|
|
Gyakori
hétfalusi csángó nevek
Családnevek: Anderkuó, Andir,
Bacsuó, Bálint, Benedëk, Barta, Bartos, Borcsa,
Buna, Csere, Csiri, Csukás, Czimbor, Dani, Dávid,
Diénës, Dëák, Dodié, Elekes, Falnagy, Fuóris,
Gaudi, Giruó, Girás, Gires, Guócza, Giéczi, Gocsmán,
Gödri, Gyerkuó, Ilkuó, Istuók, Jakab, Juónás,
Kajcsa, Kapitány, Káplár, Kis, Kojszta, Köpe,
Magduó, Mátié, Orbán, Osvát, Sárancsi, Sipos,
Suós, Szász, Szörnyi, Paizs, Pajor, Pál, Pap,
Partin, Piéter, Piroska, Pozsár, Pünkösti, Rab,
Tomos, Taizs, Tuót, Tuótpál, Török, Vajda, Vërës.
Férfi személynevek: András,
Árpád, Isván, János, Márton, Mihál, Samu.
Női személynevek: Anna,
Berta, Furuzs, Erzsiébët, Ilona, Kata, Piroska,
Sára, Vilma.
|
|
Hétfalusi
csángó családnevek
Egy falu történetéről,
eredetéről teljesebb képet
kaphatunk, ha elemezzük a történelem
folyamán a faluban használatos családneveket,
ezek eredetét, fejlődését
és összetételét, az
esetleges átalakulásokkal, magyarításokkal
együtt. Ezt próbáljuk most
tenni a Hétfalusi csángó
családnevekkel is.
Hétfalu 1500-ban Törcsvár
uradalma alól Brassó zálog-birtokába
került, az új adminisztrációtól
számos jól dokumentált forrás
maradt hátra.
Az 1514-es összeírásnak
köszönhetően Hétfalu lakosságát
névszerint ismerjük. Kevés
település büszkélkedhet
azzal, hogy a Dózsa vezette felkelés
idejéből ilyen pontos összeírással
rendelkezik. Az összeírás szerint
Hétfaluban a következő családneveket
használták: Bácsfaluban a
leggyakoribb családnév a Dienes,
Ruday és Nyilas volt. A Dienes
család vezető szerepet töltött
be a falu életében. A türkösi
leggyakoribb családnevek a következők
voltak: Szakállas, Borcsa,
Kajtár, Sós (például
a Sós-utca névadója
is), Tóth, Osvát,
Kis, Lackó, Székely,
Tamás, Giró. Csernátfaluban
a Deák, Törcsi, Katona,
Szász, Kis, Gubás,
Keresztes, Jakab, Zalkay,
Barta, Gergely családnevek
domináltak. A Négyfalu közül
Hosszúfalu volt a legnagyobb. Itt a Szentpáli,
Tamás, Gubás, Lénárt,
Kovács, Vajda, Köpe,
Csiki, Pajor, Dávid,
Veres, Pozsár, Falnagy,
Palkó, Teis, Gocsmán,
Szász családnevek voltak
a leggyakoribbak. Tatrangon a Sánta,
Bálint, Máté,
Koszta, Borza, Bartos, Sebestyén,
Szász, Székely, Anderkó;
Zajzonban a Szegedi, Simon, Pais,
Veress, Tamás, Török,
Szász, Demeter, Vornika;
Pürkerecen pedig a Csukás,
Dálnoki, Csernáti,
Bartha, Pető, Székely
családnevek domináltak.
A hétfalusi csángó
családneveket Árvay József
elemezte először, megpróbálva
választ találni a nevek eredetére,
és ezáltal a hétfalusi csángók
eredetére is. Árvay is a XVI. századi,
első hivatalos összeírásokat
használta fel. Habár Hétfalu
alapítása a XIII. századra
tehető, 1500 elején itt még
csak 120 család lakott, demográfiai
növekedése csak az 1500-as évek
közepére került sor, így
ezek az adatok hitelesnek tekinthetők családnév-elemzés
szempontjából. A román pásztorok
is csak 1540-től kezdődően kezdtek
a falvakba betelepedni, így az 1514-es,
1526-os, 1533-as összeírások,
még a lakosság eredeti magyar összetételét
mutatják.
Ezekben az időkben a családnevek
89%-a magyar, 7%-a szász, 4%-a pedig szláv
vagy román eredetű volt. Hét
családnév (Czell, Filbart,
Gocsman, Henzer, Oszvald,
Pajor, Tejcs) alatt élő
tizenkét család neve szász
eredetű, nyolc család (Bucsin,
Budin, Buna, Irkon, Koszta,
Pozsár, Tátuly) neve
román vagy szláv eredetű beköltözőkről
és a magyarságba beolvadtakról
tájékoztat.
A szász lakosság-összeírók
hallás után írták
le a magyar neveket, így ezeknek nagyon
sok változatát tartalmazzák
a források. Ezeket a névváltozatokat
először beazonosítani kellett,
majd átírni mai helyesírási
alakba. A szász összeírók
jó munkát végeztek, hisz
minden személy mellé odaírták
nemzetiségüket is, így pontos,
és teljes adataink vannak ezekből
a "kezdeti" évekből. Árvay
így elemzi a csángó családneveket:
"Megvizsgálva és
osztályozva e neveket, kitűnik, hogy
a magyar nyelvi eredetű családnevek
kétötöd részét
azon nevek képezik, amelyek egymástól
függetlenül rendszerint minden közösségben
keletkezni szoktak (Bíró, Csontos,
Deák, Fazakas, Fekete, Fodor, Gubás,
Halász, Hegedűs, Katona, Kerekes,
Kis, Kovács, Nagy, Pap, Polgár,
Rab, Retkes, Sánta, Sós, Szakálas,
Takács, Vak, Varga, Veres). Jellemzőnek
kell azonban tartanunk, hogy a családnevek
egy másik kétötöde személy-
és becenevekből vált családnévvé.
Bár megfelelő összehasonlítási
anyag nem áll rendelkezésünkre,
mert a Székelyföld és Erdély
más vidékeinek közép-
és újkori családnevei nincsenek
még összegyűjtve, de a személynevek
ilyen gyakori családnévvé
válásának sajátsága
mai tudásunk szerint székelyesnek
tartható. E családnevek –
Albert, Anderkó, Ádám, Balázs,
Barla, Barabás, Barta, Bálint, Boldizsár,
Birtalan, Cirmes (a későbbi években
Cirmis, Cirves, Cirvis alakban is írták,
s szerepel a Kovács, Pais, Pető családokban
személynévként is.), Dániel,
Dávid, Demjén, Dénes, Domokos,
Domonkos, Ferenc, Fórizs, Gergely, Gyárfás,
György, Gyurka, Illés, Imre, István,
Jakab, Jankó, János, Kelemen, Lackó,
László, Lénárt, Lőrinc,
Lukács, Márton, Máté,
Mihály, Miklós, Orbán, Palkó,
Pál, Pető, Péter, Pongrác,
Sebestyén, Simon, Tamás (Az 1526.
és 1533-47. években mellettük
szerepel még az Ambrus, Ábrahám,
Bartalus, Bence, Benedek, Demeter, Gyerkó,
Györke, Menynyhárt és Zakariás
családnév is.) –, s ezen családnevekké
vált személyneveken kívül
még használatos férfi személynevek
– Andorjás, András, Antal,
Bartalus, Benedek, Demeter, Gál, Gáspár,
Gothárd, Kelemen, Keresztély, Lázár,
Mátyás, Miklós (Az 1526.
és 1533-47. években ezeken kívül
Ágoston, Bartos, Fábián,
Ince, Kálmán és Zsigmond
személynév is feltűnik.) –,
valamint a női személynevek –
Anna, Apolonia, Ágota, Benedika, Dorottya,
Erzsébet, Fruzsina, Ilona, Katalin, Kerinka,
Klára, Luca, Orsolya, Piroska, Vernika
– nemcsak a szomszédos Háromszékből,
hanem Csíkból és Udvarhelyről
beköltözöttekre is utalnak, s vannak
köztük olyan személynevek is,
amelyek a székelységből nem
ismeretesek. – Végül a magyar
nyelvi eredetű családnevek fennmaradó
egyötöd részébe azok a
nevek sorolhatók, amelyek az idegenből
beköltözöttekre általában
biztosan világítanak rá.
Közülük néhány megállapítható
barcasági (Törcsi), háromszéki
(Dálnoki, Szacsvai), egykori fehérvármegyei
(Rudai) és magyarországi helységnevekre
(Szegedi, Szilágyi, Szalkai), mások
közelebbi meghatározás nélkül
Csíkra (Csíki), Erdélyre
(Erdélyi), s a minden faluban megtalálható
Székely családnév általában
a Székelyföldre mutat, mint e csángók
egykori lakóhelyére. Ugyancsak más
vidékről beköltözöttekre,
de egyben a csángókba már
e korai időkben beolvadt másfajúakra
utal hét Szász nevű, s egy-egy
Oláh, Tót és Török
nevű család neve. Nem csak kicsinysége
miatt tartható magyarnak az idegen családneveket
viselők e rétege, hanem azért
is, mert e szóban forgó családnevek
már első megjelenésükkor
magyaros nyelvalakot öltenek, viselőik
pedig a német lakosság-összeíró
lejegyzésében is kizárólag
csak magyar vagy magyar nyelvi alakú személynevet
viselnek. A felsorolt családneveken
kívül még a következő
családnevek fordultak elő: Bakó,
Borcsa, Cegő, Cservási, Kajtár,
Karandás, Kokusi, Konkoly, Köpe, Pais,
Panga, Pani, Vajda. Ezek közül egy-kettő
esetleg idegen eredetű is lehet, túlnyomó
többségűk pedig, amellett, hogy
magyar, semmi másféle következtetés
levonására nem alkalmas. Az első
összeírások Hétfalu
magyarságát már bizonyos
fokig kevert népnek mutatják. A
keveredésben azonban nem a másfajú
néhány szász és rumén,
hanem a hétfalusi vármegyei törzsmagyarság
közé beköltöző székelyek
beolvadása volt a lényeges és
a döntő következményű.
A hétfalusi csángók fajiságára
minden vonatkozásban ez nyomta rá
a bélyegét". - vonja le
a végkövetkeztetést Árvay. |
|
A
Gocsmány név
A barcasági szász
falvak hatására a csángó-magyar
Tízfaluban és Brassóban is
az egyházközség világi
elöljáróját gocsmánynak
nevezték. A szó eredete a tisztség
német elnevezésére vezethető
vissza (der Gottesmann = egyházfi,
"Istenes ember"), és több
változata ismeretes a csángó
vidéken: gottmány, gocsman,
gocsmány. Az egyházi jellegű
ügyintézés mellett a gocsmánynak
világi feladatai is voltak. Amint a törcsvári
számadásokból is kitűnik,
a lelkészekkel közösen kezelték
a Brassó város tulajdonát
képező hétfalusi malmok jövedelmét,
ők szedték be a földesúrnak
járó malomvámot is. Emellett
a hétfalusi gocsmányok intézték
az egyházközségeknél
szükséges építkezéseket
és javítási munkálatokat.
Például az 1606-os törcsvári
számadásban külön tételként
szerepel az az összeg, amelyért a
pürkereci gocsmány 25 szál
deszkát adott a papilak számára.
A Brassó igája alatt
lévő Hétfaluban nem akárki
lehetett gocsmány. Az egyházi hatóságok
féltékenyen őrködtek,
hogy az egyházközségek élére
csak megbízható papok és
gocsmányok kerüljenek. Szeli József
hosszúfalusi lelkész és csángó
krónikás így fogalmaz: „Mi
magunk is emlékszünk arra, hogy M.
Fronius Mark és Neidel Pál brassói
főpapok a barcai magyar ecclesiákban
való inspectiojukat oly szorosan tartották,
hogy sehová sem pap sem gocsmány
náluk nélkül nem kerülhetett”.
Ezzel szemben viszont a csángó lelkészek
és gocsmányok pénzbeli és
egyéb juttatásokat kaptak a brassói
tanácstól.
A Gocsmány név,
mint családnév, Hétfaluban
már 1514-től ismeretes. A Dózsa-lázadás
évében Goczman Jorg Hosszúfaluban
adófizető jobbágy volt. Később
egyre több okmányban, népszámlálási
jegyzékben feltűnik, és máig
is élő családnév. |
|
A
Csukás név
A Csukás 1958 m magas
hegyvonulata a hétfalusi táj egyik
ékessége. Hasonlóan Hétfaluban
ma is igen elterjedt családnév a
Csukás név. Joggal vetődhet
fel, tehát az a kérdés, hogy
ki lehetett az a Csukás nevezetű
egyén, vagy család, akiről
a hegység a nevét kapta. Ez a hegynév
csak a XVI. században jelent meg, az ezt
megelőző krónikákban,
térképeken a Petrócz,
Pietrosz (Pietros, Petros Mons) havasnevek
szerepelnek. Dr. Binder Pál történész
szerint a név eredetére nézve
két lehetőség van:
1. A Csukás név
már a XVI. században oklevelesen
kimutatható név Hétfaluban.
A kérdés csupán annyi, hogy
lehetett-e egy csángó Csukásnak
legelője, kaszálója vagy telke
a hétfalusi határon kívül
eső, a bodolai Béldiék és
a brassóiak által egyaránt
perelt vidéken? A brassói levéltárban
található dokumentumokból
egyértelműen kitűnik, hogy a
Csukás hegység, és vidéke
Brassó határa volt és a brassói
hatóságoktól bérelték
Hétfalu csángó jobbágyai
és zsellérei, erre a vidékre
számos csángó telepített
esztenát vagy bérelt kaszálókat.
Így könnyen megeshetett, hogy egy
Csukás nevű csángónak
kaszálója legyen az említett
havason, s idővel róla nevezték
el azt.
2. A XVII. század
elején élt Brassóban egy
Csukás István nevű,
csángó származású
személy, aki eleinte a törcsvári
vám alkalmazottja volt, majd a brassói
darabontok hadnagya lett. Abban az időben
a bodzai vámház és a havasok
között - így a Csukás
hegységen is - a brassói darabontok
hadnagya jelképezte a törvényességet,
a középkorban nem a tömösi
szoros, hanem a bodzai út volt a legfontosabb
összekötőút Erdély
és Oláhország között.
Könnyen lehetséges, hogy a havas akkori
uráról, Csukás Istvánról
kapta a nevét.
A Csukás hegység |
|
A
Falnagy név
A hétfalusi csángók
körében mai is igen gyakori családnév
a Falnagy vagy ennek származékai,
pl. Köpefalnagy. Ezekben a falvakban
a földközösség vezetőjét,
a falubírót nevezték falnagynak
vagy folnagynak (= falunagy, folnogh,
németül Hann, latinul villicus).
A falnagy helyettese az előző évi
falnagy, az öreg falnagy volt, valamint a
kisbírónak megfelelő provillicus.
A középkori falvak vezetőségéhez
tartoztak még az esküdt polgárok
és a tizedesek is. A falnagy elnevezést
csak Hétfaluban, német megfelelőjét
csak a brassói szász falvakban használták.
Például Apácán és
Krizbán is már a bíró
tisztségnevet használták.
A Barcaság peremén elhelyezkedő
falvakban pedig a kenéz elnevezést
használták.
1514-ben Hétfalu falnagyai
a következőek voltak: Bácsfalu:
Dienesch Miclosh folnogh, Törkös:
Twmes Antal folnogh, Csernátfalu:
Törzi János folnogh, Hosszúfalu:
Lénárt Benedek folnogh, Tatrang:
Borza Andreasch folnogh, Zajzon: Tamaschi
folnogh, Pürkerec: Ystwann folnogh.
1781-ben Zajzonban Rab Mihály
volt a falnagy, Zajzoni Rab István csángó
költő földműves édesapja,
aki hét évig viselte a falubírói
hivatalt. |
|
A
megkülönböztető név
Az ugyanolyan családnevű, de egymással
nem rokon személyek, családi ágak megkülönböztetésére
a hétfalusiak megkülönböztető nevet, ragadványnevet
használnak a családnév helyett.
- Antal ágak: Bacsuó, Biruó, Jakab, Tizedes,
Piéter.
- Bálint ágak: Uóber, Hubejsz (pék
volt a névadó), Fujuó, Meszes, Ciguój, Ander,
Princ, Trombitás.
- Benedek ágak: Szász, Sziékël, Andir,
Káplár, Istuók, Köteles, Sárancsi.
- Dávid ágak: Piszika, Pajor, Ilon, Renkács.
- Deák ágak: Csuócsa, Bandi, Boskándi.
- Fejiér ágak: Kukella, Sankuó.
- Gödri ágak: Boskándi, Oláh, Puóki, Veres.
- Jakab ágak: Csukás, Cirmës, a Jakab
Pajorokat Kurucoknak, a Jakab Piétëreket,
Köpiéknek vagy Lukácsoknak,
a Jakab Andorokat Rëbëkáknak nevezik
(egyik családtag a pap Rebeka nevű szolgálójának
udvarolt).
- Köpe ágak: Hosszúfaluban Pancsi,
máshol Kakëjsz.
- Köpefalnagy ágak: András, Pancsi,
Mánka.
- Szász ágak: Bacsuó, Benedek, Gyerkuó,
Peltán, Deák.
- Sziékël ágak: Sankuó, Kopács, Benedek.
- Szüornyi ágak: Mityi, Boldi.
- Tomos ágak: Bruózer, Partamás, a
fűrészmezei Tomosokat Ilkuóknak nevezték.
- Vajda ágak: Mucsa, Micsuók.
- Vërës ágak: Szászka, Partin.
A Tuótpálok egyik ágát Guósujoknak,
a Borcsákat Kapitányoknak, a Sziékël
Pajorokat Diénesnek, az Erdiéjieket Pirkuóknak,
a Mártonokat Fickuóknak, a Bagojokat
Pënzurátnak (valaki felakasztotta magát
a családból), a Benciéket Pipásoknak,
a Pajorokat Csernátfaluban Pancsiknak,
a Sorbánokat Kupáknak hívták.
A Lüőrincek egyik ágát Köblösnek nevezték,
a Giruókét pedig Szásznak. A Gödri Boskándiakat
Dalamiskának, az egyik Pajor családot
Annuóknak, a Gyerkuót Murgyinak,
a Giruószászt Girancsinak, a Szászgyörgyöt
Szágyornak, az Oprát Kuónyának,
a Mátiét Köpeandirnak, a Gocsmánt Pálandornak,
a Juónásokat Fesznek nevezték.
A Jani családnevűek egyik ágát Báldernek
hívják, ugyanis egy ilyen nevű román csobántól
tanulta el egyik ősük a juhtartást.
Az eredetileg Nagyboldogasszonynak szentelt brassói
Fekete-templom építésénél, 1383 és 1424 között
spanyolországi kőfaragók is segítkezdek. Egy Gaudi
nevezetű kőfaragó Hétfaluban telepedett le, három
családi ágat hozva létre, a Sipos Gaudikat,
Vërës Gaudikat és Horváth Gaudikat. |
|
Hogyan
került nagyszüleim családja Hétfaluba?
Messziről kell kezdenem: Dédnagyanyám,
Gyulai Rozália a legszebb és leggazdagabb
leány volt Háromszéken. Valami
oknál fogva nem akart férjhez menni.
Egyszer aztán összeveszett a testvérével,
s mérgében megfogadta, hogy aki
leghamarább megkéri, ahhoz megy
férjhez. Hát dédapám,
Damokos Lajos kérte meg, s hozzá
is ment; elég rosszul tette, mert dédapám
el is pallta a nagy vagyont, s mikor 1867-ben,
alig 50 évesen meghalt, semmijük sem
maradt. Dédanyám ott maradt semmi
nélkül, öt gyerekkel (István,
Berta, Judit, Jolán, Gábor).
Istvánt akkoriban nevezték
ki (hívták meg?) Bácsfaluba
községi jegyzőnek, Gábor
katonatiszt volt, Judit és Jolán
a nagyszebeni zárdában nevelkedett,
amíg lehetőség volt rá.
Nagyanyám, Berta egyik gazdag rokontól
a másikig hányódott, azon
a címen, hogy a háztartásban
segít, gondolom, milyen sorsa lehetett.
A régi levelek tanúsága
szerint 1878-1880 körül hívta
magához István az édesanyjukat
és a három leánytestvérét.
Nehezen élhettek, mert Jolán 1879-ben
azt írja Bácsfaluból Maksára:
"Gábor minden levelében
pénzt kér, hogy már annyit
búsultam érte (...) mindig 10-12
fr. De minden leveliben (...) pedig itt nekünk
minden de minden pénzbe kerül (...)
nem is képzeli Istvánnak a fizetése
mind el megyen (...) úgy hogy a hónap
végén elégszer van úgy
hogy nincsen egy krajcárja se…"
A maksai udvarház egy
Berta nevű rokonra volt bízva. (Nem
tudom, ki lehetett ez!) Ő küldi a leveleket
ügyes-bajos dolgokban, ő fogad szolgálót
részükre (Zsuzsit).
Levél: Maksa, 1881. január
14., Irma írja: "Ha a kolbász
nem olyan jó, mint máskor, engedjetek
meg…"; Levél: Maksa 12/9,
Berta írja: "A rozsot ma adták
el Szt. Györgyön 4 frt. 85 kr.-ért
hektóját s a bevitelért adtunk
60 kr. a bácsnak 3 frt. megmaradt 15 frt.
40 kr. Azt küldöm azzal a 3 frt. együtt
mellyel neked tartozom…"
Judit levele Maksáról:
1878 21/10: "István már
kétszer is volt itthon s mind hívott
hogy menjünk Bácsfaluba lakni anyám
belé is egyezett úgy van hogy ennek
a hónapnak a végivel vagy a jövő
kezdetin leköltözünk."
Judit levele Bácsfaluból
Bertának: "Mi éppen vasárnap
költöztünk ide Bácsfaluba,
de nagyon csúnya időt kaptunk nem
is akartunk akkor nap lejönni de már
a pakk szekerek lejöttek volt. Szolgálónak
Bokor Julist hoztuk el. A pulykáimat is
el hoztam a tyúkoknak is egy részit
el hoztuk, de a sertéseket nem hoztuk el.
(...) Van jó két szobánk
s egy konyha s két kamra s négy
iroda. (...)"
Jolán 17 éves korában
1887-ben meghalt, a türkösi róm.
kat. temetőben van eltemetve.
Judit férjhez ment Miksik
Ákos vámtisztviselőhöz,
Nyitrára (a mai Szlovákiában).
Berta (nagyanyám) 1887-ben
ment férjhez Lukács Károly
községi jegyzőhöz.
Anyai nagyapám Lukács
Károly előbb Pürkerecen, aztán
Hosszúfaluban volt községi
jegyző. Amint a fennmaradt pár levélből
kitűnik, sok félreértés
és bonyodalom után házasodtak
össze. Nem lehetett mindennapi ember. Nevéhez
fűződik a Dirba patak szabályozása,
a temető megnagyobbítása, a
"tramváj" (kisvasút),
a Kerekdomb erdősítése. Tervei
közé tartozott a csángó
szőttesek kisipari-háziipari szinten
való készítése és
piacosítása, azonban ezt korai halála
miatt nem tudta megvalósítani. 1912-ben
halt meg. (sz. 1859-ben.)
Az ő édesapja -
tehát a másik dédapám
- Lukács Dániel volt, Sepsiilyefalván
született, Szentgyörgyön volt asztalosmester.
Nagyapám, miután
Hosszúfaluban jegyző lett, szüleit
Hosszúfaluba költöztette. Dédapám
100 éves korában halt meg. Dédanyám
Járosi Karolina volt. Róla pontos
adataim nincsenek. Mindketten a hosszúfalusi
evangélikus temetőben nyugszanak.
Édesapám Gáspár
Gyula volt (1874-1942). Apja, Gáspár
Pál 1823-ban született Barátoson,
pénzügyi számvevőként
került Csernátfaluba. Apai nagyanyám
Imre Róza (sz.1852, Hosszúfaluban).
1873-ban esküdtek a türkösi kat.
templomban.
Imre Róza édesanyja
Gires leány volt (azt hiszem, Amália).
Ezen az úton vagyunk rokonságban
a Köpecsiri családdal. Az öreg
Köpecsiri bácsi anyja vagy nagyanyja
szintén Gires leány volt. Így
kötődik a család vérségi
úton is Hétfaluhoz.
Gáspár Sára |
|
Ősök
és unokatestvérek
Rég volt az, amikor nemzettségek
alapján szerveződött a társadalom,
de a nagycsalád szerteágazó-összefutó
rokoni erővonalai érdekesen tevődnek
rá más szervezőerőkre:
a felmenők révén időben,
a kortársak révén térben
érvényesülnek.
A felmenők közül
3-4 nemzedék lehet kortárs. A XIX.
század végéig egy-egy család
kortárs tagjainak élettere általában
szűkebb földrajzi területekre korlátozódott:
a rokonok többsége ugyanazon a településen
vagy egymással szomszédos településen
élt. Nagyon ritka volt a nemzeti vagy felekezeti
vegyesházasság. (Lásd a családfarészletet.)
Az I. és II. világháborúk
hozzájárultak a családok
szétszóródásához.
A sokgyerekes családokban
már a testvérek révén,
de általában az első és
második unokatestvérek révén
az egyén részben erőteljesen
a szűkebb közösségéhez
(falu, község, város) kötődik,
részben a tágabb világhoz,
az idegenbe szakadt családtagok révén.
(Lásd az unokatestvérek névsorait.)
- Tóthpál Mihály
első unokatestvérei:
- Tóthpál Ida, Csernátfalu.
- Tóthpál Gyula, Budapest.
- Serény Ilona, Budapest.
- Serény Anna, Budapest.
- Borcsa Gizella, Budapest.
- Lengyel Mili, Budapest.
- Lengyel Irén, Budapest.
- Lengyel Sára, Budapest.
- Lengyel József, Budapest.
- Lengyel György, Budapest.
- Stéger Ferenc, Budapest.
- Stéger Mária, Budapest.
- Kiss Budai András, Bácsfalu.
- Kiss Budai Mária, Bácsfalu.
- Kiss Budai Ilona, Bácsfalu.
- Kiss Budai János, Bácsfalu.
- Lőrincz Anna, Bácsfalu.
- Szász Bacsó Anna, Türkös.
- Szász Bacsó Árpád,
Türkös.
- Második unokatestvérei:
- Pünkösti János
- Pünkösti Gizella
- Pünkösti Árpád
- Pünkösti György
- Milu Jenő, Bácsfalu.
- Milu Mónika, Bácsfalu.
- Antal Bacsó Lenke
- Mártis Etelka, Bácsfalu.
- Mártis Sándor, Bácsfalu.
- Mártis György, Bácsfalu.
- Gödri Sándor
- Gödri István
- Gödri Ilona
- Mártis Katalin
- Tóthpál Irén első
unokatestvérei:
- Kiss Jakab Béla, Türkös.
- Kiss Jakab Jolán, Türkös.
- Kiss Jakab Sándor, Hosszúfalu.
- Kiss Jakab Gábor, Türkös.
- Kiss Jakab Marianna, Türkös.
- Benedek Istók Erzsébet, Nagyvárad.
- Benedek Istók Ilona
- Benedek Istók János, Csernátfalu.
- Második unokatestvérei:
- Gödri Sándor
- Gödri Péter
- Gödri Pál
- Nagy Béla
- Nagy Árpád
- Veres Gábor
- Veres Vilmos
- Mihály Lenke, Magyarország.
- Mihály Katalin, Magyarország.
- Mihály Ilona, Magyarország.
- Gödri Katalin
- Gödri János, Türkös.
- Keresztes Zoltán, Türkös.
- Keresztes Miklós
- Fazakas András
- Fazakas Mihály
- Papp Anna
- Papp István
- Papp Árpád
- Tomos István
- Fazakas Anna
Tóthpál Irén
családfája anyai ágon
Tóthpál Irén |
|
A
350 éves Kapitány család
"Ismerjük meg múltunkat, hogy tudjuk: kik vagyunk és hova tartozunk."
*
Mondani könnyű, de végrehajtani egy kicsit nehezebb. Persze ez függ az ember
akaratától és a felkereshető forrásoktól.
Hála az egykori anyakönyveknek, és a korabeli
szorgalmas adóösszeírásoknak: valamennyire mégiscsak
sikerül a családom történelmi gyökereit keresgélni.
Az előbb említettek voltak azok a fő
források, amelyekből ki lehetett hámozni
a keresett valóságot. Amire rátaláltam, az a létezett
valóságnak 80-90%-a.
Nagy kár, hogy eltűntek a hosszúfalu-alszegi evangélikus egyház anyakönyvei
az első világháborúban!
Az 1600 - 1800-as években sok Kapitány élt Hosszúfaluban, akiknek javarésze az
1900-as évek közepéig kihalt, vagy elkerült máshova.
Jelenleg Csernátfaluban és Türkösben lakik a hétfalusi
Kapitányok többsége.
Tudni való, hogy az 1500 - 1600-as években Négyfalu népességének nagyrésze majdnem
kicserélődik a török - tatár dúlások és a
járványos betegségek (különösen a pestis) miatt.
Az 1600-as évek közepén jelennek meg az első Kapitányok Hosszúfaluban és
Csernátfaluban. Valószínű, hogy egy család,
amely elszaporodik. Nem lehet tudni, honnan kerültek
ide, lehet Háromszékről vagy Magyarországról.
A mostani Kovászna és Hargita megyékben tudtommal
nincsen Kapitány, de sok él Magyarországon (csak
Budapesten is). Ezek felé egyelőre nem tudok
családi szálakat megrajzolni.
Itthon Csernátfaluból kerültek Türkösbe 1787-ben, ugyanis oda házasodik a csernátfalusi
Kapitány Mihály (A 34), aki akkori falusi jegyző
leányát, Rachelt vette feleségül. Innen származik
a Türkösi Kapitányok egyrésze. Egy másik részük
a hosszúfalusi Kapitány Andrásról ered. A türkösi
Kapitány Partinok is hosszúfalusi származásúak.
Bácsfaluban az 1800-as évek végén jelennek meg a Kapitányok szintén a hosszúfalusi
ágból.
A csernátfalusi Kapitány Borcsák ugyancsak hosszúfalusi eredetűek.
Bizony minden elődünk élete sem volt egyformán rózsaszínű: meg kellett
küzdeniük a mindennapi kenyérért. Javarészt mezőgazdasággal
foglalkoztak, télen fakitermeléssel. Sokan otthagyták
a fogukat a harctereken. Részt vettek az 1848-as
forradalomban, még többen az első világháborúban.
Családi drámákat szenvedtek, sok gyermek meghalt
még kicsi korában. Olyan család is volt, amelyiknek
15 gyermeke halt meg kiskorúan. A korabeli járványos
betegségek is sokakat elvittek.
Mindezek mellett a nép harcolt és küzdött a megélhetésért, és fohászkodott Istenhez,
hogy segítse meg az élet nehezén átesni. Többhelyt
olvashatjuk a temetkezési anyakönyvekben, hogy
a temető pap milyen szépen ír az elhunyt
életéről. 1778-ban Máté Márton tiszteletes
azt írja Kapitány Jánosról (A), hogy "Szinte
100 esztendős korában, igen hasznos fő
tagja a falunak, nem hosszas betegeskedése után
csendes lehelettel, józan elmével, e gyarló világból
bódogul kimúlt".
Hát bizony mind kimúlunk, arra kell vigyáznunk, hogy utódaink majd ne olvassanak
rosszat rólunk, ne cselekedjünk olyasmit, ami
szégyenünkre válik majdan.
Kapitány János (A 394) 1860-ban gazdasági oktató volt a csernátfalusi iskolában.
Egy másik Kapitány János (B 16) a párjával, Farkas
Katával 1798-ban karbantartási munkálatokat végeztettek
a templomban. Kapitány Péter (G 31324) az 1930-as
években gondnok volt a bukaresti evangélikus egyháznál.
És sokan mások hozzájárultak a közösség előmeneteléhez.
Ez úton mondok köszönetet a négyfalusi evangélikus lelkészeknek, akik szívességükkel
sokat segítettek az anyag gyűjtésében. Ha
valaki többet akar tudni a Kapitány családról,
állok rendelkezésére.
Kapitány László
|
|