|
 |
  |
 |
|
| |
A Nagykőhavas |
| |
A
Nagykőhavas (Piatra Mare, Hohenstein) a Kárpát-kanyarban
fekszik, ezen képződmények belső vonulatának,
a barcasági hegyeknek tartozéka.
Határai:
-
keleten a Garcsin patak völgye,
a Lovak havasa és a Rence gerincének vonulata
(Muntii Gârbovei);
-
délen a predeáli hegyek,
az Azuga patak völgye, a Szuszai-tető és a
Csaplya-tető;
-
nyugaton a Tömös völgye;
-
északon Szecseleváros – Négyfalu.
A hegység három kisebb csoportra
osztható:
-
I. a négyfalusi hegyek: a
Hegyeshegy – vf. Ascutit 1058 m, Fenyőshegy
– vf. Bradet 1071 m, Szenesbérc – Carbunarea
1319 m, a Bolnok 1170 m.
-
II. a tulajdonképpeni Nagykőhavas
1843 m.
-
III. a predeáli hegyek.
A Nagykőhavas (Nagykő) területén
uralkodó kőzetféleségek: a konglomerátok, a mészkövek
és a homokkövek, amelyek Földünk történetének
középkorában keletkeztek (Jura- és Kréta-kor).
Szerkezetét illetőleg, a különböző alkatú kőzettani
rétegek nyugalmát kéregmozgások zavarták meg.
A Tömös völgye egy vetődés maradványa, amely mentén
a nyugalmi állapotban levő rétegek megbillentek,
így a Nagykő kiemelkedett, a Keresztényhavas (Postăvarul)
és a Brassót környékező hegyek megbillentek, megsüllyedtek.
A kéregmozgások következtében helyenként Jura
korú fehér mészkövek rétege szinte lábon áll,
bizarr, bámulatba ejtő formákat hozván létre,
pl. az Írottkő, a Medveszakadék, a Hétlétrás út,
Tamina stb.; ilyen a szomszédos Keresztényhavas
meredek sziklafala is.
A Nagykő fontosabb magassági adatai:
-
Malomdombok 701 m
-
Hegyeshegy 1060 m
-
Bolnok 1187 m
-
Szenesbérc 1329 m
-
Vályús-forrás 1410 m
-
Kőba-tető 1632 m
-
Csűrkő 1702 m
-
Nagykőhavas csúcs 1843 m
-
Írottkő 1846 m
A területre jellemző a hegyvidéki
éghajlat. A tetőn az évi középhőmérséklet 0 és
+5 C, a hegy lábánál pedig +5 és +6 C között van.
Szeptemberben már várható a 0 C körüli hőmérséklet
és a havazás is, novemberben már leeshet a hó,
amely áprilisig, májusig is eltarthat, és a síző
turistákat felcsalja a tetőre, a Bolnokra. Júniusban
hull a legtöbb eső. Legszárazabb hónapok augusztus
és szeptember, ezek a turisták túrázó hónapjai.
A legszelesebb hónap az április
- a nyugati szelek általába esőt, az északiak,
keletiek pedig szárazságot hoznak. A vízhálózat
sugaras elrendezésű. Nagyobb vízfolyások: a Száraz
Tömös, az Azuga, más jelentosebb patakok a Garcsin,
Sipoly, Kőba, Horvátka, Havaska, Ördög pataka.
Ezen patakok, melyek nagyrésze mentén turistautak
vezetnek, olykor különböző szerkezetű domborzati
formákon alábukva gyönyörű vízeséseket képeznek,
pl a Hétlétrák – Sipoly patakán, a Tamina – Kiskű
patakán.
A Nagykűhavas 1200 m feletti része vízben szegény,
azon alul pedig bővizű. Ennek az a magyarázata,
hogy a főleg mészkőből álló havas elnyeli a vizet
és csak az alsóbb, tömöttebb kőzetekbol álló részében
bocsátja ki magából.
Függőleges tagoltság szerint a
növényzeti régiók a következők: az alsó zóna a
bükkösöké, felettük a fenyvesek zónája, majd az
alhavasi és a havasi zóna. A virágosok közül megemlíthető:
a sziklákon élő havasi árvácska (Viola alpina
L.), a fürtös kőtörőfű (Saxifraga aizoides), a
gyopár-nefelejcs (Eritrichium nanum All. Schrad),
a havasi gerebcsin (Astcr alpinus L.), a nőszirom
(Iris ruthenica ker-Gawl) stb. A havasi gyopár
(Leontopodium alpinum) az ember szentségtelenítő
keze miatt sajnos szinte kiveszett! A hegyoldalakat
nyár elején a havasszépe, a Rhododendron Kotschi
S. díszíti. Virágzása idején a tető rozsdavörös
színben, jellegzetes, kellemes illatban pompázik.
A fásszárúak közül, a törpe boróka (Juniperus
nana Wild), az áfonyafélék, törpefenyők élnek
itt.
Állatvilága azonos a Délkeleti-Kárpátok
állataival, de nagyon megcsappant állománnyal
(medve, farkas, vaddisznó, hiúz, vadmacska, vidra,
szarvas, sasok). A hüllők közül megtalálható a
keresztes vipera, amely a Pusztáskő, az Írottkő,
a Tamina környékén, szikláin él.
A Nagykőhavas kedvező fekvésű, fontos
közlekedési útvonalak veszik körül. Nyugati felénél
húzódik a fő nemzetközi útvonal. Brassóban a Teherautó
– Autocamioane gyár közelében található az az
autóbuszállomás, ahonnan Săcele – Predeal felé
indulnak a távolsági buszok. Szecseleváros előtt
az országút jobbra tér, ezen tovább haladva a
160-as kilométerkő közelében balra térve a Malomdombokhoz
érünk (Dâmbul Morii).
Ez a terület a Nagykőre vezető
utak kiindulópontja. Szecselevárosból a bácsfalusi
evangélikus templom előtti megállótól a Bolnok
utcán kell elindulni a Bolnok és a Nagykőhavas
irányába a Malomdombok felé. A következő, Szecselevárost
alkotó falu, Türkos megállójától felfelé haladva
a Garcsin völgyén a Nagykő és a Rence menedékházakhoz
juthatunk. Predealról (az állomással szembeni
úton) a Csaplyán (Cioplea) turistakomplexumon
keresztül haladva a Szusza, Clabucet, Rence menedékházakhoz
juthatunk. Felső-Tömösről indul az út a Tamina
vízesésen keresztül a Nagykőre és a Keresztényhavasra.
Felső-Tömös állomásáról még a Horvátka patak völgyén
is meg lehet közelíteni a Nagykőhavast. Az összes
turistautak jól és pontosan jelöltek.
A Nagykőhavason (Nagykőn) már 1884
óta épültek menedékházak. A legutolsó, legnagyobb
és legmodernebb a leégett kisebb menedékház helyére,
Halász Kálmán okleveles mérnök tervei alapján
épült a Csurkő mezején 1620 m magasságban. Az
alapanyagot (építőkövet) a helyszínen található
anyagokból nyerték. A föld-kőműves-ácsmunkákat
a türkösi Gödri Péter végezte, az asztalosmunka
és a kétfordulós tölgyfa lépcső néhai Mártis János
és Mártis Mihály (bácsfalusi asztalosmesterek)
kezét dicséri, a csempézést az alsó-tömösi Baranyai-cég,
a vasalást a brassói Ferraria-cég végeztette,
a parkettát pedig Kocsis András és fiai fűrészáru-üzemében
gyártották. Összegezve: a menedékházat a környék
településeinek szakemberei építették, a Brassói
Turista Egyesület (BTE) rendelésére. A nagy menedékházat
1930. augusztus 10-én avatták fel. Sajnos, megintcsak
az ember pusztító keze révén 1990. október 17-én
ez is leégett. Helyette a közelében egy kis faházikó
található, amely kb. 20 embernek adhat szállást.
(Kis kifőzdéje is van.)
A Nagykő fontosabb jelzett útvonalai:
-
1. sz. út: Családi vagy Halász
Gyula-út – Medveszakadék (felső része) – Vályús-forrás
– bácsfalusi pajták (már a romok is eltűntek)
– Menedékház – Nagykőhavas-csúcs. Idő: 3–4
óra. Jelzés: fehér alapon piros csík.
-
2. sz. út: Malomdombok –
Hétlétra – menedékház. Idő: 3–3 és fél óra.
Jelzés: fehér alapon sárga vonal.
-
3. sz. út: Derestye – Tatárhányás
(Bácsfalu) – Máris út – Bolnok tető – Jégbarlang
– pajták –menedékház. Idő: 4 és fél–5 óra.
Jelzés: fehér alapon kék vonal.
-
4. sz. út: Türkös – Hétforrás
– Türkösi-tető – Garcsin-völgy – Lenföldek
– menedékház. Idő: 4 és fél–5 óra. Jelzés:
sárga háromszög.
-
5. sz. út: Felső-Tömös –
Tamina vízesés – Nagykőhavas csúcs. Idő: 3
és fél–4 óra. Jelzés: fehér alapon kék vonal.
-
6. sz. út: Predeál – Csaplya-tető
– Szuszai út – nagykőhavasi esztena – Nagykőhavas
csúcs. Idő: 3 és fél–4 óra. Jelzés: piros
kereszt.
-
7. sz út: Csaplya-tető –
Száraz-Tömös völgy – nagykőhavasi esztena
– csúcs. Idő: 2 és fél–3 óra. Jelzés: kék
pont.
-
8. sz. út: Hosszúfalu – Garcsin-völgy
– Rence – Kövecske – Írottkő – menedékház.
Idő: 7–8 óra. Jelzés: fehér alapon sárga vonal
a Rencéig, majd onnan kék háromszög.
-
9. sz. út: Malomdombok –
Bolnok. Idő: 1–1 és fel óra. Jelzés: kék háromszög.
-
10. sz. út: Hétlétra – Medveszakadék
(alsó része). Idő: 1 óra. Jelzés: kék háromszög.
-
11. sz. út: Tamina – Nagykőhavas
csúcs. Idő: 2–2 és fél óra. Jelzés: piros
vonal.
-
12. sz. út: Malomdombok –
Cigány ösvény – Sziklasor – Jégbarlang – Nagykőhavasi
menedékház. Idő: 3 és fél–4 óra. Jelzés: piros
pont, majd kék vonal.
A Nagykőhavason 40 alpinista út
van, legtöbb az Írottkőn. Nehézségi pontozásuk
2A és 3B között váltakozik.
Ami a téli sportokat illeti, megemlítjük,
hogy 1928-ban a Csűrkő mezejének déli oldalán
építették a BTE (Brassói Turista Egyesület) tagok
a síugrósáncot, amit 1929-ben és 1931-ben lényegesen
megnagyobbítottak úgy, hogy 25-28 m-es ugrásokat
lehetett itt végezni az ország legmagasabban fekvo
síugrósáncán (1670 m). 1934-ben a Bolnokon építettek
egy nagy síugrósáncot. Az ugrási lehetoség 40-65
m, egyben ez volt az ország legnagyobb síugrósánca,
ahol kedvező hóviszonyok alkalmával az országos
versenyeket rendezték. Sajnos mindkét ugrósánc
tönkrement, ma csak gyenge jelek igazolják ezek
egykori létezését.
A Nagykőhavas jellegzetes tájképi
szépségei – a fenyőerdőkkel és legelőkkel borított
hegyhátakból magasba töro sziklaszirtek – megihlették
nagy erdélyi költőnket, Reményik Sándort is, aki
erről a hegységről a következoképpen vall (Találkoztam
a szabadsággal):
Zord magaslat: a Fellegvár ez
itt.
Erőszak rakta s tartja falait.
Ember-önkény és változó uralmak
Láncot csörgetnek s rabot tartanak.
Szurony, szörnyű rend, vessző,
fegyelem
Itt sötét börtön-flóraként terem.
Rém-madárként egy emlék suhan
át:
Nyögnek a befalazott katonák…
Ezerhatszáz… olvasom egy falon
-
A doh s a penész ma is hatalom.
S mily nagy erősség ez itt, nézve
lentről,
S mily vakondtúrás fentről, a hegyekről.
Bucsecs, Csukás, Királykő, Kőhavas:
E fellegvár alattuk mily havas.
A Nagykőhavason mentem én által
És találkoztam fent a Szabadsággal.
Ment nagy léptekkel: világ számuzötte,
Fenyőszag tömjénezett körülötte.
Kalapján virított a sziklarózsa,
Vissza se nézett a völgybe alóla.
Vándorbotjával verte a követ,
Minden ütésre villámot vetett.
A hátizsákja telve ezerjóval,
Ezerjóval, embernek nem-valóval.
Fütyölt. Visszhangjaként víg füttyszavának
Túlvilági viharok orgonáltak.
A déli nap, ahogy zenitre hágott,
Nézte az elszabadult Szabadságot.
Ment nagy léptekkel, bottal, tarisznyával,
Szemére vont virágos kalapjával.
Ment völgybol fel, világból kifele:
Ki-ki lássa, mire megy nélküle.
Ment, az embertől egyre távolodva,
Ment csúcsról-csúcsra, csillagtávolokba.
Kincse túl drága volt méltatlanoknak:
Vitte ajándékul az angyaloknak.
Mártis János, Nagy Béla
A GYOPÁRHOZ
Kicsiny virág, te halvány szép
gyopár,
Mint a sas oly büszke és szabad,
Ne vágyj a völgybe dús kalászok közé,
Se fenyves árnyba ne kívánd magad!
Maradj ott fenn büszkén a magasban,
A völgy csupán egy nagy sírgödör,
Emeld fejed a felhokön keresztül,
Csak az fenséges, ami égbe tör!
Lejegyezte Pakó Béla (1992-ben
92 éves) régi kolozsvári EKE-tag
a nagykőhavasi menedékház vendégkönyvéből, 1938
augusztusában.
Évforduló nélkül olvasok Reményik
Sándor kedvenc havasáról, a Nagykőhavasról. Olvasom
így az 1907. június 20-i újságban, hogy Karácsony
főmérnök kijelölte az építendő menedékház helyét,
s erre a pillanatra 20 EKE-tag és 150 kiránduló
volt kíváncsi. Bosszankodom, mert nem tudom, miért
nevezték el a menhelyet Rákóczi menedékháznak.
Hirtelen kíváncsi leszek a négy-szobásra tervezett,
10 000 korona összeköltségű munkálat teljes költségvetésére.
Magamban gra-tulálok annak, aki 1907-ben fontosnak
tartotta újságba közzétenni ezeket a menedékházas
apróságokat.
Apróságok: Bácsfaluból Bacsó
Mihály, id. Bálint András, Veres
B. János, ifj. Bálint András, Hauszmann
Ernő, ifj. Lukács András, Simon
András, Gödri György, Tóth Mihály,
Zavicsa Géza, Borcsa Mihály, Magdi
Mihály, Gocsman Samu, Simon István,
Bacsó Mihályné tíz-tíz koronával támogatták
az építendő menedékházat, ugyanis egy-egy ennyit
érő részvényt vásároltak.
Most sem bántam meg, hogy újságot
olvastam. Azt hiszem, rájöttem egy titok egy részére,
hogy miért szeretem annyira ezt a helyet. Mert
nagyapám és dédapám is szerették.
S azt hiszem, rájöttem egy másik
titok egy részére is: azt hiszem, azért értjük
olyan természetesen meg egymást valamennyien,
mert nagyapáink, dédapáink szerették ezt a hegyet.
Elhatároztam, ha már ennyire a mienk
ez a havas, mely nem akármilyen, hisz verseket
is ihletett, nem hagyjuk, hogy kiforgassanak belőle.
Lukács Gyula |
 |
Menedékházak
a Nagykőhavason
A Nagykőhavas első megmászói valószínűleg
az aljában lakó csángó favágók voltak. A Tömös
patak jobb oldali mellékvizeinek vízgyűjtő területe
Bácsfalu község határához tartozott, így leginkább
a bácsfalusiak járták ezt a területet. Ők építhették
meg több száz évvel ezelőtt az első utat is, melyet
régen a Havas útjának neveztek. Szekérrel is járható
volt. Manapság Családi út néven ismerik a turisták.
A szász tanuló ifjúság, mely nagyon
szívesen mászott a Keresztényhavasra, valószínűleg
a Nagykőhavast is felkereste már Honterus idejében.
A hegymászás mint turistamozgalom azonban csak
a XIX. század második felében kezdett fellendülni.
A világ legelső turistaegylete 1857-ben alakult
Londonban, Alpine Club néven. 1862-ben Bécsben
létrejött az Österreichischer Alpen Verein, ezt
követte 1863-ban a Schweizer Alpen Verein és a
Club Alpino Italiano, 1869-ben a müncheni Deutscher
Alpen Verein, 1873-ban pedig Tátrafüreden megalakult
a Magyarországi Kárpát Egyesület. Még ugyanabban
az évben Brassó is felzárkózott a turista egyleteket
alapító városok sorába: a brassói szász turisták
megalakították a Siebenbürgischer Alpen Veraint
(SAV). Bár nem volt hosszú életű egyesület, a
turistaság szempontjából termékenyítőleg hatott.
1880-ban Nagyszebenben megalakult a Siebenbürgischer
Karpaten Verein (SKV), majd 1881-ben ennek a brassói
alosztálya. A SAV beolvadt az új egyesületbe.
A turistaegyesületek legfőbb célkitűzése
a kirándulások szervezése volt. Működésükkel minél
több lehetőséget szándékoztak nyújtani arra, hogy
tagjaik (s nem csak azok) a szabadban tölthes-sék
szabad idejüket, pihentessék idegei-ket, eddzék
testüket. A cél elérésére az egyesületek sokféle
munkát vállaltak fel és végeztek el. Előadásokat
rendeztek, könyveket, folyóiratokat adtak ki,
hogy tagjaikkal megismertessék a turista-kultúrát.
Utakat építettek és jelzésekkel látták el ezeket.
És nem utolsósorban menedékházakat építettek,
ahol a turisták rossz időben menedéket, éjszaka
szállást kaphattak. A menedékházak anyagi hasznot
is hoztak, amit az egyesületek újabb turistabefektetésekre
használtak fel.
Az SKV brassói osztálya, miután
1881-ben a Királykőn, 1882-ben a Bucsecsen és
1883-ban a Keresztényhavason menedékházat avatott,
1884 folyamán a Nagykőhavason, a Csürkő mezején
épített egy kis famenedéket. Valószínűleg azért
választották a menedékház helyéül ezt a szép tavaszi
tisztást, mert itt bővizű forrást találtak, ide
jól kiépített szekérút vezetett fel, és megfelelő
szélvédett helyet is találtak egy kis sziklás
kiemelkedés aljában. Ez a menedékház kétszobás
kis faház volt, és az 1996-ban vandál kezek által
szétvert menedékház helyén állt.
A terület Bácsfalu birtoka (legelője)
volt, így csak hosszantartó viták és pereskedés
után, 1885. július 14-én avat-hatták fel a menedékházat.
17 évig szol-gálta a Nagykőhavasra látogató turistá-kat.
Ezalatt mászták meg először télen a csúcsot szász
hegymászók 1891-ben.
1902 októberében leégett a menedékház,
1903 végén pedig leégett az EKE (Erdélyi Kárpát
Egyesület) Kiskirálykőn 1897-ben épített menedékháza
is. A két menedékház elhamvadása után a magyar
és a szász turisták egymásra találtak, s az elkeseredett
hangulatban abban állapodtak meg, hogy ezentúl
legyen a Nagykőhavas az EKE, a Kiskirálykő pedig
az SKV tevékenységi területe.
1906-ban Gombos F. Albinnak, az
EKE brassói osztálya elnökének indít-ványára a
brassói magyar turisták elha-tározták, hogy új
menedékházat épí-tenek a Nagykőhavason. Az 1907-ben
megválasztott új elnök, Halász Gyula, székfoglaló
beszédében fogadalmat tett a menedékház felépülésére.
Sok utánjárás után, Karácsony Endre műszaki tanácsos
támogatásával, részjegyek alapján gyűjtött pénzből
sikerült felépíteni a menedékházat, és 1910. július
3-án 400 turista jelenlétében ünnepélyesen fel
is avatták. A manzárdos, téglafalú ház azon a
helyen emelkedett, ahol később a nagy turistaszálló
épült fel. A földszinten konyha, gazdalakás, étkezőterem,
tágas veranda, az emeleten 4 hálószoba volt, 16
ággyal.
A Nagykőhavas turistaforgalma e
ház felavatása után lendült fel valójában. Az
EKE az utak egy részét jelzésekkel látta el, s
tömegesen kezdtek járni a havasra a brassói magyar
turisták. Sajnos nem sokáig, mert az 1914-ben
kitört világhábo-rú lelohasztotta a kirándulási
kedvet. 1916. augusztus 30-án vagy 31-én, a román
betörés első napjaiban, a vissza-vonuló magyar
tüzérség ágyútüzétől lángba borult a menedékház
és leégett. 1917-ben a turisták csak az üszkös
téglafalakat találták a szép menedékház helyén.
Eső elől az üres pincébe húzód-tak be. Ebben az
időben menedékhelyül a Nagyréten álló marhaistálló,
és a Havaska nevű szikla északi oldalába, a sziklafal
tövébe épített, elhagyott kis katonai fabódé szolgált
mindaddig, míg 1923-ban ez is le nem égett.
1922-ben a leégett menedékház régi
gondnoka, Molnár János, az épen maradt kormos
falak egy része fölé deszkatetőt rakott, egy kis
szobát alakítva ki, melyben fekvőhelyek is voltak.
Egy kis vendéglőt is berendezett, ahol egyszerű
ételeket, italokat árusított egészen 1928-ig.
1927-ben az EKE brassói osztálya
Brassói Turista Egyesület (BTE) néven önálló egyesületté
alakult. Az új egyesület elnöke Halász Gyula lett.
Nagy lendülettel fogtak neki az új menedékház
felépítésének. Az összegyűjtött pénzből 1928-ban
egy fa menedékházat építettek, amelyet 1928. július
15-én avattak fel. Ez a menedékház a legelső,
az SKV által épített menedékház helyére épült,
és állt 1996-ig, mindaddig amíg felelőtlen, bűnös
kezek szét nem hordták.
1640 m tenger feletti magasságon
állt, 3 földszinti és 2 emeleti szobája volt.
A keletre és délre nyíló, L alakú, nyitott, széles,
fedett folyosóval együtt alapterülete 8´
11 m volt. Bejárata dél felől nyílott. Jobbról
tágas helység, melynek két oldalán egymás felett
lévő két sor deszkapriccs volt, összesen 34 fekvőhellyel.
Hosszú asztal, 2 pad, kályha, mosdófelszerelés
is volt a szobában. Bal oldalt volt a gondnok
lakása (eredetileg konyhának épült). Innen kamra
és szertár nyílott. A bejárattól balra lépcső
vezetett fel a padlásra, ahol egy nagyobb sorban
14, egy kisebben 4 személy számára volt deszkapriccsen
fekvőhely. A földszintet később átalakították,
a keletre néző nyitott folyosót is beépítették,
egy újabb szobát hoztak létre, 12 hellyel növelve
a menedékház befogadóképességét. Miután 1990-ben
a nagy menedékház leégett, ez a famenedékház maradt
az egyetlen szálláshely a Nagykőhavason. Rögtönzött
toldásokkal egy ebédlőtermet alakítottak ki a
délre néző folyosó előtt, azt pedig beépítették,
újabb fekvőhelyeket nyerve ezáltal. Sajnos, a
leromlott állapotú faház megfelelő karbantartás
hiányában rohamosan elvesztette menedékház jellegét,
1996 nyarán már csak romhalmaz volt, s a következő
évben már csak egy kevés törmelék jelezte alapjának
körvonalait. A fa-anyagát teljesen elhordták,
elégették.
Térjünk vissza időben a brassói
magyar turistaság legszebb, legeredményesebb időszakára,
1928-ra. A famenedékház felavatásával egyidőben
megkezdődött a nagy menedékház építéséhez szükséges
tégla égetése is. A Csűrkőmező agyagos talaja
adta az anyagot a tégla gyártásához, a közeli
mészkősziklák a meszet, az erdő a fát. Bácsfalu
a területet átengedte a BTE tulajdonába, ezen
kívül a szükséges faanyagot adományként adta.
1929-ben lebontották a régi EKE menedékház üszkös
falait, s megindult az építkezés. Szeptember elején
már emelkedtek a téglafalak, október végén tető
alá került a ház. A tél folyamán szünetelt a munka,
s a következő év májusában indult meg újra.
A menedékház Halász Kálmán építészmérnök
tervei alapján és állandó ellenőrzése mellett,
Gödri Márton bácsfalusi építőmester vezetésével
épült fel. A kiadások meghaladták a másfél millió
lejt. Ezt az összeget a több mint 1000 BTE-tag
tagdíjából, a brassói Népbank, valamint más vállalatok
adományaiból, a kibocsátott részvényekből, és
Halász Gyula elnök, Puskás Kálmán alelnök, Kocsis
Béla gyáros, Takáts József, Bartos Béla bankárok,
Schütz Salamon kereskedő, Scholtz Károly, Székely
Géza, Verzár Kálmán és más lelkes tagtárs gyűjtéséből
sikerült előteremteni.
1930. augusztus 10-én 2000 turista
jelenlétében avatták fel az új menedékházat, amely
Erdély legkorszerűbb turistaszállója volt. 1641
m tengerszint feletti magasságban, a Csűrkőmező
egyik kiugró sziklalapályán, a Tömös-völgy felé
eső részen emelkedett. A völgy felé néző oldalán
két jellegzetes, bástyaszerűen kiugró sarka volt,
a másik felén széles, L alakú veranda húzódott
a földszinten és az emeleten is. A főbejárat az
északi oldalon, a kis menedékházzal szemben nyílott
és tágas előszobába vitt. Innen jobbra a nagy
ebédlőbe, szemközt a konyhába lehetett bemenni.
Balra lép-csők voltak az emeleti hálószobákhoz.
A nagy ebédlőben 10 asztalnál 40 ember kényelmesen
étkezhetett. Stílusos, búbos kemenceszerű cserépkályha
ontotta té-len a meleget. Körbe széles ablakokon
áramlott be a napfény és az ablakok közti falmélyedésekben
a könyvespolcok valóságos könyvtárat képeztek.
A fala-kon képek a Nagykőhavas legszebb ré-szeiről.
Az ajtó közelében, balról, egy ablakon keresztül
történt az ételek ki-adása a konyha melletti tálalóból.
A cserépkályhán túl, balra, tágas ajtó nyílott
a kis étkezőbe, ahol 4 asztalnál 20-25 em-ber
étkezhetett, s közben a legszebb nagykőhavasi
látképben gyönyörködhetett.
A bejárati ajtóval szemközt is volt
egy ajtó, melyen a ház előtti teraszra lehetett
kimenni, ahol szintén asztalok álltak a vendégek
rendelkezésére.
A konyha felszerelése minden igényt
kielégített, hatalmas főzőkályhán készült a havasirózsából
és áfonyalevélből főzött tea. Jobbra a tálaló
nyílott, balra a gondnok lakása, a kamra és egy
kijárat az udvarra. A kamrából lehetett lemenni
a sziklába robbantott tágas, száraz pincébe.
Az épület délkeleti sarkánál, a
fedett veranda meghosszabbításaként mellékhelyiségek,
fáskamra, mosókonyha, sütőkemence, raktár épült.
Az emeleten 7 hálószoba volt. Valamennyiben
sodronyos, matracos ágyak, cserépkályha, mosdófelszerelés,
asztal és székek voltak. Összesen 31 személy számára
nyújtott szálláshelyet kezdet-ben ez a menedékház.
Később átala-kították, a kényelem rovására újabb
ágyakat tettek be a szobákba, és fenn a padlástérben
egy nagy, közös hálóter-met alakítottak ki, emeletes
fapriccsel. Itt nyáron 30-40 személy is elalhatott.
A menedékházat a BTE soha nem adta
bérbe. Az egyesület elnöksége a házi kezelés mellett
döntött, abból a meggondolásból, hogy csak így
tudják biztosítani a kevésbé tehetős turisták
számára a menedékház által nyújtott biztonságot
és előnyöket.
1940-ben, a bécsi döntés után, a
BTE-t hatóságilag feloszlatták, vagyonát az állam
vette kezelésbe. 1945-ben az Encián Turista Egyesület,
mely a háború alatt hivatalosan szüneteltette
a tevékenységét ugyan, de nem oszlott fel, határozati
javaslatot fogadott el a volt BTE állami vagyonba
ment ingatlanvagyonának igénylésére. Sajnos az
ONT nem mondott le a nagykőhavasi turistaszállóról,
s így az többé nem került vissza jogos tulajdonosai,
a brassói magyar turisták tulajdonába.
Feladatát azért ellátta, s 60 éves
működése alatt a turistanemzedékek eb-ben a menedékházban
pihentek ki ma-gukat a Létrásút (Hétlétra) meredek
kaptatója után, ide húzódtak be a vihar elől,
itt éjszakázhattak, megcsodálva a ház előtti teraszról
Brassó esti fényei-nek sziporkázását. A meghitt
beszélge-tések, vidám nótázások emléke örökre
szívébe vésődött azoknak, akik itt a havason,
ebben a menedékházban tölthettek el egy-két estét.
A duruzsoló cserépkályha és a kint fütyülő szél
hangja, a petróleumlámpa halvány fé-nye összekeveredett
a havasi rózsa virágából főzött tea különleges
illatával. Csodálatos, egyedi hangulata volt ennek
a menedékháznak. Sajnos, ahogy nőtt a látogatók
száma, úgy tűnt el ez a meghitt, csodálatos hangulat,
nőtt a ház körül a szemét, egyre rom-lott az épület
állapota, hullott a vakolat, mállott a terasz
összecemen-tezett alapja, korhadtak a bútorok.
És a menedékház ebédlője egyre inkább vendéglővé,
sőt kocsmává züllött le. Bár 1981–82-ben, lévén
magashegyi menedékház, nem volt szabad szeszes
italt árusítani, üzleti meggondolásból később
nem vették komolyan ezt a szabályt.
1985-ben, a menedékház fennállásának
55. évfordulóján, a négyfalusi turisták nagyszabású
természetjáró versenyt szerveztek a Nagykőhavason.
A verseny ürügye alatt felidézték a menedékház
építésének történetét, a BTE munkásságát. Ezekről
a dolgokról, a brassói és négyfalusi magyar turista
egyesületekről, megvalósításaikról, vitathatatlan
érdemeikről az ifjabb nemzedékek nagyon keveset
vagy semmit sem tudtak. Nem tudhattak, hiszen
ezekről abban az időben nem volt szabad beszélni
vagy írni. Ezért nagy jelentősége volt ennek a
versenynek. És azért is, mert a 60. évfordulót
már nem ünnepelhettük meg. Véglegesen elmaradt!
1990. október 18-án lángra lobbant a menedékház
és teljesen leégett. Azt beszélik, a pincéje tele
volt szeszes italokkal, ami még jobban táplálta
a tüzet. Oltani nem lehetett, nem maradt más,
csak az üszkös téglafalak. Azóta is ott állnak,
dacolva az időjárás viszontagságaival.
A menedékház hiánya, s pár év múlva
a faház megsemmisülése nagyon visszavetette a
nagykőhavasi természetjárást. Az utak állapota
is egyre rosszabb lett.
1991-ben újraalakult az Erdélyi
Kárpát Egyesület, amelynek alosztályai kezdtek
létesülni Erdély-szerte. Brassó után 1997-ben
Négyfaluban is megalakult az EKE-osztály, s célul
tűzte ki, hogy visszaadja a turistáknak az egyre
jobban mellőzött Nagykőhavast. Újrafestették a
kopott jelzéseket, hidakat, létrákat építettek,
forgalomba hozták a már feledésbe ment régi utakat,
új jelzőtáblákat, oszlopokat helyeztek el, pihenőhelyeket
építettek. A lelkesedésből jelesre vizsgázott
kis turistaegyesület nem érte be ennyivel: 2000-ben
elhatározta, hogy menedékházat fog építeni és
működtetni a Csűrkőréten, a leégett menedékház
közelében. 500 négyzetméternyi területet sikerült
bérbe venni a négyfalusi Városi Tanácstól. Megkezdődött
az építkezés, mely során a Malomdomboktól, 690
m-ről az 1640 m magasságban lévő Csűrkő-mezőre
1850 kg építőanyagot (cementet, homokot, betonvasat,
cinklemezt és csövet) szállítottak fel hátizsákban.
Fenn a helyszínen megépítették a menedékház 9
vasbeton tartópillérét, s elkészítették a villámhárító
rendszert az alap körül. Egy új, bővizű forrást
fogtak betonme-dencébe az épülő menedékháztól
mindössze 50 m-re. Ezeket a munkálatokat a négyfalusi
EKE-osztály lelkes tagjai végezték el, a brassói,
sepsiszentgyörgyi EKE-tagok, a cserkészek és a
természetjárók segítségével.
A menedékház alapterülete 49 m2
lesz, fagerendákból építik fel, és a már elkészült
tartópillérekre fogják felszerelni. Úgy tervezik,
egész évben gondnok fog vigyázni rá, így az év
minden időszakában menedéket nyújthat a természetjáróknak.
Az építkezés jól halad, ha sikerül összegyűjteni
a még hiányzó összeget, a lent összeszerelt boronaházat
helikopter segítségével szállítják majd fel a
Csűrkőrétre.
Remélhetőleg 2002-ben egy újabb,
sorrendben az ötödik menedékházat avathatjuk fel
majd a Nagykőhavason!
Kovács Kendi Lehel |
|
Visszaemlékezés
a nagykőhavasi menedékház
1930-ban tartott avatási ünnepségére
Nagy ünnepük volt a brassói magyar
turistáknak 1930. augusztus 10-én, amikor avatásra
került a Brassói Turista Egyesület nagykőhavasi
menedékháza. A Csűrkő-rét egy kis sziklafennsíkján,
1620 m magasságban épült fel ez a hasznos turistalétesítmény,
melynek megvalósításához a közintézményeken és
vállalatokon kívül az egyesület tagsága is hozzájárult.
Az avató ünnepségre már az esemény
előtti napon több száz turista indult el Brassóból
és a környező falvakból. A gyalogos csoport -
melyben e sorok írója is jelen volt - érintette
a Csiga-hegyet, a Rakodó-völgyet, majd a Honterus-rétet,
a Noa-erdőt, Derestyét. Utunkat a Tömös völgyén
át folytattuk a Malomdombokig. Innen a Hétlétrás
úton indultunk el, mert ez a legszebb. Változatos
terep után elértük a kettéhasadt sziklafalat s
nemsokára a vízesés robaja fogadott. Már az első
létránál kaptunk egy kis frissítő zuhanyt a nyakunkba.
Tovább haladva a függőhidakon át, sorra megmásztuk
mind a hét létrát és kijutottunk a lomberdőbe,
majd a fenyvesbe, így értünk fel a Csűrkő rétjére,
ahol már a szép számban jelenlevő turisták áhítattal
csodálták az új menedékházat. Azok, akik kivették
részüket a közös munkából, különösen büszkék voltak.
Ködös, borús vasárnap reggelre
virradtunk; a nap csak pillanatokra tudott rátekinteni
a Csűrkő mezejére. Az avatási ünnepség 12 órakor
kezdődött a Brassói Magyar Dalárda férfikarának
énekével, majd Halász Gyula, a Brassói Turista
Egyesület elnöke tartotta meg avató beszédét,
kiemelve a közösségi munka nagy szerepét a turistahajlék
felépítésében. Üdvözlő beszédet mondott Szabó
Béni, Brassó város országgyűlési képviselője,
majd a Touring Club Román elnöke, a főispáni és
polgármesteri hivatal küldöttei, a Karpathen Vérein
vezetője. Az ünnepi műsorban elhangzott, saját
előadásában, Farcádi Sándor költő alkalmi verse,
majd a dalárda éneke és a bácsfalusi fúvószenekar
játéka fejezte be a felejthetetlen ünnepséget,
amelyen másfélezer turista vett részt.
Az avatást követő napon az Írottkőhöz
kirándultunk. Mivel az idő kiderült, csodálatos
panoráma tárult elénk.
Imecs László
Megemlíthetjük az építkezés legjelentosebb
támogatóit:
-
Bartos Béla
-
Schütz Salamon
-
Kocsis Béla
Az Evangélikus Élet 1936. január
19-iki száma így ír a menedékházról:
A magyar akarat diadala
Nézzetek erre a menedékházra: ezerhétszáz
méter magasságban a Nagykőhavas gyönyörű panorámája
közepéből emelkedik ki, mint a magyar teremtőakarat
fenséges bizonyítéka. Minden táj felé: a Barcaság,
Brassó, a Bucsecs ormai, a Prahova völgye, a Csukás
irányába egyaránt küldi biztató üzenetét: íme,
mit lehet teremteni egy kis magyar akarattal,
odaadással!
Ami nagyszerű benne, az nem annyira
szépsége, kényelme, noha ezekről is himnuszokat
zengenek a vendégkönyv feljegyzései, hanem az
a mód, ahogyan készült. Nem a sok adományt értem,
hanem azt a lelkes, csendes, de szívós munkát,
amely egyik napról a másikra gyönyörű otthont
varázsolt a rideg kősziklára. Csak egy példa:
jön két turista. Talán nem ismertek senkit és
oket sem senki. Megpillantják a munkát. Látják
a célt! S a következő pillanatban mind kettő ingyen
robotol a magyar akarat erejét hirdető épület
emelésénél. Drága munka, drága izzadság cseppek!
És folyt a munka! Minden turista kötelességének
tartotta, hogy kivegye részét a munkából.
Ó, ha ez a magyar akarat ott élne
mindenki lelkében. Menynyivel magasabb hivatású
épületek teremnének máról holnapra. Iskolák, kultúrházak,
ifjúsági otthonok! Miért sopánkodunk: a kőhavasi
menedékház tettre int. Hogy a magyar odaadásból
születő épületek egész sora adja tudtul a világnak,
élünk, s felettünk nem lehet megkondítani a lélekharangot!
Az új év legyen - új munka!
|
|
Új
menedékház a Nagykőhavason
2000. júniusában az Erdélyi Kárpát
Egyesület azt a célt tűzte ki, hogy menedékházat
épít a Nagykőhavason, hisz a 82 km-es hegységben
nincs egy turistaház sem. Jelenleg elkészült a
menedékház alapja, amely 1 850 kg anyagot
igényelt. Ez a jelentős mennyiségű cement, homok
stb. mind hátizsákban volt felszállítva. A menedékház
mellet 3 m mélyen vízforrást találtunk, és a vízrendszer
befogása ötheti munkát igényelt. A múlt év során
véglegesítettük a villámhárítót is.
A menedékház-építés folytatásához
felhívást intézünk az olvasókhoz, hogy segítsenek
e nemes cél kivitelezéséhez a téglajegyek
megvásárlásával. A téglajegy egy szimbolikus adomány,
tulajdonosa egy tégla megvásárlásával hozzájárul
a menedékház felépítéséhez. Téglajegyek kaphatók
a Brassói Lapok és a Hétfalu szerkesztőségében.
Hétfalu, 2002
EKE menedékház a Nagykőhavason
A Nagykőhavas (románul Piatra Mare,
németül Hohenstein) a Kárpát-kanyar Brassói havasok
csoportjába tartozó hegycsoport. Területe mintegy
82 négyzet km. Határai a Tömös-völgy, Predeáli
hágó, a történelmi határ hegyei és völgyei (Csaplya-tető
1259 m, a Szuszai-tető 1430 m, Azuga-patak völgye,
Andor-bérc 1342, Garcsin-völgy), valamint Négyfalu
és a Barcasági síkság. A Nagykőhavas lába Négyfaluban
630-680 m magasságban fekszik, csúcsa 1844 m tengerszínt
felett (legmagasabb pontja az Írottkő 1846 m),
ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész Barcaságra
és a Kárpát-kanyar hegyeire (Bucsecs, Királykő,
Keresztény-havas, Csukás, Fogarasi havasok stb.).
Több irányból lehet megközelíteni; kiépített és
jelzett turistautak vezetnek a havasra Predeálról,
Alsó-Tömösről, Brassóból, Négyfaluból. Rendkívüli
érdeklődésre tart számot az ún. Létrás-út, amelyet
a Sipoly-patak vízesései mentén építettek ki a
sziklahasadékban. A létráig 50-60 perces út vezet
a Sipoly patak mentén erdők között. Az út közepe
táján vízesés-sorozat található. A sziklák között
kanyargó Sipoly több kisebb, valamint egy 2 m-es
esés után egy 5 m-es vízesésben zuhan alá. A létrás
út több létrából és különböző hosszúságú teraszszerű
pallókból áll. A leghosszabb létra 12 m-es, a
legrövidebb 2 m-es. Régebb fából készültek a létrák,
de mivel könnyen elkorhadtak, fémszerkezetre cserélték
az idők folyamán. Sajnos ezek is tönkrementek,
a 150 m hosszú szakadékban az út járhatatlanná
vált. Szerencsére pályázati pénzekből 2002 nyarán
a Négyfalusi Polgármesteri Hivatal és a Hegyimentő
Szolgálat helyreállította a létrás utat.
Szálláslehetőség jelenleg csak
a hegy lábánál van, valamint az Írottkő alatt
található boronavédhelyen. Menedékházak a Nagykőhavason
hosszabb-rövidebb ideig tartó megszakításokkal
1884 óta voltak. Sajnos az utóbbi 100 évben épült
valamennyi menedékház a tűz martaléka lett. Legutóbb
1990-ben égett le az 1930-ban felavatott turistaszálló,
amely 110 hellyel rendelkezett. Korának legszebb
és legkényelmesebb turistaszállóját Halász Kálmán
neves brassói építészmérnök tervezte, és Gödri
Péter türkösi vállalkozó építette fel. Az építkezéshez
felhasználták a háború során leégett EKE-ház megmaradt
falait, a Csűrkő agyagos talajából téglát égettek,
a sziklákból pedig meszet. Az emeletes épület
2–12 ágyas szobákkal rendelkezett, 60 ember számára
biztosított egyszerre étkezési lehetőséget. Tulajdonosa
BTE volt, tagjainak árkedvezményt biztosított.
1948 után a turistaszálló állami tulajdonná vált,
gondatlan kezelése miatt állapota egyre romlott,
végül leégett.
A rendszerváltás után újraalakult
az EKE Brassói Osztálya, majd ebből vált ki 1997-ben
a többnyire fiatalokból álló Négyfalusi osztály.
Tevékenységünk többnyire magashegyi túrákból,
tájékozódási versenyek szervezéséből, valamint
turistautak felújításából állott. Ez a tevékenység
nem elégítette ki igényeinket, ezért döntöttünk
mi, Négyfalusi EKE tagjai úgy, hogy menedékházat
építünk a Nagykőhavason. Az ötlet 2000-ben született
meg. 2000–2001-ben elkészültek a tervek. A menedékházat
a régi menedékházzal szembeni területre 1630 m
magasságban a Csűrkő-rétre terveztük. Az épület
50 négyzetméteres, tetőtér-beépítéses, 25–30 férőhelyes
kis ház. A terület megszerzése elég sok utánajárásba
került. Közben megöntöttük az alaposzlopokat és
behelyeztük a villámhárító föld alatti részét.
Egyben támogatókat próbáltunk szerezni, akik nemcsak
pénzbeli, hanem anyagbeli támogatást is nyújtottak,
valamint konkrét segítséget az építőanyagok felszállításánál
és a munkálatoknál.
2002 június-júliusában vágtuk ki
a fákat és szabták le az oszlopokat a menedékház
környékén, mintegy 1500 m magasságban. Mivel nagyon
esős nyár volt, szinte végig esőben dolgoztunk.
Közben egész idő alatt hétvégeken munkatúrákat
szerveztünk, így került fel az építőanyag nagy
része. Ezúttal is szeretnénk köszönetet mondani
mindazoknak a brassói, négyfalusi, sepsiszentgyörgyi
EKE tagoknak, valamint a brassói Áprily Lajos,
a négyfalusi Zajzoni Rab István középiskolák és
a G. Moroianu általános iskola tanulóinak és tanárainak,
akik hathatós segítséget nyújtottak az anyagok
felszállításában. 2002 szeptemberében elkészült
az ácsmunka, a menedékház faváza és tetőszerkezete.
Sajnos az ősz sem segített rajtunk, esős és hideg
volt. Október és november folyamán 5–10 °C hőmérsékletben
raktuk fel a téglafalakat és vakoltuk le.
A favágáshoz, ácsmunkához szakembereket
szerződtettünk, erre az anyagi alapot különböző
vállalkozók, az EKE Vándortáborok, a Brassó Megyei
Tanács és külföldiek adományai teremtették meg.
Ki kell emelnünk az EKE Marosvásárhelyi Osztályának
2003-as segítségét, a XIII. Vándortáborban az
adományok összegyűjtését.
Végre 2002 novemberében állott
a menedékház, s bár az ablakokat betégláztuk,
az épületet lezártuk, hétvégére felügyeletet biztosítottunk
mégis a tél folyamán többször is feltörték. 2003
kora tavaszán kezdtük meg a belső munkálatokat
(ablakok, ajtók beállítása, hoszigetelés, faburkolat
felhelyezése, padlózat elkészítése stb.). 2003
nyara többnyire ezzel telt el, a munkálatokat
azonban állandóan lassította az anyaghiány. Szeptember
folyamán sikerült felépíteni és befedni a melléképület
fa vázát. A melléképület a tuzifa téli elraktározásához
szükséges. Közben felkerültek a hegyre a kéményelemek
és kályhacsempék, így október elején elkészülhetett
a csempekályha és a kémény is. Most már lehet
futeni az épületet, így állandó jelleggel lehet
orizni a menedékházat. Sajnos ezzel mindig gondunk
van, elég nehéz önkénteseket találni a hét folyamán
való őrzésre. Novemberben a Megyei Tanács besegített
az anyagszállításba, helikoptert biztosított,
így sikerült felszállítani a válaszfalakhoz szükséges
gipsz-kartonokat, valamint a bútor egy részét.
Remélhetőleg a tél folyamán befejezzük
a belső munkálatokat, hogy 2004 tavaszán felavathassuk
a menedékházat.
Az EKE négyfalusi szervezete
2004. május 15-én a négyfalusi Erdélyi
Kárpát Egyesület által épített nagykőhavasi menedékház
felavatására került sor. Részt vett Aristotel
Cancescu, a Brassó Megyei Tanács elnöke. |
|
A
Hétlétrák
|
|
|
