Isten
segíts!
Sötét barázdák, áldott titkok méhe,
Bús sírok, mikből élet sarja kél.
Itt állok újra fordulóhoz érve
Az új esztendő szent küszöbinél.
Fáradt karomba új erő özönlik,
Ekém munkára, indulásra kész,
Reám az ég sugár-esője ömlik,
Szemem előre s a magasba néz:
Isten segíts!
Isten segíts! Hiszek, bízom Te Benned,
Atyám vagy nékem édes Istenem.
Soha nem szűnik, el nem fogy kegyelmed,
Minden, mindenki elhagyhat: Te nem!
Míg híven szántok ősi szent barázdán,
Verejtékkel áztatván a rögöt,
Híven tekint, vigyáz az Úr is én reám
A fényes nap s a csillagok mögött;
– és megsegít!
Szánts hát ekém, törtess előre bátran,
Hasítsd a földet a széles mezőn.
S vészes viharban s áldott napsugárban
Csak szórd, szórd a magot örvendezőn.
Minden nap legyen új, meg új barázda,
Minden szó és tett legyen magvetés.
A hű munkást majd áldás koronázza:
Aratni fogsz, ne érjen csüggedés!
Isten segít! Megtart! Megáld!
Ima
új év reggelén
Nagy istenünk, örök, felséges
Úr,
Ismét egy új év virradott reánk,
S ím buzgó néped föld porába hull
S dicsőit Téged, égi jó Atyánk!
Mert Te mérted ki pályáját a Napnak,
Te forgatod a századok sorát,
A csillagok Igéd szerint haladnak
S Te élteted a föld múló porát
Óh, hányan vannak, akik sírba tértek,
Korán kidőlve a kereszt alatt;
Akik hiába vártak és reméltek,
A szép idők szent földje elmaradt.
De mi élünk – s itt állunk útra készen,
És indulunk, mihelyt kegyelmed int,
Zúgó viharban – fényes napsütésen:
A Te legbölcsebb tetszésed szerint.
Vaj, vár-e béke, lesz-e jobb világ
Ez évben, melyet megnyit szent kezed.
Mosolyog-e napfény, nyílik-é virág
Az úton, merre irgalmad vezet.
Szeretnénk tudni – ámde elfedezted
Szemünk előtt a ködlő holnapot.
Öröm pohárt rejt-e, avagy keresztet,
Halandó, soha meg nem tudhatod.
De Te tudod, Atyánk, mit rejt az óra,
Amely némán suhan fejünk felett:
S tudod, mi válik testi-lelki jónkra;
Mi hoz reánk halált, s mi életet?
Rád bízzuk hát magunkat mindenestül,
Sorsunk nyugton tesszük kezedbe le.
Vezess megint egy esztendőn keresztül
S légy szemeinknek látó ereje.
Vezess, Uram, a cél felé előre,
Amíg pályánk a földön véget ér,
Te légy tévelygő lépteinknek őre,
Te légy a hű és jóságos vezér!
Ints, feddj, dorgálj, büntess, ha félrelépünk;
Csak elszakadni Tőled, – jaj, ne hagyj.
Ha vétkezünk, bocsásd meg mind a vétkünk,
Maradj velünk, míg száll az év, maradj!
Anyámnak
Egy dalt anyám, egy csodás, szép
virágot,
A legszebbet, mely szívemben kinyílt.
Te jó, te édes, szomorú, te áldott,
Kit annyi baj, gond, bánat keserít.
Neked még tán nem is küldtem belőlük.
Pedig két kézzel szórtam száz felé.
Tél közepén kikelet nyílt ki tőlük
S fiad szánandó koldus lett belé.
De van még egy dal, mit még nem daloltam,
Melynek varázsa mindnél többet ér.
Sötét, magános éjszakán tanultam
E dalt nem adnám másnak semmiér!
Hogy mondjam el?... Nevetve csendül,
Aztán sírás lesz, csendes zokogás.
Sötét zápor hull égő két szememből
És újra feltör boldog kacagás.
Hogy mondjam el?... Itt cseng feléd e dalban
Rajongó hálám és imádatom.
Itt zsong feléd vezeklő, sűrű rajban
Bocsánatkérésem s bűnbánatom.
Hogy mondjam el? Ma itten zsong körötted
S hozzád viszi tört lelkem kincseit.
És hívja, várja és esengi jötted
A legszebb dal, mely szívemben kinyílt!
A
Pásztortűzben megjelent írások
- Nikodémusz Károly: Hajók indulnak.
1921., II. kötet, 26. sz., 337. p., v.
- Nikodémusz Károly: Vérpiros rózsa.
1922., I. kötet, 3. sz., 67. p., v.
- Nikodémusz Károly: Hódolás. 1922.,
I. kötet, 12. sz., 365. p., v.
- Nikodémusz Károly: Az égő csipkebokor.
1922., II. kötet, 32. sz., 170. p., v.
- Nikodémusz Károly: A tél elé... 1923.,
I. kötet, 6. sz., 177. p., v.
- Nikodémusz Károly: Éjféli tizenkét óra.
1925., 15. sz., 330. p., v.
- Nikodémusz Károly: Kandallónál. 1927.,
3. sz., 52. p., v.
- Nikodémusz Károly: Én, Te, Ő. 1928.,
6. sz., 135. p., v.
- Nikodémusz Károly: Holnap. 1928.,
20. sz., 474. p., v.
- Nikodémusz Károly: A víz kering...
1929., 17. sz., 401. p., v.
- Nikodémusz Károly: A tengerparton.
1932., 15. sz., 231. p., v.
- Nikodémusz Károly: Válás előtt. 1922.,
II. kötet, 28. sz., 51-55. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Az eljegyzés.
1922., II. kötet, 37. sz., 339-342. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Néma pár. 1922.,
II. kötet, 43. sz., 526-527. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Mindennapi történet.
1923., I. kötet, 16. sz., 504-506. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: A testvérek. 1923.,
II. kötet, 29. sz., 913-919. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: A bánya. 1924.,
I. kötet, 3. sz., 126-130. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Jó asszony volt a kománé...
1924., I. kötet, 6. sz., 300-303. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Az utolsó virtus.
1925., 10. sz., 209-211. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: A bíró előtt.
1925., 18. sz., 386-387. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Csorba Ferkó trombitája.
1926., 10. sz., 227-228. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Izsák feláldozása.
1926., 21. sz., 484-487. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Simon Bori mégis csak
férjhez megy. 1927., 4. sz., 85-88. p.,
nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Megszólalt a Riska.
1928., 9. sz., 206-207. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: A főnök úr! 1928.,
19. sz., 436-437. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Anyta. 1930.,
8. sz., 180-181. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Móré cigány boldogsága.
1930., 12. sz., 279-280. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: A bánya. 1930.,
16. sz., 355-357. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Őrtálló katona Pompei
kapujában. 1931., 13. sz., 328-330. p.,
nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: A fizetség. 1932.,
6. sz., 75-76. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: Hófehérke. 1933.,
5. sz., 85-87. p., nov.-karc.
- Nikodémusz Károly: A fáraó leánya.
1933., 7. sz., 130-132. p., nov.-karc.
- Nikodemusz Károly: Gépkocsi. 1921.,
II. kötet, 27. sz., 400-407. p., sz.
- Nikodemusz Károly: Vígjelentek a házaséletből.
1923., II. kötet, 28. sz., 893. p., sz.
- Nikodemusz Károly: A magyar iskoláért.
1922., II. kötet, 33. sz., 219-220. p.
|
