Arcképcsarnok | Itthoni személyek | A-B | C-H | I-J | K | L-P | R-S | T-Z
 
A-B
 

Antal László

(Türkös, 1934. május 21. - ?)

 

Apáczai Csere János

(Apácza, 1625 - Kolozsvár, 1659. december 31.)

1625-ben született Apáczán egy földműveléssel foglalkozó szabad családból. Apja nem volt szegény, tanítatta fiait. Latintudásának alapjait szülőfaluja alsófokú iskolájában szerezte. Ezután a kolozsvári óvárosi iskolába ment, majd a gyulafehérvári kollégiumba (1643-1648). Itt találkozott először a puritánus eszmékkel, itt alakult ki puritánus meggyőződése. Filozófiai és teológiai stúdiumok elvégzése után a marosvásárhelyi triviális iskolába hívták rektornak, azonban ő nem fogadta el az állást, ugyanis külföldi tanulmányútra küldték. Hollandiába utazott, a polgári haladás és tudományos forradalom vívmányait ismerte meg. Ebben az időben Hollandia egyenlő volt a kultúra és a polgári jólét szigetével. Tőkés mintaállam volt, Európa legfejlettebb állama, ahol a gondolatszabadság legnagyobb mértékben megvalósult. A franckerai egyetemre iratkozott be (1648 július 22 -1648 szeptember 5), majd a leydeni egyetemre. Utána az utrechti egyetem következett, ahol 1649 tavaszától 1653 tavaszáig folytatta tanulmányait. Ebben az időben Utrecht volt a Németalföld szellemi központja, s itt vált karteziánus gondolkodóvá, annak ellenére, hogy az egyetem élére a konzervatív gondolkodású Voetiust nevezték ki, aki Descartes nagy ellensége volt. Meggyőződéses puritánná válásában még nagy szerepet játszott Amerius, aki a puritán elveket foglalta rendszerbe.Munkáját, a társadalom és az iskola megreformálását, az anyanyelvű tudományosságát sorsszerű hivatásként fogta fel, részt vállalt az új világ megteremtésében. Az angol forradalom radikalizálódása is hatott Apáczai gondolkodására, az Utrechti kör, melynek tagja volt, olyan erdélyi fiatalokból állt, akik figyelemmel követték az angol forradalom eseményeit.Első nyilvános előadása 1650 március 23-án volt. Ahol is respondensként lépett fel, Voetius Gisper Szent filológiáról írt értekezésével.Hollandiában megismerte a holland orientalisztika eredményeit, és ezt Erdélybe is magával vitte. A doktori címet a herderviki egyetemen szerezte, 1651 április 22-én tette le a doktori szigorlatot, és 1651 április 26-án felavatták doktorrá. Ő volt az első doktora az egyetemnek.Utrechtbe visszatérése után néhány hónapra elvette nőül Aletta van der Maet utrechti hajadont. A van der Maet család a város előkelő famíliáinak egyike volt. Az esküvő 1651 szeptember 30-án volt és 1653 tavaszán indult vissza Erdélybe. A gyulafehérvári kollégiumban a classis poetica rektori állását töltötte be.Legjelentősebb alkotása a Magyar Encyklopaedia, minden igaz és hasznos és bölcsességnek szép rendbe foglalása, és magyar nyelven világba bocsátása. 11 fejezetből áll, az első nyolcat Hollandiában, a többit Erdélyben írta. Tizenkettedik fejezet, ami a nyelvészettel foglalkozott volna, nem készült el.Tanári székfoglaló beszéde 1653 november 11-én volt, a De studio sapiential (A bölcsesség tanulásáról). További művei: Magyar Logikatska, Fortius tanácsa, ezeket 1654-ben adták ki Gyulafehérváron. 1655 szeptember 24-én nyilvános vitája volt Basirius-szal a gyulafehérvári kollégiumban. Jelen volt II. Rákóczi György fejedelem, aki puritánus ellenes, konzervatív gondolkodású volt. Basirius a fejedelem nézeteit vallotta, Apáczai a presbiteriánusokat védte. Ekkor haragudott meg II. Rákóczi György Apáczaira.Nem adta fel elveit a fejedelem előtt, karteziánus gondolkodó maradt, a tekintély ideológiájával az egyéniség önálló gondolkodását, véleményalkotási szabadságát állította szembe. Állását elvesztette, fizetését megvonták, anyagi gondokkal küszködött. 1656 tavaszán Supplicatiot írt a fejedelemhez. Kézdivásárhelyi, majd enyedi papságot ajánlottak neki, majd marosvásárhelyi lektorságot, de visszautasította. Végül is a kolozsvári iskolához nevezték ki, amelyet 1655 április 3-án tűzvész pusztított el. A kolozsvári iskolát ugyan nem neki kellett megteremtenie, de neki kellett talpraállítania. Beköszönő beszédét 1656 november 20-án mondta, Az iskolák fölötte szükséges voltáról. Ez a legérettebb társadalomkritikai munkája.1658 augusztusában a tatárok betörtek az országba, égettek, raboltak, gyilkoltak. 1658 augusztus 21-én Apáczát is felégették. A török fővezér aztán visszarendelte a tatár csapatokat, és Erdély fejedelméül Bacsai Ákost nevezte ki, aki szabad kezet adott a reformok híveinek. Így Apáczai utolsó két éve alatt volt a legtermékenyebb; támogatást kért, akadémiát tervezett, újjászervezte a leégett kolozsvári kollégiumot, építtetett, tanított, vitát tartott, tudományos műveket írt.1659-ben halt meg az az ember, aki megteremtette a magyar tudományos nyelv alapjait, a nagy bölcselő, a nagy reformer.

Elveit, tanításait nagy előszeretettel alkalmazták az Apácától nem messzi hétfalusi iskolákban is.

Apáczai Csere János és hitvese, Aletta van der Maet síremléke
a kolozsvári Házsongárdi temetőben.
"Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom..."

Apáczai Csere Tamás

(? - ?)

 

Árvay József

(Brassó, 1916. június 28. - Sepsiszentgyörgy, 1975. január 16.)

 

Barkó György

(Pürkerec, 1931. július 18.)

Szülőhelyem Brassó vármegyei falu. Apám evangélikus falusi kántortanító volt, anyám három gyermeket nevelt. Gyermekkorom elindítója, meghatározója a család és a falusi élet volt. A mészégető katlanok melege, szikrázó fehér izzása, a felnőttek beszélgetése kitörülhetetlen emlékeket hagyott bennem: egymás megbecsülése, segítése, a tisztességes munka, a szorgalom, a becsület: ezekről itt hallottam először.

A négy elemit falusi iskolában jártam. 1942-ben a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium diákja lettem. Szüleim a szalmazsák, a kicsi párna mellé jó tanácsaikkal eresztettek útnak: "Vigyázz magadra, s másokra, légy tisztességes, becsületes, tanulj!" Tanáraimra csak hálával tudok gondolni, nagyon sokat kaptam tőlük. 1950-ben érettségiztem, első nekifutásra felvettek a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. Mátyás király szülőházában felvételiztem. Nem akartam színész lenni, tanáraim biztattak (Kis Árpád, Salamon Sándor).

1950-től 1989. február 27-ig éltem Kolozsváron. Büszke vagyok és hálás a sorsnak, hogy Erdély nagy színészeivel lehettem egy színházban, egy színpadon (Réthely Ödön, Csóka József, Poór Lili, Andrássi Márton, Senkálszky Endre, Orosz Lujza). Itt ébredtem rá, mennyire nélkülözhetetlen magyarságom tisztán tartása, mennyire fontos nemzeti kultúránk, hagyományaink megbecsülése, ebben az alázatos szolgálatban, ami szerintem a színészet.

Olyan rendezők igazgatták pályámat, mint Delly Ferenc, Szabó Ernő, Kovács György, Taub János, Harag György, Tompa Gábor. Tőlük tanultam meg, évek múltával én is rájöttem, a színpadon nem lehet és nem szabad hazudni. 1989-ben a körülmények kényszerítettek az áttelepülésre. Azóta itt élek Pécsett. Vincze János előadásaiban (Halleluja, Tóthék) két legjobb epizódalakítási díjat kaptam. A mai napig mögöttem van 250 szerep 4922 előadásban. Itt kerültem kapcsolatba a filmmel: Tarr Béla, Enyedi Ildikó, Szász János, Zsigmond Dezső, Gödrös Frigyes rendezővel.

1965-ben összeházasodtunk Berecz Julianna évfolyamtársammal. 1966-ban megszületett fiunk, szintén György, aki - hála Istennek - nem színész. Van három csodálatos unokánk, akik kárpótolnak mindenért, ami még érhet.

A mai napig utálom a tehetségtelenséget, a kontárkodást, a hozzá nem értést. Szeretem az életet, majd a megnyugvást adó földet, a levegőt adó fákat-erdőket, a megtisztító havasi forrást, az állatokat és tisztességgel, becsülettel dolgozó felebarátaimat. Hétfalusi csángó vagyok.

Életműve: 250 szerepet, 4933 előadásban játszott. 1954-1988-ig a Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1989-1995-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Főbb szerepei: Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi), Lukács (Tamási: Énekes madár), Bubnov (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Herse (Sütő: Egy lócsiszár virágvasárnapja), Iván cár (Bulgakov: Iván, a rettentő), Eugénius (Mrožek: Tangó), Novotni (Örkény: Forgatókönyv), Miksa (Kornis: Halleluja), Postás (Örkény: Tóték), Papa (Szép E.: A vőlegény), Kardics (Móricz: Rokonok). TV: Az a szomorú vasárnap, Bóta öröksége (Románia). Filmek: Enyedi I.: Tamás és Juli, Tarr B.: Sátántangó, Szász J.: A Witmann fiúk, Zsigmond D.: A rózsa vére, Kamondi J.: Az alkimista és a szűz, Gödrös F.: Glamour (Fődíj, 31. Filmszemle).

Díjai: Román Színházi Fesztivál III. díj (1984), II. díj (1986), a XI. Országos Színházi Fesztiválon (Szolnok, 1992) Kornis: Halleluja című darabjában és 1996-ban a Debrecenben megrendezett Országos Színházi Fesztiválon Örkény: Tóték című darabjában nyújtott alakításáért a legjobb epizódszereplő díját kapta. Tarr Béla: Sátántangó és Gödrös Frigyes: Glamour című filmjének egyik főszerepét ő játszotta. 2000 novemberétől a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.

Szeret kertészkedni, szereti a tiszta természetet, az állatokat és tisztességes embertársait.
Címe: Pécs, Wallenstein Z. u. 7. V/15. Tel.: 449-294.

Bartalis János

(Apáca, 1893. július 29. - Kolozsvár, 1976. január 5.)

Hosszúfalun diákoskodik, majd kolozsvári és budapesti tanárképzőt végez. Tisztviselő lesz, az első világháború után pedig Alsókosályon gazdálkodik. 1933-1940 között Magyarországon tanító, utána visszamegy Erdélybe. A Nyugat felfedezettje, az erdélyi szabadvers atyjának tartják. Alapító tagja az Erdélyi Helikonnak. Élete utolsó szakaszában a kolozsvári egyetemi könyvtárban dolgozik. Több tucat verskötetet publikált 1926-1977 között.

Bartalis János kopjafája a kolozsvári Házsongárdi temetőben

Bartha Károly

(Székelyszáldobos, 1831. március 26. - 1920)

A hétfalusi csángók kultúrájának, történetének, nyelvének, életmódjának kutatója, az oktatásügy kiemelkedő személyisége. 1831-ben született Száldoboson, édesatyja olaszteleki református lelkész volt, kitől a kiváló könyvszeretetét örökölte. Öt éves korában már iskolába jár, hét évesen a székelyudvarhelyi református kollégiumba kerül. Tizenkét éves korában már pedagógusi oklevéllel rendelkezett. Reszt vett az 1848-49-as forradalomban, szabadságharcban. Mint tizedes a 10-ik honvédzászlóaljban szolgált. 1848 őszén a magyarsárosi csatában fogságba esett. Október 30-án a medgyesi császárpárti tanács halálra ítélte, de Gedeon tábornok az ítéletet börtönbüntetésre változtatta. A börtönből megszökött és Székelyudvarhelyre ment, ahol önként jelentkezett Gál Sándor dandárjához. 1949. július 2-án részt vett az uzoni és a kökösi csatában, ahol leleményességének köszönhetően meghiusította a cári csapatok azon tervét, hogy bekerítsék a magyar honvédséget. A világosi fegyverletételt követően rövid ideig bujdosni kényszerült. Elfogták, de gyenge egészségi állapota miatt elengedték. Vargyason és Uzonban tanított. 1858-tól a zajzoni iskola igazgató-tanítója, majd 1861 tavaszán Tatrangra került, ahol nyugdíjazásáig tanító, tanár és harminc évig iskolaigazgató. Neki köszönhető a tatrangi népoktatás akkori elismert szinvonala, az iskola 5 tanerőssé bővítése, a lakosság erkölcsi és gazdaségi gyarapodása. Hozzájárult a Népnevelési Egylet, a Barcasági Evangélikus Oskolaegylet, a tanítói dalárda szervezéséhez. 1871-ben a Brassóvidéki Néptanítók Egylete Vidéki Iskolatanácsának képviselője, 1874-ben a Tanügyi Bizottság tagja, 1884-ben ennek első alelnöke, 1875-ben pedig második alelnöke. Érdeme a tatrangi népkönyvtár létesítése és a nép olvasásra való rászoktatása.

1900. októberében 50 évvi tanítói szolgálat után nyugalomba vonult. Megérdemelt nyugalmát Csernátfaluban álvezte feleségével és Mari (Székelyné Bartha Mária) nevű állami óvónő lányával.

Életének utolsó négy évtizede a hétfalusi csángók szellemi felemelkedésének szolgálatában telt el. Az ő érdeme is a hosszúfalusi műfaragászati majd polgári iskola beindítása. Állandó munkatársa volt a Kolozsvári Közlönynek, a Reformnak, a Nemerének, valamint a pedagógiai szaklapoknak, melyekben több mint négyszáz dolgozata, nagyobb cikke jelent meg. Szoros baráti kapcsolatot tartott fel vele többek között Szarvas Gábor, Szinnyei József, Hermann Antal is, akik gyakran felkeresték tatrangi népes családja körében a szerintük legnagyobb csángó szakértőt, aki maga is azonosult ezzel a népcsoporttal.

Kolumbán Lajos így ír róla: "Büszke lehet a Székelyföld önzetlen fiára. Amint erőt kezdett érezni izmaiban, a hazáért harcolt, előbb karddal: vitézül, késöbb tollal és szóval: lelkesen."

Zágoni Jenő ezt írta róla a kovásznai Megyei Tükör 1981 évi február 7-iki számában: "Első helyen találjuk, ahol tenni, dolgozni kell a népért, a hazáért."

Föbb dolgozatai: Pályamunka a háziiparról; Az ismétlő iskola és annak olvasókönyve; Erdély közelmúltjából; A székely és a csángó kivándorlás; Közös sörs és rokonszenv, azaz a magyar és a lengyel nemzet; Hazánk alkotmányos fejlődése; Népiskoláink újraszervezésének nélkülözhetetlenségéről; Népiskolai tanterv és annak alkalmazásáról; Az iskolai fegyelemről; Szózat önmagunkhoz; Emlékbeszéd Molnár Viktor evangélikus lelkész felett; Mi a hivatása mai napság egy magyar néptanítónak?

Művei: A kökösi csata, A szerzetes honvéd, Versek 1848-ról.

Zajzoni Rab Istvánhoz címezte a következő versét:

Zajzoninak

Hogy szívednek édes dobbanása
- Lelkületednek bár borús hevében,
Hol ezer baj közt szűken nyílt az éden,
Honolt a hon gondja oriása
Lőn most egy új pálya viradása,
S mirtus helyett, mik fejed oly szépen,
Mint honom költőjének, dícsően
Körítik: leend majd villogása
Ottan Hymen kecses fűzérének,
S így reád tán enyhébb napok jönnek,
Függvén szép kedvesednek bájain.
Oh hidd el: tisztelőd hű keblének
Beljéből csak azért fakad ének,
Mert ő is ring az öröm karjain.

1904-1919 között minden szilveszter éjjelén verset írt az elmúlt évről:

1918

Ki monja meg, mit hoz a jövendő?!...
A múlt sivár, áldatlan vala.
Ködfátyolban jött az új esztendő;
Vihart rejt pirkadó hajnala.
Légy védve oh magyarok hazája!
Szálljon béke minden magzatára!

1919

Vészes volt a múlt, borongós s zavaros
És jött rá egy új, egy sötét jelen
reményt veszítve hányt-vetett a balsors,
Oh! titkos műve mely zord, szertelen!
Nincs tehát remény, nincs semmi kegyelem,
Itt mi enyhítené a lét sérveit.
Ki s mi zsongítna kínos helyzetünkben?...
Az míg van s mi az? ... egyedül ... HIT.

Bácsfalusi Gyerkó György

(Bácsfalu, 1660 - ?)

 

Bálint András

(Bácsfalu, 1886. október 28. - Hosszúfalu, 1962. július 25.)

 

Bálint István

(Csernátfalu, 1929. augusztus 19.)

 

Bencze Mihály

(Csernátfalu, 1954. november 20.)

 

Sipos Jánosné Bereczki Anna

(Bácsfalu, 1850. január 27. - Bácsfalu, 1926. március 29.)

 

Bitay Sándor

(? - ?)

 

id. Borcsa Mihály

(Bácsfalu, 1824. február 12. - Bácsfalu, 1913. december 3.)

Evangélikus lelkész, 1848-as honvéd, "Kossuth futára", "Hétfalu pátriárkája".

1824. február 22-én született Bácsfaluban, Borcsa István és Jakab Ilona gyermekeként.

1839-1848 között a brassói szász gimnáziumban tanult. Iskolatársa volt Zajzoni Rab István, Gács Mihály, tanára volt Köpe János. 1848-ban, a forradalom kitörésekor a szászokkal folytatott vita miatt négy napig börtönbe került. Hátat fordított a szász kollégiumnak és Barta Márton bácsfalusi evangélikus lelkész biztatására 1848. november 19-én elvállalta a bácsfalusi rektorságot. Hétfaluban átéli a Véres Karácsony borzalmait, majd az orosz áradatot is. Bem Brassóba vonulása után tanúja a csángó zászlóalj megszervezésének.

1849 elején Barcaújfaluban volt jegyző és tanító. Június 19-én Kiss Sándor vezérezredessel folytatott beszélgetései miatt menekülnie kellett a szászok, románok, oroszok elol. Hídvégnél átlépte az Oltot, majd Nagyváradra ment, ahol honvédnak állt Ormay Norbert ezredes szolgálata alá. Ormay megbízásából levelet vitt Kossuthnak Szentesre.

1849. augusztus 17-én Borosjenőnél letette a fegyvert és bujdosásra kényszerült, gyalog hazaindult Bácsfaluba.

1849. augusztus 29-én ért haza Bácsfaluba. 1849. november 1-tol tanító Türkösben.

1851. március 19. - 1857 között Hosszúfaluban volt tanító, közben lelkészi képesítést is szerzett. 1857-1904 között bácsfalusi lelkész volt.

Mint népnevelő, az 1833-ban épült rozzant bácsfalusi iskola helyett díszes kőépületet állított 1862-ben. Eötvös József majd Ballagi Mór látogatása örömmel töltötte el, és új erőkkel nekilátott Molnár Viktor barátjával megvalósítani a felső népiskola álmát.

Az olvasás tanításában bevezette a silabizáló tanmód helyett a hangoztató módszert és az Indali-féle ábécét. Része volt az evangélikus felekezeti iskolák előbb községi, majd állami iskolákká való nyilvánításában. Elnöklete alatt alakult meg és működött a községi iskolaszék. Vasárnapi iskolát nyitott, és az óvodai gondnokság elnöke is volt. Verseket, színdarabokat, mondákat írt. Nagytöbbséguk a Hétfalu című lapban jelentek meg. Falukutatásokat néprajzi gyűjtőmunkákat is végzett.

Bácsfaluban gyümölcsöst létesített, és megkedveltette az ifjúsággal a gyümölcstermesztést. A kertjében nevelt nemes gyümölcsfajtákkal elárasztotta a községet. Ránevelte a gyülekezetét az ésszerű gazdálkodásra.

Élete végéig a csángóság sorsának javításán munkálkodott. Politikusi erőfeszítéseinek is köszönhető, hogy 1886-ban létrejött az önálló Brassói Magyar Esperesség, és a csángó gyülekezetek csatlakoztak a Tiszai Egyházkerülethez. Így a csángóság kikerült a szász vallási fennhatóság alól. Másik nagy érdeme egy 350 éves áldatlan állapot megszűntetése: Pávai Vajna Elek ügyvéddel közösen, Orbán Balázs barátsága és gyűjtőmunkája által, az 1854-es úrbéri rendeleteket kihasználva sikerült lezárni a "százados pert" a hétfalusi erdők és birtokok visszaadása ügyében. A per Hétfalu számára nem a legkedvezőbb kimenetelű volt - viszont történhetett volna sokkal rosszabbul is.

Sokat segítette gyülekezetét, még 1904-es nyugdíjba vonulása után is. Nemcsak szóval és tettel, hanem adományokkal is segített. 1898-ban elhunyt neje, aldobolyi Baczoni Borbála emlékére egy Bibliát adományozott az oltárra. Néhány évvel később az új oltár megvalósulásához is jelentős pénzösszeggel járult hozzá (1910). Nyugdíjba vonulása után unokája, Kiss Béla lett a gyülekezet lelkipásztora. Könnyező szemmel ölelte magához a választás után, verssel és Bibliával ajándékozta meg.

Hatalmas családja volt. Második felesége, Kürmesz Katalin, szász származású volt. Isten egy fiú és két leánygyermekkel ajándékozta meg, akiktől hatvan egyenes és huszonhat benősült vagy férjhez ment tagból álló család származott. Hétfaluban "dinasztiát" alapított.

1913. december 3-án 89 éves korában hunyt el Bácsfaluban, az első világháború kitörése előtt. Isten úgy akarta, hogy hű szolgája, Hétfalu pátriárkája, ne lássa nemzete szomorú sorsát.

Borcsa Mihály Bácsfaluban.

Dr. Borcsa Mihály

(Bácsfalu, 1868 - 1902)

Kolozsvári ev. ref. főgimnáziumi tanár.

 

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®