kereszttel |
|
|
|
Az
1993-ban faragott oltár, a húsvéti
gyertya (Lumen Christi), az 1851-ben
készített szenteltvíztartó
felirata: "Joseph Girbus - 19851
- Hammerschmied-Meister von Unter-Tömösch" |
Szent
Mihály Főangyal, Könyörögj
Érettünk! - Az oltárkép
Szent Mihály arkangyalt ábrázolja,
amint a Sátánnal hadakozik (János
jelenései 12:7-12): "Ezután
háboru támadt a mennyben: Mihály
és angyalai harcra keltek a sárkánnyal,
és a sárkány is harcra
kelt angyalaival együtt, de nem tudott
felülkerekedni; és ezért
többé nem volt maradása
a mennyben. És levettetett a hatalmas
sárkány, az ősi kígyó,
akit ördögnek és Sátánnak
hívnak...". |
|
|
|
A
Szűz Mária-szobor |
A
Jézus-szobor |
|
|
|
A
karzat és a harmónium |
A
Szent-Antal oltár, kétfelől
Szent Imre és Szent Teréz
szobra, amelyeket a türkösi
római katolikus fiú- illetve
leány ifjúság adományozott
1956-ban |
|
|
A
türkösi római katolikus
templom harangjai |
|
|
Türkösi
evangélikus templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Domokos Jenő,
RO-505600 Négyfalu, Brassó megye,
Brassói út 160. szám.
Telefon: 0268-276138. |
|
|
Csernátfalusi
evangélikus templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Török
László, RO-505600 Négyfalu,
Brassó megye, Brassói út
48. szám.
Telefon: 0268-274580.
Régi patena: "CsernáT
TüRKös és Bátsfallvsi
ECCLESIÁBAN való PATHENA ANNO
1738."
Új kehely: "Calix
Czernetf. 1761"
Új patena: "Paten
Czernetf. 1761" |
|
|
Hosszúfalu-alszegi
református templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Juhász Péter,
RO-505600 Négyfalu, Brassó
megye, Moroianu út . szám.
Telefon: 0268-276152. |
|
|
Hosszúfalu-alszegi
evangélikus templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Daragus Endre, RO-505600
Négyfalu, Brassó megye, Moroianu
út 106. szám. Telefon:
0268-271690. |
|
|
A
hosszúfalu-alszegi evangélikus
templom tornya a működő órával |
A templom alaprajza |
|
|
|
Caroli Gáspár
fordította váradi biblia 1661-ből |
"Erős
vár a mi Istenünk!" -
Magdó János, Köpe Anna
ajándéka - a templom északi
főbejárata |
|
|
|
A
keleti (oldalsó) bejárat |
Az
orgona és a karzat, a férfiak
ülőhelye |
|
|
|
A
szószék |
Az
oltár és a keresztelő asztal |
|
|
Az
oltárkép: Jézus a
keresztfán |
|
|
Hosszúfalu-alszegi
katolikus templom
Boldog Apor Vilmos templom, búcsú:
május 23. |
|
A templom alaprajza |
|
|
|
Az
épülő templom |
|
|
|
A
templom 2001. júniusában |
2001.
augusztusában - készülőben
a tetőszigetelés |
|
|
|
|
Hosszmetszet |
Dél-Kelet
irányú oldalnézet |
|
|
Előlnézeti
metszet |
|
|
|
A
templom elülső homlokzata (Dél-Nyugat) |
A
templom hátsó homlokzata (Észak-Kelet) |
|
|
|
A
templom oldalnézete (Dél-Kelet) |
Építészeti
metszet - előlnézet |
|
|
Hosszúfalu-fűrészmezei
evangélikus templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Kajcsa László,
RO-505600 Négyfalu, Brassó
megye, Luther Márton utca 101. szám.
Telefon: 0268-276445. |
|
|
Tatrangi
evangélikus templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Székely Levente,
RO-507220 Tatrang, Brassó megye,
Republucii utca 167. szám.
Telefon: 0268-365050.
Kehely: 1900 |
|
|
Tatrangi
katolikus templom |
|
Tit.:
Szent Veronika, búcsú: július
9.
Tatrangban 1999-ben épült
kápolna szociális házzal.
Keresztváron 1988-ban lakást
alakítanak kápolnává. |
|
|
A
templom alaprajza |
|
|
|
Észak-Nyugat
irányú oldalnézet |
Hosszmetszet |
|
|
A
hátsó és első
homlokzat |
|
|
Bodolai
katolikus templom |
|
Tit.:
Nagyboldogasszony; Örök. Sz. i.:
szeptember 18.
búcsú: augusztus 15.
Bodolán a katolikusok
1762-ben kapnak kápolnát Béldi
Tivadar udvarában. Az ;p`tkez;st
1770-ben fejezik be. Korábban 1405-ben
Szent Mihály tiszteletére
szentelt templom létezett. Régebbi
adat szerint 1334-ben papja a pápai
tizedjegyzék szerint 6 sasos dénárt
fizetett. |
A templom alaprajza |
|
|
|
A
bejárat oromzata, jól kivehető
a templom építésének
éve: 1770 |
A
bejárat |
|
|
|
Az
oltár és oltárkép |
Az
orgona és a karzat |
|
|
|
Mária
szobor és keresztút stáció |
Keresztelőkád
1405-ből |
|
|
|
Bodola
1405-ben fennállott régi templomának
érdekes és szép idomú
keresztelőkádja, mely a nyomtalanul
eltünt régi egyház egyedüli
emléke |
A
templom harangjai |
|
|
Béldi
Kelemen kőkoporsója - Bicsérdy
János rajza
A templom szentéjében
egy kőkoporsó van, amelyen egy vas
fegyverzetű hős domborműve található,
nagyon megrongált állapotban. Fölötte
agy faragott kő áll a következő
nagyon elkopott felírattal:
"Tumulus Generosi D. Clementis
Béldi de Uzon trium Sedium siculicalium
Sepsi Kisdi et Orbai sup... regius Capitaneus...
Vero expeditionibus victo... reli... propg...
Stadio Aetatis XXX... 1677. D. 6. febr... De Re
DD." |
|
|
Keresztvári
katolikus templom |
|
Tit.:
Krisztus Király, Örök.
Sz. i.: november 22.
búcsú: november 25. |
|
|
Zajzoni
evangélikus templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Rab Gyula, RO-507223
Zajzon, Brassó megye, Filimon Sirbu
utca 145. szám.
Telefon: 0268-365015. |
|
A
templom északi (oldalsó) bejárata |
|
|
Pürkereci
evangélikus templom |
|
Cím
(2004-ben): Nt. Mátyás
Lajos, RO-507222 Pürkerec, Brassó
megye, Főút 38. szám.
Telefon: 0268-365718.
A kehely felírata:
"Mátyás István
tisztelendő úr idejében
vette ezt a pohárt Lukáts
István Fejér Anna párjával:
1855."
Ostyatartó: "Az
1927 évi konfirmandusok ajándéka."
Keresztelő tál:
"Az 1925 évi konfirmandusok
ajándéka Pürkerecz."
|
|
|
Az
új és örök szövetség kelyhe
A kelyhet - mint ivóedényt - már
az ókorban is használta az emberiség. A rómaiaknál
és a görögöknél, de számos más népnél is a cifrán
díszített arany- és ezüstkelyhek kedves ajándéktárgyakká
váltak, sőt a mitológiákban az érzelem szimbólumává
emelkedtek. Dionüszosz király mikor fia szobájában
meglátta a tömérdek arany- és ezüstkelyhet, így
szólt hozzá: "Nincs meg benned a képesség
az uralkodásra, mert a sok tőlem kapott kehelyből
egyet sem használtál fel arra, hogy barátot szerezz
magadnak!"
Az egyházban a kehely kegytárgy,
amelynek használata a kereszténységgel egykorú.
Az áldozati kehely használata az utolsó vacsoráig
nyúlik vissza, amikor Jézus Krisztus az oltári
szentség elrendelésekor kelyhet használt: "És
ugyanígy kezébe vette a szőlőtő borával telt kelyhet,
majd hálát adva odaadta tanítványainak, és így
szólt: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan: mert
ez az én Vérem kelyhe, az új és örök szövetséggé,
mely érettetek és sokakért kionttatik a bűnök
bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
A kehely így már nem csupán ajándéktárgy,
az érzelem szimbóluma, hanem az új és örök szövetséggé
is, vagyis az isteni szeretetnek jelképe, amely
a szentáldozásban nyilvánul meg. A szent vér áldozatát
ezért az egész világon kehelyben mutatják be.
A kelyhet (calix vagy calix ministerialis) a püspök
szenteli fel (krizmával és szenteltvízzel) és
adományozza az egyházközségnek. A kereszténység
első nyolc századában az oltáriszentséget (úrvacsorát)
két szín alatt osztották ki (ostya és bor), így
a kehely mérete eléggé nagy kellett hogy legyen.
Az egyház ezért két kelyhet használt: a kisebb
áldozati kelyhet, amellyel a pap bemutatta a szent
vér áldozatát és a nagyobb áldoztató kelyhet,
amelyből a pap a híveknek adta a bort. A katolikus
vallás, a középkorban, különböző higiéniai okokból
és a borhiány miatt csak a papoknak engedte meg
a két szín alatti áldozást, a hívektől a kelyhet,
vagyis a bort eltiltotta. Az áldoztató kehelyből
kialakult az áldoztató edény (ciborium), amelyben
a hívek számára az oltáriszentséget őrzik. A protestáns
egyházak mind a mai napig két szín alatt osztják
ki az úrvacsorát.
A kehely részei: a csésze vagy
kupakosár (cuppa), ennek a széle az ajak (labia).
A kupakosár gombbal (nodus) ellátott szár közvetítésével
kapcsolódik a talapzathoz (pes). A kelyhet kehelytányérral
takarják le, amelynek a neve: patena.
Az ókeresztények fából, kőből,
csontból, agyagból, tajtékból, üvegből vagy ónixból
készült kelyheket használtak, de szórványosan
már ekkor is előfordultak az arany- és ezüstkelyhek,
ilyen értékes kelyheket azonban ritkán használtak,
félve az üldözők zsákmányolásaitól. Később, mikor
a keresztényüldözések megszűntek, az egyház tiszteletből
elrendelte, hogy arany, ezüst, vagy gazdagon aranyozott
kelyheket használjanak, sőt a trieri zsinat (1310)
meg is tiltotta az üvegből, ónixból, agyagból
stb. készült kelyhek használatát. Az egyházi kelyhek
így nemesfémekből készültek, és egyre cifrább
díszítésekkel lettek ellátva, ebben nagy szerep
jutott az ötvösöknek.
A középkori Erdély ötvös-központja
pedig Brassóban volt, ahol már a XV. században
céhekbe tömörültek az ötvösmesterek és szigorú
szabályzatokba rögzítették a mesterség kitanulásának
és alkalmazásának módját. Egy 1511. január 24-iki
fennmaradt brassói ötvoscéh-szabályzat, a "művészetben
gazdag ötvösmesterség hasznára és becsületére"
, szigorú kereteket szab a tagfelvételnek. Csak
az igaz keresztény, jámbor és becsületes mesterek
kerülhettek a céhbe, akik tanulóéveiket Brassóban
becsületesen kitöltötték, és elkészítették mesterműveiket:
egy kelyhet, egy pajzsot, egy sisakot és egy gyűrűcskét.
Lopott vagy hamis aranyat, ezüstöt nem vásárolhattak,
a nemesfémeket rézzel nem hígíthatták, sőt a hamis
forintot is ki kellett lyukasszák, megjelöljék.
A céhből való kizárás terhe alatt Moldvába, Havasalföldre
vagy Székelyföldre menni, és ott munkát vállalni,
mind a mesterlegénynek, mind a mesternek tilos
volt, sőt a kész árut sem kínálhatták vásárokon
eladásra.
Nem csoda, hogy Áprily Lajos is
büszke volt brassói ötvös őseire: "Forma
van a versem egyszerű sorában, ötvös volt az ősöm
Brassó városában" (Egy pohár bor).
Gyárfás István Tihamér (1863-1916)
művészettörténész könyve, az 1912-ben Brassóban
megjelent A brassói ötvösség története, szerint
a brassói ötvösök nemcsak Európa-hírű munkákat
készítettek, hanem híres kiállításokat is szerveztek,
amelyeken a nagyvilágból idesereglett közönség
előtt mutatták be remekműveiket.
Ilyen kiállításokon voltak számtalanszor
kiállítva azok a kelyhek is, amelyeket a brassói
mesterek a hétfalusi egyházközségek számára készítettek.
A tatrangi evangélikus egyházközség
régi kelyhét a XV. század végén készítették a
brassói mesterek. A kehely talapzatát áttört virágos
párta övezi, a talp mezői és a kupakosár is egészen
sima. Nódusán hat rozetta található, melyekben
virágszirmok között egy-egy gomb ül. Jelen pillanatban
Tatrangon e kehely mellett egy újat is használnak,
amelyet 1900-ban készítettek.
Az 1800-as években megrendezett
kiállításokon két pürkereci kehely is szerepelt.
Az első szintén a XV. század végén készült, a
tatrangira hasonlított, csak áttört pártájának
más volt a díszítése és a nóduson rozetták helyett
rotulusok voltak (eltérően a szokástól) hét vésett
dísszel. A második pürkereci kehely 1855-ből való,
ezt használják ma is. Talapzatán felirat tanúsítja
az évszámot: "Mátyás István tisztelendő
úr idejében vette ezt a pohárt Lukáts István Fejér
Anna párjával: 1855." A patena régebbi,
1843-ban készítették. Felirata: "Petrus
Giesel, conductor pagi Pürkeretzensis, una cum
uxore Katherina Ecclesiae hujus loci pro memoria
sempiterna hoc dedicaverunt. 1843. die 10-ma Aprilis."
Csernátfalut is két kehely képviselte
a brassói kiállításokon. A nagy kehely 1761-ben
készült. Felirata egyszerű: "Calix Czernetf.
1761" . A patenaján ez áll: "Paten
Czernetf. 1761" . A kisebbik kehely patenája
1738-ban készült, a rajta lévő mesterjegy szerint
Gerg Olescher által. A felirata a még szét nem
vált anyaegyház létét tanúsítja: "Csernát
Türkös és Bátsfallvsi ecclesiában valo pathena
Anno 1738".
|
|
Kehely
és patena 1761-ből |
Kehely
1761-ből |
A kisebbik csernátfalusi kehely
egyszerűen minden kiállítás-látogatóba belefojtotta
a szót. Az ízlésre, finomságra minden kelyhet
messze felülmúló XV. századi csernátfalusi kálixról
Orbán Balázs így ír: "De van Csernátfalunak
mindezeknél régebbi műemléke, vagy jobban mondva
műremeke, egy gót ízlésben készült régi kelyhe,
amely legalább is Hunyadi János korából származik,
s az ötvösség egyik legszebb alkotását állítja
elönkbe. (...) E kehely szépsége engem váratlanul
lepett meg, s kárpótlást nyújtott azon csalódásomért,
amely itten remélt régi egyházi jegyzőkönyvek
és más okmányok nemléte miatt ért."
Lássuk hát, milyen is e gyönyörű
kehely, amelynek készítését a brassói ötvösök
az 1400 évek végére, az 1500 évek elejére datálják.
A kehely egészen ezüstből készült és mind kívül,
mind belül dúsan van aranyozva. Magassága 20 cm,
kupakosara 9 cm átmérőjű, talapzata pedig 11,5
cm széles. Hatkaréjos talapzatát áttört párta
köríti, a mezők simák, egyet kivéve, amelyen egy
térdelő szerzetes alakja (Aquinói Szent Tamás?)
látszik, ki áhítattal tekint a fölötte lebegő,
dicsfényben úszó kehelyre és ostyára.
A szár hatoldalú, a nódus felé
kiszélesedik, a kupakehely felé viszont megint
elvékonyodik, mindvégig megőrizve hatszögű profilját.
A szárat alul vésett dísz takarja, felül, az elvékonyodott
hatszögön fekete zománcos, majuskel stílusú, írás
látható kacskaringós menetben: INRI | LUCAS |
MAR | CUS . MA | TIAS . IOH | ANNES
A nódus dísze a legszebb. A hatszögű
díszletcsoport mindegyike egy-egy gótikus ablakocskát
formál, az ablak fölött keresztvirágban végződő
csúcsmű, lőréssel és falvéddel ellátva. Az ablakokat
három tornyocskával ékített oldaltám választja
el. A gótikus ablakok mögött fülkék találhatók.
A fülkékben valamikor szobrocskák álltak, ezekre
utalnak a felíratok is: Jézus a kereszten, a négy
evangélista, és Mária a kereszt alatt.
1884-ben, egy fennmaradt leírás
alapján, öt szobrocska még megvolt a hatból, Mária
miniatűr alakja hiányzott. Ma már egyetlen egy
szobrocska sem található a fülkékben.
A kupakosár alsó részét igen szép,
reneszánsz ízlésű vésett dísz borítja, mely egymásba
fonódó leveles ágakból van összeszerkesztve, az
ágakon itt-ott madarak és virágok. Mind a növénydísz,
mind a madarak igen finom metszésűek, és színpompás
zománcozásnak a nyomait mutatják. Pártakoszorúja
liliomfonadék. A teljes kupakosarat egykor áttetsző
színes zománc takarta. 1884-ben még látszott a
zöld színű zománc, ma teljesen lekopott, csak
az arany alap látható.
A díszítés, az imádkozó szent,
Mária, a feszület mind arra utalnak, hogy a kehely
katolikus templom számára készült. A hagyomány
szerint maga Hunyadi János ajándékozta a csernátfalusi
templom helyén álló Szent Mihály eklézsiának jutalmul
a csángó nép harcokban megnyilvánult vitézségéért.
Ez a kehely az egykor volt Szent
Mihály eklézsia egyedüli tárgyi emlékét képezi,
és az 1440-től királyi kiváltságokat élvező csernátfalusi
egyháznak királyi fényű dicsőségét mutatja az
utókornak.
Tatrang, Zajzon és Pürkerec 1445
körül vált el a Szent Mihály falvi (Zenth-Mihalfalvi)
anyaegyháztól, valószínű ekkor kaphatták kelyheiket,
melyeknek talapzatai és szárai igencsak hasonlítanak
a csernátfalusiéra, azonban egyszerűbb kivitelezésűek.
A csernátfalusi régi kis kehely
valódi remekmű, a brassói ötvösség olyan kiváló
műve, amelynek kevés párja van a Kárpát-medencében.
Gótikus díszítése a híres, szintén XV. századi
kassai és esztergomi kelyhekével vetekedik, amelyeket
szintén Erdélyben készítettek.
A csernátfalusi régi kehely ma
a román nemzeti patrimónium része.
Kovács Lehel István
|
|
Hétfalusi
oltárok
A XIX. század '70-es és '80-as évtizedeiben
olyan intézmények létrehozását támogatta a kormány,
melyek a hazai nyersanyagok feldolgozását valamint
a szegényebb néposztály ipari hajlamainak művelését
segítette elő. Ugyanakkor a Monarchia keretén
belül Magyarország a XIX. század végén erőfeszítéseket
tett a felzárkózásra, egy komolyabb ipar megteremtésére.
Ebben a célkitűzésben igyekezett a helyi
hagyományokra támaszkodni, a már meglevő
helyi kisiparra építeni. Ennek érdekében az ország
különböző vidékein, ún. háziipari egyesületek
alakultak, melyek az állam támogatásával önállóan
vagy valamely intézettel kapcsolatosan tanműhelyeket
létesítettek.
A XIX. század második felében kibontakozó
iparoktatási mozgalom eredményeként alakult meg
a hosszúfalusi fafaragászati tanműhely is
amely a felső népiskola mellett jött létre.
Hogy miért éppen fafaragászat? Azért mert
a Barcaság természeti gazdagságát az erdők
jelentették, így bőven volt nyersanyag. Ezenkívül
stratégiailag kedvező helyen volt, mivel
a közeli Brassó mint az ország egyik legfejlettebb
iparvárosa, melynek kereskedelme is országos szinten
az elsők között foglalt helyet jó felvevő
piacot jelentett, és a szomszédos Románia úgyszintén.
Az iskola alapítása 1860-ig nyúlik
vissza, amikor Bartha Károly tatrangi tanító felvetette
egy magasabb fokú iskola létesítésének a gondolatát.
1862-ben a Molnár Viktor hosszúfalusi és Borcsa
Mihály bácsfalusi evangélikus lelkészek köré tömörülő
néhány értelmiségiben fogalmazódott meg konkrétan
egy, a barcasági elszigetelt magyarok művelődését
szolgáló felső népiskola alapításának gondolata,
és meg is kezdődött a tevékenység e cél eléréséért.
Az iskola alapítására gróf Mikes Benedek 100 forintot
tett le amit a lakósság adományokkal 322 forintra
szaporított.
1868-ban a magyar értelmiség a magas
kormányhoz fordult segítségért, felhívva annak
figyelmét a hétfalusi csángó magyarságra, annak
mind szellemi mind anyagi hátrányos helyzetére.
Báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter
1869-ben tett látogatása alkalmával belátva e
nép sokoldalú szükségeit, megígérte támogatását.
Az iskola létrehozásában fontos
szerepet játszott az 1870-ben - Réthy Lajos akkori
barcasági tanfelügyelő szorgalmazására -
megalakult Brassó-vidéki Népnevelési Egylet, Molnár
Viktor elnöklete alatt melynek fő célja ugyancsak
egy felső népiskola létesítése volt. A kivitelezéshez
szükséges anyagi alapot ugyancsak ebben az évben
a hétfalusi báró Baronyi Benedek pesti bankár
12 000 forintos adományával gyarapította.
Ennek az alapnak a kamatai pedig egy, a felső
népiskolánál működő tanító fizetését
hivatott biztosítani. Az iskola ügyének támogatásához
Tatrang is hozzájárult egy 200 forintos alapítvánnyal.
A következő lépés egy tanító
keresése volt, a zilahi származású Nagy Sándort
nevezték ki tanítónak és 1871. nov. 6-án bérelt
helyiségben megnyílt a felső népiskola, minden
állami segély nélkül, csupán a Baronyi Alapítvány
kamataira támaszkodva, valamint a lakosság adományaira.
Az 1871/1872-es tanév csonka tanév volt, a tanítás
négy hónapig tartott, azonban érdeme, hogy vele
kezdődött a hétfalusi iskolatörténet legkiemelkedőbb
korszaka.
1872-ben a kormány az intézetet
államinak nyilvánította, és mint ipari szakosztállyal
megtoldott műfaragászati magyar királyi állami
felső népiskola egy osztállyal megnyittatott,
1872. november 1-én egy igazgató-tanítóból, Pál
Károlyból, egy rendes tanítóból, Jakab Jánosból
és egy óraadó tanítóból, Goldschmidt Mihályból
álló tantestülettel.
A hosszúfalusi fafaragászati iskola
megalakulásával Hétfalu oktatástörténetének egyik
legfontosabb szakasza kezdődött el. Az elemi
iskolákon kívül nagymértékben meghatározta e vidék
közművelődési, oktatásának irányát,
valamint ipari viszonyainak fejlődését. Az
intézet további fejlődését nagymértékben
befolyásolta Kupcsay János szaktanító kinevezése
1873-ban, aki a müncheni akadémián végzett szobrászatot
és aki ettől az évtől megkezdte először
a rajz, majd a mintázás és a faragászat oktatását.
Az ipari szakosztállyal megtoldott
műmetsző felső népiskola célja
egyfelől az általános műveltséghez tartozó
alapismeretek oktatása volt, másfelől pedig
a tehetségeseket a műfaragászatban annyira
kiképezni, hogy vagy műfaragó tanítók lehessenek
vagy pedig, mint önálló műfaragók ezen iparág
által magukat fenn tudják tartani.
A következő lépés egy saját
iskolaépület megszerzése volt. Erre a célra az
iskola gondnokságának rendelkezésére a hosszúfalusi
hivatali (praetorialis) épület állt, (itt székelt
1848-ig, Brassó hűbéri jogainak megszűntéig,
Brassó vezetőségének képviselete) pontosabban
ennek eladásából származó összegnek a négyfalusi
magyarságot illető 4735 forintnyi része.
Az összeg kevés volt, azonban a további segítség
a kormány részéről jött. 1875-ben megvásárolta
az iskola számára Jekeliusz Károly brassói vaskereskedőtől
a gőzmalom helyiségét 21 500 forintért
és kezdetét vette az épületek iskolai célokra
való átalakítása, amelynek a tervét Sompek József
kir. mérnök készítette.
Trefort Ágoston vallás és közoktatási
miniszter 1880 augusztusában tett látogatása alkalmával
6000 forintot adott az építkezések továbbfolytatására,
melyek anyagi gondok miatt évekig elhúzódtak.
Az iskola történetét Veres Melinda
részletezte a Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban
című kiadványban és az iskola működését
joggal nevezte Hétfalu művelődési
élete fénykorának.
*
Kupcsay János fafaragászati tanár
vezetésével az iskola műhelyében számos erdélyi
templom számára készítettek oltárokat. Hétfaluban
három - az iskola által készített - oltár található:
a türkösi és a hosszúfalu-alszegi evangélikus
templomok oltárai, valamint a csernátfalusi Sf.
Adormire görögkeleti templom ikonosztázisa.
A türkösi evangélikus templom oltára
1885-ben készült. Az oltár mind szerkezetében
mind díszítő motívumaiban neogótikus stílusú.
A díszítőmotívumai teljesen eltérnek az iskola
által készített többi oltárétól.
Felépítésében antependiumot, predellát
és retabulumot lehet megkülönböztetni.
Az antependiumot vagy előlapot
fektetett téglalap alakú regiszterben karéjos
gótikus motívumok díszítik. Ugyanez mondható el
a predelláról is, azonban itt már apróbb az áttört
díszítés, két felől pedig egy-egy homorú
vonallal van összekötve a retabulummal. Az egész
retabulum magasba törő háromszögű oromzatban
záródik, amely a két szélső rögzített oltárszárnnyal
együtt a csúcsíves záródású oltárképet veszik
közre.
Az oltárkép feletti orommezőt ugyancsak gótikus áttört díszítőelemek
töltik ki. Az oltárszárnyak lángíves záródású
regiszterek által tagoltak. Kétfelől a szárnyakat
kis fialék veszik közre, és ugyancsak fiálék találhatók
a retabulum osztó tengelyeiben is. Mind a fiálék,
mind az oromzat keresztrózsákban záródnak, élükön
pedig a jól ismert gótikus kúszólevelek.
Az oltárkép - a keresztre feszített Krisztus a Golgotán - Mişu Popp alkotása,
ugyancsak 1885-ből. Mişu Popp (1827-1892)
festőművésszel az iskola valószínűleg
valamilyen szerződéses viszonyt alakított
ki, számos oltárképet ő festett az iskola
számára, főleg a görögkeleti ikonosztázisokon.
Valószínű, hogy az ikontechnikát, az aranyozás,
ezüstözés és bronzírozás művészetét is tőle
tanulta el Kupcsay - hisz cikkében ő ismertette
a Monarchiában először ezeket a görögkeleti
technikákat.
*
A hosszúfalu-alszegi evangélikus templom oltára felépítésében megegyezik a türkösi
templom oltáráéval. Antependiuma azonban nem annyira
díszes mint a retabulumja, középen két koncentrikus
kör közepén, négykaréjos regiszterben egy egyenlő
szárú kereszt, ezt négyszirmú kis virágok keretezik.
Az oltárelőt két felől két kis oszlop
zárja le. A predella már sokkal díszesebb. Az
oszlopok tengelyében előreugratott, a félköríves
regisztert virág motívumos faragás díszít. A predella
középső részén, három kör regiszterben, karéjos
kerteléssel ugyancsak faragott virág disz.
A retabulum a legdíszesebb. Középpontjában egy félköríves záródású oltárkép található,
melyet kétfelől három-három korinthoszi fejezetes
oszlop által tartott félköríves árkád zár le,
ezt pedig egy háromszög alakú oromzat koronáz.
Az oltárkép alsó részen áttört virágdíszes faragás
köti össze a két vékonyabb belső oszlopot.
A félköríves árkád többsávos kialakítású, belülről
kifele haladva az első karéjos díszes, a
második apró kis virágmotívumos, a harmadikon
virágmotívumok váltakoznak gúla alakú díszítményekkel.
A háromszögű oromzatban díszítése is ugyancsak
faragott virágmotívumon alapszik. A koronázó részen
ismétlődik az áttört csillagvirágos faragás.
Ez az oltár esetében is az alapszín a fehér, a díszítő faragványok pedig
aranysárga színűek.
Az oltárkép megegyezik a türkösivel, azonban sem aláírás, sem évszám nem található
rajta, így korát nem tudjuk beazonosítani. Valószínű,
hogy az oltár készítésekor, 1891-ben festette
(másolta) Mişu Popp, vagy valamelyik tanítványa.
*
A görögkeleti ikonosztázisok (brassói búzasori Adormirea Maicii Domnului,
a csernátfalusi Sf. Adormire, a szúnyogszéki
Sf. Nicolae, a vledényi Sf. Vasile cel
Mare, a barcarozsnyói Sf. Nicolae,
az aldobolyi Sf. Dumitru) felépítése, díszítőelemei
majdnem azonosak, színben, méretben térnek el
esetleg.
Szerkezetük a következő modellre épül: az összes ikonosztázis három ajtós
(ami az újabb követelményeknek felelt meg, hiszen
a régebbiek két ajtósak voltak), függőlegesen
az összes hét tengelyes, vízszintesen pedig három
részből állnak, kivéve az aldobolyit, amely
csak két szintes (a templom is kisebb). Egyéb
szerkezeti felépítésben megegyezik a hat ortodox
templom ikonosztázisa. A tagolás függőlegesen
az alsó részen korinthoszi fejezetes oszlopok
által történik, a két felső szinteken pedig
lizénák, pilaszterek által. Vízszintesen
a tagoló elemek tengelyében golyvázott párkányok
osztják az oltárokat három szintre, amely közül
az övpárkány az első szint felett sokkal
erősebb, minek következtében két nagyobb
vízszintes tagolásról is beszélhetünk.
A központi rész a főbejárat tengelyében hangsúlyozott, a két felső
szint központi képmezejének formája által, mely
közül a középső inkább vízszintesen bontakozik
ki és óraíves lezárása által eltér a többitől,
a felső szint központi része pedig felfelé
ívelő, kitör a harmadik részből, sokkal
magasabban felnyúlik, háromszögíves lezárása által
uralja nemcsak a központi részt hanem az egész
oltárt meghatározza, tetején kereszttel. Ami az
oltárok képmezőinek beosztását illeti, abban
is megegyeznek. A tagoló elemek felállított téglalap,
négyzet alakú részekre osztják az oltár egész
felületét, ezekbe pedig a központi tengelyen kívül
félköríves záródású képmezők találhatók,
melyeket áttört faragás keretez. Az alsó szinten,
amely a legmagasabb, a három ajtót ugyanakkora
méretű képek veszik közre, magasabb lábazati
résszel, a középső szinten ugyanabban a tengelyben
kisebb képmezők vannak kialakítva, a felső
szinten pedig az alábbiaknak két kisebb félköríves
záródású képmező felel meg melyet vékony
kis oszlop oszt két részre.
A három bejárati ajtó mindegyik esetben szamárhátíves kialakítású, a középső,
az úgynevezett királyi ajtó két szárnyas, a két
szélső pedig egy szárnyas, minden szárny
esetében a központi részben egy-egy félköríves
képmező bontja meg a faragott díszítést.
Mindegyik templom esetében ugyanaz az ikonográfiai program szerepel: az alsó
részen egyházi atyák, Jézus alakja, valamint a
jobboldali első képen a templom védőszentje
látható. A középső szinten Jézus életéből
vett jelenetek sorakoznak a bal oldaltól kezdődően,
minden egyes esetben középen az utolsó vacsora
jelenetével. A felső szint pedig ótestamentumi
prófétáknak van szentelve, középen Mária megkoronázásával.
Egyedül a brassói búzasori templom ikonosztázisának
programja tér el a többitől azáltal, hogy
a középső rész központi tengelyében a Szentháromság
szerepel, fent pedig Jézus feltámadása.
Az oltárok faragott díszítése a szúnyogszéki oltárt kivéve, amely szőlőinda
motívumon alapszik, kisebb-nagyobb változatokkal
csillagvirágos kúszó indamotívumot követ.
Az ajtószárnyak, ezeket keretező részek esetében, a képek keretezésénél,
valamint a koronázó részen áttört díszítő
faragást használt a készítő, ez mögött, kivéve
a koronázó díszét, ahol hátul nem zárta le, más
színű fatábla található. Ezenkívül a lábazati
rész mezőit ugyancsak faragott növényi motívumok
díszítik, a párkányt pedig kis nyolc- vagy négyszirmú
virágocskák, mintegy átmenetet képezve két szint
zsúfoltabb faragászati díszítésével. A három ajtóív
mindegyik oltárnál ugyanazzal a díszítő elemmel
van lezárva: a középső egy koronával, a két
szélső pedig csillagvirággal (hatágú keskenyített
csillag, amely Barcaság címerében is megtalálható).
Az oltárok polikrómok, a faragott díszítés általában aranyszínű, a háttér
pedig vagy kék, vagy fehér.
A felsorolt ikonosztázisok a XIX. század '80-as, '90-es éveiben készültek.
A csernátfalusi görögkeleti templom oltárképei szintén Mişu Popp alkotásai.
Sipos Gaudi Enikő, Kovács Lehel István
|
|