Arcképcsarnok | Itthoni személyek | A-B | C-H | I-J | K | L-P | R-S | T-Z
 
T-Z
 

Tatrangi Pál András

(Tatrang, 1886. - ?)

 

Tatrangi Szász Csabai János

(? - ?)

 

Tomos Hajnal

(Hosszúfalu, 1957. december 2.)

Négyfaluban tanárnő, csángó költőnő, a mai paraszti létforma fiatal megverselője. Első kötete 1993-ban jelent meg a brassói Fulgur kiadónál

Tóthpál Dániel

(Türkös, 1907. december 17. - Budapest, 1936. július 11.)

Bukarestben élt.

Tóthpál Dániel: Sírás az estben... Versek. Sepsiszentgyörgy, Tip. Móricz István, 1930.

Török László

(Fogaras, 1960. október 18.)

 

Vass László Levente

(Székelyudvarhely, 1955. jálius 5. - Homoródalmás, 1979. április 23.)

A hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna. Budapesten a magyar Kultúrminisztérium anyagi és erkölcsi támogatását élvezte. Torzóban maradt munkássága részben - az erdélyi lapok mellett - a budapesti Kortárs és Élet és irodalom hasábjairól begyűjthető. Verseit, prózai írásait közölte a Brassói Lapok, Igazság, Echinox, Ifjúmunkás, Kortárs, Élet és irodalom, Dunántúli Napló, Brassói Füzetek, A Cenk árnyékában című antológia. Társszerzője két antológiának (Kimaradt szó. Fiatal költők antológiája. 1979; Bábel tornyán. Válogatás az Echinox munkatársainak írásaiból. 1983). 1991-ben jelenik meg Székelyudvarhelyen az Egyedül az éjszakában című kötete a hátrahagyott versei alapján.

A homoródalmási temetőben Vass László Levente sírkövén a következő verssorok emlékeztetnek a fiatalon elhunyt költőre:

Mezőkön ily nagy csend
szomorú sárkánya
még nem fészkelt

Veres Sándor

(Kóbor, 1826. március 6. - Hosszúfalu, 1892?)

A hosszúfalusi műfaragó ipartanműhellyel kapcsolatos m. kir. állami felső népiskola 1878-1885 között kiadott értesítőiből, munkáiból, az iskolai élet megszervezéséből egyértelműen kitűnik Veres Sándor igazgató kiváló pedagógusi alkata.

Igazság- és szabadságszeretete az 1848-as idők fergetegében edződött, rendszeretete, szervezőkészsége szintén a Kossuth-huszárok tálentumainak öröksége.

1826. március 6-án született a Nagyküküllő vármegyei Kóboron (Kőhalomszék). Apja, Veres Sándor középajtai huszárcsaládból származott, majd községe református papja lett, anyja Kendi Mária szintén papleány, kinek ősei is mind papok voltak. Saját bevallása szerint: "én tehát papi és katonai vérbol származtam, talán ezen körülményben fekszik az oka annak, hogy életem oly gazdag volt ellentétekben."

13 éves korában apja a székelyudvarhelyi főiskolába íratta, ahol a grammatica, syntaktika, retorika, poetica, oratorica és logica classisokat elvégezve kitűnő sikerrel tette le záróvizsgáit.

1848. szeptember 8-án Kossuth-huszárnak állt be az udvarhelyszéki zászlóaljhoz. Részt vett az agyagfalvi gyűlésen. A szabadságharc idején Erdély különböző településein csatákban vett részt (Marosvásárhely, Szászrégen, Gyergyó, Parajd, Hídvég, Miklósvár, Rákos, Kökös, Szentpéter stb.) Segesvárnál zászlóaljuk Bem hadaihoz csatlakozott, majd Medgyesnél, Nagycsűrnél harcolt. A szabadságharcra mindig szívesen emlékezett vissza, írásai a harcok krónikái is lehetnének.

1849. augusztus 13-án Világosnál Veres Sándor is letette a fegyvert. Orosz fogságba esett, ahonnan hamarosan meg is szökött és Háromszéken bujdosni kényszerült, azért ott, mert feltételezése szerint a szászok üldözése ott el nem érhette. Erről így ír: "Nagybaconban egy vezetőt fogadtunk fel, ki Bikszádon s a Torjai Büdös nevű hágónál gyalog s a lovakat csaknem méteres hóban vezetve, átkalauzolt Torjára, hová éppen virradatkor érkeztünk meg s Kun Gáborhoz tértünk be, kinek fia iskolatársam és jó barátom volt."
A bujdosás éveit is nevelőmunkával töltötte. 1852 tavaszáig Alsócsernátonban Domokos József házánál nevelősködött, majd még egy fél évig Márkosfalván Barabás Józsefnél, majd - mivel a házitanítóskodásból megélni nem lehetett - Sepsiszentgyörgyön napidíjas irodai munkára jelentkezett.

1855-ben az udvarhelyi kollégiumban kapott segédtanári állást, majd 12 évre Zágonba került tanítónak.

1863-ban házasságot kötött Imecs Idával, imecsfalvi Imecs Ferenc és zágoni Bartha Klára lányával, aki egy év múlva Ferencnek keresztelt fiával ajándékozta meg, aki késöbb a sárospataki kollégium tanára lett.

1869-ben 6 hónapos szászországi (Chemnitz) tanulmányutat nyert el a kormánytól. Megfordult Türingia és Poroszország jelesebb iskoláiban is. Visszatérte után a kézdivásárhelyi póttanfolyamot vezette. 1870 augusztusától a Székelykeresztúron állított képezdéhez kerül gyakorló iskolai tanítónak végleges minőségben.

1873. június 15-én hosszú betegdég után meghalt felesége. 9 éves fia félárván maradt. Másfél év múlva feleségül vette az egyik régi ismerősét, Izsák Ágnest, de ez a házasság sem bizonyult szerencsésnek, az egy év múlva született kisfiuk 14 hónapos korában meghalt, ekkor elváltak.

1877-ben feleségül vette első felesége testvérét, Imecs Bertát, aki négy gyerekkel ajándékozta meg: Piroska, Ida, Benedek és Gábor.

1879-ben a hosszúfalusi felső népiskola igazgatójának nevezik ki, és itt tartózkodik 12 éven keresztül haláláig. Magyar nyelvet, földrajzot, történelmet, hazai alkotmánytant, gyakorlati irálytant tanított heti 23 órában. Saját bevallása szerint: "tanítványaim mindenütt szerettek s a szülők becsültek."

Írásokat, tanulmányokat közölt a Néptanítók Lapjában, a Család és iskolában, a Felső nép- és polgári iskolai közlönyben, a Székely Nemzetben, az Iskola és szülőházban. Brassó megye földrajzáról igen jólsikerült tankönyvet adott ki.

A Brassó Megyei Tanítótestület választmányi tagja, majd alelnöke, a Négyfalusi Kör elnöke. Református egyháztanácsi jegyző, temetkezési egylet titkára volt.

Az 1885-diki budapesti országos kiállításon közreműködési érmét s díszoklevelet nyert a tanműhely jeles vezetéséért.

Zajzoni Rab István

(Zajzon, 1832. február 2. - Brassó, 1862. május 14.)

 
 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®