Arcképcsarnok | Itthoni személyek | A-B | C-H | I-J | K | L-P | R-S | T-Z
 
L-P
 

Major Gizella

(Hosszúfalu, 1940)

Grafikus, festő. Hosszúfalugban született 1940-ben. 1960-1966 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanul. 1966-tól 1995-ig rajztanár Gyergyószentmiklóson, Szászrégenben, Marosvásárhelyen.

Válogatott munkássága 1965 és 1975 között: Egyéni kiállítások: 1969: Szászrégen. Csoportos kiállítások: 1966: Diáktavasz, Kolozsvár; 1968: Csíkszereda; 1974: Magyar Ház, New York.

Makoldy József

(Nagyszeben, 1890 - 1957)

Hirneves festőművész, építészmérnök. Kaposi Molnár Viktor unokája. Nagy szeretettel emlékszik a Brassóban, Hosszúfaluban eltöltött időkről. Kora ifjúságától szívvel-lélekkel eljegyezte magát a szülőföldjének áldozatos szolgálatával, átlagon felüli és sokoldalú alkotóművészi, sőt szakírói tehetségét maradéktalanul az edélyi és az összmagyar közösség szellemi gyarapodásának áldozta. 1908-ban színjelesen érettségizett Brassóban a római katolikus gimnáziumban. A gimnázium nagyhírű Önképzőkörének az elnöke. A Cenk-tetőn álló Árpád-szobor előtt rendezett ünnepségen 1908-ban ő, a maturandus mond a diákság részéről nagyhatású beszédet: "Tudjuk, hogy a megváltozott viszonyok most már kötelességeket rónak ránk, mint az őseinkre; tudjuk, hogy ma csak az okos, a céltudatos munka, s ennek hű kísérője, a tudás az egyetlen legnagyobb erő. Tehát munkások akarunk lenni. Törekvők, hogy erősek lehessünk.". A gimnáziumi évek után a budapesti Műegyetemre iratkozik be, ahová versenyvizsga-oklevelet is nyer. Oklevelének megszerzése után tanulmányait a müncheni és a krakkói akadémiákon is kiegészíti, majd 1915-ben a Magyar Mérnök és Epítész Egylet nagy pályázatán első díjat nyer. Ezután nagy és gyümölcsöző tanulmányutakat tesz Konstántinápolyban, Kisázsiában, Athénban, Velencében, Rómában, Párizsban. Élményeiről rajzos tanulmányokban számol be a korabeli sajtóban. Budapesten számos köz- és magánépület tervezése fűződik a nevéhez. A felső-építőipari szakiskolában évekig tanít, s öt éven keresztül a Magyar Képzőművészek Egyesületének főtitkára.Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kinevezi az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács tagjává. Számos albuma jelenik meg angol és magyar nyelven (Pictures of Transylvania - 1920 júliusa, gróf Apponyi Albert előszavával).

Honvédemlék a tömösi szorosban

Csángó utcarészlet
   
Csángó ház Barcasági öreg házak

Máthé Károly

(?)

 

Molnár Júlia

(Hosszúfalu, 1854. december 19. - ?)

Kaposi Molnár Viktor hosszúfalusi evangélikus lelkész lánya, Molnár Viktor vallás és közoktatási miniszteri tanácsos testvérhúga. A brassói német iskolában tanul és 1874. február 16-án férjhez megy Kupcsay János szobrászhoz, aki Brassóban és Hosszúfaluban tanár, a műfaragó iskola vezetője.

Elbeszélései jelennek meg a Székely Nemzetben (1886, 1889, 1891, 1895) és a Brassó című lapban (1888). Munkái: Egy asszony küzdelmei (Budapest, 1896), Van Isten! (Budapest, 1899), Határszélről (Budapest, 1903).

Nagy Béla

(Bácsfalu, 1929. április 4.)

 

Nikodémusz Károly

(Hajdúszoboszló, 1887. január 18. - ?)

Evangélikus lelkész. A gimnáziumot 1906-ban Hajdúböszörményben, a teológiát 1910-ben Pozsonyban végezte. Rövid idei debreceni káplánkodás után 1911-ben lelkész lett Hosszúfalu-Alszegen, 1926-ban pedig Brassóban. 1926-tól 1932-ig esperese volt a brassói magyar egyházmegyének, 1927 után pedig főjegyzoje a romániai zsinatpresbyteri egyházkerületnek. 1958-1963 között nagykárolyi lelkész.

A Csángó Naptárak szerkesztője.

Művei: A váltság-elméletek bírálatos ismertetése (A „Székács-emlékkönyvben”, Pozsony és Budapest, 1912.); Júdás Iskáriót (dráma, Máramarossziget, 1925.); A brassói magyar ág. h. ev. egyházmegye megalakulásának története (Brassó, 1926.).

báró Orbán Balázs

(Lengyelfalva, 1830. február 3. - Budapest, 1890. április 19.)

Író, néprajzi gyűjtő, az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1887). Felsőfokú tanulmányait a székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte. 1847-ben, majd 1849-ben közel-keleti útra indult. 1849-ben 150 főnyi csoportot gyűjtött Konstantinápolyban a magyar hadsereg számára, amellyel Magyarországra közvetlenül a fegyverletétel előtt érkezett. Ezután emigrációba kényszerült. 1859-ben hazatért, közigazgatási tevékenységet folytatott Erdélyben, 1871-től országgyűlési képviselő függetlenségi programmal. Közel-keleti beszámolói után készült székelyföldi munkájában jelentős új történeti, régészeti és néprajzi anyagot tárt fel. A Magyar Népköltési Gyűjtemény egyik szerkesztője volt. 1865-ben áttért a katolikus hitről az unitáriusra. Vagyonát és könyvtárát a székelykeresztúri Unitárius Kollégiumra hagyta.

A Székelyföld leírásának VI. kötete a Barcaságrúl és Hétfaluról szól. Gyűjtőmunkájában nagy segítségére volt barátja Borcsa Mihály. A szerzett ismeretek felhasználásával a csángók ügyében nagy feltűnést keltő beszédet mondott az Országgyűlés felsőháza 1872. január 22-iki ülésén. Beszédét a Magyar Polgár 1872. január 26. és 27. számában ismertették.

Fő művei: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból (I - VI., Pest, 1868-73); Székelyföldi gyűjtés (Magyar Népköltészeti Gyűjtés, Új folyam. III., Bp., 1882); Torda város és környéke (Bp., 1889).

Báró Orbán Balázs

Báró Orbán Balázs
   
12 székelykapu a "legnagyobb székely" síremlékéig Orbán Balázs síremléke Szejkén

Az újrakiadásoknak köszönhetően ma már sokan lapozhatják Orbán Balázs monumentális művét, a Székelyföld leírását. A „legnagyobb székely" a VI. kötet lapjain is kiemelte hétfalusi házigazdája, Borcsa Mihály alakját, akinek a következő ajánló sorokkal küldte meg az 1873-ban megjelent könyvet:

„Borcsa Mihály nyugalmazott bácsfalusi ágostai hitvallású evangélikus lelkésznek. Borcsa Mihály kedves barátomnak, Hétfalut érdeklő kutatásaim lelkes és áldozatkész elősegítőjének, kiben nem ama nép iránti érdeklődést fölébreszté, s ki legnagyobb segítségemre volt nemcsak az adatok egybegyűjtése körül, hanem fáradhatatlan kísérőm kirándulásainál s ki nem az ott töltött napokat, hanem alkalmat nyújtott nekem a hétfalusi nép beléletének tüzesebb ismeretségéhez jutni, miáltal ezen szép múltú s nagyra hivatott nép iránt önként támadni kelle keblemben azon testvéries rokonérzetnek, mely e műnek eszméjét megfogantatá, s mely legerősebb ösztönt nyújta nekem azon évekig tartó munkásságnál, melynek szerény eredménye ezen kötet.

Fogadd ezen kötetet emlékül és elismerés jeléül

hű barátodtól,

Orbán Balázstól"

Megjelent: Hétfalu, 1907. II. évf. 41. sz. 3.old.

Pap Sámuel

(Csernátfalu, 1720 - Brassó, 1790. május 28.)

 

Dr. Papp Béla

(Bácsfalu, 1899. július 15. - Bácsfalu, 1984. április 1.)

Dr. Papp Endre

(? - ?)

Ügyvéd, a Csángó Naptár szerkesztője.

Pávai Vajna Elek

(Nagyenyed, 1820 - Budapest, 1874. május 13.)

Paleontológus, geológus. Tanulmányait a selmecbányai akadémián, majd Bécsben, Berlinben, Párizsban és Londonban végezte. Hosszabb Észak-amerikai tanulmányút után A. Humboldt ajánlatára mint geológus részt vett Wilke második Dél-amerikai expedíciójában és Nyugat-Indián át tért haza. Ezután az Erdélyi Múzeum Egylet múzeumának munkatársa lett, 1870-től haláláig a Földtani Intézet geológusa volt. Főleg Kolozsvár környékének geológiai viszonyaival foglalkozott.

"Hétfalu ügyvédje." Tanulmányokat és cikkek sorozatait közölte, óriási levéltári kutatómunkát végzett.

Művei: Petrefakten aus Nordost-Siabenbürgers (Wien, 1862); Kolozsvár és környékének földtani viszonyai (Pest, 1871); Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasútvonal ingatag talajának geológiai szerkezete (Pest, 1871); A budai márga ásatag tüsköncei (Budapest, 1874).

 
 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®