Takarékpénztár | Könyvnyomdák | Vendéglők, éttermek, szállodák |
Gyógyszertárak, orvosi rendelők
| Pékségek | Csordák | Tulajdonjelek |
Az ipar, iparosodás
| Háziipar, kisipar | Az első csirkekeltető gép Hétfaluban | Vásárok | Építkezések 1908-ban | A tudásfelhalmozó család | A Papp-féle sörkert | Hosszúfalusi boltok, személyek... | Négyfalu gazdasági helyzete 2003-ban

 
Vásárok
 

Én elmentem a vásárba...

Szent Mihály nyara. A kellemes őszi melegben, a vakító napfényben gyalog vágok neki a Vásárutcának. A Kotyor vize befedett medrén lépkedek a központ felé, a járda repedt betontömbjei itt-ott betekintést nyújtanak a patakra. Azon gondolkodom, hogy milyenné is válik a Hétforrás üdítő vize, mire leér a faluba, amikor hirtelen az egyik kereszthídon egy évszám ötlik a szemembe: 1918. Biztos december előtt önthették ezt a betonhidat – villan át gondolataimon. Akkor a patak még nem volt befedve. Akkor még teljesen más volt a Vásárutca, teljesen más volt Csernátfalu, teljesen más volt a Világ...

Azok a híres hétfalusi vásárok! Csernátfalu egykor Hétfalu kereskedelmi központjának számított. Piacterén, és a Vásárutcában, már nagyon régi időktől kezdve hetivásárok voltak. Azonban Brassó igája alá kerülve, ez a szokásjog is eltörlődött, mert a csernátfalusi vásárok komoly versenytársai voltak a brassóiaknak. Nem kevés munkával és utánjárással 1842-ben sikerült megszerezni az engedélyt magától a császártól a csernátfalusi hetivásárok újraindításához. Az engedélyt V. Ferdinánd adományozta Bécsben 1842. április 1-jén kiadott 1372. sz. engedélyokiratával. Az országos vásárok megtartását pedig a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium engedélyezte 1886. november 5-én kiadott 56 914 sz. rendeletével.

Az országos (kirakó- és állat-) vásárok május 3-án és szeptember 20-án voltak. A hetivásárok hétfőn, illetőleg ha ezen a napon ünnepnap volt, akkor a legközelebbi hétköznapon voltak megtartva.

Csernátfalu heti és országos vásárain a síkság mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának, valamint a pásztorkodó és fafeldolgozó hegyvidékieknek a termékei cseréltek gazdát, de jó alkalmak voltak a vásárok a sokrétű kapcsolattartásra, a kultúrák egymásra hatására is. Itt találkoztak a hétfalusi magyarok és románok, barcasági szászok és csíki székelyek, bodzafordulóiak és bolgárszegiek.

A vásárokat a falu központjában és a térre szélesedő Vásárutcában tartották. Itt alakult ki a falu kereskedelmi központja, ahol már a XIX. század közepén ruha-, vas-, talp-, bőr-, fűszer-, élelmiszerüzlet, kocsma, valamit gyógyszertár, mészárszék, borbély- és szabóműhely állott.

A különféle árukat mindig azonos helyen rakták ki, hogy ne kelljen sokat keresniük a vásárlóknak. Így például a mai fűrésztelep kapuja előtt vaskorláttal körülvett baromvásár állt, a Vásárutca és a Hátusó utca találkozásánál hízott sertést, vágni való borjút árultak. Ezeket többnyire mészárosok vásárolták meg. Itt állott (a malom helyén) a Sörkert is, ahol az eladott állatra jókívánságok közepette áldomást ittak. Az eladó olykor a vásárlónak visszaadott néhány krajcárt, hogy az új vásárlónak szerencséje legyen az állathoz.

A Vásárutca jobb oldalán a szekér nélküli zöldségesek rakták ki árujukat. A szász asszonyok többnyire fuszulykát, hagymát, retket, murkot, a szotyori székely asszonyok szép téli és nyári káposztát, karalábét, retket, vörös székelyhagymát árultak. A helybeliek zsákokból árultak vinetét, árdét, kukoricát. Ezeket az árukat többnyire szekeres férjeik hozták Havasalföldről. A zöldségesek majorságot is árultak, vagy vékával mért zabot, búzát. Mellettük a fazekasok rakták ki portékájukat. Többnyire Barcaújfaluból jött át néhány szekér, de elvétve korondiak is érkeztek. A fazekasok mellett a pürkereci meszes szekerek álltak. A pürkereciek a kóbor hátsó végére akasztott komponás mérlegen kilóra mérték ki az oltatlan meszet. Mellettük, érkezés sorrendjében, álltak a deszkával, faáruval megrakott bodolai, keresztvári, csíki, zágoni szekerek. A helybeliek ölfát és szénát vittek ki eladni.

A patakon túl, a sarkon egy-két hermányi szász lenmagolajat kínált megvételre, valamint lenmag-pogácsát árult borjúk, malacok etetésére.

A zsindellyel, létrákkal, faedényekkel, gereblyékkel, favillákkal megrakott szekerek a Vásárutca bal oldalán álltak. Ugyanitt helyezkedett el a zöldséges szekerek vég nélküli sora is. Sokszor 40-50 káposztával megrakott szekér is érkezett. Pürkereci asszonyok szép hétfalusi szedettest hoztak. Mellettük ütötték fel sátraikat a szabók, szűcsök. Egy-egy székely asszony ecetes borvizet kínált csészében hűsítőként. A tehén- vagy bivalytejből készített verttejet dézsából árulták.

Hatalmas zsibongás volt a mai polgármesteri hivatal előtt is. Itt a román asszonyok ruhaposztót, csergét, gyapjúterítőket árultak, vagy éppen narancsot, citromot, gyümölcsöt kínáltak a bolgárszegiek. Mások padra kirakott túrófélékkel, sóshallal vonzották a vásárlókat. A pékség előtt néhány háromfalusi aszszony leterített zsákon friss kenyeret árult, vagy kockára vágott lépes mézzel kedveskedtek a gyerekeknek.

Velük szemben, a Honvédemlék túlsó oldalán foglaltak helyet az édességkereskedők. Kis pálcikákra öntött vagy színes papírba csomagolt cukorkát, édességet árultak. A Kézdivásárhelyen készített huszárt ábrázoló mézespogácsákkal a szülők kedveskedtek a gyerekeiknek, a szív alakú, tükrös mézespogácsával pedig a legények kedveskedtek szeretőiknek. Volt is nagy keletje a zsebkendőknek, fejkötőknek és más ajándékozni való tárgyacskáknak.

Itt foglaltak helyet a hétfalusi cigányok is, akik főleg gombákkal, seprűkkel kereskedtek. Megjelent a vándorköszörűs is, és a jövendőmondó is, akinek dobozából papagáj húzta ki a jövőt tudó cédulácskát.

Az országos vásárokról nem hiányzott a ringlispíl, az ifjak kedvenc szórakozása sem, s nem hiányzott a mulatozás, nótázás sem.

Az 1900-as évek elején az országos vásárokra már csak egy pár marhát hajtottak fel, a hetivásárokra évenként 2500-3000 sertést hajtottak fel, amelyeket kevés kivétellel mind eladtak, így pl. 1907-ben 2223 és 1908-ban 2364 sertést adtak el.

1910-re a vásárok forgalma mindinkább csökkent. A közúti vasút kiterjesztésének következtében a lakosok szükségleteiket a közeli Brassó városában elégítették ki, itt szerezték be árucikkeiket, a helyi iparosok is hátrányos helyzetbe kerültek.

A hetivásárok forgalmának ártottak a szomszédos Bácsfalu, Türkös és Hosszúfalu román templomai mellett és más helyeken is vasárnap – tehát a csernátfalusi vásárt megelőző napon – felállított terjedelmes zugvásárok, melyek betiltásáért Csernátfalu 1908-ban értesítette a vármegye alispánját.

Csernátfaluban a helypénzt kormányhatóságilag jóváhagyott díjjegyzék alapján szedték és bérbeadás útján biztosították. A bérösszeg is folyamatosan apadt. Például 1890-ben 2060 korona, 1900-ban 1402 korona, és 1909-ben már csak 845 korona volt. Kiadásként terhelte a községet a vásárbiztos évi 120 korona fizetése, valamint a vásártér takarításával és fertőtlenítésével felmerülő évi átlagos 50 korona költség.

Gondolataim nem állnak meg a csernátfalusi vásárnál, továbbsiklanak a fűrészmezei vásárra...

A XIX. század közepétől az 1930-as évek végéig vasárnap megtartott vásárokat a Fűrészmező nevű köztéren tartották, amelyhez a falu felső részének legegyenesebb, országút melletti utcasora tartozott, fejlett üzlethálózattal, sőt az autóbusz is itt állt meg. A más helységekből jövő árusok már szombat délután megérkeztek. Liszt, sajt, szalonna, zsír, zab, kukorica, búza, zöldség, gyümölcs nem hiányozhatott az asztalokról, de volt a piacon szárnyas-, disznó- és marhahús is. Tavasszal itt is lehetett növendékmalacot vásárolni. A vásárból nem hiányozhattak a különféle nyalánkságok sem, de a legnagyobb keresletnek a szőlő örvendett, mert a helybeliek nem termelték. Árultak itt szőtteseket, takarókat, szőnyegeket, és a híres pürkereci festett bútorok is vevőre találtak. Ha mégsem, még mindig ott voltak a hétfői csernátfalusi vásárok, ahol minden elkelt.

A tatrangi marhapiac 2006-ban

Autók és sátrak...

   
Szekerek... Tökmag és napraforgómag árusok
   
Így mérik a malacot! Ki szekérből, ki utánfutóból, ki pedig a csomagtartóból árul...
   
A szekeres részleg Szekeresek a tatrangi marhapiacon

Időközben a tatrangi vásár vonta el a figyelmet és nőtte ki magát. Tatrangon marhapiac volt. A hétfalusi gazdák jó lovakkal, hízott szarvasmarhákkal jeleskedtek. Sokan foglalkoztak bellérkedéssel is, vagyis olcsón megvettek sovány, vézna állatokat (gebéket) és felhizlalva drágán eladták. A vevő megkötött kerekű szekérbe fogta a lovat és nyargaltatta, és az oldalát megcsípve nézte meg, hogy rúg-e. Így próbálta ki az állat tulajdonságait.

A vásárban bódékat állítottak fel az árusok, kocsmákat nyitottak. Ilyenkor vásárolták meg a családnak a szükséges ruhaneműt és állatokat. A vásárokon terjedtek el a legfrissebb gazdasági és politikai hírek. „A vásárban mindent lehetett venni. Még Bukarestből is jöttek árusok.”, „Szentgyörgyről, Bodzafordulóról, Segesvárról is jöttek" – emlékeznek vissza az öregek. Ezek voltak hát a híres hétfalusi vásárok.

Szent Mihály nyara. Átható meleg, vakító napfény, és én tovább gyalogolok a bretteren. Az egyik udvaron bömböl a kommersz-zene, nagy külföldi teherautó halad el mellettem, én szinte látom a vásárosokat, érzem a szekerek mögött gyújtott tüzek melegét, a ringlispíl süvítő szelét, keresem az egyszervolt vadgesztenye- s akácfákat, és gondolatban mézespogácsákat osztogatok mindazoknak, akik igyekeznek feleleveníteni, megőrizni a régi hagyományokat. Vagy tenni valamit...

Kovács Lehel István

Csernátfalu piacterén, régi hagyomány alapján, 1842 óta a hétfői napokon tartottak hetivásárt. A hetivásárok megtartására az engedélyt V. Ferdinánd adományozta Bécsben 1842. április 1-én kiadott 1372. sz. a. engedélyokiratával. Az országos vásárok megtartását pedig a főldművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi minisztérium engedélyezte 1886. november 5-én kiadott 56,914 sz. a. rendeletével.

Az országos (kirakó- és állat-) vásárok május 3-ra és szeptember 20-ra estek. A hetivásár hétfőn, illetőleg ha ezen a napon ünnepnap volt, akkor a legközelebbi hétkoznapon voltak megtartva. Az 1900-as évek elején az országos vásárokra már csak egy pár marhát hajtottak fel, a hetivásárokra évenként 2500-300 drb. sertést hajtottak fel, amelyeket kevék kivétellel mind eladtak, így pl. 1907-ben 2223 és 1908-ban 2364 drb. sertést adtak el.

A Ştefan cel Mare negyedi piac Hosszúfaluban

Piac a tömbházak között

   
Vásárlás Az Electroprecizia negyedi piac Hosszúfaluban
   
Födött piac Adok-veszek

1910-re a vásárok forgalma mindinkább csökkent, aminek oka abban rejlett, hogy a közuti vasút kiterjesztésének következtében a lakosság szükségleteiket a közeli Brassó városában elégítették ki, itt szerezték be árucikkeiket, a helyi iparosok is hátrányos helyzetbe kerültek.

A hetivásárok forgalmára hátrányosan hatottak a szomszédos Bácsfalu, Türkös és Hosszúfalu román templomai mellett és más helyeken is vasárnap - tehát a csernátfalui vásárt megelőző napon - felállított terjedelmes zúgvásárok, melyek betiltásáért Csernátfalu 1908-ban értesítette a vármegye alispánját.

Csernátfaluban a helypénzt kormányhatóságilag jóváhagyott díjjegyzék alapján szedték és a bérbeadás útján biztosították. A bérösszeg is folyamatosan apadt. Pl. 1890-ben 2060 korona, 1900-ban 1402 korona, és 1909-ben már csak 845 korona volt. Kiadásként terhelte a községet a vásárbiztos évi 120 korona fizetése, valamint a vásártér takarítása és fertőtlenítésével felmerülő évi átlagos 50 korona költség.

A két tömbháznegyed felépítése után, az 1970-es évektől kezdődően két piac létesült Négyfaluban, az egyik a 11 június (Ştefan cel Mare), a másik az Electroprecizia negyedben.

A tatrangi autópiac

A tatrangi autópiac az ország egyik legnagyobb piaca. A helyi Polgármesteri Hivatal hozta létre 1990-ben. 1994-ben, egy meglehetősen gyanús pályázatot követően, az akkori polgármester bérleti szerződést kötött a Cunata Kft. tulajdonosaival, Florin Popescuval és Cristina Popescuval. A szerződés 5 évre szólt. A Községi Tanács nem járult hozzá a közterület bérbeadásához, a Cunatának nem volt iparűzési engedélye. Perre került a dolog, s a Szebeni Törvényszék jogerős határozatában a községnek ítélte meg a piacot, de a Cunata Kft. törvénytelenül üzemeltette tovább az autópiacot. A tatrangi Polgármesteri Hivatal az 1996-os választások után ismét beperelte a Cunata Kft.-t. A fellebbviteli szakaszban a Brassói Táblabíróságon a november 4-én hozott határozattal a községnek adtak igazat: az autópiac területe a község tulajdona, tehát a jövedelme is a helyi költségvetést illeti meg. A Cunata tulajdonosai azonban elérték, hogy a határozat után egy héttel egy másik perben, a Táblabíróság alatti alsóbb szinten, a Brassói Törvényszéken november 11-én éppen ellenkező ítéletet hirdessenek. A 900-as határozat kötelezte Tatrang községet, hogy biztosítson lehetőséget a Cunata Kft.-nek, hogy a vitatott területet az autópiac céljaira igénybe vegye, és azt akadály nélkül működtesse, valamint a községnek megtiltotta, hogy hasonló tevékenységet folytasson. Ez a határozat törvénysértő volt, mert a 69-es törvény 20. szakasza szerint a polgármesteri hivatalok rendelkeznek a piacok és vásárok szervezésének jogával. Öt éves harccal, pereskedésekkel 2001-ben szerezte vissza Tatrang község a piacszervezés jogát.

A tatrangi autópiac komoly jövedelmi forrás. 1995-ben havonta 130 millió hasznot hozott üzemeltetőjének, 2001-ben havonta közel 200 millió lejes jövedelme származott belőle a községnek. Ekkor a beléptidíj 40 000 lej volt. Aki autót akar vásárolni vagy eladni a piac területén, annak fizetnie kell. 2006-ban a beléptídíj 100 000 lej volt.

A tatrangi autópiac

A belépéshez fizetni kell...

   
Hintókat is árulnak Külön a külföldi autók...
   
...és külön a Daciák Egy jó piachoz vendeglő is kell...
   
Autópiac a Tatrang vize partján A kiépített piactér
 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®