A
római katolikus elemi népiskola
"A jelenlegi papi telek
kertjében volt ekkor az iskolaépület,
de mint sejthető, igen rozzant állapotban,
mert a 60-as években lebontatott és
a Páter utcában lévő
Pál Mihályné tulajdonát
képező épületes telek
vétetett meg mintegy 300 frt. értékben
- kántor-tanítói lakásnak
és iskolának. Igen primitív
állapotban lehetett azonban, mert a kántor-tanító
saját szobájában tanított.
1865-ben a vallásalap lelkészi lakást
épített s a régi lelkészi
lakás rendeztetett be, illetve adatott
át iskola és kántor-tanítói
lakásnak Minthogy e lakás és
tanterem rozzantsága miatt nem felelt meg
a törvény követelményeinek,
Méltóságos és Főtisztelendő
Möller Ede, akerület apátfőesperese
szíves közbenjárására
és kérésére Erdély
Püspöke, Nagyméltóságú
és Főtisztelendő Lönhárd
Ferenc úr Ő Exellentiája 1885-ben
sajátjából 1000 forinttal
egy épületes beltelket vásárolt,
melyből egy rész tanteremnek a mai
kor kívánalmainak megfelelőleg
400 forint költséggel lett átalakítva.
A kántor-tanítói lak és
ezzel egy födél alatt lévő
iskolaépület az egyház tulajdonát
képezi. Csakis egy tanteremmel bír,
mely elég világos, magas és
a tanulók létszámához
mérten elég tágas s így
a törvény követelményeinek
megfelelő. A tanterem nem bír kellő
felszereléssel, a szükséges
iskolapadokat haszontalan lócák
helyettesítik, a legszükségesebb
tan- és szemléltetési eszközök
jótékony célú táncmulatságok
jövedelmeiből lettek beszerezve s a
hiányzók beszerzése folyamatban
van. Az iskola-könyvtár gyarapítása
is a Főtisztelendő német-eleméri
plébános úrnak mintegy 135
forintot tevő könyvadományával
és a Szent-István társulat
évenkinti tankönyvek adományozásaival,
negy lendületet nyert. A tanterem felszereléséhez
szíves adományaikkal hozzájárulni
szívesek voltak meg: Pál Géza
gymnáziumi tanár, Szász Károly
tábori segédlelkész, Szász
Károly főelemi tanító
és több más urak.
Az eddig említett tanítók
képesítettségéről
biztos adatok nem találhatók, de
nagyon valószínű, hogy mint
képesítettség nélküli
egyének működtek. 1875. évben
Udvarhely megyei malomfalvi születésű
Lakatos Gáspár, utána csíkszentgyörgyi
Bálint Sándor kántor-tanítók
említtetnek. Az elsőnek 50-60 római
katolikus növendéke volt, a tőle
hátramaradt érdemsorozat tanusága
szerint. Mindkettő a csíksomlyói
tanító képezdében
nyert képesítést.
1882. április 7-én
Gál Mihály foglalta el a türkösi
római katolikus kántor-tanítói
állomást, s ez időtől
fogva megszakítás nélkül
munkálja az egyház, iskola és
haza elválaszthatatlan szent ügyét.
A talált növendékek fokozatosan
lettek 6 csoportra különítve,
hogy az osztatlan népiskolára is
előírt 6 osztály meglegyen,
- jelenleg az iskolás növendékek,
kiknek száma évenként 50-60
között váltakozik - 6 csoportra
osztva, fiúk és lányok egy
tanteremben, egy tanító vezetése
alatt nyernek oktatást.
Az elkerülhetetlen kiadáaok
esetről esetre a templom pánztárából
fedeztetnek. A tanulók mindannyian tandíjmentességet
élveznek, csupán 60 kr. fizetésre
köteleztetnek, melyből a fűtőanyag
szereztetik be.
A tanító fizetése
az esedleges stóla díjakon kívül
49 frt. államsegéllyel 400 frt.-ot
tesz."
Józsa Mihály: Brassó-vármegye
magyar tannyelvű
népoktatási tanintézeteinek
monographiája. Brassó, 1896.
A Józsa Mihály rendszerezte
adatokon kövül találunk a türkísi
római katolikus irattárban még
néhány, szerintünk érdekes
feljegyzést.
1813-ban Bede Antonius plébánossága
idején nem tartották tanításra
megfelelőnek az iskola épületét
Egy 1850-es házassági
anyakönyvi bejegyzés szerint Kramer
Mimi (Mária) Benedek János
iskolamester és jegyző neje, rendes
okleveles tanítónő pürkereci
lakhellyel.
Az 1853 és 1855 közötti
plébános, Paulus Fazakas bővítette
a templomot és az iskolát. 1856-ben
is találunk az iskolára vonatkozó
bejegyzést, s 1857 és 1865 között
Moyses Lajos plébános idején
is: "Domus cantoralis et schola ipsium
exteriore parati..."
Egy 1854-es anyakönyvi bejegyzésben,
a házasságkötések fejezetében
Daczó Imre neve mellett találjuk:
foglalkozása kántortanító,
lakhelye Türkös, vallása római
katolikus.
1886-ban Tormási János
katolikus néptanító és
a Népiskolai Lapok szerkesztője
adatokat kér a türkösi plébániától
is a Magyarország katolikus népiskoláinak
és néptanítóinak egyetemes
névtára számára.
Az 1887-ben írt Relatio
Periodica szerint vegyes összevont osztály
működött 24 fiú és
25 leány tanulóval. (Az akkor nyilvántartott
897 katolikus számáhiz viszonyítva
kevés, de tudjuk, hogy a korabeli többi
falusi iskolákba is jártak katolikus
gyerekek.) A kántortanító
Michaelis Gál, kinek fia is, Petrus
Gál, apja mesterségét
folytatta.
1893 decemberében állandósították
a tanító 200 forintos fizetését,
és ugyanebben az évben Lönhárd
Ferenc püspök jóváhagyta
a felterjesztett iskolaszéki névsort.
1907-ben az 1017 lelkes egyházközségnek
(Háromfalut, Derestyét, Nyént
és Ósáncot is ideszámítva)
35 iskolása volt, 1910-ben 33. 1909-ben
új iskolapadokat vásároltak.
1910. április 20-án
kelt Majláth Gusztáv Károly
erdélyi püspök levele, melyben
az iskolák egyházi tulajdonban való
megtartásának lehetőségeire
figyelmeztet, illetve az államtól
való átvétel lehetőségeire.
A hétfalusi evangélikus iskolák
államivá válása után
a türkösi római katolikus iskola
volt 1919-ig az egyetlen egyházi iskola.
1911-től 1914-ig Zsigmond
Béla Gyula, 1914-15-ben Erdélyi
Anna, 1915 és 1919 között
László Anna tanított.
Az 1914/1915-ös tanévben
Türkösről 16, Bácsfaluból
3, Bukarestből 2, Köpecről 1 tanulója
volt az iskolának, kik közül
16 fiú és 9 leány; 24 római
katolikus, 1 görögkeleti; 24 magyar,
1 román.
1920 és 1926 között
Vigofszky József a kántor-tanító,
1926/1927-ben Borbáth Sándor,
1928 és 1940 között Dobránszky
József, 1940-től 1943-ig Bartók
Erzsébet, 1943 és 1945 között
Erőss Erzsébet, aki után
az iskola államosításáig
Péter Ernő tanított.
Egy 1921-ből fennmaradt kimutatás
szerint Türkösön (51 tanuló)
és a leányegyházközségként
hozzá tartozó Bodolán (27
tanuló) kívül Hosszúfaluban
(32 tanuló) is működött
(rövid ideig) katolikus iskola.
Zátyi Lajos |
