• Istók János művei
• Istók János tanítványa
• A nagyszebeni Petőfi-emlék
• Csányi László szobra 27 évig készült
• Bem-apó szobra

Istók János művei

Istók János.

Érmék - Kiállítás a Nemzeti Galériában, Budapest, 1964.

Tisza Kálmán (1899, bronz, 200x140 mm), Ghyczy Kálmán (bronz, 190x120 mm), Élelmezési, háztartási és konyhaművészeti kiállítás (1908, bronz, 46 cm), Antal Gábornak (1869-1909, bronz, 80x58 mm), Magyar Labdarúgó Szövetség Vándordíja (1909, ezüst, 90x50 mm), Dréhr János (1883-1913, bronz), József Műegyetem Segédegylete (1862-1922, bronz, 57x45 mm), Dr. Schächter Miksa és dr. Kovács József (1928, bronz, 340x340 mm), Petőfi Sándor (1953, terrakotta, 117 mm), Rákóczi Ferenc (1953, terrakotta, 175 mm), Kossuth Lajos (1953, terrakotta, 117 mm), Táncsics Mihály (1953, terrakotta, 116 mm), Istók Jánoska (1960, terrakotta, 170 mm), Ady Endre (1961, terrakotta, 170x110 mm).

Istók János - 1965. október 24.

Szobrok - Kiállítás a Nemzeti Galériában, Budapest, 1964.

Cézár (1898, bronz, 7,5 cm), Münich Aurél mellszobra (bronz, 26 cm), Perényi Zsigmond mellszobra (1898, bronz, 7,5 cm), Kislányfej (1900, gipsz, 32 cm), Margitka (gipsz, 50 cm), Kende István (1900, bronz, 58 cm), Toldi (gipsz), Rohanó Honvéd (1901, gipsz, 36 cm), 1848-as öreg honvéd (gipsz, 36 cm), Önarckép (1901, terrakotta, 34 cm), Gr. Széchényi Ferenc mellszobra (bronz, 30 cm), Gr. Széchényi Ferenc portréja (bronz, 46 cm), A művész nagyatyja (1902, terrakotta, 28 cm), Vörösmarty Mihály emlékműterv (1902, gipsz, 52 cm), Jókai Mór mellszobra (gipsz, 19 cm), Vajda János (gipsz, 21 cm), Gerlőczy Károly mellszobra (gipsz, 28,5 cm), Munkácsy Mihály emlékműterv (gipsz), Munkácsy Mihály mellszobra (gipsz, 22 cm), Ramasetter Vince emlékműterv (1905, gipsz), Gerlőczy Károly mellszobra (1906, márvány, 65 cm), Energia (1907, gipsz, 61 cm), Ramasetter Vince portréja (1908, gipsz, 50 cm), ifj. Istók János (1908, márvány, 43,5 cm), Anyám (1911, márvány, 45 cm), Csányi László emlékműterv (gipsz, 66 cm), Víztükör (1911, gipsz, 55 cm), Figyelő kutya (bronz, 35 cm), Péterffy Sándor síremlékterv (1914, agyag, 34,5 cm), Császár Dénes portréja (1914, gipsz, 64 cm), Gábor Áron emlékműterv (1915, agyag, 31 cm), Klárika (1915, gipsz, 54,5 cm), Tanulmányfej (terrakotta, 24 cm), Női fej (gipsz, 66 cm), Női fej (gipsz, 24 cm), Jópofa (1922, gipsz, 37 cm), Dávid (1924, bronz, 92 cm), Mihály Zoltán (1924, gipsz, 24 cm), Hetyey Gábor síremléke (1929, gipsz, 70 cm), II. Rákóczi Ferenc (1932, gipsz, 90 cm), Gárdonyi Géza emlékműterv (1932, agyag, 61 cm), Bem (1934, bronz, 57 cm), Dr. Istók Jánosné (1935, gipsz), Berzeviczy Albert (márvány, 82 cm), Koszorút tartó leány (terrakotta, 39 cm), Gummel Adolf síremléke (agyag, 43 cm), Emlékműterv (gipsz, 47 cm), Madách Imre szoborterv (gipsz, 53 cm), Leánytanulmány (gipsz, 45 cm), Madách Imre mellszobor (1952, gipsz), Mechwart András (gipsz, 90 cm), Gábor Áron, Zajzoni Rab István (1956, gipsz, 95 cm).

Antal Gábornak - 1909, Bronz, 80 x 58 mm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest	Anyám - 1911, Márvány, magasság: 45 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Bem - Bronz, magasság: 65 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest	Bem Apó - Bronz, Bem tér, Budapest "Piski csata 1849 - A hídat visszafoglalom vagy elesem." "Előre magyar! Ha nincs Híd, nincs Haza!"
Dávid - 1924, Bronz, magasság: 92 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest	Szabad hajdú - 1909, Bronz, Magántulajdon
Munkácsy Mihály mellszobra - 1904, Gipsz, magasság: 22 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest	A művész nagyatyja - 1902, Terrakotta, magasság: 28 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Széchényi Ferenc szobra - 1902, Bronz, magasság: 234 cm, Magyar Nemzeti Múzeum kertje, Budapest	Gróf Széchényi Ferenc - 1754-1829, "A Magyar Nemzeti Múzeumot megalapította 1802-ben."
A Mezőgazdasági Múzeum (Budapest) barokk épülethomlokzatára készített Szőlőműves és Erdészet szobrok	Szervita téri dombormű - Budapest, 1930 "Krisztus hitéből, hősök véréből támad fel Hazánk! - 1914-1918"
Csányi László emlékművét 1931-ben avatták fel Zalaegerszegen. A talpazat hátsó oldalán a szobor felállításához szükséges összeg gyujtését elindító Borbély György gimnáziumi tanár és lapszerkesztő portréja látható. Csányi László (1790 - 1849) reformpolitikus, miniszter Deák Ferenc mellett a Zala megyei liberális ellenzék vezére volt. Kossuth híveként először a dunántúli sereg kormánybiztosa, 1849-ben Erdély teljhatalmú biztosa. Több ízben közvetített Kossuth és Görgei között. 1849. október 10-én a pesti Újépületben Haynau kivégeztette.	1933. év pünkösdjén impozáns ünnepség keretében avatták föl Nagykanizsán a Turulmadarat, Árpád nemzettségének totemállatát, valamint a hozzákapcsolódó - Zrínyi család és a magyar állam címerével díszített - országzászlót. Az 1950-es években eltávolították és beolvasztásra ítélték, de a gépgyár munkásai megmentették. 1990. év pünkösdvasárnapján eredeti szépségében visszaállítva újra fölavatták.
	Ramasetter Vince (1806 - 1878) kékfestő, iskolaalapító. "Sümeg atyja." 1848-ban Sümeg polgármesterévé választották. 1846-ban az iparostanoncok oktatására, 1855-ben pedig egy reáliskola támogatására hozott létre alapítványt. Az 1850-es évektől fáradhatatlanul agitált az iskolaügy érdekében: az elemi iskola négy osztályossá szervezését, elemi iskolai leányosztályok létrehozását szorgalmazta. Óvoda számára ajándékozott telket és házat. Vagyona nagyobb részét Sümeg városára, az oktatási és egészségügyi-intézmények fenntartására hagyta. Sümegen általános iskolát és utcát neveztek el róla. Egészalakos bronz szobra a város központjában áll.
Az 1848-49-es szabadságharc, valamint az I. és II. világháború hősi halottainak emlékművét a gyomaendrődi református templom kertjében állították fel 1928-ban. Ehhez a szoboralakhoz emelték 1990-ben két emlékkövet a II. világháborús áldozatok emlékére (Varga Géza alkotása).Vele szemben van az országzászló, amely Papp Zsigmond alkotása.	Péterfy Sándor (1841-1913, pedagógus, író) A magyar népoktatás ügyének egyik első képviselője, a tanítóság egyesületi szervezésében és irányításában kora egyik vezető alakja; az Eötvös Alap megalakításának kezdeményezője és huszonöt éven át első elnöke, a magyar tanítók két főiskolai internátusának megalapítója, a Népnevelők Lapja szerkesztője. Kerepesi temető 9-1-14 [Istók János, 1917]. Sírverse: "Neved márványba véste A hálás kegyelet. Szived sok nagy muvében Megirtad te magad Áldásos életed!" (Rákos István)
Holló Lajos (1859-1918, politikus, jogász, ügyvéd, publicista) A Félegyházi Hírlap, majd a harmadik Magyarország megindítója és szerkesztője. A függetlenségi párt képviselője. Kerepesi temető 17/1-1-60. [Istók János, 1930]. Sírfelirata: "Egy életen át küzdött a közért, hazája függetlenségéért. Nagy fiának, volt országgyűlési képviselőjének emelte ez emlékművet hálás kegyelete jeléül Kiskunfélegyháza város közönsége."	Zalánkeméni báró Wlassics Gyula (1852-1937, jogász, művelődés-politikus, egyetemi tanár) Főügyész-helyettes, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Közigazgatási Bíróság elnöke, a Főrendiház, majd a Felsőház elnöke, a hágai választott bíróság tagja; a Képzőművészeti Akadémia megalapításának és a nyomdai kötelespéldányok bevezetésének kezdeményezője; valóságos belső titkos tanácsos, az MTA tagja, majd másodelnöke; 1916-tól báró; Csengery Antal politikus veje, Csengery Lóránt földhitelintézeti igazgató sógora, báró Wlassics Tibor költő és ifj. báró Wlassics Gyula művelődéspolitikus apja. Kerepesi temető 34-1-22 [Istók János].
Trautsch Károly (1830-1910, zenepedagógus) A Nemzeti Zenede tanára. Kerepesi temető 17/1-1-38 [Istók János - Seenger Béla].	Peterdi Andor /Pollák/ (1881-1958, költő, műfordító, publicista). Kerepesi temető 34/2-1-8 [Istók János].
Hegedüs Imre (1902-1943). Kerepesi temető 34-2-78 [Istók János]	Zajzoni Rab István mellszobra
	Apáti Than Károly (1834-1908, kémikus, gyógyszerész, egyetemi tanár, a budapesti tudományegyetem rektora, oktatási reformer) 1848-as honvéd tüzér; a pesti egyetem európai hírű I. számú Kémiai Intézetének létrehozója, a modern magyar kémiaoktatás, a hazai kémiai kutatások és a magyar kémiai műnyelv egyik megteremtője, a hazai szervetlen kémiai iskola megalapítója, a Magyar Chemiai Folyóirat megindítója; a Természettudományi Társulat alelnöke, elnöke és a kémiai szakosztály megalakításának kezdeményezője; műszertervező, több gázanalizáló módszer kidolgozója; az egyszerű kémiai reakciók törvényszerűségeinek nemzetközileg is az egyik első felismerője; számos külföldi tudományos társaság tagja, az MTA tagja és másodelnöke; Than Mór festőművész öccse. Kerepesi temető baloldali árkádsor 9 [Istók János, 1915].
	Jókai Mór mellszobra. A századforduló táján a Beöthy-család komárom-szigeti kertje volt a legnépszerűbb összejövetelek helye. Beöthy Zsolt író itt tartotta születésnapját. Ilyenkor nemegyszer 50-60 író sereglet össze tiszteletére. A Beöthy-kert villája még ma is jó állapotban van, s a kert egyik sarkában ott áll az a gömbszelet alakú tetős építmény, amely alatt Jókai első szobrát emelték, Istók János alkotását. Ez a szobor sajnos napjainkban már nem látható. 1919-ben a magyar Vörös hadsereg és a csehszlovák hadsereg között vívott harcok során elpusztult. Gipszmakett.
Az ágyúöntő Gábor Áron szobra. Istók János tervei alapján a Hadtürténeti Múzeum szobrászai készítették el. Bronzmakett.	Toldi Miklós

Istók János tanítványa

Göcseji Pataki Ferenc (Zalaegerszeg, 1909. július 29. - Kecskemét, 1965. január 18.) festő. A család nehéz körülményei miatt Pesten próbált megélhetéshez jutni. Istók János fedezte fel és az ő segítségével iratkozott be az Iparművészeti Főiskola díszítőszobrászati osztályába. Tanulmányait megszakította és 1936-ban adományi segítséggel Olaszországban folytatta. Hazatérése után 1938-tól kezdett kiállítani a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. 1941-ben iratkozott be ismét a Képzőművészeti Főiskolára és 1946-ban Kandó László növendékeként végzett. Ezt követően Zalaegerszegre került és a képzőmuvészeti kör vezetője lett. Megélhetési gondok miatt 1950-51-ben ismét Budapesten kereste érvényesülését és mint rajztanár működött. 1953-ban lett a Képzőművészeti Alap tagja: 1963-ban ismét Olaszországban és Párizsban volt tanulmányúton. 1967-ben emlékkiállítása volt Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban.

A nagyszebeni Petőfi-emlék

Nagyszeben város közönsége hódolt Petőfi emlékének. Közadakozás által bronzból készült emléktáblával örökítette meg azt a házat a Wiesen utca 29. szám alatt, melyben Petőfi lakott 1849-ben. A tulajdonképpeni szebeni ünnepségről a Közérdek 1911. április 27-i számából értesülünk Petőfi-ünnep Nagyszebenben cím alatt. "Lelkes ünnepség keretében leplezték le Nagyszebenben vasárnap délelőtt Petőfi Sándor emléktábláját, melyet Istók János szobrász készített. Két érdekes mozzanata volt ennek az ünnepségnek. Az egyik az, hogy az emléktábla-leleplezésen megjelent Gaudernák hadtestparancsnok és az egész tisztikar és mikor a dalárda a himnuszt énekelte, a hadtestparancsnok és a tisztek levett kalappal hallgatták végig a nemzeti dalt. De részt vettek az ünnepen a szászok is, köztük maga a szász püspök, és beszédeikben kiemelték a szászok és a magyarok együttes munkáját a város és a haza kulturális érdekében. Az emléktábla- bizottság nevében Kedves István elnök adta át az emléktáblát a városnak. Dörr Albert polgármester német nyelvű beszédben ígérte meg az emléktábla megőrzését. Szilágyi Gyula ünnepi beszéde után Ferenczy Zoltán az Akadémia, a Petőfi- és Kisfaludy-társaságok nevében mondott beszédet, majd több egyesület és iskola koszorúzta meg az emléktáblát. A városi színházban Petőfi-matiné volt, melyen Jázsai Mari, Farkas Pál és Neugebauer László szerepeltek. A délutáni banketten Deutsch szász püspök mondott lelkes beszédet. A románok teljesen távol maradtak az ünneptől."

Csányi László szobra 27 évig készült

Zala megye a kiegyezést követően mindig is fontosnak tartotta megőrizni, és ápolni Csányi László emlékét. Zala megye temettette el Csányi Lászlót a Kerepesi úti temetőben. Kivégzése után ugyanis a Józsefvárosi temetőben nyugodott. 1968-ban vitték át onnan a Kerepesi úti temetőbe, ahol síremléket is állítottak neki. A vármegye közgyűlési termébe pedig egész alakos portrét festettek Csányi Lászlóról Barabás Miklóssal.

A szoborállítás gondolata 1904-ben merült fel. Borbély György főgimnáziumi tanár A Magyar Pajzs című lapjában vetette fel, hogy szobrot kellene állítani Zalaegerszegen Csányi László számára. A szoborállítás 1904-től 1931-ig húzódott. Közadakozásból kívánták létrehozni azt, és 27 évig gyűjtötték rá a pénzt. Nagyon mozgalmas volt ez a közel harminc év. Borbély György fantasztikus szervezőmunkát fejtett ki a szobor felállítása érdekében. Mindenkihez pénzkérő leveleket írt, gyűjtőíveket adott ki, népünnepélyeket, estélyeket szervezett, melyeken a szobor javára gyűjtöttek. A közadakozás sikerrel folyt. 1907-ben szoborbizottságot hoztak létre, és pályázatot írtak ki a szobor készítőjére vonatkozóan. 1910-ben kiállítást is rendeztek a városban a beérkezett pályamunkákból.

Tizenhét szobrász pályázott Csányi László alakjának megformálására, köztük Kisfaludi Strobl Zsigmond, és Lukácsy Lajos, aki a keszthelyi Festetics-szobrot készítette. A pályázat körül botrányok törtek ki. Többek között azért, mert Borbély György a maga újságján keresztül igyekezett befolyásolni a közönséget. Istók János pályaművét szerette volna, ha előnyben részesítik a lakók. Észrevették ezt a szobrászok, és nehezményezték a kivételezést. Megvádolták ugyanakkor Istók Jánost, hogy a szobor női alakjában a szoborbizottság elnökének feleségét mintázta meg. Országos botrány lett ebből, így elhárítva a döntést, új pályázatot írt ki a bizottság. Az újabb pályázat eredményeként Istók János került ki győztesen, és megkapta a felkérést a szobor elkészítésére.

A bizottság 30-35 ezer koronát szánt Csányi László szobrára. A pénz nagyjából össze is gyűlt, megkötötték a szerződést Istók Jánossal, a háború azonban közbeszólt. Minden bronzot lefoglaltak háborús célokra, szóba sem jöhetett a bronz főalak kiöntése. A mellékalakok azonban elkészültek időközben, ám a háború és annak viszontagságai miatt 1923-ig ottmaradtak a kőfaragó műhelyében. Istók János 1919-ben kapcsolatba került később a tanácsköztársaság egyes vezetőivel, akik jártak az ő műhelyében. Megtetszett nekik ott a Csányi-szobor egyik mellékalakja, a követ hengerítő munkás, melyet 1919. május elsején, mint a Munka szobrát avatták fel az Országház épülete előtt.

A háború végeztével a korábban összegyűjtött pénz csak arra volt elegendő, hogy a kőből készült három mellékalakot kifizessék Balázs István kőfaragónak. A főalak nem volt sehol, így újabb gyűjtést kezdeményezett Borbély György. Mindent bevetett a cél érdekében. Ezúttal nemcsak pénzt, hanem bronzot is gyűjtött háza udvarán. 1925-ben azonban újabb tragédia következett be, a koronát felváltotta a pengő. Az átszámítás következtében nem ért semmit a közel egymilliárd korona. Így harmadszorra is gyűjtésbe kellett kezdeni. Addigra már nagyon unta a lakosság a kéregetést, ezért ösztönzésképpen közölte lapjában Borbély György az adományozók névsorát. 1929-re összeállt a szükséges pénz és bronz, melyből kiöntötte Istók János a szobrot, majd nagy nehezen Zalaegerszegre szállították azt. Kikönyörögte Borbély György a közlekedési minisztertől, hogy engedje meg a szobor ingyenes vasúti szállítását. A főalak is így került városunkba. A szobrot

Sipos Dezső kőfaragó udvarán helyezték el, a talapzatra ugyanis nem futotta már. A talapzat elkészítését végül a város és a vármegye vállalta magára. Időközben, 1930-ban meghalt Borbély György, a szoborállítás motorja. Nem érhette meg élete egyik fő művének elkészülését.

A szobor felavatására végül 1931. október 11-én került sor. Ezt az eseményt is megelőzte azonban egy kisebb botrány. A város apátplébánosa nehezményezte ugyanis, hogy a követ hengerítő munkás meztelen. Arra kérte a szobor készítőjét, hogy a jó erkölcs védelmében takarja le a szobrot. Végül azonban, a szoborállítás hosszadalmassága miatt, nem foganatosították ezt a kérést, így sikerült végre felállítani Zalaegerszegen Csányi László szobrát. Hátoldalára egy bronztábla került Borbély György képmásával, és a felirattal: "Borbély György a Csányi-kultusz apostola". A szoborállítással egyidőben, 1931. október 11-én felavatták Borbély György síremlékét is a Göcseji úti temetőben. Díszsírhelyet adományozott a város Borbély Györgynek, mint Zalaegerszeg jelentős közéleti személyiségének, s ígéretet tett arra, hogy a sírról mindenkor gondoskodni fog.

Bem-apó szobra

Istók János szobrászművész 1932-ben nyerte meg a pályázatot, a terv szerint a budapesti I. kerületi Döbrentei téren akarták a Bem szobrot felállítani. Az eredeti pályaterven a szobor mai főalakját tartó talapzat előtt, kivont karddal, zászlót tartó, előrenyomuló honvéd áll, míg az oszlopot félkörben rohamozó honvédek csapata veszi körül. A kivitelezéskor azonban, pénzhiány miatt, a mellékalakokat elhagyták.

A szobrot 1934 májusában az akkori Péterffy-téren, ma Bem-tér, leplezték le. A szoboravatáson adta át Bem Cosban Vladimir lengyel őrnagy a budapesti Hadtörténeti Múzeumnak Bem tábornok kardját.

A Bem szobor 56 cm magas rézmakettjét a Hadtörténeti Múzeum 2200 Ft. értékben vásárolta meg Istók Jánostól 1949-ben.

A Bem-szobor avatása. Bem József 1848-as tábornok szobrának leleplezési ünnepsége a budapesti Pálffy-téren. 1934. május 13.	Horthy Miklós kormányzó és felesége a Bem József 1848-as tábornok szobrának leleplezési ünnepségén, Budapesten a Pálffy-laktanya előtt. A kép jobboldalán, a hátsó sorban Bárczy István államtitkár.
Bem-apó szobrának eredeti terve. A szobor talapzatán rohamozó honvédsereg. Az oldalsó táblán Bem hires állomáshelyei: Marosvásárhely, Gálfalva, Nagyszeben, Szelindek, Vízakna, Szászsebes, Szászváros, Alvinc, Vaiszlova, Káránszebes, Lugos, Temesvár, Fehértemplom, Petrilova, Szászka, Orsova.	Bem-apó szobrának második terve. 1:20-as léptékű rajz a rövetkező felírattal: "Piski csata 1849. II. 9. / A hidat visszafoglalom, vagy elesem / Előre magyar! / Ha nincs hid, nincs haza! / * / Legyen ez a szobor a világ előtt / a magyarok felszabadításának / szimbóluma. / Lord Roymudmere."