Magdó
István
(1963 - )
Major
Gizella
(Hosszúfalu, 1940)
Grafikus, festő. Hosszúfalugban
született 1940-ben. 1960-1966 között
a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti
Főiskolán tanul. 1966-tól 1995-ig
rajztanár Gyergyószentmiklóson,
Szászrégenben, Marosvásárhelyen.
Válogatott munkássága
1965 és 1975 között: Egyéni
kiállítások: 1969: Szászrégen.
Csoportos kiállítások: 1966:
Diáktavasz, Kolozsvár; 1968: Csíkszereda;
1974: Magyar Ház, New York.
Makoldy
József
(Nagyszeben, 1890 - 1957)
 |
Hirneves festőművész,
építészmérnök.
Kaposi Molnár Viktor unokája. Nagy
szeretettel emlékszik a Brassóban,
Hosszúfaluban eltöltött időkről.
Kora ifjúságától szívvel-lélekkel
eljegyezte magát a szülőföldjének
áldozatos szolgálatával,
átlagon felüli és sokoldalú
alkotóművészi, sőt szakírói
tehetségét maradéktalanul
az edélyi és az összmagyar
közösség szellemi gyarapodásának
áldozta. 1908-ban színjelesen érettségizett
Brassóban a római katolikus gimnáziumban.
A gimnázium nagyhírű Önképzőkörének
az elnöke. A Cenk-tetőn álló
Árpád-szobor előtt rendezett
ünnepségen 1908-ban ő, a maturandus
mond a diákság részéről
nagyhatású beszédet: "Tudjuk,
hogy a megváltozott viszonyok most már
kötelességeket rónak ránk,
mint az őseinkre; tudjuk, hogy ma csak az
okos, a céltudatos munka, s ennek hű
kísérője, a tudás az
egyetlen legnagyobb erő. Tehát munkások
akarunk lenni. Törekvők, hogy erősek
lehessünk.". A gimnáziumi
évek után a budapesti Műegyetemre
iratkozik be, ahová versenyvizsga-oklevelet
is nyer. Oklevelének megszerzése
után tanulmányait a müncheni
és a krakkói akadémiákon
is kiegészíti, majd 1915-ben a Magyar
Mérnök és Epítész
Egylet nagy pályázatán első
díjat nyer. Ezután nagy és
gyümölcsöző tanulmányutakat
tesz Konstántinápolyban, Kisázsiában,
Athénban, Velencében, Rómában,
Párizsban. Élményeiről
rajzos tanulmányokban számol be
a korabeli sajtóban. Budapesten számos
köz- és magánépület
tervezése fűződik a nevéhez.
A felső-építőipari szakiskolában
évekig tanít, s öt éven
keresztül a Magyar Képzőművészek
Egyesületének főtitkára.Gróf
Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kinevezi
az Országos Magyar Képzőművészeti
Tanács tagjává. Számos
albuma jelenik meg angol és magyar nyelven
(Pictures of Transylvania - 1920 júliusa,
gróf Apponyi Albert előszavával).
Mártis
János
(1934 - 2005)
Mátyás
Ernő
(1941 - )
Máté
Károly
(1943 - )
Dr.
Mittel Miksa
(? - ?)
Moldován
Mihály
(1939 - )
Dr.
sepsinagybaconi Molnár János
(1824 - ?)
Molnár
Júlia
(Hosszúfalu, 1854. december
19. - ?)
Kaposi Molnár Viktor hosszúfalusi
evangélikus lelkész lánya,
Molnár Viktor vallás és közoktatási
miniszteri tanácsos testvérhúga.
A brassói német iskolában
tanul és 1874. február 16-án
férjhez megy Kupcsay János szobrászhoz,
aki Brassóban és Hosszúfaluban
tanár, a műfaragó iskola vezetője.
Elbeszélései jelennek
meg a Székely Nemzetben (1886, 1889, 1891,
1895) és a Brassó című
lapban (1888). Munkái: Egy asszony
küzdelmei (Budapest, 1896), Van Isten!
(Budapest, 1899), Határszélről
(Budapest, 1903).
Molnár
Károly
(1901 - 1985)
Nagy
Béla
(Bácsfalu, 1929. április
4. - 2010)
Neumeister
Rudolf
(1822 - 1909)
Nikodémusz
Károly
(Hajdúszoboszló, 1887. január
18. - 1978)
Evangélikus lelkész. A gimnáziumot
1906-ban Hajdúböszörményben, a teológiát 1910-ben
Pozsonyban végezte. Rövid idei debreceni káplánkodás
után 1911-ben lelkész lett Hosszúfalu-Alszegen,
1926-ban pedig Brassóban. 1926-tól 1932-ig esperese
volt a brassói magyar egyházmegyének, 1927 után
pedig főjegyzoje a romániai zsinatpresbyteri egyházkerületnek.
1958-1963 között nagykárolyi lelkész.
A Csángó Naptárak szerkesztője.
Művei: A váltság-elméletek bírálatos
ismertetése (A „Székács-emlékkönyvben”, Pozsony
és Budapest, 1912.); Júdás Iskáriót (dráma,
Máramarossziget, 1925.); A brassói magyar
ág. h. ev. egyházmegye megalakulásának története
(Brassó, 1926.).
báró
Orbán Balázs
(Lengyelfalva, 1830. február
3. - Budapest, 1890. április 19.)
Író, néprajzi
gyűjtő, az Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagja (1887). Felsőfokú
tanulmányait a székelyudvarhelyi
református kollégiumban végezte.
1847-ben, majd 1849-ben közel-keleti útra
indult. 1849-ben 150 főnyi csoportot gyűjtött
Konstantinápolyban a magyar hadsereg számára,
amellyel Magyarországra közvetlenül
a fegyverletétel előtt érkezett.
Ezután emigrációba kényszerült.
1859-ben hazatért, közigazgatási
tevékenységet folytatott Erdélyben,
1871-től országgyűlési
képviselő függetlenségi
programmal. Közel-keleti beszámolói
után készült székelyföldi
munkájában jelentős új
történeti, régészeti
és néprajzi anyagot tárt
fel. A Magyar Népköltési
Gyűjtemény egyik szerkesztője
volt. 1865-ben áttért a katolikus
hitről az unitáriusra. Vagyonát
és könyvtárát a székelykeresztúri
Unitárius Kollégiumra hagyta.
A Székelyföld leírásának
VI. kötete a Barcaságrúl és
Hétfaluról szól. Gyűjtőmunkájában
nagy segítségére volt barátja
Borcsa Mihály. A szerzett ismeretek felhasználásával
a csángók ügyében
nagy feltűnést keltő beszédet
mondott az Országgyűlés felsőháza
1872. január 22-iki ülésén.
Beszédét a Magyar Polgár
1872. január 26. és 27. számában
ismertették.
Fő művei: A Székelyföld
leírása történelmi,
régészeti, természetrajzi
s népismei szempontból (I -
VI., Pest, 1868-73); Székelyföldi
gyűjtés (Magyar Népköltészeti
Gyűjtés, Új folyam. III., Bp.,
1882); Torda város és környéke
(Bp., 1889).
Az újrakiadásoknak köszönhetően
ma már sokan lapozhatják Orbán Balázs monumentális
művét, a Székelyföld leírását. A „legnagyobb
székely" a VI. kötet lapjain is kiemelte hétfalusi
házigazdája, Borcsa Mihály alakját, akinek a következő
ajánló sorokkal küldte meg az 1873-ban megjelent
könyvet:
„Borcsa Mihály nyugalmazott bácsfalusi
ágostai hitvallású evangélikus lelkésznek. Borcsa
Mihály kedves barátomnak, Hétfalut érdeklő kutatásaim
lelkes és áldozatkész elősegítőjének, kiben nem
ama nép iránti érdeklődést fölébreszté, s ki legnagyobb
segítségemre volt nemcsak az adatok egybegyűjtése
körül, hanem fáradhatatlan kísérőm kirándulásainál
s ki nem az ott töltött napokat, hanem
alkalmat nyújtott nekem a hétfalusi nép beléletének
tüzesebb ismeretségéhez jutni, miáltal ezen szép
múltú s nagyra hivatott nép iránt önként támadni
kelle keblemben azon testvéries rokonérzetnek,
mely e műnek eszméjét megfogantatá, s mely legerősebb
ösztönt nyújta nekem azon évekig tartó munkásságnál,
melynek szerény eredménye ezen kötet.
Fogadd ezen kötetet emlékül és
elismerés jeléül
hű barátodtól,
Orbán Balázstól"
Megjelent: Hétfalu, 1907. II. évf.
41. sz. 3.old.
Pap
Sámuel
(Csernátfalu, 1720 - Brassó,
1790. május 28.)
Papp
Anna
(1938 - 1997)
Dr.
Papp Béla
(Bácsfalu, 1899. július
15. - Bácsfalu, 1984. április 1.)
Dr.
Papp Endre
(1886 - 1953)
Ügyvéd, a Csángó
Naptár szerkesztője.
Csernátfaluban született, végigharcolta az I.
világháborút, hadnagyi rangban szerelt le. 1914-től
egyházközségi felügyelő. Felesége Köpe Anna, gyermekei:
András, János és Ibolya. Bejárta Nyugat-Európát,
többször volt Svájcban, Párizsban. Nagy pereiből
óriási vagyon származott, több villája volt Budapesten,
Predeálon, szállodája Bukarestben. A falu mellett
6 hektár szántóföldet birtokolt. 1920 után rendezte
a hétfalusi csángók váltságos földjeit Prázsmárral
és Szászhermennyal. 1936-ban elhúnyt János fia.
Pásztori
Anna
(1950 - )
Pávai
Vajna Elek
(Nagyenyed, 1820 - Budapest, 1874.
május 13.)
Paleontológus, geológus.
Tanulmányait a selmecbányai akadémián,
majd Bécsben, Berlinben, Párizsban
és Londonban végezte. Hosszabb Észak-amerikai
tanulmányút után A. Humboldt
ajánlatára mint geológus
részt vett Wilke második Dél-amerikai
expedíciójában és
Nyugat-Indián át tért haza.
Ezután az Erdélyi Múzeum
Egylet múzeumának munkatársa
lett, 1870-től haláláig a Földtani
Intézet geológusa volt. Főleg
Kolozsvár környékének
geológiai viszonyaival foglalkozott.
"Hétfalu ügyvédje."
Tanulmányokat és cikkek sorozatait
közölte, óriási levéltári
kutatómunkát végzett.
Művei: Petrefakten aus Nordost-Siabenbürgers
(Wien, 1862); Kolozsvár és környékének
földtani viszonyai (Pest, 1871); Kolozsvár
és Bánfi-Hunyad közti vasútvonal
ingatag talajának geológiai szerkezete
(Pest, 1871); A budai márga ásatag
tüsköncei (Budapest, 1874).
Dr.
Plecker János
(1780 - 1850)
Dr.
Póka Demeter
(? - ?)
|
