Csángó bútor | Csángó kapuk | Csángó házak, belső építészet | Házoromdíszek

 
Csángó kapuk
 
   
   
   

Ívezés: Az ívek alakjai a csángó építőízlés egyik legfőbb jellegzetességét képezik. Kétféle ívalak használatos: a túlkörív - a félkörnél többet képező ív - és a patkóív - hosszúkás, tojásdad alakú ív. Magyar Adorján szerint a magyar, székely túlkörív és a patkóív egyáltalán nem a mohamedán, keleti kultúrákból átvett dolog, annak dacára sem, hogy ilyen ívek a mohamedán építészet egyik jellegzetes elemét képezik, ahonnan a keresztesek, Keletről visszatérve, ezeket a nyugati régibb építészetben is meghonosították De mindez a magyaroknál nem is valamilyen szeszély szülötte, hanem kizárólag szerkezetileg, magától keletkezett dolog, minden keleti vagy nyugati előkép nélkül, és kétségtelenül sok ezer éves sajátság, ami még a vesszőfonadékos, úgynevezett sövényépítészet, valamint a faépítészet által jött létre . Más szóval: a magyar túlkörív és patkóív régibb a mohamedán építőízlésnél és nemzetünk saját alkotása.

A magyar túlkörív tisztán szerkezeti eredetét már a Néprajzi Értesítő folyóirat 1909. és 1910. évfolyamaiban megállapította, leírta és bizonyította Szinte Gábor. Amint azt ő is mondja gerendákból, könyökkötésekkel szabályos félkörívet előállítani igen nehéz sőt nem is igen lehetséges, illetve a használatos öt alkatrészből - szemöldökfa, két félfa és két könyökkötés - nem is lehet, mivel így az ív mindig vagy félkörnél kevesebb vagy több lesz. Annak oka, hogy őseink és népünk a faépítészetben is ragaszkodott az ívhez, elsősorban az, hogy a faépítészetnél régibb sövényépítészetben a patkóív és túlkörív hajlított karókból igen könnyen állítható elő s így általános is volt, ezeket őseink már megszokták. Az ilyen kerek vagy kerekded ívek szebbek, a szemnek kellemesebbek, mint a faépítészetben kezdetlegesebb fokon magától is keletkező szögletes ajtó-, kapu- vagy tornácnyílások . Ezért őseink fejlett szépérzéke késztette őket a kerekded íveket fából is előállítani. Mivel őseink, amikor már gerendákból is építkeztek, ragaszkodtak a szép, kerekded nyílású ívekhez, szükségszerűen létre kellett jöjjön a túlkörív és patkóív.

Gyönyörű túlköríves és patkóíves kapuk vannak Brassó- és Fogaras-megyében is, különösen a tisztán magyaroklakta Hétfaluban és volt egy ilyen ívű igen szép nagykapu magában Brassó városában is (1911-ben). Továbbá gyönyörűek voltak a hajdan magyaroklakta, ma oláh lakosságú, Brassó-megyei Zernest és Ó-Tohán falvakban is.

Igaz ugyan hogy ilyen íveket deszkából is ki lehet vágni, ezt azonban népi építkezésünkben csak igen ritkán találjuk meg, például Hétfaluban csakis az emeleten, illetve padlásablakoknál a deszkafalakba vágva alkalmazzák. Hétfaluban sok ilyen ablakot lehet találni, ugyanígy tökéletes biforákat is, azonban a bifora közepén mindig két oszlop van, nem mint a nyugati építészetben, ahol csak egy helyezkedik el. Hétfaluban gyönyörű túlköríves és patkóíves kapuk vannak. Az eléggé gyakori patkóív nem is oly határozottan szerkezeti mint a szabályos túlkörív, mert nem lehet körzéssel kiszabni s itt tehát tudatosan, szerkezeti kényszer nélkül, történik a két félfába való bevágás, illetve az ív alsó részének befelé való visszahajlítása. Más szóval: ez már nem szerkezeti kényszer hanem határozottan stílus és hagyomány.

 
©2006 copyright hetfalu.ro | powered by Mediaexpert®