Dr. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter üdvözlőbeszéde

Testvéri szeretettel köszöntöm Hétfalu magyarságának képviselőit, egyházi méltóságainkat, alpol­gármester urakat, s minden ünneplő magyar honfitársamat.

Meghatottan állok Önök előtt, s csak azért bátorkodtam feljönni, ide a szószékre, mert az előbb láttam, hogy onnan lentről senkit nem láthatok, s nagyon szeretem, hogy ha láthatom az emberek arcát és szemét, amikor beszélek. Különösen itt, különösen ma. Ma, amikor az én szívem is sokkal gyorsabban ver, egy ilyen millenniumi zászlóátadáson, mondom ezt akkor is, amikor a több, mint másfél év óta tartó millenniumi ünnepségsorozatban a Magyar Kormányban a legtöbb millenniumi zászlót adtam át, de van valami abban, hogy az ember eljött ősei földjére, ősei földjére, az elszakított nemzetrésznek egy keleti pontjára, s itt adhatja át véreinek, rokonainak, és azok barátainak a millenniumi zászlót.

A zászlóval érkeztem ide, a hitünknek és a történelmünknek a zászlajával, ide, Barcaságra, és azt hiszem, hogy Reményik Sándor eszünkbe juthat, hogy ha szétnézünk e templomban. Reményik Sándor­nak talán az a gyönyörű kis versrészlete, amely a Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát refrénű versből származik: „kicsi fehér templomotokba / Most minden erők tömörülnek. / Kicsi fehér templom-padokba / A holtak is mellétek ülnek. / A nagyapáink, nagyanyáink, / Szemükbe bíztatás vagy vád: / Ne hagyjátok a templomot, / a templomot s az iskolát!”

Hiszen e két szentély: a templom és az iskola, amely hitünknek, nyelvünknek, kultúránknak, és az életünknek két olyan pillére, amelyre büszkén mondhatja el Reményik Sándor velünk együtt: „Ne hagyjátok a templomot, ne hagyjátok az iskolát!”

Közös hitünknek a lobogóját hoztam el, a Szent Koronás szívű zászlóval, amelyet a magyar nemzeti trikolórunk színei szegélyeznek. E zászló jelenti ezer éves kereszténységünk és a Magyar Állam folya­ma­tosságát, és ha együtt a magasba tudjuk emelni, és ott is tudjuk tartani, akkor a megújulását is.

Ami hihetetlen nagy megtiszteltetés ezen a mai ünnepségen számomra az, hogy templomban adhatom át a millenniumi zászlót, templomban, amely Isten Háza, s képletesen minden templomnak alap­kövét a Kárpát-medencében Szent István királyunk rakta le. És Szent István király nemcsak templomokat épített, mert ez nem épület, a templom: szellemiség. Szent István király a templomok utján boltíveket húzott ember és ember közé, lélek és lélek közé, a szeretetnek, a hitnek, a reménységnek a boltíveit.

Azért is örülök, hogy Isten Házában adhatom át a millenniumi zászlót, mert nekünk magyaroknak a templom, az mindig sokkal többet jelent, mint egy más országbelinek. Hiszen Szent István királyunk, aki nemcsak királyságának kezdetén, de királyságának végén is igen bölcs uralkodó volt, a Szent Koronát Máriának ajánlotta fel, így lett Mária a Magyarok Nagyasszonya. Felajánlhatta volna a német-római császárnak, felajánlhatta volna a bizánci császárnak, de talán még Isten földi helytartójának, pápának is. Nem ezt tette. Felajánlotta az örökkévalóságnak, minden múló hatalommal szemben. És én hiszem azt, hogy ezzel üzenetet küldött a Világnak, üzenetet küldött a Jóistennek: a mi népünk nem egy vazallus nép, és nem vazallus életre hivatott nép a miénk.

Azért is örülök, hogy a millenniumi zászló átadására még ma ilyen testvériesen gondos körül­mények között is kerül sor, de templomban, mert nekünk magyaroknak a 2000. év, a millenniumi év, egyszerre jelenti Jézus Krisztus születésének megünneplését, és egyszerre jelenti az államalapításunkat, és egyszerre jelenti a kereszténység felvételét. Olyan hármasságot, és olyan egységet jelent ez minden magyar számára, mint ahogy nem létezhet egy gyermek anya és apa nélkül. És ez nem véletlen. Én hiszem azt, hogy ezért vagyunk mi Mária országa. És azért is nagy megtiszteltetés számomra templomban átadni a millenniumi zászlót, mert mindannyian tudtuk, mi is az Anyaországban, hát még aki az elszakított nemzetrészben élt, hogy mit jelent, és mit jelentett évtizedeken keresztül, átlépni a templom kapuját, belépni egy templomba, érezni azt, hogy ahogy a hamu alatt a parázs, úgy élhetjük meg hitünket, magyarságunkat, anyanyelvünket, nemzeti összetar­tozá­sun­kat.

Szinte szégyellem magam, hogy ezekről a gondolatokról én Önöknek beszélek. Önöknek, akiknek az elmúlt évtizedekben ennek a megélése sokkal, sokkal mélyebb volt, mint nekünk, akik az Anya­ország­ban, de magunk is azt éreztük, hogy bizony a templom olyan, mint egy menedékház, mint egy menedék­hely.

Ezért nagy öröm számomra, hogy a mai alkalommal egy ökumenikus áldás keretében fogadja Hétfalu összes magyarja ezt a zászlót, mert bizony nagy-nagy hálával és köszönettel tartozunk az egyházak képviselőinek, mert ők voltak azok, akik segítettek nekünk, segítettek nekünk megőrizni hitünket, megőrizni magyarságunkat. Ne higgyék, hogy ez olyan könnyű volt. Csak két korszakra gondoljunk. Az egyik korszak a 150 éves török uralom korszaka. Hány és hány ország váltott hitet és váltott anyanyelvet, és nekünk, magyaroknak, sikerült megőrizni nyelvünket, hitünket. Hiszen csak gondoljunk az elmúlt néhány évtizedre, amikor egy szovjet uralom próbálta elfeledtetni velünk Isten hitét, szeretetét, a vallást, és sorolhatnám. Az egyház akkor is mellettünk volt. Ezért minden szolgálójának az egyháznak, Isten szolgálóinak, s a mi szolgálatunkba szegődötteknek, innen is nagy tisztelettel köszönöm meg munkájukat, mert nemcsak azok, akik itt ülnek most, de elődeik is, nevesek és névtelenek, akik kicsi templomokban szolgáltak, jéghideg templomokban, járták a templomokat, vagy akár gondoljunk a mártírjainkra is, gondoljunk Mindszenty bíborosra, gondoljunk Márton Áron püspökre, akik életüket adták hitükért, életüket adták magyarságukért. És amikor e millenniumi zászlót átadom, akkor lelkünk mélyén mindannyian mondjunk köszönetet annak az ezredévnyi szolgáló, hitünket és Istenünket szolgáló papságnak és lelkészeknek, akik lehetővé tették azt, hogy mi itt, a Kárpát-medencében megélhessük ezeréves államalapításunk ünnepét, ami nem kis dolog.

Aki ránéz a térképre, és megnézi a térképen, hogy ebben a kárpát-medencei karéjban vajon hogyan maradhatott meg ezzel a nyelvvel és ezzel a kultúrával a magyarság, az azt mondja, hogy annak ellenére, hogy nagy katasztrófa ért minket a XX. században, hiszen Trianon egy hihetetlen katasztrófa volt számunkra, de megmaradtunk, és én nagyon hiszem azt, hogy amit a XX. század elvett tőlünk, azt a XXI. század orvosolni fogja.

Az egyetlen történelmi realitása annak, hogy magyarságunk újból egymásra találjon, az az, hogy az Unióban, bármennyire is messzire tűnik Önöknek, nekünk is messzire tűnt tíz évvel ezelőtt, hogy az Unióban megfoghatjuk előbb-utóbb egymás kezét. És ha valamiért fontos számunkra az, hogy most a 24. órában, mindent megtegyünk annak érdekében, hogy amikor az Unióban a magyarság újból találkozhat, akkor most kell megtennünk azokat a lépéseket, hogy legyen kiknek megfogni a kezét tíz év múlva, húsz év múlva. Mert élhetünk gazdagon, sokkal jobban egy Európai Unióban, egy virágzó gazdaságban, de kiüresedett lélekkel és örök lelkiismeret furdalással, hogy most a 24. órában, amikor egy polgári kormány végre nemzetben tud cselekedni, és végre nemzetben tud gondolkodni, nem úgy, ahogy szegény Antall József 11 évvel ezelőtt, még csak lélekben szeret volna 15 millió magyarnak miniszterelnöke lenni.

Mi ma elértük azt, hogy nemzetben cselekedhessünk, és lehet hívni a határon túli magyarok kedvezményéről szóló törvényt, hogy ez az első törvény, amely nemzeti szolidaritásunkat fejezi ki. Azt a nemzeti szolidaritást, hogy felelősek vagyunk egymásért, felelősek minden határon túl élő magyar testvérünkért, s ez a felelősség nemcsak szóban kell hogy megnyilvánuljon, hanem tettekben is. Mi nem kívánjuk elcsalogatni az itt élő magyar testvéreinket, Isten őrizz, azt akarjuk, hogy itt, saját szülőföldjükön éljenek és boldoguljanak, de jobban, mint eddig.

Tisztelt ünneplő honfitársaim! Egy politikus hamar elkezd másról beszélni, de szeretnék visszatérni ahhoz, hogy ezen a mai ünnepen mégiscsak millenniumi zászlóval érkeztem ide, egy olyan millenniumi zászlóval, amely meggyőződésem szerint a megbékélést hozza, a megbékélést önmagunkkal, s a megbékélést szomszédainkkal. Szomszédainknak e lobogó békét és együttműködést hirdet, magyar testvéreinknek pedig múltunk tisztázását, jelenünk értékelését és a közös jövő kibontakozását.

Mit vesz észre e zászlón a jól odafigyelő? A nemzeti színeket legelőbb, mely keretezi a zászlót, a nemzeti színeket, amely számunkra jelenti egyben a nyelvi, kulturális és az etnikai együvé tartozás szentháromságának a szimbólumát, a piros, fehér és a zöld szín. Lobogónk közepén a magyar címer is megnyilvánul a Szent Koronával, s a címer két részből áll: a Kossuth-címerből és a Szent Koronából. A magyar Országgyűlés első igazi vitája az volt, mi legyen a rőt szocialista címer után az új magyar címerünk. Ma már mosolygunk rajta, mert tudjuk, hogy egyik nem létezhetett a másik nélkül, nem létezhetne Kossuth-címer, hogy ha nem lett volna a Szent Korona, ezért nagyon bölcs volt az Országgyűlés, mikor úgy döntött, hogy ezt a címert fogadja el. Hiszen a Kossuth-címer gyönyörű, s a lelkünket mindig megbizsergeti, mert olyan forradalmi napok emlékét idézi fel bennünk, amely mindig óriási változást jelentett a magyar történelemben, de mindig vért kívánt. Ezért ha tiszteljük is a forradalmaknak a nagyszerű szellemét, a Szent Korona azt, amely a folyamatosságot ezeréves múltunkkal és a biztos gyökerünket jelenti a keresztény Európában. Így lett harmonikus egység ez a címer, és így vált a Magyar Köztársaság címerévé.

A Szent Korona ezen a címeren Szent Istvánra emlékeztet bennünket, aki 1000 évvel ezelőtt célul tűzte ki az itt élő nemzetek védelmét, felvirágoztatását, gyümölcsöző együttélését. Szent István céljait ma is vállaljuk, amikor a millenniumi év első napján a törvényhozásunk a magyar Országgyűlés házába, a kupolacsarnokba helyezte el az ereklyét, hitet tettünk Szent István király céljai mellett.

Zászlónk címerén a Szent Korona Európával kapcsolja össze a magyar nemzetett, hiszen a Szent Korona az, amely a legősibb pecsétje a magyarságnak, fejlett, az akkori, ezer évvel ezelőtti, keresztény Európához való csatlakozásunknak.

Tisztelt ünneplő honfitársaim! Őseim földjére jövök, a Barcaságra vezet az utam, Dávid Sándor hétfalusi csángó-magyar nagyapám szülőföldjére, Rab Kata dédanyám földjére, akik itt alusszák örök álmukat más Rab és Dávid ősökkel együtt, az itteni temetőben. Orbán Balázs könyvében sok Dávidot említ, az 1848-as legendás 126. honvéd zászlóalj tisztjei és altisztjei között: Dávid Lajos, Dávid István, Dávid János és még sorolhatnám. Menyi és mennyi barcasági ős kötheti ide Önöket, akik ma itt, a Kárpát-medencének a szegletében élnek.

Mennyi emlék és mennyi történet azoknak az ősöknek az életéből, akik a tömösi, a bodzai szorost, vagy az ósáncit őrizhették a tatártól, töröktől, havasalföldi, osztrák, netán orosz hadak betöréseitől. Mennyi erőfeszítés és mennyi áldozat volt az ő sorsuk, s az itt élők nyugalmának, békés alkotómunkájának a védelme érdekében.

Talán Kölcsey Himnuszát hallva, őseink végig sem gondolták, hogy lesz egyszer egy utókor, amely itt áll, és emlékezni fog azokra a gyönyörű mondatokra: „hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak / s áldó imádság mellett / Mondják el szent neveiket”.

A zászló, a millenniumi zászló az ilyen emlékek előtt tiszteleg. Tiszteleg minden olyan magyar emléke előtt, aki a keresztény magyar nemzetért hozott áldozatot ezen a tájon, a gyönyörű Barcaságon. Tiszteleg annak az embernek az emléke előtt is, aki Hétfalu önálló magyar nyelvű líceumának a névadója, a néprajzos, a költő Zajzoni Rab István emléke előtt. „Rab volt a neve, de lelke, az elnyomatás közt is, szabad maradt” – írja róla lelkes méltatója, Orbán Balázs, s valóban, mekkora erőfeszítésre volt szűkség azokban az években, mikor az 1848 – ’49-es forradalmat és szabadságharcot követő sötét elnyomás esztendeiben szükség volt arra, hogy valaki ébren tartsa a lángot, a lángot, a szabadságszeretet, a nemzeti önbecsülés, a méltóság lángját önmagában és kortársaiban. Én olyan sokszor elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna, hogyha 1848 és ’49-ben Kossuth, Széchenyi, Batthyány, és idézőjelben mondom, csak a politikusok vesznek részt a forradalomban. De ott volt Vasvári, Petőfi, Jókai, Zajzoni, s ők tudták azt, hogy a lélek forradalma nélkül a nemzet nem újulhat meg soha. S azért volt olyan gyönyörű a ’48 – ’49-es forradalom, mert megújult nemzeti lélekkel mindenki azt érezhette, hogy ez a forradalom érte volt. És elmondhatjuk, hogy Isten ajándékot adott nekünk, mert a rendszerváltozás vérnélküli volt, itt Romániában és Erdély néhány területén sajnos nem, de mégsem volt olyan forradalom, mely több ezer ember életét követelte volna. De egy biztos, hogy hiányzott a rendszerváltozásból: a lélek forradalma. A lélek forradalmának hiányában érezzük most, hogy a Jóisten másodszor adott nekünk ajándékot, amikor a millenniumi ünnepségsorozattal a tengerentúl, az elszakított nemzetrészben, kicsi falvakon és településekben ismét összegyűlhetünk több százan, több ezren és megélhetjük magyarságunkat, megélhetjük azt a történelmet, amelyről a millenniumi zászló beszél, megélhetjük hitünket, vallásunkat.

Tisztelt ünneplő honfitársaim! Amikor itt, a hosszúfalusi templomban emlékezünk, akkor néhány percre emlékezzünk meg lelkünkben mi is a lélek forradalmát oly fontosnak tartó Zajzoni Rab Istvánról is, az ő emléke előtt is tisztelegjünk. S mindazokat a szívünkbe zárjuk, akik erősítői, megtartói voltak a magyarság reményeinek, hitének, itt, a Kárpát-medencében, mert ilyen férfiakra, ilyen nőkre az elmúlt évtizedekben is nagy szűksége volt Hétfalunak.

Ennek kettőnek, hitünknek és magyarságunknak a megtartása és kiteljesedése reményében nyújtom át most Önöknek a ezt a millenniumi zászlót.

A millenniumi zászló fehér selyemből készült. A fehér a tisztaság és a reménységnek a szimbóluma. A zászlónak az egyik oldaláról beszéltem. A zászló másik oldala azonban, mondhatjuk üres, sima selyem. A zászló második oldala ránk vár, a harmadik ezer év magyarsága, amelyiknek ötszáz év múlva, ezer év múlva lesz hasonló mondanivalója a jelennek és az utókornak, netán a jövőnek, s föl tudja rá hímezni a maga üzenetét mint, ahogy ráhímeztük mi a magunkét. S ha arra gondolnak, ugyan mi lesz ezer év múlva, akkor tessék megnézni azt a gyönyörű koronázási palástot, amely már több, mint ezer éves és még mindig ereklyéink között őrizhetjük.

Hát ezzel a felelősséggel hoztam el ezt a zászlót, mérhetetlen nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ezt sikerült elérni. Gajdó atya, s még nagyon sok ember hihetetlen kitartása kellett, és itt most lélekben mindenképpen köszönjük meg Nemeskürty tanár úrnak, azt hogy a barcasági magyarok voltak azok, akik ezt a zászlót, egy speciális eljárás keretében megkaphatták. Én is imában foglaltam a tanár úrnak a nevét.

Mielőtt befejezném mondandómat, Reményik Sándornak ez egyik verséből szeretnék néhány gondolatot idézni. Abból a versből, amelyet a szeretet zászlójának írt Reményik Sándor (Zászlószentelés): „Ez a zászló nem fog lobogni már / Se vár fokán, se sáncárok felett. / Egyet jelent: a gyűlölet erős, / De mégis erősebb a szeretet. / Egyet jelent: míg zimankós idő jár, / És körös-körül felleges az ég, / Alatta dolgozik s imádkozik, / S dalol, dalol egy zászlóaljnyi nép.”

Köszönöm a figyelmet!

Mózes Árpád evangélikus püspök üdvözlőlevele

- tolmácsolta Zelenák József alesperes -

A MAGYAR KERESZTYÉN EGYHÁZAK HÉTFALUSI KÖZÖSSÉGÉNEK

Hosszúfalu-alszeg

Ünneplő gyülekezet,
Kedves testvéreim!

hagy örömmel vettem szíves meghívásukat arra a rendkívüli és ünnepi együttlétre, midőn Hétfalu magyarsága a millenniumi zászló átvételére gyűl össze. Sajnos a már előre beütemezett szolgálatom miatt nem lehetek együtt az ünneplő gyülekezettel, ezért e pár sorom által, köszöntöm az ünneplőket.

Az a tény, hogy a magyar Kormány részéről odafigyelnek Hétfalu magyarságára, azt jelenti, hogy értékelik Hétfalu és egyben a barcasági magyar egyházak évszázadokon át végzett nemes küldetését, amit a magyarságnak hitében és nemzeti tudatának megtartásáért, végzett és végez ma is.

Ez az esemény, ha nem is közvetlenül, de egész egyházunk szolgálatának megbecsülését és elismerését jelenti, ami szívbéli örömmel tölti meg mindnyájunk szívét.

Külön örömünkre szolgál, hogy ezt a zászlót épp dr. Dávid Ibolya, Magyarország igazságügyi minisztere adja át. Öröm számunkra és nagy megtiszteltetés, hogy a miniszter asszony magas tisztségében sem feledkezik meg arról a földről, ahova lényének gyökerei visszanyúlnak. Bizonyos vagyok, hogy nemcsak az ősök emléke és e föld szorgos népe, hanem a Kárpátok e csodálatos világának lenyűgöző varázsa is mindig haza várja a miniszter asszonyt szeretteivel együtt.

Szeretném az ünneplő gyülekezetet e csodálatos és nemegyszer elfelejtett, mellőzött táj nagy szülöttjének, Zajzoni Rab István költőnek vallomására emlékeztetni:

Kívánom, hogy Hétfalu és egyben a barcasági magyarság ebben a nemzetszeretetében megmaradjon a mai és a jövőbeni életében – világában az új évezredben is, melynek küszöbén állunk.

A miniszter asszony életére Isten gazdag áldását kérem, természetesen mindig hazavárva az ősi gyökerek tájaira, és ugyanakkor kérésem, hogy szíveskedjék kormánya felé, annak vezetője, dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak is megtisztelő és rendkívüli megbecsülésünket és hálánkat tolmácsolni.

Az ünneplő Hétfalusi Közösségnek kívánom, hogy megmaradjon ősi hitében, templomai legyenek továbbra is hitük és anyanyelvünk, valamint nemzeti öntudatunk erős várai a jövendőben is.

Isten áldása kísérje mindnyájunk életét és munkáját.

Kolozsvár, 2001. augusztus 10.

"Erős vár a mi Istenünk!"

 

Zászlótartási szabályzat

I. fejezet - A millenniumi zászló

1.§. A millenniumi zászlót, amelyet 2001.augusztus 11-én Hétfalu magyarsága átvett a Magyar Köztársaság Kormányától, Dr. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter közvetítésével, a hétfalusi magyarság tulajdonát képezi, melynek közvetlen megjelenítői a bácsfalusi, türkösi, csernátfalusi, hosszúfalu-alszegi, hosszúfalu-felszegi (fűrészmezői), tatrangi, zajzoni, pürkereci evangélikus-lutheránus egyházközségek, a türkösi római katolikus plébánia, valamint a négyfalusi református egyházközség.

II. fejezet - A millenniumi zászló bemutatása

2.§. A millenniumi zászlót az átvétele utáni (2001. augusztus 11.) naptól kezdődően 10 vasárnapon át a megjelölt gyülekezeteknek be kell mutatni.

3.§. A zászló bemutatására a gyülekezetek lelkipásztorai, képviselői az istentisztelet, szentmise előtt átveszik a zászlót, felolvassák a zászló leírását tartalmazó átvevőlevelet, és kitöltik a zászlónaplót.

III. fejezet – A millenniumi zászló tartási rendje

4.§. A zászló bemutatása után a megjelölt egyházközségek, plébánia egy hónapig tarthatja templomában, lelkészi hivatalába vagy az általa megszabott helyen a zászlót, oly módon, hogy az mindig óvva és biztonságban legyen.

5.§. Minden hónap első vasárnapján, az istentisztelet elején, a sorra következő egyházközség, plébánia átveszi a zászlót az átadó egyházközség megbízottjaitól a következő képen:

6.§. A millenniumi zászló őrzéséről, rendben tartásáról, kíméléséről minden gyülekezet lelkésze, plébánosa, felügyelője, gondnoka illetve ezek helyettesei a felelősek.

7.§. A millenniumi zászlót kölcsönkérhetik az 1.§. megnevezett egyházközségek valamilyen különleges alkalomra attól az egyházközségtől, amelyiknél az adott pillanatban tartózkodik a zászló, és ezt a folyamatot rögzíteni kell a zászlónaplóban.

8.§. A millenniumi zászló használata:

IV. fejezet - A Képviselői Testület

9.§. A Képviselői Testület összetételét az 1.§. megnevezett egyházak 2-2 képviselője alkotja. A kettő közül az egyik legyen civil szervezet tagja is. A Képviselők megválasztásáról, mandátumáról az egyes egyházak döntenek.

10.§. A Képviselői Testület hatás- és feladatköre:

11.§. A Képviselői Testület szükségszerűen ülésezik, ha a 10.§.-ban említett eset valamelyike bekövetkezik. Összehívása automatikusan történik az esemény bekövetkezését követő napon.

12.§. A Képviselői Testület ülése döntőképes a képviselők 2/3-nak a jelenlétében és döntéseit egyszerű többséggel hozza. Üléseinek jegyzőkönyveit a Zászlónaplóba vezeti.

V. fejezet - A Zászlóbizottság

13.§. A Zászlóbizottság 7 tagú, amelyből 4 lelkipásztor, 3 pedig a hétfalusi magyarság közképviseleti személyisége.

14.§. A Zászlóbizottság hatás- és feladatköre:

15.§. A Zászlóbizottság szükségszerűen, megkeresésre ülésezik, ha a 14.§.-ban említett valamilyen esemény bekövetkezik.

16.§. A Zászlóbizottság ülése döntőképes 5 tag jelenlétében és döntéseit egyszerű többséggel hozza. Üléseinek jegyzőkönyveit a Zászlónaplóba vezeti.

VI. fejezet - A Zászlónapló

17.§. A millenniumi zászlót kísérő, A3-as alakú 700 oldalas könyv.

18.§. A zászlónapló bejegyzései:

19.§. A fent említetteken kívül a Zászlónapló tartalmazza az egyes ülések (Képviselői Testület, Zászlóbizottság) jegyzőkönyveit is.

20.§. Ha a zászlónapló betelik, új készíthető, mely az előzőkkel együtt tárolandó.

A Zászlóbizottság első tagjai

Hétfalu, 2001. szeptember 18.