id. Kaposi Molnár Viktor

(Krizba, 1826 - Hosszúfalu, 1882. február 1.)

ifj. Kaposi Molnár Viktor

(Hosszúfalu, 1859. augusztus 9. - Budapest, 1918)

Kaposi Molnár Viktor hosszúfalusi evangélikus lelkész fia, vallás- és közoktatási miniszteri tanácsos, államtitkár. Jogi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 1882-ben a vallás- és közoktatási minisztériumba lépett, ahol fokozatosan emelkedve 1905-ben államtitkárrá nevezték ki. 1912-ben nyugalomba vonul.1899-ben létrehozta és vezette, mint elnök az Uránia magyar tudományos színházat és tudományos egyesületet.

Az Uránia magyar tudományos színház.
A Kerepesi-út palotasorában ízléses külsejével és nemes arányaival
díszes helyet foglal el az Uránia-színház gyönyörű mór-stílű épülete.

A színház célja: az ismereteknek minél szélesebb körben való terjesztése, a művelődés munkájának kiszélesítése.

Uránia Magyar Tudományos Színház-Egylet Rt. alapítói: Molnár Viktor vallás- és közokt. min. tanácsos; Somogyi Nándor művészeti és irodalmi vállalkozó; Várady Gábor dr. orsz. képviselő; Kövesligethy Radó dr. egyetemi tanár.

Az igazagtótanács elnöke Molnár Viktor volt.

A színház belső kiképzése

Molnár Viktor honosította meg a munkásgimnáziumok intézményét. Megindította és irányította, mint főszerkesztő a tudományok népszerűsítését szolgáló Uránia folyóiratot. Megalapította az Uránia műkereskedést. Egyházmegyei felügyelő, a Nemzeti Szalon alelnöke. A magyar Paedagogiai Társaság, a Magyar Földrajzi Társaság valamint a londoni Society of Arts tiszteletbeli tagjává választotta.

Tanácsai alapján készült el a marosvásárhelyi közművelődési ház. Dr. Bernády György akkori polgármester így emlékezett vissza: "E munka közben nyitottam be az 1907. év tavaszán Molnár Viktor akkori vallás- és közoktatásügyi államtitkár hivatalos helyiségének ajtaján. A hivatalos ügyek letárgyalása után az államtitkár - ismerve intencióimat - beszélgetés közben felhívta figyelmemet királyunk megkoronáztatása negyvenedik évfordulójának emlékére alkotandó művekről szóló és gróf Apponyi Albert akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által az országgyűlés képviselőházához benyújtani szándékolt törvényjavaslatra. Itt és ekkor született meg a marosvásárhelyi Közművelődési Ház eszméje. A minisztériumból Komor és Jakab műépítészek irodájába siettem. Útközben ezer terv cikázott agyamon keresztül. Amikor a műépítészek irodájába fölértem, tisztában voltam azzal, hogy a tervezendő műnek minden ízében magyarnak kell lennie, hogy a marosvásárhelyi Közművelődési Háznak a magyar történetből és a székely népmondákból merített tárgyú képző- és iparművészeti remekek kincsesházának kell lennie, hogy az abban elhelyezett intézményeknek a tudós és írástudatlan, a hatalmas és alacsony sorsban levő, a gazdag és szegény előtt egyaránt nyitva kell lenniök s hogy ez intézmények révén kell annak az elválasztó falnak a lerombolására az első csákányütést megtenni, amely a magyar társadalmi osztályokat elkülöníti s a magyarság megerősödésének alapját képező egységes, demokratikus magyar társadalom szervezését lehetetlenné teszi."

Számos politikai és művészeti cikket írt különféle lapokba. Munkái: A hazai középiskola reformja (Budapest, 1885), A genfi conventio (magyar és német nyelven, Budapest, 1887), A Húsvéti tojások (Budapest, 1890), Gr. Csáky Gyula élet- és jellemrajz (Budapest, 1894), Wlassics Gyula élet- és jellemrajz (Budapest, 1907), Színházaink és az allám (Budapest, 1912).

id. Kelemen György

(1799 - ?)

ifj. Kelemen György

(1833 - 1916)

Kelemen Kálmán

(1889 - Budapest, 1975.)

Kelemen Kálmán művei

Kelemen László

(1913 - 1981)

Dr. Keöpe Viktor

(Brassó, 1883. április 13. - ?)

Killyéni Endre

(Sepsikilyén, 1852. május 23. - Sepsiszentgyörgy, 1923. május 16.)

Sepsikilyénben született, Ferenc, jómódú gazdálkodó és Márk Ágnes gyermekeként. Sepsiszentgyörgyön, Székelykereszturon és Kolozsvárt tanult. 1875-ben lelkészképesítést szerzett. Középiskolai tanuló korában Veress József bányanagy fiainak volt tanítója, majd Ferencz József püspök fiait készítette föl a gimnázium tárgyaiból. Mint teológus németet és magyart is tanított. 1876-ban felső népiskolai és polgári iskolai tanári oklevelet szerzett, majd Bánffyhunyadon és Brassóban tanított. 1882-től titkára volt a Tanítótestületnek. 1890-ben Fiúméba helyezték iskolaigazgatónak. 1897-től a hosszúfalusi polgári fiú- és leányiskola igazgatói tisztét töltötte be. 1900-ban, tanítói munkássága 25 éves jubileumán miniszteri elismerő oklevelet kapott. 1905-ben a Hétfalusi Tanítóegylet örökös tiszteletbeli elnökévé választotta. 1920-tól Sepsiszentgyörgyön tanított a Mikó kollégiumban.

Felesége Binetz Lilla volt. Killyéni lelkes munkásságot fejtett ki a brassói egyházközség létrejöttében. 1883-1910-ig tagja volt a Főtanácsnak. 1885-től 1888-ig a brassói egyházközség jegyzője volt. 1909-től 1917-ig főgondnoka. 1917-tol 1923-ig a háromszéki Egyházkör felügyelő gondnoki munkáját végezte.

Sepsiszentgyörgyön halálozott el. A brassói református temetőben nyugszik. Sírkövét a Tanító Testület állította föl.

id. Kiss Árpád

(Sepsiszentkirály, 1851. november 16. - Csernátfalu, 1929. december 21.)

Felesége Borcsa Ida (1855. október 20. - 1934. április 24.). Lánya Kiss Margit tanítónő (1892-?), Kanabé Gyárfás (1886-1964) igazgató, tanító felesége.

Dr. Kiss Árpád

(1907 - 1979)

Dr. Kiss Árpád

(1933 - ?)

id. Kiss Béla

(Türkös, 1879 - Bácsfalu, 1920. június)

Türkösben született 1879-ben, Kiss Árpás és Borcsa Ida házasságából. Elemi iskolái után a brassói és kolozsvári főgimnáziumokban tanult tovább, majd a pozsonyi Teológián szerzett lelkészi oklevelet. 1903-ban szentelték lelkésszé. Egy év brassói segédlelkészség után nagyapjától, Borcsa Mihálytól átvette a bácsfalusi egyházközség lelki irányítását. Tizenhét évre terjedő lelkipásztori munkássága mellett jelentős irodalmi, néprajzi, népművelő, teológiai munkásságot is kifejtett. Ő szerkesztette az Evangélikus Szövétnek és a Hétfalu című újságokat. Vallásos elbeszéléseket, komoly teológiai muhnkákat is írt. A Brassói Evangélikus Egyházmegye alespereseként konok küzdelmet folytatott a felekezeti iskolák megtartásáért.

Kovács Rózsával kötött házasságát Isten öt gyermekkel áldotta meg: Rózsika (sz. 1906), Sára (sz. 1907), Béla (sz. 1908), Kálmán (sz. 1912) és Endre (sz. 1915).

1920. júniusának közepén késő este az irodára hivatta a falu újdonsült román jegyzője egy magyar zászló ügyében. Az irodán egy félrészeg altiszt és három katona megverték. Pár nap múlva belehalt sérüléseibe. Mindenkinek azt terjesztették, hogy körteszedés közben leesett a fáról és ebbe halt bele...

Dr. Kiss Béla

(Bácsfalu, 1908. szeptember 29. - Kolozsvár, 1951. augusztus 13.)

1908 Szent Mihály napján született Bácsfaluban. Tanulmányait a Brassói Római Katolikus Főgimnéziumban végezte, majd 1926-tól a kolozsvári teológián, közben az I. Ferdinánd Tudományegyetemen is magyar-német-néprajz szakos tanári képesítést is szerzett. 1931-ben csernátfalusi lelkésszé nevezték ki pár éve elhunyt nagyapja, Kiss Árpád helyére. Megszervezte a gyűlekezeti életet, vasárnapi iskolát létesített, színjátszó csoportot, zenehallgatásokat szervezett valamint megkezdte a csángó múzeum alapjainak lerakását.

1940. június 20-án megvédte magántanári disszertációját A theologia naturalis problémája címmel. Ősztől nagyenyedi teológia tanár lett.

1944-ben Mugurelere internálták a Brassó vidéki magyar értelmiségiekkel együtt, többek között Papp Endre, Gödri János, Bálint Mihály, Mátyás Béla, Antal Márton, Bíró László, Sipos András társaival.

1945 adventjében gyűlekezeti újságot szerkesztett Harangszó címmel, "hogy az Ige üzenete minden egyháztaghoz eljusson, jelentetjük meg ezt a kis időszaki tájékoztatót. Szükségesnek látjuk, hogy a lelki dolgok és egyházunk munkája felöl állandóan tájékoztassuk híveinket."

Közreműködött az 1944-es és az 1946-os Evangélikus Naptár szerkesztésében, az Evangélikus Harangszó szerkesztője.

1946 virágvasárnapján, áprislis 21-én, bemutatták a Sevillai borbély átdolgozását.

1948-tól kolozsvári teológiai tanár, mint annak idején Enyedre, rendszeresen ingázott Kolozsvárra is. 1949-ben hozzájárult az új istentiszteleti rend kialakításához. 1950. februárjában doktori fokozatot szerzett.

1950/1951 telén megcsúszott és egy kiálló jégbe beverte a gerince alsó végét. Az ütés rákos daganatot eredményezett. 1951. április 1-én súlyos egészségi állapota miatt lemond kolozsvári állásáról, augusztus elején Kolozsvárott megműtötték. A fellépett komplikációk miatt 1951. augusztus 13-án elhunyt.

Művei: Hétfalu. In: Helikon 3/1938.; Isten munkája az anyaszentegyházban. Antal Nyomda, Brassó, 1938; A theologia naturális problémája. Antal Nyomda, Brassó, 1940; Mi lesz a gyermekeddel? 1946; Bartók Béla művészete. Ifjú Erdély, Kolozsvár, 1946; Konfirmációi vezérfonal evangélikus növendékek számára, Arad, 1943.

Kiss Béla Andor

(1935 - 2022)

Kiss Jenő

(1860 - ?)

Kiss Budai Mihály

(1930 - 2022)

Kiss Sándor

(Papolc, 1809 - Csernovic, 1849)

A tömösi szoros Leonidásza. Kiss Sándor honvédezredes Lüders túlnyomó orosz hadcsapatai ellen végleheletig védte a tömösi szorost. Midőn megsebesült, székre ültettei magát és úgy vezényelte tovább a honvédeket. A Brassótól délre fekvő Tömösi-szorosban 15 ezer székely halt hősi halált Kiss Sándor ezredes oldalán. 1879-től emlékoszlop hirdeti hősiességüket.

Kittenberger Kálmán

(Léva, 1884. október 10. - Nagymaros, 1958. január 4.)

Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A gimnáziumból a lévai tanítóképzőbe iratkozott át. Záróvizsgája után a Magyar Nemzeti Múzeumban állományon kívüli kisegítő preparátorként dolgozott, és közben a tanárképző foiskolát is látogatta. Szűkös anyagi körülményei arra kényszerítették, hogy félbehagyja tanulmányait, és tanítói állást vállaljon. 1902 őszén a tatrangi tanítói állását pályázta meg, és nyerte el. Választása azért esett erre a vidékre, hogy vadászszenvedélyének hódolhasson. Néhány hónapi tanítóskodás után, az MNM közbenjárására a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium hozzájárult, hogy részére egy esztendei fizetést folyósít, melyből ő szerény felszerelést vásárolva, kísérőül szegődhetett a kelet-afrikai vadász-kirándulásra induló Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos mellé. 1903 elején érkeztek Afrikába. Damaszkin rövid idő múlva visszatért, de felszerelését társa számára hátrahagyta. Hivatalos anyagi támogatás nélkül gyujtéseket végzett az MNM számára. 1903-1906 között azokat a területeket járta be a Kilimandzsáró vidékén, ahol másfél évtizeddel korábban Teleki Sámuel járt. 1906-1907-ben Abesszíniában a tudományosan szinte teljesen feltáratlan Danakil-földön végzett kutatásokat, 1908 és 1912 között a Viktória-tó keleti partvidékén, míg a világháborút megelőző két esztendőben Ugandában gyűjtött és vadászott. Afrikai kutatásai idején közvetlen kapcsolatban állt a hazai természettudomány legnevesebb képviselőivel, kiterjedt levelezést folytatott velük.

Egy elejtett hím oroszlán mellett Tanganyikában

A világháború kitörésekor az angol hatóságok letartóztatták, gyűjteményét elkobozták, őt magát pedig hadifogolyként Indiába internálták. Indiai hadifogságából 1919-ben szabadult. Itthon sem állást, sem lakást nem kapott. 1920-ban Nagymarosra költözött, ahol Kovács Ödön, akivel levelezni szokott, családja felajánlotta számára a Kék-Nílus forrásvidéke táján 1916-ban elhunyt Afrika-kutató zoológus elárvult házát. Késobb feleségül vette Kovács Ödön húgát. 1920 oszén a Nimród vadászújság szerkesztője lett, és több természettudományi szaklap munkatársa.

A Nimród főszerkesztőjeként, dolgozószobájában

1926-tól 29-ig ismét Afrikában, Uganda és Kongó területén gyűjtött és vadászott a MNM számára. (Páratlan értékű gyűjteménye 1956-ban elpusztult.) 1930-ban sikertelenül pályázott a Fővárosi Állatkert igazgatói állására. Életének utolsó évtizedeiben regényeket, elbeszéléseket írt. Több kötetben számolt be afrikai élményeiről. Írásaiban a vadászati szakszempontok mellett különös figyelmet fordított a természeti közeg, az afrikai népek életmódjának, szokásainak és társadalmának részletes ismertetésére. Kittenbergert munkáinak e sajátossága Afrika tudós kutatóinak sorába emeli.

A veszprémi állatkert az ő nevét viseli

Könyvei: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927), A megváltozott Afrika (1930), Utolsó afrikai vadászatom (1969).

Kocsis János

(1871 - 1960)

Kolumbán Lajos

(Olasztelek, 1875. december 15. - Budapest, 1958. március 14.)

Etnográfus, tanár. 1897-től gecsei tanító. 1901-02-ben liptószentmiklósi, 1902-től 1909-ig késmárki polgári iskolai tanár. Pest vármegye segédtanfelügyelője, majd Udvarhely, 1921-től Zemplén, 1928-37 között Borsod vármegye tanfelügyelője, majd tankerületi főigazgató helyettes lett. 1940-ben nyugalomba vonult. Pályája elején az első néprajzi összefoglalást készítette a hétfalusi csángók életéről. 1930-ban mintegy száz borsodi, hevesi községben gazdag néprajzi anyagot tartalmazó helyismereti monográfiát készíttetett pedagógusokkal.

Művei: A hétfalusi csángók a múltban és a jelenben (Brassó, 1903); A Barcaság és népe (Budapest, 1906).

Kolumbán Samu

(Olasztelek, 1861 - Budapest, 1908)

Koós Ferenc

(Magyarrégen, 1828. október 18. (keresztelő) - Brassó, 1905. február 18.)

1840-1848 között szolgadiák a marosvásárhelyi Református Kollégiumban. A szabadságharc idején előbb nemzetőr, majd Mátyás huszár volt. A szabadságharc után diák és köztanító Marosvásárhelyen majd Szebenben, ahol románul tanult. Részt vett a Makk-féle összeesküvésben (1851), amiert letartóztatták, de szabadon engedték. Román tudása miatt 1855-ben bukaresti református lelkésznek nevezik ki. Közben tanított a bukaresti magyar iskolában. Lakása a szabadságharc bujdosóinak egyik menedékhelye volt. Kiadta és részben írta a Bukaresti Magyar Közlönyt (1860-61). Végigjárta a csángó falvak egy részét (1858), az egyházkerület, a falvak, a lélekszám s a használt egyházi nyelv szerint kimutatást készített róluk. A román fővárosban templomot épített, művelődési házat, olvasóegyletet alapított az ott élő magyarságnak.

1878-ban kinevezték Brassó vidéki tanfelügyelőnek, majd királyi tanácsosnak. Hétfalu iskolaügyeinek fejlesztésében nagy szerepet vállalt. Kezdeményezte, hogy Apáczai Csere János házát márványtáblával jelöljék meg. 1881-ben készítette el Apáczai Csere János életrajzát. 1891. szeptember 27-én beszédet mond a csángó szobor leleplezési ünnepségén. Sokat foglalkozott Zajzoni Rab István emlékének ápolásával is.

Az Erdélyi Magyarok Közművelődési Egyesülete (EMKE) brassói fiókjának elnöke (1885-94). Több társulat, egylet, élete alkonyán a brassói magyar szabadkőműves páholy tagja volt. Több ezer cikket, tudósítást, napi jegyzetet írt, cigány és román népmeséket, olasz elbeszéléseket fordított. V. Goldişsal tankönyvet írt az erdélyi román iskolákk számára (1903). Emlékiratai forrásértékűek. A két világháború között Koós Ferenc Kör néven működött a bukaresti magyar egyetemista ifjúság segélyző és önképző egyesülete 1939-ig. A brassói református temetőben nyugszik.

Művei: Cigány népdalok és mesék gyűjteménye (Brassó, 1903); Életem és emlékeim 1828-1890 (I-II., Brassó, 1890).

Koszta István

(1949 - 2007)

Koszta József

(Brassó, 1861 - Budapest, 1949)

Kossuth-díjas (1948) festő. A Munkácsy-tradíciót folytató ún. alföldi irányzat egyik legjelentősebb képviselője. 1861-ben született Brassóban, tatrangi nagyapjánál (sz. 1758) töltötte gyerekkora nagy részét. Iskoláit Brassóban végezte, és az égig érő hétfalusi havasok, a barcasági lapály mély érzéssel telíti a fogékony lelkü ifjú szívét. Iparoslegényként kezdte életét. A város és a falvak között állandóan a szabad természetbe vágyik, örök hűséget fogadva végül az Alföldnek. Ő lett a nagykunsági alföld szerelmese. Bár később Párizsban is járt, örök témája a magyar paraszti világ, a sötét nyomor, az élet nehézségeivel küzdő ember lett és maradt élete végéig. Mázol, fényképeket készít, vázol. Sokat dolgozik és tanul. Lassan fejlődő zseni. Az egyszerűséget keresi, és a színek varázsában meg is találja. Példaképe Munkácsy Mihály.Első festményeit unokatestvéréről, Bene Ilonkáról, készíti. 1882-83-ban a bécsi akadémián, majd a budapesti Mintarajztanodában Lotz Károly és Székely Bertalan növendéke volt. 1891-ben ösztöndíjjal Münchenbe ment. Itt kezdte festeni Mátyás és Beatrix c. képét, amelyet később a Benczúr-mesteriskolában is folytatott. 1897-ben Hazatérő aratók c. paraszti témájú életképével a Műbarátok ösztöndíját nyerte el. 1899-1902-ben Rómában, Párizsban és Nagybányán dolgozott, 1900-ban Párizsban kiállított művével Mention honorable-t nyert. 1906-ban Fraknói-ösztöndíjat kapott. 1907-ben festette Három királyok c. kompozícióját. Több ízben járt ösztöndíjjal külföldön. 1917-től állandóan kiállító, általánosan elismert művész. Berlinben, Londonban, Brüsszelben, Rómában, Stockholmban is nagy hírre tett szert. 1917-ben Wolfner-díjjal jutalmazták, 1935-ben állami festészeti kis aranyérmet kapott. Plebejus demokratikus szemléletű művészetét a paraszti témák, az alföldi táj drámai ábrázolása, az erős fény-árnyékokra épített fokozott színvilág, az expresszív realista formálás jellemezte. Sajátos formanyelve a húszas évektől kezdve alakult ki. Ekkor már nagyobbrészt Szentes melletti tanyáján élt és ott festette drámai tájait, a paraszti életet (Hazatérő aratók, Muskátlis kislány, Kukoricatörők, Tányértörölgető nő), szófukar, erőteljes önarcképeit. Ez időtől kezdve minden külföldön rendezett jelentősebb kiállításon szerepeltek munkái, és sajátos nemzeti karakterükkel nagy sikert arattak. 1937-ben a Szinyei Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Szentesen emlékét a nevét viselő múzeum őrzi. Legjelentősebb művei a Magyar Nemzeti Galériában vannak.

• Koszta József művei

Kosztarab Mihály

(1927 - )

Kovács-Kendi Lehel

(1948 - )

Dr. Kovács László Attila

(1958 - )

Kovács László

(Borosjenő, 1916 - 2009)

Dr. Kovács Lehel István

(Brassó, 1975. január 21. - )

Kovács Lehel István 1975. január 21-én született Brassóban. Elemi iskolai tanulmányait Négyfaluban, a középiskolát Brassóban végezte. 1997-ben szerzett egyetemi oklevelet a Babes–Bolyai Tudományegyetem informatika szakán. 1998-ban ugyanott magiszteri oklevelet szerzett, majd doktori tanulmányokat folytatott Budapesten és Kolozsváron. Doktori disszertációját 2006-ban védte meg Kolozsváron.

1997-től a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem, 2007-től a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karának oktatója.

Főbb kutatási területei: fordítóprogramok, értelmezők, programozási nyelvek, számítógépes rendszerek tervezése, számítógépes grafika, virtuális valóságok, robotika.

2022-ig 102 szakmai konferencián vett részt, 9 szakkönyv szerzője, 4 kötet szerkesztője, 38 elismert folyóiratban közölt szakcikk, 182 tudománynépszerusítő cikk szerzője, 3 szaklap szerkesztője, 25 kutatási program résztvevője, vezetője.

Szakmai tevékenységén túl a hétfalusi csángók múltjának, néprajzának, helytörténetének kutatója. Ügyvezető elnöke a Hétfalusi Magyar Művelodési Társaságnak, a Hétfalu című művelődési és helytörténeti havilap szerkesztője. 200 Hétfalu és Barcaság tárgyú cikk szerzője 1993–2022 között, amelyek a következő újságokban, lapokban jelentek meg: Hétfalu, Erdélyi Gyopár, Székelyföldi Régió Magazin, Brassói Lapok, Művelődés, Evangélikus Harangszó. A Barcaság és Hétfalu történetérol 60 előadást tartott. 26 helytörténeti, turisztikai könyv szerzője.

2015-2022 között az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnöke volt.

Hivatalos honlapja: http://www.ms.sapientia.ro/~klehel/

Kovács Sámuel

(? - ?)

Kovásznai Miklós

(1927 - 2007)

Dr. Kozma Miklós

(? - ?)

Ügyvéd, a Csángó Újság szerkesztője.

Köllő Miklós

(Gyergyócsomafalva, 1861. december 23. - Budapest, 1900. szeptember 17.)

A gyergyócsomafalvi felső népiskolában egy német esztergályostól elsajátította a fafaragást. Tehetségét Élthes Elek tanfelügyelő fedezte fel, és 1875-ben a Székely Egyesület ösztöndíjasaként, a hosszúfalusi állami műfaragó iskolába irányította, ahol Kupcsay János szaktanár mellett három év alatt jártas lett a fafaragásban és mintázásban. Elsőévesként a szegedi iparművészeti kiállításon díszes képkeretével oklevelet és kitüntetést nyert.

1878-ban Csík vármegye ösztöndíján a müncheni Képzőművészeti Akadémiába indult szobrászatot tanulni. Fél évvel később Köllő az akadémia Dávid-pályázatát nyerte meg. Hess és Knabl tanárok irányításával négy év alatt még számos pályázat győzteseként, végzett szobrászként intett búcsút az akadémiának. Hazatérve, a Csík megyei gazdasági egyesület 1882. október 10-13-i kiállításán szobormintáit - köztük néhai, alfalvi Mikó Mihály '48-as kormánybiztos mellszobrát és egy életnagyságú gyermekalak gipszmintáját - aranyéremmel jutalmazták. 1882-1884-ben Budapesten, első mestere, Huszár Adolf műtermében szorgos-kodott. 1884-ben a szárhegyi Lázár Jenő gróf meghívta Medgyesfalvára, műasztalosnak. Az 1885. évi Országos Kiállításra díszesen faragott magyar szobaberendezést készített. Munkáit éremmel jutalmazták.

1885-1889 között Budapesten Zala György műtermében vált igazi művésszé: az aradi Szabadság-szobor mellékalakjait és a budavári Honvéd-szobrot mintázta. 1889-ben a párizsi világkiállításra utazott a művészeti újdonságokat tanulmányozni.

1890-ben Budapesten műtermet nyitott. A Szabadságharc-szobor pályázatán 4. helyezést ért el, és 600 forintot nyert. Műtermében tehetséges székely ifjakat foglalkoztatott. Köllô első műve, Reviczky Gyula költő síremléke, melyet 1891. június 21-én avattak fel a Kerepesi úti temetőben, már nincs meg. Bár minden pályázaton feltűnést keltett, mégsem kapott elég megbízást. Kezdetben épületdíszítő szobrokat készített. Az Országház déli kapujánál: Szent István egy-egy apróddal, az északi homlokzaton: Huba, Tas, Tuhutum. A kupolacsarnokban horganyból öntve: Szent István, III. Károly és Mária Terézia egy-egy apróddal. Az Országházban elszórtan láthatók: Erő, Igazság, Kritika, Vadászat, Bognár, Takács és Könyvnyomdász című művei. Az Országházzal szemben lévő Kúria (ma: Néprajzi Múzeum) lépcsőházában négy párkánytartó kőalakja látható. Az új Szent János Kórház részére elkészítette a névadó szentet két angyallal a fôbejárat fölé (ma nincs meg), a szent glóriáját este villanyfénnyel világították ki.

1894-ben a kolozsvári Mátyás-szobor pályázatán harmadik díjat és 2000 koronát nyert. A lovas király alakja hasonlít Fadrusz nyertes művéhez. 1896-ban Szegeden, a mai Dóm téren felavatták Szentháromság-szobrát, és a Honvéd-emlékműre turulmadarát helyezték fel. Az ezredéves kiállításon, a történelmi csarnok főcsoportját díszítő szobrászati munkájáért I. Ferenc József királytól koronás arany érdemkeresztet nyert.

Az 1897-ben Segesváron leleplezett Petőfi-szobor elkészítésével pályázat nélkül bízták meg. A költő arcába szellemet öntött, felemelt jobbja erőt és lelkesedést sugallt. Költsége 16 000 forint volt: "nem is annyira a nemzet, mint inkább Köllő Miklós lelkesedésének köszönheti, hogy elkészült" - fedi fel az igazságot az 1848-49. Történelmi Lapok cikkírója. A szobrot 1916-ban a román hadműveletek elől elmenekítették, 1922 óta Kiskunfélegyháza főterén áll. A Petőfivel egy napon avatott fehéregyházi emlékoszlop turulmadara szintén Köllőt dicséri.

A Marosvásárhelyen 1899-ben leleplezett Kossuth-szobrot - oly olcsón vállalta (13 000 Ft-ért), mintha magának készítette volna" - írja a Képes Folyóirat. A leleplezés után a közönség a művészt kívánta látni. Köllő asztalra állva köszönte meg a kitörő lelkesedés. Örömre bánat, Vásárhelyről hazaérve kisfiát holtan találta. Ő volt a harmadik kiskorú gyermeke, akitől a végzet elszakította.

1900-ban a budai Királyi Várpalota Bölcsesség, Dráva, Száva, Erdély és Fiume kőszobrait készítette el. A VII. kerületi erzsébetvárosi plébániatemplom főhomlokzatára felkerültek Szűz Mária, Szent István és Szent László pirogránitból öntött színes alakjai, melyeket 1999-ben újítottak fel. A budapesti Millenniumi Emlékműre megmintázta IV. Béla király impozáns alakját. A Műcsarnok 1901. évi téli tárlatán, Köllő halála után bemutatták utolsó művét. A Zeyk Domokos dombormű a héjasfalvi emlékoszlopra került. További munkái: az egri érseki főszékesegyházban Jézus és Mária szobrai, Kassai Vidor színész mellszobra, a madéfalvi emlékmű turulmadara.

1900 nyarán Köllőt az öngyilkosság foglalkoztatta. Meghasonlott önmagával és az élettel. Környezete aggódva látta közelgő végzetét. Egy idegroham hamar végzett vele. 1900. szeptember 17-én, 13 órakor Budán, a kelenföldi szántóföldön revolverlövéssel kioltotta életét. Szeptember 21-én eltemették, díszsírhelyet kapott a Kerepesi temetőben. 1905-ben Zala György és Kiss György szobrászok kezdeményezésével a tanítványok a síremlékre emelték Köllő márvány mellszobrát, ami a II. világháborúban elpusztult, bár szétszórt darabjai 1966-ban még az elhanyagolt parcella területén hevertek.

id. Köpe János

(Türkös, 1768 - Barcaújfalu, 1850. augusztus 1.)

ifj. Köpe János

(Barcaújfalu, 1807. szeptember 23. - Brassó, 1876. december 19.)

Kupcsay Felicián, dr. jur.

(Hosszúfalu, 1876. június 8. - Budapest, 1964. február 5.)

Író, miniszteri tanácsos. A középiskolát Brassóban végezte, majd Kolozsvárott, Budapesten és Berlinben jogot tanult. Nagyobb tanulmányútat tett Németországban, Angliában és Franciaországban, utána a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnban különféle beosztásokban dolgozott; a forradalmak idején is helyén maradt. Az 1920-as években a tankönyvügyi, majd nyugdíjazásáig a művészeti ügyosztály vezetője (1934), egy ideig filmcenzor volt. Nyugdíjasként 1944-ig a Szerzői Jogi Szakértő Bizottság tagja. Az 1950-es években a Metalloglobus Fémipari és Értékesítő Vállalatnál éjjeliőr. Írásaiban témái aprólékos elemzésével illusztrálta világlátását, a humanizmust és némi pesszimizmust. Érzékletesen mutatta be a budai szerb családok eltűnt világát.

Elbeszélései jelennek meg a Budapesti Naplóban (1901), Urániában (1903, 08, 11), A Hétben (1905, 1907, 10, 13, 15), a Nyugatban (1908), a Vasárnapi Újságban (1908), A Polgárban (1909), az Életben (1914), az Érdekes Újság Dekameronjában (1915), a Budapesti Hírlapban (1915/8).

Művei: Szent hazugság (elbeszélés, Sepsiszentgyörgy, 1903); Zarathustra múmiája (Budapest, 1906 - ismertetés: Vasárnapi Újság 1906/30); A szeretet vize (Budapest, 1906 - ismertetés Vasárnapi Újság 1906/9); A boldogság kiskátéja (elbeszélések, Budapest, 1910 - ismertetés Vasárnapi Újság 1910/2); Gyilkosság a Magány utcában és egyéb gyilkosságok (elbeszélések, Budapest, 1931).

• Kupcsay Felicián művei

Kupcsay János

(Berzevice, 1840. május 8. - Brassó, 1910. május 12.)

Szobrász, fafaragászati szaktanár. Istók János, Köllő Miklós, Mattis Teutsch János mestere.

1840. május 8-án született Berzevice sárosmegyei községben. Az elemi iskolát itt végezte, a polgári iskolát Eperjesen. 1850-64-ig különböző szobrászműhelyekben dolgozik. 1864-ben Kassán telepedik meg, önálló szobrászműhelyt nyit. Négy évi kassai tartózkodás után Münchenbe kerül, s itt 1868-73-ig végez plasztikai stúdiumokat az akadémián. Münchenben többek között Révész György festőművésztől is tanult, festményeinek lelkes bámulója volt. 1872-től a hosszúfalusi fafaragászati iskola rajz, mintázás és műfaragás tanára (1973. február 27-én foglalta el állását). 1873-tól a Négyfalusi Kör alelnöke. 1873-ban részt vett a bécsi világtárlaton, 170 forint államsegéllyel, oly meghagyással, hogy a szerzett tapasztalatait a hosszúfalusi fafaragászati iskolánál hasznosítsa.1874. február 16-án feleségül veszi Molnár Júliát, kaposi Molnár Viktor hosszúfalu-alszegi evangélikus lelkész lányát. Házasságából négy gyermek születik: Anna, Felicián, Bernát és Viktor. A tanképesítő vizsga letétele után Kupcsay János 1874. március 5-én 5694 miniszteri sz. a. állomásán véglegesen megerősíttetett és kultuszminiszteri elismerést kapott. 1876-ban meglátogatta a müncheni művészeti és műipari kiállítást, melynek költségei fedezésére 250 forint. államsegélyt nyert, azon meghagyással, hogy a szerzett tapasztalatait az iskolában értékesítse. 1877-ben az iskolát képviselte a kolozsvári műkiállításon. A költségek fedezésére a kormány 50 forint államsegélyt adott. 1879-ben Sepsiszentgyörgyön elismerő okmányt kap. 1881-től a minisztérium évenként 200 forint rendkívüli fizetési pótlékot biztosított számára. 1883-ban nevezik ki a hosszúfalusi fafaragászat vezetőjének és a műfaragványok leltárosának. Innen kerül 1895-ben Brassóba, az állami faipari szakiskolához, ahol 1898 februárjában ünnepelték meg tanári működésének huszonötéves jubileumát. Ebből az alkalomból kapta meg királyi kitüntetés gyanánt a koronás arany érdemkeresztet.

Kitüntetései: 1885. országos kiállítás, Budapest, közreműködési érem, 1887. bécsi kiállítás, elismerő oklevél, 1896. országos kiállítás Budapesten, közreműködési érem és elismerő oklevél, 1897. a brüsszeli kiállításon elismerő oklevél, 1900 párizsi világkiállításon közreműködési oklevél. 1898. ötvenéves jubileumi emlékérem.

A Művészet 1910-i hetedik száma így ír róla:

"Szép kort ért meg, 70 évet, s ezt az időt oly munkában töltötte, amelynek nyomában nem jártak zajos külső sikerek, de annál több komoly megbecsülés azok részéről, akik ismerték. Igen dolgos, mesterségét alapos tudással végző művész és ipariskolai tanár volt, akinek a művészi iparosképzés, a dekorativ szobrászat, a fafaragás terén jelentős érdemei vannak. Ezeket az érdemeket persze, aki fel akarja újítani, annak messzire kell visszalapozni a magyar iparművészet annaleseiben. Nekünk Molnár Viktor államtitkár és az elhunyt művész fia, Kupcsay Felicián volt szives rendelkezésünkre bocsátani adatokat, amelyekből kiviláglik e messze Erdélyben élt, csöndes és visszavonult, de hivatását annál lelkesebben felfogó, mesterségét annál teljesebb odaadással végző művészember munkássága. Nevét természetesen idefönn nem ismerik azok, akik a fővárosi kiállításokon kisérik figyelemmel a szobrászneveket. Eleintén is, fiatalabb korában, munkabírásának teljében csak egy-kétszer szerepel Budapesten, így az 1885-iki országos kiállítás alkalmával. Ekkor sem ú. n. nagy plasztikával, hanem dekorativ dolgokkal. Kupcsay János ugyanis dekorativ szobrász volt, nagyrészt faragott iparművészeti tárgyakat, bútorokat, oltárokat készített, bár előtanulmányai közt ott vannak a tisztán plasztikai tanulmányok is. Az a species volt lent Brassóban, mint Hölzel Bártfán. Fafaragó. Ez talán igen egyszerűen hangzik, de hogy mennyire élhet ebben is művészet, erre kitűnő példa éppen az európai hírű Hölzel. Akinek nem állt mögötte technikai tudásban, dekorativ érzékben Kupcsay János sem. Idefönn, a magyar művészet fókuszában ezt persze, főleg az újabb generáció nem tudja róla. De annál jobban ismerték Erdélyben, annál jobban ismerik azok, akik keresik és szeretik a fafaragás középkori, gót, román stílben készült produktumait. Erdemei tehát ezen a téren különösképen felemlíteni valók. Egy ily munkája (faragott szarvast ábrázol) van az iparművészeti múzeumban. Ugyancsak Budapesten van néhány faragott bútora, amelyek az 1885-iki országos kiállításon voltak kiállítva s jelenleg Molnár Viktor államtitkár tulajdonát képezik. Annak idején többször nyílt alkalma, hogy a fővárosba kerüljön, Kupcsay azonban különös szeretettel ragaszkodott Brassóhoz. Talán azért is, mivel hogy az ottani német publikumnak erősebb szükségletét képezte - az egyébként német gyökerű - fafaragászat. Érdekes, hogy egy ízben Trefort Ágoston kultuszminiszter hívta Pestre, az akkor még csirájában lévő iparművészeti iskolába, s azt a feladatot tűzve eléje, hogy a magyar stílus megteremtésén fáradozzék. A nyolcvanas években, abban az időben volt ez, amikor először adták ki hangosan a jelszót, hogy magyar stílust kell csinálni, s először kezdték gyűjteni az idevágó népies ornamentikát. Kupcsay János a miniszter meghívását nem fogadta el, s a miniszter e művészetpolitikájával szemben az volt a meggyőződése, hogy <<magyar stílus nincs, a magyar stílust megcsinálni nem lehet>>. Kupcsay János a fafaragást nemcsak mint művész kultiválta, hanem mint tanítója is ennek az iparművészeti ágnak. Professzor volt eleinte a hosszúfalusi iparirányú állami felső népiskolában, s aztán a brassói faipariskolában. Ily irányú működése legalább is oly jelentős, mint a művészeti. Annak idején, amikor tanítani kezdett, ezen a téren egészen egyedül állt, úttörő volt. Évek során elérte azt, hogy oly generációt nevelt, amely ki tudta elégíteni egész Délmagyarország efféle szükségleteit. A brassói és környékbeli publikum és iparosok most már nem Bécsből hozattak faragott bútort, nem bécsi faragványokat használtak bútoraik díszítésénél. Tanítványai mind jóízlésű, mesterségüket jól végző iparosok lettek, kettő közülük pedig ismert szobrász: a korán elhunyt, székely születésű Köllő Miklós és Istók János."

A Brassói Lapok 1910. május 13-iki 108. száma így adja hírül halálát: "Halálozás. Mély megilletődéssel vesszük a hírt, hogy Kupcsay János szaktanár, akademikus szobrász, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, Molnár Viktor államtitkár sógora f. hó 12-én reggeli fél 4 órakor, életének 70-ik és boldog házasságának 36-ik évében hosszas szenvedés után meghalt. Temetése folyó hó 14-én, szombaton délután 3 órakor lesz a Kapu-utca 72 sz. alatti lakásáról a postaréti temetőbe."

1910. május 14-én a Brassói Lapok 109-es száma közli a kiadott gyászjelentéseket:

"Kupcsay János halálához. Kupcsay János halála, amely egy előkelő családot és illusztris rokonságot borított mély gyászba, városszerte nagy részvétet keltett. A gyászoló családhoz özönével érkeznek a részvétnyilatkozatok, nemcsak helyből, hanem az ország legtávolabb eső vidékeiről is. A gyászesetről a család a következő gyászjelentést adta ki:

Alulírottak mélyen megszomorodott szívvel tudatják úgy a maguk, valamint az összes rokonok nevében, hogy a forrón szeretett jó férj, gondos édesapa, nagyapa, vő, após, sógor és rokon Kupcsay János szaktanár, akademikus szobrász, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, f. hó 12-én reggeli fél 4 órakor, életének 70-ik és boldog házasságának 36-ik évében hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének áhitatos felvétele után az Úrban csendesen elhunyt. Drága halottunk földi maradványai f. hó 14-én, szombaton délután 3 órakor fognak Kapu-utca 72 sz. alatti lakásáról a postaréti római katolikus temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Lelkéért az engesztelő szentmise áldozat f. hó 16-án, hétfőn reggel 8 órakor fog a szentferencrendi szerzet templomában az Egek Úrának bemutattatni. Béke és áldás lengjen porai felett! Brassó, 1910. május hó 12-én. Özv. Kupcsay Jánosné, szül. Molnár Júlia, mint neje, Dr. Gulya Lászlóné szül. Kupcsay Anna, Dr. Kupcsay Felicián min. fogalm., Dr. Kupcsay Bernát ügyvéd, Kupcsay Viktor, mint gyermekei. Gulya Laci, András, Kupcsay Vanda és Nóra, mint unokái. Özv. K. Molnár Viktorné lelkész özvegye, mint anyósa. K. Molnár Viktor államtitkár és neje, A. Makoldy Józsefné sz. Molnár Ilona post. és táv. felügyelő özvegye, mint sógora és sógornői. Nádasky Márkné, Theodorovics Milesza kúriai bíró özvegye, dr. Kertész Sándorné főorvos özvegye, mint menyeinek szülői. Gulya László közigazgatási bíró. Dr. Kupcsay Feliciánné szül. Nádasky Zsifkovits Perszida, dr. Kupcsay Bernátné szül. Kertész Edith, mint veje és menyei.

Külön gyaszjelentést adott ki a brassói áll. faipari szakiskola tanári testülete is, amely így hangzik:

Alulírott tanári testület a legmélyebb megilletődéssel és fájdalommal jelenti, hogy Kupcsay János akademiai szobrász, a brassói áll. faipari szakiskola tanára, s a faragászati szakosztálynak főnöke, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, folyó évi május hó 12-én reggel fél 4 órakor, 70 éves korában elhunyt. Földi maradványait e hó 14-én, szombaton délután 3 órakor helyezik örök nyugalomra a brassóin postaréti római katolikus temetőben. Nemesen érzp, eszményien gondolkodó, puritán jellemű és kíváló munkásságú kartársunk emlékét híven, szeretettel fogjuk megőrizni. Brassó, 1910. május 12-én. A brassói áll. faipari szakiskola tanári testülete.

Szterényi József államtitkár a következő táviratot intézte a gyászoló családhoz:

Mély megilletődéssel értesültem az intézet régi, kiváló érdemű tanára, Kupcsay János haláláról. Fogadják súlyos veszteségük alkalmából mélységes részvétem kifejezését. Kegyelettel fogom megőrizni húsz éven át hű munkatársam és barátom emlékét. Szterényi."

A Brassói Lapok 1910. május 15-iki 110. száma visszatér a temetésre:

"Kupcsay János temetése ma délután 3 órakor folyt le. A gyászházban, Kapu utca 72 sz. alatt, már a kitűzött idő előtt nagyszámban összegyülekeztek a gyászoló családtagok, rokonok, tisztelők és jóbarátok, hogy kikisérjék utolsó utjára az elhunytat. A beszentelés után a koszorukkal elborított halottas kocsira tették a koporsót - mely előtt egy szintén koszorukkal megrakott gyászkocsi haldt - és a menet a postaréti róm. kat. temetőbe kísérte el az elhunytat, hol örök nyugalomra helyezték."

Nevezetesebb oltárművei: a brassói belvárosi görögkeleti román egyház (főoltár), a csernátfalusi görögkeleti román templom (főoltár), főoltárok a szunyokszéki, ledényi, rozsnyói, ilyefalvi, bácsfalusi görögkeleti templomokban, szószék a brassói római katolikus templomban, kisebb oltárok a türkösi és hosszúfalusi evangélikus templomokban, a csiktarcafalui és csiksomlyói romai katolikus templomokban.

Művei: egy Krisztus-alak kereszten, Trefort Ágoston közoktatási miniszter tulajdona (1877), díszalbumfödelek (diófából és ébenfából) Rudolf trónörökös nászünnepélyére, amiért 50 forint kitűntetési jutalmat kapott és híressé tette az iskolát (1881), nagyobb képkeret Trefort Ágoston miniszternek ajándékba (1882), Károly román király részére a Hohenzollernek ősi várkastélyának és a Peles kastélynak a miniatűrjei (1884-1885), Bethlen András főispán szívarládája.

Írásai: Gyakorlati tanonciskolai aranyozás, ezüstözés, tronsírozás mesterségének In. A brassói állami fa- ész kőipari szakiskola értesítője (1899/1900).