Olvasóinkhoz!

Most, amikor olyan hosszú idő után ismét megjelenik Evangélikus Naptárunk, szeretettel köszöntöm azokat, akik nem nyugodtak bele abba, hogy ne legyen, hanem újra életre hívták. Szeretet és hála azoknak, akik örömmel veszik kezükbe, olvassák, terjesztik azt, mert nehéz, szeretet nélküli éveket él most a világ, mindenütt panasz, szenvedés, elégedetlenség, s csak kevés helyen van szeretet.

Minket, evangélikusokat is, sok csapás ért utolsó megjelenésünk óta. Középiskolánknak, Románia egyetlen magyar evangélikus középiskolájának kapui zárva, elemi iskoláink számát leapasztotta a kérlelhetetlen közöny, evangélikus gyermekeink nagy része már nem tanulja az édes anyanyelvét, s felnövőben van egy generáció, amely nem fogja megérteni szülei levelét, amelyik nem fogja tudni elpanaszolni buját, bánatát hozzátartozóinak, ha idegenbe veti sorsa, mert nem fog tudni magyarul írni. Sírni való szomorú dolgok! Most láthatják a közönyösek, iskolájukat nem támogatók, hogy milyen szomorú sorsra jutottak azok, akik feladták hitvallásos iskolájukat. De ez tanulság azoknak is, akiknek még megvan az iskolájuk, küzdjenek, áldozzanak, de le ne mondjanak róla. Azt a párat, amelyik még megvan, őrizzük, mint drága kincset, ha súlyos áldozatok árán is. Hiszen napról-napra szegényebbek leszünk. A megélhetés gondjai is mind súlyosabbak, már csak alig jut a legszükségesebbre, soknak, nagyon soknak már arra sem. Mindenünk veszendőben! Csak hitünk él még! S a szeretet!

Az a szeretet, amelyet Isten csepegtetett szívünkbe, Jézus élesztgetett, fejlesztett és Luther erősített. Ez lobog még ma is fanatikus, erős lobogással. Ezt a legnagyobb kincsünket nem rabolhatja el senki! De ne is engedjünk senkit hozzáférni. S azoknak, akiket már kikezdett az élet, a rossz tanítások, korunk tévtanainak szelleme, vegyük szeretettel körül, ápoljuk, gondozzuk, míg visszatérnek Jézus utjára. Mert a lélek betegségei súlyosabbak a testi szenvedéseknél. Sohasem fáradjunk bele a szeretet adásába, sugárzásába. Ez az a csoda, amely elfelejteti velünk szenvedéseinket, s amely erőt ad nekünk a további csapások elviselésére.

Dr. Papp Endre

Új Evangélikus Harangszó

A várvavárt áldott Tavasz rügyet fakaszt, bimbót bont, dalra készteti a madarat, megpezsdíti az életet. Ezen a tavaszon a mi Egyházunk életében is rügy fakad, bimbó feslik: a bizakodó reménység rügye, bimbója, hiszen újra híveik kezébe adhatjuk, nehéz esztendők hosszú hallgatása után, egyházunk lapját, az Evangélikus Harangszót.

Hosszú volt a tél. No nem az évszak, mely három-négy hónapig tart, hanem a "korszak"-nyi tél. Az istennélküliségnek, illetve az önistenítésnek dermesztő időszaka. Mennyi viruló hajtás, mennyi reményteljes bimbó, mennyi sarjadó rügy esett áldozatául! Ime egy csokorravaló valamikori evangélikus kiadványaink közül, melyeknek nem volt szabad élniük: a Könyvnaptár, a Bibliaolvasó Vezérfonal, egyházi újságunk, lapunk: az Ecangélikus Élet, illetve Evangélikus Harangszó... Csírájában fagyott meg a vallásos irodalom kiadásának gondolata, alig-alig adhattuk ki falinaptárunkat, s a Kiskátét és imádságokat is magába foglaló Énekeskönyvünk igen ritkán, nagyon korlátozott számban, sőt megcsonkítottan láthatott napvilágot. Dermesztő zuzmaraként telepedett a szellemre és lélekre, de a szívekre is a letünt kor kóros önimádatának féltése, féltékenysége, kizárólagossága. Alig hittük már, hogy lesz újraéledés.

Ám ha a zsengét lefagyasztotta, elpusztította is az istentelenség metsző, didergő szele, mégsem tudott mindent megsemmisíteni. Megmaradt a Tő és a Gyökér. És az Úr Isten reményrügyfakasztó új Tavaszt bocsátott földünkre. S milyen csodálatos: amikor a naptár szerint télnek nevezett évszak kezdődött, akkor virult ki a Szabadság Tavasza, sok-sok reménység-rügynek, bimbónak fakasztója, nyitogatója. Temesváron fakadt az első, Krisztus Törzsökén, hogy utána az egész országban életre kapjon. Csupa öröm! Csupa reménység!

Tudjuk azonban, mennyi kárt okoznak a tavaszba visszatérő télcsatlósok: a fagyok! Tapasztaltuk, hogy a magát megadni nem akaró "tél"-nek mennyi reményteljes fiatal élet esett áldozatul, láttuk, hogy a nemzeti kisebbségek legszebb reményeit, elemi, természetes jogaiknak bimbóit hogy sorvaszthatja el a minden közösségnek egyformán kárára váló gyűlölködés és erőszak. Tanúi lehettünk a Tavasz megtorpanásának, a virágos ágat, a reményt tördelő "tavaszi hóesésnek". Mégis hisszük, hogy mindazok, akik benne maradnak az áldott Tőben, Jézus Krisztusban, élni fognak, és meg fogják teremni a békességnek, a szeretetnek, a megértésnek, az Írás szavai szerint a Léleknek gyümölcseit.

Az ilyen gyümölcstermésnek a reményében indítjuk el újra lapunkat, Evangélikus Harangszónkat, hogy belekondiljon híveink életébe, ébressze, hívogassa, terelje a figyelmet a lelkiekre, Isten dolgaira, vigasztalja a megszomorodottakat, bátorítsa a gyengéket, juttassa el a közösség bizonyosságát és erejét a járni nem tudó öregekhez, az ágyhoz kötött betegekhez, váljon az evangélikus öntudat, kegyesség, buzgóság és szeretetszolgálat termőtalajává és forrásává, a magábaszállás, az önvizsgálat, az elmélkedés és az imádkozás belső szobájává, evangélikus egyházunk hírnökévé, ajtónyitássá az egész keresztyénség, az ökuméné felé, gyermekeink és ifjaink számára a vallásos irodalom tanítójává és alkotásra ösztönzőjévé... Mindazok számára, akik kezükbe veszik, valjon áldássá!

Kondulj hát, Evangélikus Harangszó! Kondulj, és juss el a szívekhez! Hirdesd a Lélek Tavaszát! Hadd csengjen a szívekben - lelkekben a Feltámadott Krisztus által ajándékozott új Élet Szavának öröm-visszhangja!

Raduch Zsolt - a Brassói Evangélikus Egyházmegye alesperese

 Előszó

Tisztelt Olvasók!
Kedves Testvéreim!

Évtizedek régi álma vált valóra azáltal, hogy sikerült e könyvet kedves híveink, olvasóink kezébe adni. Régi álmunk vált valóra, mert Egyházkerületünk legutóbb 1957-ben adott ki egy könyvnaptárt, amit kedves olvasmányként, szeretettel fogadtak híveink. Sajnos 1957 után a kommunista rendszerben egy újabb kalendárium kiadására nem volt lehetőség, hiszen akkoriban kezdődtek a megtorlások évei, amiről mindnyájan tudunk, és úgy érzem, nem is fontos beszélni azokról az időkről, hisz hála Istennek, már túl vagyunk rajtuk.

Az 1989-es fordulat után sokszor felvetődött egy könyvnaptár kiadása, amit már nem akadályozhat meg a letűnt kommunista hatalom cenzúrája; mégis valamilyen oknál fogva - amiről e helyen nem szeretnék írni - ez nem válhatott valóra...

Mindezek ellenére úgy láttuk, hogy elérkezett az az idő, amikor ezt a kérdést tovább halasztani nem lehet. Eredetileg az volt a tervünk, hogy egy szokványos könyvnaptárt adunk ki - úgy, amint ezt a magyarországi evangélikus hittestvéreink is teszik évről évre. Időközben értesültünk arról, hogy a Brassói Evangélikus Egyházmegye egyes gyűlekezeteiben kiadás előtt áll egy ún. "Luther Naptár". Ezért úgy határoztunk, hogy jóllehet megőrizzük e könyv naptárjellegét, de ugyanakkor más címmel jelentetjük meg e künyvet, mégpedig - ahogy a borítón is látható - Evangélikus Egyházunk a Második és a Harmadik évezred határkövénél címmel. Ez egyben azt is jelenti, hogy az, amit az olvasó a kezében tart, több, mint egy naptár, amely egy meghatározott évre szól, mert a naptáron túl benne foglaltatik a mi Evangélikus Egyházkerületünk története, gyülekezeteink képes és írásos ismertető anyaga, közöttük a Kerületünkhöz tartozó szlovák anyanyelvű gyülekezetek szlovák nyelvű ismertetője

A fenti sorok előrebocsátása után tisztelettel ajánlom e könyvet kedves híveink figyelmébe, abban a reményben, hogy ezáltal egész Egyházkerületünk tagjai számára hiteles tájékoztatást nyújtunk, melyben bizonyára sokan örömüket lelik majd.

Hittestvéri köszöntéssel:
"Erős vár a mi Istenünk!"

Mózes Árpád püspök - 1999 Adventjében